Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-08-21 / 34. szám
Harmincnégyedik évfolyam. — 31. szám. Szatmár-Németi, 1917. augusztus 21, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETI ÚJSÁG. Megjelen minden kedden. Egyes szám, ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Főszerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Felelős szerkesztő: Dr. MARKOVITS ALADÁR. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 0 fillér. A csengeni toboireó.- j Irta: dr. Nagy Vince orszgy. képviselő. Sombart „Szociálizmusát“ olvastam délelőtt és Bölsche természettudományi csevegéseivel üdítettem magam délután. És jött este a „Szamos“, benne Csenger követének disz- magyaros, fokosforgató munkapárti toborzója. Oh Sombart, oh Bölsche, mily gondolatszegények vagytok ti Csenger követéhez képest! És szegény kormány, szegény Károlyi-párt. Szuhá- nyi ugyancsak megadta nektek. Ütött, vágott, rúgott, harapott és „megdöfött a verse végén“. Még olvasva is „leverő“ hatással van e terjedelmes beszéd reánk, kormány- pártiakra. De képzelem, milyen lelkesítő, felvillanyozó hatást gyakorolhatott ez a tiszta logikán, elfogulatlanságon, történetfilozófiai tudáson alapuló és soha nem hallott, se Tiszától se a munkapárti •ajtótól nem hangoztatott, önálló, eredeti Csengeri termelésű, frappáns ötletekkel gazdag beszéd az uj megyei pártvezér utólérhetetlen dialektikájának magával ragadó közvetlenségében. Nem, ez a beszéd any- uyira lesújtó, hogy ezzel polemizálni nem lehet. Erre legfeljebb megjegyzéseket lehet tenni. Hangja, — vagy mint Domahidy Pista bácsi mondaná — „irmodora“ utánozhatatlan. „A rágalom, ferdités, befeketités szemtelen fegyverei“, „a ráfogások, hazugságok, rágalmazások“ —mondja Szuhányi. Ilyen fegyverekkel buktatta meg a volt ellenzék Tiszát. Hát kérem szépen, ilyen hangon csak a sértett gőg, a bukott hatalom tehetetlen dühe beszól és vicsorítja a fogát a hatalom uj birtokosai felé. Mert ugye rágalom, ferdítés és befeketités volt a király előtt azt állítani Tiszáról, hogy ö a népjogok ki- terjesztésének útjában áll? Hogyne, hiszen márciusban és áprilisban nem azt har-’ sogta-e Tisza velünk szemben, mikor a választójogot követeltük, hogy még a harctéren szolgált katonáknak sem lehet megadni jutalomképen a választói jogot, mert akkor ép úgy meg kellene adni a tüzet oltó gyermeknek is? É^ ugye rágalom, hazugság és ráfogás őt a népjogok ellenségének mondani, amikor királyunk deklarációját, amelyben a háborúban teljesített erőfeszítésnek megfelelő, széles jogkiterjesztést ígért a népnek, egy zárójelbe foglalt kedves kis kommentárral volt bátor kisérni, amelyben megnyugtatott minden aggódó hazafit, hogy szó se lesz itt jogkiterjesztésről, mert nagyon jó az ö 1913-as választói törvénye, a vitézségi érmeseknek pedig hajlandó ugyan megadni, de azok nagyrészt amúgy is választók. Ekként beszél rágalomról Szuhányi ur, miközben szemeit gondolatban Tisza köldökére szegezve a vezér „nagy egyéniségének varázsáétól és „mély meggyőződésének szug- ge8ztiv erejé“-től valóságos hipnotikus extázisba esik. Amint különben az ortodox munkapártiak valamennyien. ö beszél rágalomról, aki aztán beszédében e vitatko- zási műfajnak igazi díszpéldányait szolgáltatja. „Gróf Károlyi Mihály“ — mondja — „szövetségesekre talált az ellenséges hatalmakban, melyekkel most élethalálharcban állunk; az uj osztrák politikában, mely Magyarország rovására akarja kielégíteni nemzetiségeit.