Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-08-21 / 34. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. S lennek tart, ami nem a kizárólagos jogú egyházhoz tartozók körében történik. Ez az, amit Kovát* ur úgy kérdez, hogy mit keres az alió papság anyagi rossz helyzetét fölismerő, a figyelmet erre felhívó cikk egy olyan lapban, amelyhez katolikusok is tartoznak. Hogyan, hát nem lelkiekben ie csalhatatlan, gazdasági berendezéseiben is szent és érinthetetlen, a bírálat és fejlődés és javulás elől elzárt törvényei vannak az egyháznak? Az egyház politikai szabályai kiterjednek a világi térre is olyképen, hogy a hívők és nem hívőkre kónyszerzubbony erejével szorulnak ? Sándor tanár ur, aki elismeri a papság Jézus Krisztustól kapott abbeli jogát, hogy lelki világa vezetői legyenek, azonban más tekintetben nem hagy magának dirigálni, — ezt a tónust, ezt a célzatot össze tudja egyeztetni a Szatmári Hírlapnak fent vázolt felfogásával ? Nem hinnők. Ami pedig a ránk irányitó fenyegetést illeti, arra az a megjegyzésünk, hogy Írásainkért kizárólag saját lelkiismeretűnknek, olvasóinknak és a sajtóbiróságnak tartozunk felelősséggel. És épnn ezért is nincs joga a Szatmári Hírlapnak cikkíróinkat számon- kérni tőlünk, annál is inkább, mert minden sorunkért való felelősség rendjét törvény szabályozza, a lap irányát nem egyes cikk Írók, hanem a sserkesztőségnek arra hivatott tagjai állapítják meg. Ezek személyéhez pedig laptársunknak semmi néven nevezendő köze nincsen. És még egyet: igazaink tudatában nem ismerjük a félelem érzését. Nem ijedünk meg senkitől. A városok lisztellátása. A Közélelmezési Hivatal ismeretessé vált rendelete, az adott viszonyok között, a legszerencsésebben igyekszik megoldani a városok lisztellátásának nehéz kór- kését. A kormány intenciója előzőleg az volt, hogy lehetőleg minél több fogyasztó maga szerezze be közvetlenül gabonáját. — Ez a terv azonban a termelők ellenállásán megdőlt, mert egyáltalán nem akarják szabad kézből a maximális áron értékesíteni gabonájukat. Hiába terjesztették volna ki tehát a vásárlási körzeteket, csak még több visszaélésre és uzsurás- kodásra adtak volna alkalmat. A Közélelmezési Hivatal elnöke, értekezletre hívta tehát meg a városok polgármestereit a múlt hét elején * itt megállapodtak abban, hogy a városok a lakosság lisztszükségletének a biztosítására, nem a fejkvóta szerint 7 kg lisztet, hanem a Hadi Terménytől fejenként 12 kg búzát kapnak, aminek felőrlésére nézve maguk kötnek szerződést. — És a búzamennyiséget legelőször 3 hónapra, azután pedig mindig további egy hónapra kapják ki, úgy hogy a városoknak állandóan 2 hónapi járandóság áll rendelkezésükre. Ez a valóban demokratikus rendelet, megszünteti ama régi hátrányos helyzetet, amelybe a városi lakosság került volna, a midőn 12 hónapra 7 kgjával csak 84 kg lisztre lett voln igénye, míg igy 144 kg búzát utal ki a Hadi Termény egy évre személyenként az el nem látott lakosságnak, vagyis ugyanannyit, a mennyihez a közvetlen vásárlóknak joguk van. — Azonfelül igy megvan mentve a termelő uzsorájától s a város a legjobb mód szerint dolgoztathatja fel az előre kiutalt búzamennyiséget. Most mór csak az a sürgős teendő, hogy az átvételi bizottságok mielőbb megkezdjék a működésüket, mert ba késedelmes- kednek, a termés teljesen eltűnik. B. L. Képek a múltból. Irta: Erdélyi István főmérnök. H. Harmincz évvel ezelőtt még egyszerű emeletes, sárgára meszelt vasútállomási