Szatmár És Vidéke, 1917 (34. évfolyam, 1-53. szám)
1917-07-17 / 29. szám
# i szatmAr és vidéke. A szatmári függetlenségi párt szervezkedő gyűlése. Or. Nagy Vince képviselő beszámoló beszédje. Vasárnap délután 6 órakor tartotta a függetlenségi párt szervezkedő gyűlését. A párttagok és párton kívül állók nagy tömege jelent meg, hogy meghallgassa a város képviselőjének beszámolóját. A gyűlést Thurner Albert elnök nyitotta meg, bejelentette a tisztikar lemondását g megköszönte a párt bizalmát, amely őt 25 óv óta megtisztelte különféle tisztségek reáruházásával. Felolvasta gr. Károlyi Mihálynak táviratát, a melyben ezt Írja: Üdvözlöm Szatmár hazafias közönségét, ki nekem Nagy Vincéién érdemes, önzetlen, derék, megbízható harcost küldött korszakalkotó munkámhoz. Kövessék öt bátran, bizalommal: ahogy én megbízom benne. Legyenek vele egyek, mert, amit mi akarunk, az a szebb jövendő! Kitartást, lelkesedést, akaratot, elszántságot kérek a szatmáriaktól. A gyűlés lelkesen éljenezte Károlyit. A tisztujitás eredménye a következő: Tiszteletbeli elnök: Thurner Albert. Elnök: Bélteky Lajos. Ügyvezető alelnök: ár. Weis« Sándor. Alelnökök: dr. Barabás Ferenc, Fkker János, dr. Glatz József, dr. Göbl Alajos, Hérmán István és Világossy Gáspár. Főtitkár: dr. Jlácz Endre. Titkárok: Magyarádi Boros Lajos dr., Csomay Győző, dr. Südy Tibor és Szabó Lajos. Főjegyző: dr. Kiss Endre. Jegyzők: ifj. dr. Borgida Lajos, Beák Kálmán és Kálik Lajos. Pénztárnok: Mezey Ferenc. Elnöki tanács 50 tag, nagy választmány 120 tag. Ezután dr. Nagy Vince őriz. képviselő tartotta meg beszámolóját. A nagyon tartalmas, világos okfejtésü beszédet sűrűn szakította meg a taps, éljenzés, ahol pedig Tisza Istvánt és a munkapártot emlegette: abcug, le vele kiáltások hangzottak fel. Beszédét egy hasonlattal kezdte. Égett a gyár épülete, — úgymond — magasra lobogtak a lángok, amelyek már az egész épületet elárasztották. Ekkor egy fiatal munkást. küldtek a munkások ki, hogy a tűzön keresztül hatoljon be a helyiségekbe, vizsgálja át gyár könyveit és iratait, hogy az igazgatóság jól vezette e as üzemet, nem károsította e meg a részvényeseket. A fiatal munkás az életveszedelmeken keresztül végre eljutott a nagyterembe, a hol megrökönyödve látta, hogy az egész igazgatóság teljes hidegvé- rüséggel ült együtt és azon vitáztak, hogy miből származott u tűz. A fiatal munkás rájuk kiállt: „Urak, először arra gondoljanak, hogy el kell oltani tv tűzet és aztán lökjék ki azt a kályhát a teremből, amelyik csak úgy ontja magából a szikrákat!“ Mikor őt — Nagy Vincét — a parlamentbe küldték, a képviselőház ás az egész világ parlamenti többségei azon veszekedtek, hogy ki okozta a háborút és csak a kisebbségek, nálunk a Károlyipárt. látta józanul a helyzetet, hogy előbb meg kell szüntetni a háborút és csak aztán kell arról beszélni, hogy kidobjuk a tűzokádó kályhát: a militarizmuat, a hatalmi hóbortokat és demokratikus alapokra kell fektetni az alkotmányunkat. Ezért csatlakozott ő is ehhez a párthoz, mert meggyőződése, hogy, ahol igazi népuralom van, ahol a nép igazi képviselői intézik az állam sorsát, ott a háború lehetősége ki van zárva. A király előljár ebben a nagy felismerésben. 