Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-20 / 25. szám

2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. tik. Hogy ezzel mi a céljuk, világos dolog. A kávén, külö­nösen ha az régebben lett be­szerezve, óriási haszon jön, különben is ezt a cikket tet­szése szerint adja a kereskedő, mert nincsen maximálva, mint a cukor ára, tehát any- nyit keresnek rajta, a meny­nyit ők akarnak. Egy fél kiló cukorral a vevőre erőszakol­nak egy fél kiló kávét, a melynek az ára legalább is 8 korona. A Szamos érdekes sorait ide iktatjuk: Nincsen cnkor — kávé nélkül Újabban a cukornak a fii- szerüzletekben való árusítása kö­rül merülnek fel állandó és súlyos punaszok. A füszerkereskedők egyik-má­sika ötletes módját találju ki annak, hogy amit nem nyerhet a cukron az ár maximálása miatt, azt meg­nyeri a kávén vagy más portékán. És ezért — különösen nem állandó vevőiknek — csak úgy adnak cukrot, ha kávét vagy más olyan árut is vesznek, aminek nincs maximálva oz ára. A kereskedők, akik szolid utón is vagyont tudnak keresni, nem ösmernek mértéket a nyere eég-vágybiin és és még azzal sem törődnek, hogy a kévé-rákénysze- rités — mint jogi nyelven mond­ják — kimeríti a zsarolás vétsé­gének tényálladékát. Biztos tudomásunk van róla, hogy a szatmári kereskedők rak­táraiban — tudjuk, hogy kinél mennyi — összesen 132 Mm. 96 kgr. cukor van felhalmozva. Bárkinek szívesen adunk fel­világosítást arról, hogy melyik kis- és nagykereskedőnél mennyi a készlet. És itt felhívjuk a közönsé­get: ha bármelyik üzletben meg akarják zsarolni és más portékát következett egy nap, amikor már nem volt mit enni, kénytelenek voltak a szegény kis Bijout meg­főzni és megenni. Az ur és úrnő könnyes szemekkel fogyasztották el a szeretet állatot, és mikor czokás szerint a tányér szélére gyűjtötték a csontokat, megszólal az asszony : — Szegény Bijou, milyen finom ebéd volna számodra. A macskahus azonban mégis alterjedtebb étel volt, mint a kutya- hus, úgy hogy Párisban az ostrom végén alig volt macska. Egy csirke 26 frankba ke­rült, ugyanennyibe került egy nyúl, egy pulyka ára 60 frank volt, egy libáé 45 frank, és egy pat­kányé 1 frank. Az állatkert ösz- szes állatait megették és az álla­tok húsának fontja átlagban 7 frank volt, csak a kenguru képezett ki­vételt, mert annak fontja 12 frankba került. December 27.-én a macska ára 8 frankra emelkedett és egy medvét 200 frankért, adtak el. Ekkor egy páva már 29 frank volt. Megették az állatkert két elefánt­ját is, melynek kilója 90 frank volt. A vendéglőben, amelyben a napló írója dolgozott, újévkor 600 frank áru elefánthust tálal­tak fel. is akarnak a nyakába sózni, rá­kényszeríteni, — tegyen erről a városházán jelentést, esetleg jut­tassa nekünk — persze nem szo­kás szerint névtelen levélben — tudomásunkra és ha az illető neve szerepel azok között, akiknek ruázeaszámra van cukruk és azt a mai nehéz időkben dugdossák a közönség elől, hogy kiuzsorázzák, — megkapja méltó jutalmát. A közönségen tehát a sor, hogy ne hagyja magát birka módra rnegnyuzni. Ha zsarolást észlel, tegyen jelen­tést róla a hatóságnak. Lap­társunk szívesen támogatja a közönséget az eljárás során. Mi is. A Vörös Kereszt Egylet helyi választmányának gyűlése. Megírtuk lapunk múlt heti számában-. hogy a Magyar Vörös Kereszt Egylet folyó hó 29-én Péter és Pál napján az egész or­szág területére kiterjedő gyűjtést rendez, hogy ezáltal jelentős össze­get szerezzen az önkéntes beteg­ápolás és a rokkantak támogatá­sának céljaira. A városunkban rendezendő gyűjtés módozatainak megbeszé­lése végett az Országos Vörös Kereszt Egylet szatmárnémetii Választmánya nagyszámú — jó­tékonyságáról közismert — érdek­lődő jelenlétében a városháza ta­nácstermében dr. Kölcsey