épület fogadta Szat- már-Németiben az utasokat, keskeny hozzájáró úttal s előtte a Kossuth-ksrti szép parknak körülbelül egyharmad része, mint „Népkert“ terült el rendszer nélküli gyalogutjaival és egy pár rozzant viskóval, mellette pedig pos- ványos békatenyésztő, régi téglavető gödrök voltak vizi növényekkel s snnek ismét a szomszédságában, a mai 1899—1900-ban berendezett park nyugati oldalán foglalt helyet mint lövölde kert és mulatóhelyen a ma is fennálló emeletes épület táncteremmel s közslében a város egyetlen gőzéé kádfürdője nyomorúságos berendezésével. De virágzott a lövészet, elevenség és élet volt a falak között, a hova még messze földről is eljöttek a sport kedvelői mérkőzésre és nagy áldomásra ivásra. A lövölde kert mellett a „Bácsi kert* virágzott, mint a köznép kedvelt mulatója. Az Attila-utca déli oldalán a kerttel átellenben levő emeletes ház már árvaházzá változott át, de még nem kopott le faláról az „Aranysas szálloda* felírás. Ettől feljebb hosszú dísztelen dezzkake- rités állott az utca vonalán s várt uj gazdákra és egyetlen számot tevő épület sem volt az utcában, mely hívogatta volna az idegent a város raegtekintésér . Az Attila- utca még nem volt kinyitva az Árpád-utcára, hanem a Hunyadiutcáról egy kis kerülővel — a még most is puszta telket képező Árpád-kösön — lehetett kijutni hozzá, a hol a mostani keramit és kiskő kocsiutak helyén egész hosssban széles nagy nyílt árok vonult el, partjain ide-oda dűlő akácfákkal, a hol a legelőről haza igyekező jószágok éhségüket csillapíthatták. Á nagy árkon három helyen téglaboltozatos csatorna felett veit átjárhatás az Árpád- utca nyugati oldalára s igy be a városba ás úgy az Attila-utcán mint Árpád-utcának nyugati oldalán primitiv teknőalabu patakkő kövezet és keskeny rendetlen alakú kőgyalogjáró szolgáltak a közlekedésre, * jobbról balról ősszel tavassial sár és nyáron porfelle- geket kavart a szél. A Hunyadi-utca déli végén a Ferencz József laktanya helyén a „Szegények intézete“ s fantebb az utca közép részén a már akkor is szűknek bizonyult és 1878— 79 ben épült városi közkórbáz volt kiemelkedő középület, sőt az Árpád-utcán is csak az Éltető-féle és a vele átellenbsn Széchenyi- utca sarkán levő házak voltak emeletes laképületek. Tovább haladva a város szivébe vezető Rákóczi- utcán, a Hám János-utcáig még csak földssintes és kevés kivétellel nem igen díszes házak állottak. A Verbőozi-utca sarkán az áll. elemi népiskola helyén igen avult kis házacska bántotta a szép iránti érzéket, a másik sarkon pedig a mai törvényház 1896 —97-ben épült fel s annak telkén a róm. kath. kaszinó régi háza — mely egykor a Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelemmé volt — állott gondozatlan kertjével és vendéglőjével. Átellenben as „Európa“ vendéglő helyén a Soós-féle állandó elha- gyatottságban szenvedő alacsony emeletes ház disztolenkedett és a mai osendőrlaktanya helyén régi és avult polgári lakóház bámult át a Boros Bálint orsz. képviselő hatalma* telkére — a hol most a kir. postaház, adóhivatal állanak — s u melynek udvarháza egykor szintén II. Rákóczi Ferencet mondta urának és egy pár bolthajtásos ssoba őrizte emlékezetét. A ref. templom északi oldala felől fenállott a ref. felsőleányiskola emeletes épülete, de a rsf. főgimnázium még csak egy emeletes komoly falaival a szárnyak kiépítése nélkül sserénykedett. A templom előtti kis kertecske körül hiányzott a vasrács kerítés és a Kölcsey Ferenc mellszobra