0 nem lemásolta Vilmos császár választójogos proklamációját, hanem épen ő mutatta meg a példát arra, hogy nem szabad a deklarációnál megmaradni, hanem az abban foglalt jogkiterjesztéseket meg is kell valósítani. Kétségtelen, hogy Tisza Istvánt a király erős, értékes egyéniségnek tartotta és mégis félretolta az útból, mihelyt a nép széles rétegeit a jogok várába nem engedte bevonni. A magyar királyt most Vilmos császár utánozza, aki a maga Tiszáját: a birodalmi kancellárt eresztette szélnek, mert a német demokratikus átalakulás elé vetette magát. A jogokkal bíró népek meg fogják érteni egymást és azért az ő kezükben van a béke lehetősége. Az igazi függetlenségi elvek nem a külső cifraságokban, a nero- zetiszinü ináz, a közjogi szólamokban merülnek ki, hanem a Károlyi által vallott politikai programm racionális, amely számolni tud az adott helyzettel, az eshetőségekkel és mikor látja, hogy sarkalatos céljainak egyik eszközét: az általános, egyenlő, titkos választójogot meg lehel valósítani, akkor nem beszél egyebekről, hanem össze áll a választójogi blokkal a választójog megvalósítására ! Majd megemlékezik a mai kormány tagjairól és rámutat arra, hogy Batthyányi és Vázsonyi a demokratikus követelések biztosítékai a kabinetben. Batthyányi emellett a háború alatt az előző kormány nemtörődömsége folytán elharapózott árdrágításban, uzsorában kiszipolyozott tisztviselői kar helyzetének a legmesz- szebb menő javításán dolgozik. Beszól arról, hogy, mennyire alaptalan a Tisza erőszakoskodása, amellyel pártjában a választói jog ellen a nemzetiségi veszedelmet, a magyarság elnyomásának aggodalmát kelti fel, — és ez Nagy Vince képviselő beszédjének egyik leghatásosabb része volt — hivatkozik Nagy Vince arra, hogy a király iránti bizalmunk valóságos tényeken alapszik. A király látja, micsoda hősiességgel küzd érette a frontokon és itthon a magyar nemzet és látnia kell a hűtlen árulás és nemzetiségi széthúzás eseményeit Ausztriában. Ezek után lehet e hinnünk, hogy a király nem ismerte fel, hogy trónjának egyedüli szilárd támasza Magyar- ország, amelynek erősítése, jogainak kiszélesítése a trón egyenes érdeke. Ha tehál a magyar jog- kiterjesztés és az ausztriai események eredményeként lazulni fognak is a 61-es alap kötelékei, mi függetlenségiek bánkódha- iunk-e ezen ? Hiszen a közös ügyek sokasága valóságos reálunióba bilincselt bennünket Ausztriával. És az ifjú uralkodó be fogja látni, hogy minden szál, amely a reál uniót gyöngíti, az bennünket erősít és egyúttal az ő trónjának hatalmát növeli. Hiszi, hogy a megkötendő bóka állandó lesz, az európai nemzetek testvéri szövetsége, amelyben minden nemzet, megtalálja belső erői kifejtésének lehetőségeit és hogy a népek testvéri versenyében az önálló, demokratikus, haladó Magyarország nem lesz az utolsó. A képviselőt beszéde után sokan üdvözölték, sokáig tapsolták. Utána Bélteky Lajos elnök elismerő szavakkal köszöntötte a képviselőt és a párt bizalmáról biztosította. Megköszönte a gyűlésnek megválasztásukat és indítványára a miniszterelnöknek, Károlyi Mihálynak, a főispánnak üdvözlő táviratokat küldtek. Az elnök ígéretet tesz, hogy a függetlenségi párt érdekeit friss erővel, teljes enex-giával fogja diadalra