Fe* rencné ás dr. Vajay Károly kir. taD. polgármester elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyen a gyűj­tés módozatainak megállapítása előtt Bélteky Lajos ref. lelkész, választmányi pénztárnok ismer­tette a helyi Választmány ered­ményes működését és a pénztár jelenlegi állapotát. A jelentés értelmében a vá­lasztmány u súlyos anyagi tér­Hihetetlenül drága volt a főzelék is. Egy fej saláta, melv az erődítéseken belül hirtelenében rögtönzött veteményes kertekben termett, 50 frankkal fizetők. Bur­gonyából 50 frankba került egy liter, gyümölcs pedig egyáltalán nem voít. A szakács feljegyzései mind szomorúbbakká válnak. Egyszer sikerült neki egy kecskebakot vásárolnia kilóját 3 frankért, de jegyzi, hogy nincs olyan szakács, aki abból ehető ételt teremtene. Január 22-én ezt Írja nap­lójába. Kenyér hiány fenyeget! Tizenkét nappal később befejező­dik a szakács naplója. Jules Favre és Bisraark mogkötöttók a fegyver- szünetet. Az ostrom 135 napig tartott. A napló utolsó mondata: A népnek van kenyere! A vendéglősök és élelmiszer- kereskedők ez idő alatt hihetetle­nül meggazdagodtak. De nem mind. A legelőkelőbb párisi ven­déglősök egyike, valami Peters nevű, akihez a legelőkelőbb arisz­tokraták jártak, nem akart macs­kából nyulpecaenyát tálalni és hasonló csalásokat alkalmazni. Az eredmény az volt, hogy koldus- szegényen halt meg egy párisi közkórházban. hekkel járó 12 ágyas vusuti be­tegnyugvó állomást jelenleg is fenntartja, fedezi az ott alkalma­zott 2 ápolónő fizetését s viseli az összes ott felhasznált kötszerek beszerzési költségeit. Az orvosi teendőket dr. Radneán orvos eltávozása óta dr. Kölcsey Ferenc látja el, aki in­inspekciót tart és szükség esetén napközben is megjelenik a beteg- nyugvó állomáson. A nagyközönség által nyúj­tott természetbeni adományokra és a katonai kincstár által utalt megtérítésekre támaszkodva a vá­lasztmány a vasúti üdítő állomást a megnövekedett forgalom dacára is fentartja, A vezetett ivek ta­núsága szerint ez. évben 5 hónap alatt több mint 9006 ember étke­zett a vasúti üdítő állomáson, a mely számbeli adatok a konyhát kifogástalanul vezető Schneller Zsófia és a felügyelet munkáját teljesítő Szlávy Dezsőné alelnöknő buzgó fáradozásait dicsérik. A katona kincstár minden kiszolgáltatott reggeli adag után 40 fillér, ebéd után 1 K 20 fillér, vacsora után pedig 80 fillér meg­térítést ad, mely címen az 5 hó alatt 7131 korona folyt be a vá­lasztmány pénztárába. Ez az ösz- szeg azonban korántsem fedezi a kiszolgáltatott étadagok bekerü lési árát, úgyhogy a nagyközön­ség adományai nélkül az üditő állomás aligha volna fentartható, miért is a választmány — az ara­tási és cséplési munkálatok köze­ledésére való tekintettel is — új­ból kérelemmel fordul a nagykö­zönséghez, hogy az üditő állomást természetbeni adományokkal (búza, burgonya, bab stb) támogassák, nehogy ezen üdvös és áldásos in­tézmény további működését anya­giak hiányában beszüntetni legyen kénytelen. Ezenkívül még a választmány husvétkor a burukkórházban fekvő összes heteseket és sabesülteket, mintegy 900 korona értékű do­hányfélével és édességekkel látta el, mely összegből azonban csak mintegy 279 korona terheli a vá­lasztmány pénztárát, minthogy 200 koronát a város térített meg, a többi pedig a nagyközönség adományaiból folyt be. Minthogy pedig a pénztár főjövedelmi forrását a tagsági di­jak képezik, a választmány az ér­tekezleten jelen voltakat fölkérte, hogy a nagyközönség minél szá­mosabb tagját igyekezzenek az Egylet tagjául megnyerni. A Péter és Pál napon tar­tandó gyűjtés keresztülvitelére a választmány nem tartja alkalmas­nak a gyűjtő ivekkel való gyüj tést, hanem a gyűjtő urnákkal való gyűjtés mellett foglal állást