a Deáktérről csak 1902-ben helyeztetett át. A Hám János-utca Vár-utca nevet viselt s a színház telkén állott a váro»i „Bika vendéglő“ ée Vida-fále különc ház, a melyeknek szépészeti szempontból való eltakarására az 1887. évben három méter magas kerítés készült, mely az épületekkel együtt a színháznak 1889-ben megkezdett építése után bontatott el. Megemlítem itt, hogy a Bika vendéglő lebontásakor a gerinc végén levő díszbádoggomb csaknem teljesen épnek s rajta 1800. évszám találtatott, tehát valószünileg ekkor épült. Egyik szobának padozata alatt két csontváz egymás mellett, — a mellette levő árnyékszék emésztőjében pedig a födszintől kb. 1.30 méter mélységben ülőhelyzet formában három darab, és a régi épület megett eltemetve ismét egy emberi csontváz került napfényre, a melyek arra vallanak, hogy a Bika vendéglő nem lehetett valami biztos szállóhely az idegenek számára. — A nők választó jogáért nagyszabású gyűlést tartanak Tótrafüreden e hó 23-án. A Tátrában a magyar politikai és irodalmi világ kitűnő nevezetességei üdülnek és igy a gyűlés iránt rendkívüli érdeklődés mutatkozik. Az előadók a következők: Apponyi Albertné, Telsky Sán- dorné, Apponyi Albert kultusz- miniszter ét Rosenberg Auguszta. Ha csak tehetjük, beszámolunk az érdeke* előadásokról. Apróságfok. A koszorumegváltásról beszélvén egy társaságban, valaki a következő kijelentést tette: Helyes dolog, különösen pedig mostanában, a mikor annyifelé kell sebeket gyógyítani, ha a koszorú küldése helyett annak értékét jótékony célra juttatjuk, de az eljárás csak akkor megfelelő, ha az illető tényleg azt az összeget fizeti megváltásként, a mely az általa adandott koszorú értékével legalább is egyenlő. Többet adni meg van engedve, de a ki ennél kevesebbet ad, az még itt is a saját hasznára dolgozik. * Az igazságügyi kinevezések élénk hullámzásba hozták a kedélyeket, különösen « töryénysséki elnököt illetőleg, a ki curiai bírói címet és jelleget kapott. Ed- dig ugyanis ő az első az itteni törvényszéknél, a ki ehez a ranghoz jutott ás igy ő vele vonul be először a „méltóságos“ cim a bíróság termeibe. Ezt bizony meg kell szokni neki és nekünk is, bízunk azonban benne, hogy mindkét részen sikerülni fog. Eszembe jut erről n V. Károly bátyám esete, a kit mikor ezelőtt mintegy 25 évvel kir. táblai bíróvá kineveztek, nagyon feszélyezett a „nagyságos“ cim, • ha valaki igy szólította, szerényen tiltakozott ellene. — öcsém! — mondta egyszer nekem is — ne szólítson engem nagyságosnak, nem akarok én nagyságba lenni! — Ne tessék úgy félni tőle — válaszoltam én — mert még nem volt olyan ember, a ki meg ne szokta volna. * Megint Szlávy Dezsőná úrnőt ünnepeltük. A Vörös Kereszt II. oszt. díszjelvényét adta át a polgármester nagy közönség jelenlétében és egy szép beszéd kíséretében. Utána Lengyel József tartott egy sikerült szónoklatot, a melyben az ünnepelt érdemeit magasztalta. Mondta is az egyik jelenlevő: — Ha ilyen beszédet kaphatnék, nem adnám egy Lipót- rendért I # Nagy meglepetés az egész vonalon a Wekerle miniszterelnöksége. De hát olyan időket élünk, a melyek csupa meglepetéssel vannak tele. Andrássy, mint a lapok írják, nem mert vállalkozni, ajáulotta tehát maga helyett Wekerlát; minta ki vállal- kozik mindenre és megígér mindent, a nőit csak kívánnak. Hirtelen jött, de annál biztatóbb, mert a mostani időben, mikor száz meg ezerféle a baj, aranyat ér az olyan ember, aki minden bajra megígéri az orvosságot. Demeter, %
