Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-30 / 22. szám

2 SSATMÁR ÉS VIDÉKE. A miniszter újabb rendelete azonban módot ad az iskola pad­jairól most katonának készülő diá­koknak is arra, hogy ne károsod­janak meg tanulmányaik elvégzé­sében tv haza hivó palancsáru lel- keeeddésstíl teljesített katonai kö­telezettségük következtében. A ka­tonáskodásra készülő diákok nem kötelesek május 29-én bevonulni, hanem ehelyett részt vesznek a miniszteri rendelet értelmében ren­dezett előkészítő tanfolyamon és a vizsga végeztével junius 30-án kell a legfiatalabb diákujoncoknak bevonulni csapattetteikhez. Termé­szetes, hogy azok a tizennyolc éves újoncok, akik nem középisko­lai tanulók, vagy akikre nem illik a kultuszminiszter rendeletének valamely feltétele, változatlanul május 29 én vonulnak be. Apróság-ok. A francia köztársaság elnöke ugyancsak keményen beszél a béke ellen. Majd csak akkor lehet békéről sző, mondja szilárdan, ha a németek könyörögni fognak érte, mert a végső győzelem az övék lesz. Látszik, hogy igazi ügyvéd, a ki körömszakadtáig védi a fele érdekét, s minél rosszab­bul áll a per reá nézve, annál hango­sabban hirdeti, hogy végezetül neki lesz igazsága. Fogja még ő adni olcsóbban is. ■# Grey az már egészen más ember; ó már más húrokat penget. Eddig ö volt a nagy iutrikus, a nagy felidézője a világháborúnak, a ki nem akart egyebet, mint Németországot kiirtani a földszinérő!, Ausztria-Magyarorszá- got pedig feloszlatni a többi országok között és most kezdi az ártatlant ját­szani. Soha sem volt ellene a békének, de mindig ellene volt annak, hogy háború legyen, hanem azokkal a néme­tekkel nem lehetett bírni, erővel hábo­rút akartak. Maga sem hiszi, a mit mond, de olyan sem akad, a ki neki elhigyje. * — No mi az újság Péter ? — kérdi az Ur öreg szolgáját, mikor a reggeli postával beállit. — Itt van egy hosszú kérelem, hogy hallgasd meg az olasz papok imá­ját. Kilenc napi könyörgést rendeltek el az olasz fegyverek győzelméért. — Lökd a papír kosárba ! Majd adok én nekik győzelmet, a miért olyan gyalázatos mddra cselekedtek. A papok meg csak imádkozzanak, az az ő dolguk. * Fiatal zászlós, egy jó barátom fia látogatott meg a napokban, aki az olasz frontról jött haza 40 napi sza­badságra, hogy az érettségit letegye. A nagy vitézségi érem diszlett a mel­lén, a mi azt mutatja, hogy megállta a helyét emberül. Gratuláltam neki a vitézségéhez. A vizsgáról is szó esik, de az én zászlósom arca egyszerre nagyon komoly lesz. — Micsoda? csak nem félsz attól a vizsgától, aki annyi olaszt legyűr­tél ? — kérdem tőle tréfásan. — Hiszen, ha a tanárok is ola­szok volnának 1 — felelte rá komolyan. * A hét legnagyobb szenzációja, az uj h. főkapitány, a kiről minden körben szó esik, s bár még az állását el sem foglalta, a kritika már is ala­posan megdolgozta. Ha mind papírra tennék és egy kötetben átnyújtanák í neki, a mit ez idő alatt róla elmond­tak, abból apróra mindent megtudna, a mi rá vonatkozik. — Én csak annyit mondok. — jegyezte meg egy társaságban valaki — hogyha rá tudja szoktatni a rendes felkelésre ama bizonyos urat, akkor csakugyan jó főkapitány lesz belőle. Demeter. Ajánljuk a hölgyek figyelmébe a közismert és az egész művelt vilá­gon nagy feltűnést keltett Földes­féle Margit-crémet, szappant és pudert. Ez a három cikk a szép­ség titka. Gyermekkatonák. Gyermekarcu, sugár legénykék, Tegnap még a széltől is védték, S im, láss csudát, már hadba szállnak, Jegyesei hősi halálnak Dicsőséges, hősi halálnak 1 Még alig éltek, szét se néztek. A húsz tavaszig el sem értek, S már mennek mennek... Hová mennek? Oh, jaj, mi lesz a vége ennek ? 