Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-08-07 / 32. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. felesleges terményeiket, a megszabott árban, igyekeznek felajánlani lakostársaik ellátására. Hiszen magasabb árakat a vásárlást kiterjesztő rendelet után. hiába is remélnek. A közönség nem fogja azt tovább megfizetni. És ha egymást megértve igy fogunk eljárni; az esetben Szatmár-Németi sz. kir. város jövő gazdasági évi lisztellátásának a nehéz kérdése, az egész lakosság közmegelégedésére, a leghelyesebben lesz megoldva. Ä jövő nemzedék egészsége.*) (Folytatás.) Épp on erre az időre esett, hogy Ehrlich tanár találmányaival fénykorát ölte. így ő reá gondoltam és az ő véleményét kértem ki. „Helyeslem, hogy a syphilis, amíg uz teljesen kigyógyitva nincs, abszolút házassági akadályul »'zolszaljon és hogy a házasságkötés e.lőtt orvosi egészségi bizonyítvány követeltessék. Ez azonban a gyakorlatban nagy ellenkezéssel találkozhatok és éppen ezért nehezen lesz keresztülvihető. Egy életbiztosítási kötvény könnyebben követelhető, ez talán sok vonatkozásban, mint kisegítő eszköz szolgálhatna.“ Ez volt 1910. óv végén. Azóta persze nagyot fordult a világ, sok minden megváltozott. Kis és nagy gazdasági erők felett rendelkezők igénybevették az életbiztosítást, mint annak a próbakövét, hogy vájjon lépjenek-e házassági frigyre vagy sem. így igen sok esetet tudok, amidőn e próbakővel nagy szerencsétlenségeket idejekorán megakadályoztunk. Négy nagy, igen tekintélyes, úgynevezett fényes partié nem jött létre, mert a vőlegény biztosítását nem fogadtuk el. Kettő ezen szegények közül már a temetőben nyugszik, egy most vívódik a halállal és a negyediknek, ha nem is a napjai, de a hónapjai meg vannak számlálva. De tudok kis, igen kis eseteket is. Egy szegény könyvkötő jelentkezett; 500 koronás életbiztosítással akarta mennyasszonya olőtt igazolni, hogy egészséges, de a kötvényt nem kaphatta meg. A házasság füstbe ment, ő pedig két évre rá örökre lehunyta szemeit. | így járt egy másik kisiparos is, ki 1000 koronát, egy fővárosi tisztviselő, ki 2000 koronát akart biztosítani és igy jártak többen, sokan. Szinte fájdalmasan érint, hogy példáimat a temetőből vagyok kénytelen hozni. Önöket ezek az esetek annál is inkább különösen fogják érdekelni, mert ezeket a szegényeket azért nem lehetett biztosításra elfogadni, mert majdnem a legnagyobb része igen előrehaladt nemi bajban vagy annak valamelyik következményében szenvedett. Szebb, derűsebb uz a kép, amely elénk tárul, midőn a vőlegény megkapta az életbiztosítási kötvényét és a házasság létrejött. Ámde ezekre a napfényben ragyogó képekre is sok esetben szomorúság borult. Kitört a háború. Igen sok hazájáért elesett népfelkelő szegény özvegyének és családjának egyedüli anyagi támasza az a biztosított összeg, amelyhez csak a próbakötvény révén jutott. Ez, hölgyeim és uraim, ez az a kéz, amely a sírból felnyúl, hogy szegény, szeretett családjának még a túlvilágból is anyagi segélyt, irt és vigaszt nyújtson. Az előbb és imént említett családok körében nem egyszer hallottam, hogy ez a próbukötvány, mely tulajdonképen az egészségi állapot mérve, oly természetes követelmény, hogy az egészség megállapítását tulajdonképen törvénybe kellene iktatni. Ha majd nem néhány család, hanem ezren, tízezren fognak erre a meggyőződésre jutni és igy nyilatkozni-, ükkor a házasság megkötése előtti orvosi vizsgálatot elrendelő törvény, mint már egy általánosan felismert közszükséglet, mintegy önmagától fog jelentkezni. És ha az összes biztositó társaságok ugyancsak e térre lépnének, idővel a házasság előtti életbiztositás és az azzal járó orvosi vizsgálat oly általánossá válnék, hogy a házasság előtti orvosi egész- ségi bizonyítvány törvénybe való iktatása, mintegy magából folyó tény kristályosodnék ki. Kedden. A farkas meg a bárány meséje jut eszünkbe, ha visszagondolunk arra a sok indító okra, a melyet az antant a háború alapjául megjelölt. Először a Szerbia belügyeibe való beavatkozás miattt mozgósított az orosz. Azután Belgium semlegességének a megsértése volt szálka a brittek szemében. Később a „sacro egoismo“, „elnyomott Legkomolyabbnak látszott j azonban az antant kifogásai között az, hogy a központi hatalmak s jelesül Németország a maga autokratikus szervezetével önmagában hordozta a háború csiráját s hogy addig nem is lehet békéről komolyan beszélni, mig a központi hatalmak állami berendezkedése nem „demokratizálódik.