segíteni. Br. Weis« Sándor felszólalásában a függetlenségi párt keretén kívül állókat kérte fel, hogy a választójogi küzdelemben a pártot támogassák, mire dr. Markovits Aladár a radikális polgárság tagja kijelentette, hogy, bár a függetlenségi párthoz nem tartozik, az általános választójog kiküzdésében, mint a béke lehetőség legelső feltételének megvalósítására irányuló harcában a radikális polgárság minden erejével támogatja a függetlenségi pártot, amely azzal, hogy programjának ideális, egyéb követeléseit a választójogi harc idejére felfüggesztette, a politikai érettségnek, politikai emelkedettségnek olyan erejéről tett tanúságot, amivel a nép nagy tömegeit hálára kötelezte. Ha itt a radikális párt megalakul, akkor e pártkereten belül fognak a választójogért együtt küzdeni a függetlenségi párttal. Ezzel a gyűlés a képviselő és a tisztikar éltetésével véget ért. Kedden. Már úgy volt, hogy a vór- özönök szomjas medrei végkép kiszáradnak, már úgy volt, hogy a gyűlölködő és féltékenykedő emberi önzésen és kapzsiságon ur lett a megértés, a megbocsájtás gondolata, a mikor ördögi agyakból gyilkos tervek uj fellegei sürüd- tek össze felettünk, uj orkán keletkezett, szeretteink ezreinek vére uj hullámokban zudult a száradó mederbe. Azt hittük, hogy a forradalmi Oroszország, mint újjáéledő Phönix, megfojtja a háborúnak ezen par excellens imperialista eszköznek szelleme, hogy szabaddá lett szárnyaival végigröpüljön a két világrészre szóló birodalmon, hirdetvén a népjogot, a népszabadságot, — de csalódtunk és e csalódás két okból keserves nekünk. Az első ok általános. A haladás gondolatának minden harcosát brutális ökölcsapásként érintette, hogy az uz erup- tio, mely egy absolut uralom évszázados hatalmát máról holnapra megtudta dönteni, nem tudta, vagy nem akarta egyúttal azt a hatást is kiváltani, mely a 3 éves ádáz harcnak végét jelentette volna és megszilárdított volna bennünk a legközelebbi jövő számára azt a nagy tiszteletet, a mellyel a népszabadság, a népakarat iránt viseltetünk. A másik körülmény speciálisán bennünket, hadviselő szövetségeseket érdekel. Mi lett volna akkor, ha mi mindjárt az orosz forradalom reggelén támadást intézünk és azzal a kimondott jelszóval, hogy a forradalom első eredményeit akarjuk az orosz nép részére még a cárizmus helyébe lépő angol csatlós uralommal szemben is biztoeitani, egy hirtelen mozdulattal, legyőzés és esetleg meggyőzés utján lefegyverezzük az orosz hadsereget? Az orosz hadsereg, mely természetesen a forradalom előkészítésében nem vett részt, a pillanatban a meglepetés lenyűgöző hatása alatt állott és legyen szabad csekélységünknek megjegyezni, hogy ez időbeu egy jól kigondolt és erélyesen véghezvitt sakkhuzás meghozta volna a maga gyümölcsét. Ám a diplomácia más eszközzel dolgozott ez időben, a eakk- huzás nem történt meg és most a cárizmus helyett egy más hatalmi forum az, mely a hulla- hegvek emeletét rendezi. HIGIÉNIKUS SZIYARKAHÜYELYEKI Sajnálattal tudatjuk a T. cigarettázó urakkal, hogy minden- '? nemű anyag roppant megdrágulása folytán kénytelenek «i voltunk a hüvely dobozának árát egy harmaddal felemelni. 1 könyvecske (.sodorni való) „PAX“ cigarettapapír ára 20 fillér. — PAX VÁLLALAT.