és elhatározza, hogy a szokásos helyeken gyűjtő urnákat állít, fel, a melyeknél uz értekezleten arra vállalkozott úrnők fognak gyűj­teni. Ezenkívül gyűjteni fognak j a rótn. kath. székesegyházban is j és a templomok ez napi perseiy- , pénzei e célra fognak fordittatni. Az anyagi siker minél hat­hatósabb előmozdítása érdekében a választmány megkeresi a hely­ben állomásozó 65. gyalogezred parancsnokságát is az iránt, hogy engedélyezze azt, miszerint zene­kara h gyűjtés napján d. e. fél 12-től fél 1 óráig és d. u. 6 — 8 óráig a szokásos helyen díjmen­tesen játszók. Végül az értekezlet tár­gyalta még és elfogadta dr. Böszörményi Emil alelnök azon indítványát, hogy a helyi választ­mány a háborús kiadások fedezé­sére saját pénztára javára havon- kint és pedig a hónap első nap­jaiban egy megjelölendő nyilvános helyen közös uzsonnát szolgáltas­son ki a közönség számára meg­határozott árban s kimondotta, hogy amennyiken ezen kezdemé­nyezés eredményre vezetőnek bi­zonyul, a választmány azt rend­szeresíteni fogja. Apróságok. Kérdi a kiadó, hogy lesz-é apróság ? — Biz én nem tudom, — mon­dom neki — pedig ezen a héten egye­bet sem csináltam, mint állandóan az apróságokkal foglalkoztam. Hogy az én két legdrágább apróságom, mit csi­nál most Wolhyniában; nem történt-e semmi bajuk ; élnek-a vagy már meg­haltak ? — és a mennyi változata van a lehetőségeknek, mind megfordult a fejemben, csak arra az egyre nem gondoltam, hogy ezen a héten is apró­ságot kell írni. * Két hét óta egy betű írás tó­lük, tegnap végre a nagyobbiktől egy tábori levelező lap, a melyen ennyi áll: „A fronton harcolok !“, de semmi szó a kisebbikről és semmi szó a többi szatmári fiúról, pedig sokan vannak ott együtt, a kik ifjú kedvvel és me­leg barátsággal készültek még pár nappal az előtt is a komoly szerepre, s egyszerre egész váratlanul fel kel­lett lépniök, hogy tanúságot tegyenek róla, mennyire haladtak a katonai tu­dományokban. •# A legtöbbje jóformán még az élet küszöbét sem lépte át, rózsás gyermeki arccal inkább játékszer való kezébe, s ma már gyilkos fegyverrel rohan az ellenségre s a ki meg alig élt, minden percben ott áll, hogy vége legyén. Keserűség fogja el az embert, mikor nem is szórványosan lát olya­nokat, a kik még nem öregek, de már nem gyermekek, ellenben erősek és egészségesek, s a helyett, hogy ott a harcmezőn vigyáznának arra a gyer­mekseregre, idehaza csörgetik a kard­jukat,. * Mikor kicsinyek voltak és va­lami baj érte őket, mert olyan helyen jártak, ahol nem kellett volna, be sokszor kikaptak. Most igazán elmond­hatják egymásnak, ha ugyan van ked­vük a tréfára : — Hallod-e, ha az Isten haza segít bennünket, megismételheti apuka, mikor megérkezünk, a mint gyermek­korunkban szokta: „ Adok én nektek, csak még egyszer oda menjetek !“ •a Épen as offenziva előtt írtam mindegyiknek egy hosszú levelet, mert azt írták, hogy az a legnagyobb élve­zet, ha hosszú levelet kapnak. „Bónis Gábor most a legirigyeltebb ember a századnál — irta Jankó fiam egyik levelében — mert egy négy oldalas levelet kapott.“ A két levél elment és most mindig arra gondolok, váljon kezébe jut-e a két fiúnak és mikor fogom én azokra válaszokat megkapni?! Demeter. A csecsemő elválasztása gyakran igen sok nehézséggel jár és éppen ezért az anyának mele­gen ajánlható, hogy kis gyerme­kének az elválasztás kezdetén szopó üvegben naponta egyszer, csakis vízzel felforralva, egy kis neetlé- lisztet nyújtson. Lassanként aztán két, három sőt több ily étkezést is adhat mire az elválasztás min­den nehézség nélkül megtörténik, a gyermek szépen fejlődik és gyö­nyörűen gyarapszik. — Próbado­bozokat díjtalanul küld a Henri Nestlé cég, , Wien, I., Biber­strasse 51e.

Next

/
Thumbnails
Contents