1 Hősi halál lesz vége ennek. Bujócskát játszt.ak még nem régen, Labdáztak a virágos réten; Anyacsóktól meleg az arcok, S már vivjált a rettentő harcot — Azt a kegyetlen véres harcot! De sok megy el s de kevés vissza, Vérét a föld hánynak beissza.' Hány ifjú életet takar a föld be, Hány szív porlad idegen földbe’ Jaj, idegenbe’, s nem magyar földbe’ Minket vinnének, véneket, bár, Ha meghalunk, érettünk nem kár. De ők ! De ők ! Ki vált fel minket ? Ki szántja s védi földjeinket ? Áldott, fekete földjeinket!? . . . Benedek Elek. Tizennyolcévesek nótázásától hangosak az ut­cák. Tizennyolcévesek. Az élet hajnalpirja s vérükkel már is pirosra akarják fes­teni a földet, amelyen nem is olyan régen bolyonganak. Tizennyolcévesek. Tegnap még az iskola padjába faragták egy kis szőke vagy barna j leány nevét, tegnap még era- ] lékkönyvbe Írtak egy Bider- ■ mayer-verset a nefelejcsről és holnap már a halál je­gyesei, a harc vőfélyei lesz­nek. Tizennyolcévesek. Szelíd és álmodó szemük az élet arany napsütésén ámul. Flo­reál orgonavirágtől mámoros hónapja most bontja első rü­gyeit fiatal lelkűk kertjében és ők oda indulnak, ahol az ágyú ércnyelve hirdeti a sorsot, ahol a gépfegyver kattogása a végtelen melódia. Tizennyolcévesek, milyen csodálatos is, hogy ők fogják védeni, megmenteni és dia­dalra segiteni a magyarság életét, amelynek ők még alig lehettek részesei. Bizony ti öregek, akik mindig lené­zitek az ifjúságot, mert láza­san és boldogan forró mustja nem adja meg az elszált évek ódon zamat át, és mert forra­dalmas vére májusi ritmusok­ban lüktet izzó halantéka mögött, ti, öregek, akik a megszokás szövőszéke mellett egykedvűen és egyhangúan szövögetitek az örök sablon boldogitó szálait, gondoljatok most rájuk, nézzétek jól meg őket, a tizennyolcéves fiatal­ság csillogó szemű és feszülő izmu légióját, amely dalolva, ujjongva, evoézva megy megy, győzni vagy halni, hogy a ti szövőszéketek épen marad­jon, hogy a ti kedves éveitek csűrben gyűjtött termése bán- tatlanul álljon, hogy a ti régi vidám szüreteitek óbora ne omoljon a porba. Tiszteljétek az öregsé­get ! Helyes és méltányos e mondás, az öregséget, nely Cincinnatus és Washington derűs és nemes bölcsességét sugározza, mint az őszi nap hervatag aranya az utolsó és igy oly igen kedves mele­get, de szeressétek a fiatal­ságot, amely egy virulóbb tavasz, egy tisztább magaslat, egy boldogabb világ Ígéretét eosabb módját, a párhuzamos üldö­zést biztosítja és hogy itt igen nagy eredményt érhetünk el. Esetleg itt szivén találhatjuk az ellenséget! A német hadvezetőség a terv keresztülvitelére Mackensen vezérezredes hadseregét rendeli erre a harctérre, ahol a legna­gyobb csend van, a seregek egy­mással éppen csak szemben álla­nak, mintha nem készülne semmi, inig a Pflanzer-Baltin, a kárpáti seregek és a Visztulától északra álló erők az oroszok figyelmét élénk harci tevékenységgel a nyugat- galiciai harctérről elterelik. Hin- denburg Oroszország északnyugati része ellen támad. Below tábornok pedig Kurlandban nyomul elő, hogy az erős orosz erőket magukra vonják. Mackensen pedig a cs. és kir. 6. hadtest mögött ezalatt gyor­san, a legnagyobb csendben és titokban gyülekezteti hadseregét. Azután megkezdődik a nagy csata. Május elsején József Ferdi- nánd főherceg hadserege Tarnow- tól északra átkelt a Dunajeceu, hogy a nyugatgaliciában lévő orosz tartalékokat magára vonja. Május 2.