“ Királyunk és magas szövetségese, Vilmos császár, nem mintha a fenyegetést komolyan vették volna, de mint a kik a kor intő szavát hajlandók respektálni, haladéktalanul intézkedtek, hogy úgy Németországban, mint Ausztriában alkotmányos kormányforma létesüljön, sőt — és ez reánk is vonatkozik — a legszélesebb körű választói jog szerint az alkotmány teljességgel demokrata színezetű legyen. Igen átn, de ekkor jött a farkas. Mikor Szerbia és Belgium területi integritásával kapcsolatban kijelentettük, hogy nem célunk a területhóditáa és mikor az alkotmányok reformja kérdésében még az antant államok egyik- másikán is túltettünk, következik az, hogy Franciaország Elszászt és a Rajna partvidékét követeli, Anglia pedig a nemzeti aspirációk kielégítéséről beszól, a mikor bizonyára a mi szerb, tót és román határvidékeinket érti. így jutottunk annak a tudomására, hogy nincs olyan kívánsága az antantnak, a melyet ha teljesítenénk, hajlandó volna a béketárgyaláeokat megindítani. Azaz, hogy van olyan kívánsága. Teljes leveretéiünk. Csakhogy ehez nem lévén elég a jámbor óhaj, hallgat vele 1 Ne gondoljuk azonban, hogy o diplomáciai huzavona minden haszon nélkül járt. Mint említettük ugyanis, a demokratikus berendezések akciója megindult. Es meg kell állapítanunk, hogy az akció erős, komoly és útjában feltartózhatatlan. S most egy gyönyörű dolgot produkálhatna a történelem. A demokrácia, mely tulajdonképen e háborúban lett gyönyörű gondolatból hatalmas valósággá, kellene, hogy legyőzze a háború ördögeit, hogy megteremtse a békét. Vagyunk, akik hiszik, hogy igy lesz. Lux. Apróságfok. Mindig nagy élvezettel olvasom, a mikor Paál Jób, a »Szamos“ fővárosi tudósítója ir a lapjának. Kifogástalan értesítések, buzgó utánjárás és minden irányban a város érdekének előmozdítása. Csak egy nem tetszik benne,, hogy a város nevét állandóan Szatmárnémetinek írja, holott annak törvényes neve Szatmár-Németi. Mentségére szolgál, hogy ezt a hibát ma nagyon sokan elkövetik, sőt igen gyakran a városi ható- ság is. « A virzsinia tényleg kivonatván a forgalomból, sikerült egy másik fajtát felfedeznem, az u. n. veveyt, a mellyel amazt pótoljam. És a cserét nem is mondhatom rosznak, mert a vevey nemcsak erősebb, de jobb izü is, mint a virzsinia, úgy hogy most elmerengve gondolok a múltra, és mély sajnálkozással konstatálom tévedésemet, 40 éven át élvén abban a hitben, hogy a virzsinia a legkitűnőbb szivur a világon. Ha a háború ki nem üt, sohu sem jöttem volna rá az ellenkezőre. ■» A keletkezőben lévő napilap már megalakította a sajtóbizottságot is. Valaki kritizálta a névsort és kifogásolta, hogy olyan embereket is bevettek, a kik a sajtóhoz egyáltalán nem értenek, s fel is sorolt ennek igazolására egy pár nevet. — Tévedésben van, — mondom neki — mert az illetők szőlősgazdák és igy a sajtóhoz okvetlenül értenek. * Tisza István mint ezredes, kiment a frontra, s miután megígérte, hogy harctéri tapasztalatairól pontosan értesíteni fogja lapunkat, mára be is küldte az első levelet. Tek. Szerk. ur! ígéretemhez képest tadatom, hogy szerencsésen megérkeztem a frontra és azóta állandóan munkában vagyok, üldözöm az ellenséget. Tegnap vonultam be Csernovicba, a hova József kir. herceg is bevonult. Innen a román frontra megyek, ott is rendet akarok csinálni. Sietek, most többet nem irhatok. hive: Tisza sk. ezredes. « Meteorologiai munkatársunk a múlt heti nagy melegség alkalmából pontos megfigyeléseket csinált és ebbeli tapasztalatait egy terjedelmes munkában nyújtotta be. Az ő megfigyelései is azt állapították meg, hogy a nagy hőség előidézői tényleg a hőhullámok voltak. A munka nagyon érdekes, de közlését a téli hónapokra hagyjuk, mert tekintettel a fűtőanyag rsttenetee drágaságára, azt akarjuk, hogy nyájai olvasóink a nagy hidegben élvezzék a hőhullámokat, a mikor azokra igazán szükeég lesz. Demeter.. *) Réssiet Poór Jakab m. kir. teltvérek felszabadítása“ volt a udvari tanácsos, a Triesti ált. bizto- I Sa]aló a tulián és oláh támadások utó társaság vezérigazgatójának sza- i ■ bad előadásából. I idején. _____________________ $ vr c HIGIÉNIKUS SZIYARKAHÜYELYEK! Sajnálattal tudatjuk aT. cigarettázó urakkal, hogy mindennemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek voltunk a hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. "VEQ* 1 könyvecske (sodorni való) „PAX“ cigarettapapír ára 20 fillér. —