“ Majd: „Ezt a pártot tehát az egész vonalon a magyar államiság, a magyar nemzeti egység ellenségeivel látjuk megbotránkoztató ba- rátkozásban és szövetkezésben. Külső ellenségeinkkel és szövetkezésben az Ausztriában a foederalizmus, Magyarországon pedig legalább is a parti- kularisztikus centrifugai nemzetiségekkel.“ Egy kicsit mondattani fogyatékosságok miatt zava- .ros beszéd ugyan, de nem ez a fontos, hanem az, hogv ez jvégig rágalom, j Ez a rágalom, pártvezér ur, mert nem felel meg a valósságnak és hazaárulással vádolja a Károiyi-pártot. Mert pártunk nem szövetkezett az ellenséges hatalmakkal. Egy kicsit félre tetszik beszélni. És pártuuk nem szövetkezett Ausztria foederalistáival, a csehekkel. Honnan veszi e valótlanságokat pártvezér ur? Mivel próbálna ilyesmiket bizonyítani ? Hiszen még abban sincs igaza, hogy „az uj osztrák politika Magyarország rovására akarja kielégiteni nemzetiségeit“. Ezt csak a csehek akarják. Ellenben az osztrák politika hivatalos vezérei, Clam- Msrtinic, a volt miniszterelnök és dr. Seidler az uj miniszterelnök ismételten hangsúlyozták hivatalos fórumon a cseh merészségekkel szemben, hogy Magyarország szu- verénitása és területi integritása minden vitán felül áll és érinthetetlen. Ugyanezt természetesen megtette Eszter- házy miniszterelnökünk is valamennyiünk tapsai között. Hát akkor miért akar konkolyt, egyenetlenséget hinteni Szuhányi ur a magyar és magyar ember között éppen a háború egységet követelő idejében ? Én nem kívánom, hogy a megyei pártvezér, elnök, diszszónok, pártszervező orsz. képviselő ur tisztában legyen az emberiség megváltásán dolgozó szocializmus tiszta, nemes intencióival és értékével ; én nem csodálom, ha nagy politikai előképzettségével a szocializmus híveit és képviselőit egyszerűen „nemzetközi demagógoknak“ tartja: de hogy hírlapokat olvasson és azok alapján a tényeket a valónak megfelelően mondja a „józan, egyeneslelkü magyar nép“ nagygyűlésén, (lásd a „Szamos“ tudósításában megjelent „nép“ névsorát, Szat- mármegye földaristokráciá- ját,) — azt már határozottan megvárhatjuk tőle mi is, de csengeri csodálói is. Mert ha az újságokat olvasná, nem mondana ilyen abszurd valótlanságokat és nem mondhatná a Károlyipártról, hogy „támadja Németországot és védi az ellenséges nemzeteket és azok kormányait és ez a párt képviseli a mindenáron, az ellenség kénye-kedve szerint való békekötés politikáját.“ Uram, Ön vagy nincs tisztában könnyen aperciál- ható politikai distinctiókkal, vagy pedig gonoszul ferdít hangulatkeltés céljából. Én ugyan nem vállalkozom senki mellé politikai instruktornak, hogy a meg nem értett fogalmakat hosz- szas fáradtság mellett helyes értelemmel töltögessem belé, mégis kénytelen vagyok nyilvánosan elhangzott vádjait kellő értéktelenségükre leszállítani. A Károlyi-párt tényleg a békéért küzd. Éhben a munkájában barátnak és munkatársnak tart mindenkit, aki é föld kerekségén, szövetséges vagy ellenséges államban, ugyanezt műveli és ellenfelének tart mindenkit, aki a békének tudatosan az útjában áll, legyen az ellenséges, vagy szövetséges állam politikusa vagy államférfia.