-án pedig megszólal 1500 ágyú érctorka, négy óra 5 hosszat zúdít vasfergeteget az orosz állásra, amely előtt és alatt a gyalogság rohamtávolságra meg­közelíti az orosz állásokat, elpusz­títja az állások előtt lévő akadá­lyokat, majd rohamra megy s délután 5 órára Gorlice-Maiaston- Grommik között, 35 km. széles­ségben át volt törve a front! Harmincezer fogoly, 22 ágyú, 64 gépfegyver volt a zsákmány! A következő napokon az oroszok megkísérlik még, hogy a hátrább előkészített második és harmadik védelmi állásokban állít­sák meg győztes hadainkat, de ezt már megállítani nem lehet! Május 3 án a 10. honvéd gyalog­ezred hétszeres rohammal tör be az orosz állásba. Május 5 én József Ferdinánd főherceg hadserege is — és beveszik Tarnowot. Most már végleges a siker. A gorlicei áttörés következté­ben a kárpáti orosz hadseregek ka­tasztrófája elkerülhetetlenné vált. Az oroszok kénytelenek a duklai horpadástól délre elhelye­zett erőik nyugati szárnyát vissza­vonni, de már elkéstek, mert most már a Boroevics-hadsereg is meg­kezdi az üldözést, az oroszok háta­mögött már a mi hsdaiuk vannak és igy az orosz Brussilow-had- seregnek csak roncsai menekülhet­nek s két orosz hadosztály pedig j teljesen megsemmisül. A továbbiak folyamán az i oroszok azt remélik, hogy a Wis- > lok-folyó mentén foglalhatnak ál- | lást, úgy hogy a Nida-folyó menti I és a Lupkovtól keletre húzódó i állásaikat megtarthatják. De re- { ményeik csakhamar füstbe mennek. 1 * Alig, hogy megkíséreltem a terv megvaiósitását, a 39. honvéd had- t osztály csapatai május 7-én este I rohammal beveszik Krosnot, a Böhm-Ermolli hadsereg ugyanaz­Í nap elfoglalja a lupkovi hágótól keletre lévő orosz állásokat, úgy s hogy az oroszoknak az uzsoki szó- \ rosig kell hátrálni. Az oroszok most. Kzezov- [ Sanok-uzsoki szoros vonalában j akarnak mcgallani, de csapataink f továbbra is nyomukban vannak és a négynapos Bzezow-sanoki csa­tában az oroszok újra vereséget szenvednek s a San vonalra vonul- jj nak vissza. Az orosz haderő megrendült. Többé már nem állhat ellent fegy- ' véreinknek. Egymásután vesztik el a San-vonalat, Przemyslt, Lem- berget! Evután megkezdődik a győzelmes előnyomulás a Bug és Visztula között. Egymásután esnek el az orosz várak ! Az orosz had­sereg egymásután többszörösen megverve, májustól augusztusig csak foglyokban több mint egy millió embert vészit és a szövet­ségesek 2000-nél több ágyút zsák­mányolnak ! Mindezen óriási nagy ered­mények kiindulópontja, közvetlen előidézője a Goriice-tarnowi csata! Ez a nagy csata nem csupán ha­talmas, nagy ellenfelünktől az orosztól szabadított meg. hanem közvetve, — miután az orosz erők megbénulására vezetett, — lehe­tővé tette, hogy az oros.í harctéren felszabaduló seregeinket Szerbia ellen vessük és hogy Szerbia el­vegye méltó büntetését, lehetővé tette, hogy az oroszok balkáni vezetőszerepéfc hosszú időre meg­semmisítsük, lehetővé tette, hogy legálnokttbb és leghitszegőbb ellen­ségünknek, az olaszoknak Albá­niára vágyó tesveit örökre tönkre­tegyük és lehetővé teszi valószínű­leg nemsokára, többi ellenségeink fölött is a végső diadalt!

Next

/
Thumbnails
Contents