Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-13 / 24. szám

Harmincharmadik évfolyam. — 24-ik szám. 13. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden kedden. Felelős szerkesztő: Egyes szám ára 12 fillér. Dr. FEJES ISTVÁN. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 50 filt&t. Péter Pál napi gyűjtés. Néhány nap múlva har­madik esztendeje lesz annak, hogy megsemmisítésünkre tö­rő ellenségeink ránk kény- szeritették a háborút, mely dicsőséget hozott a fronton küzdő katonáknak és dicső­séget az idehaza munkálko­dóknak, akik minden erejü­ket megfeszítve, siettek hősi hadseregünk támogatására. A Magyar Vöröskereszt Egylet megyei és városi választmá­nyainak támogatása szünet nélkül részt vett a hadsereg munkájában, felállított kór­házakat, gondoskodott ön- kéntes és hivatalos ápoló­nőkről, mozgóraktárakat lé­tesített. és általában rninde- nüt ott volt, ahol működé­sére szükség lehetett. Természetesen mindez igen jelentékeny költséggel Lopos meg* * * én... (Részletek egy ideges nr hadi-naplójából). Irta: Zsaáayl László. A múltkoriban, egy esős, zsémbes nap délutánján, midőn elragadtatva néztem egy kis szom­bati bakfis karcsú, de néhol lyukas harisnyáé, hyperbola gyönyörűségü bokája után, s az utcában cél nélkül csatangoltam, egyszerre hozzám lépett az egyik zsákutcá­ból Lopos, ősi ellenfelem, s igy szólt: Szervusz. Barátok leszünk. Úgyis az a sejtelmem, hogy a jövő évi szép tavaszi sört, már csak a hazajáró lelkem fogja meg­inni. Ha bevesznek. Pedig ez biztos. Nincs értelme most a ha­járt, úgy hogy daczára a legnagyobb takarékosságnak, alapjaink erősen megfogyat­koztak és a háború harma­dik évének megkezdése előtt kénytelenek vagyunk szózat­tal a magyar társadalomhoz fordulni, hogy annak újabb támogatását kérjük. A Magyar Vöröskereszt Egylet igazgatósága elhatá­rozta, hogy e célból junius hó 29-én, a hagyományos Péter és Pál napján gyűjtést tart Magyarország egész te­rületén, mely gyűjtéstől je­lentékeny összeget vár. A magtermelő Magyarország­nak mindenkor ünnepe volt a Péter-Pál napja, de kettős ünnep lesz ez az idén, ami­kor nem csak munkája ered­ményének örvendhet a dol­gos kéz, hanem egyúttal jól eső gondolattal töltheti el lelkét az a tudat, hogy el­lenségeink kiéheztetési poli­tikája is ép úgy megtört ragnak, mikor az egész világ úgy is oly nagy haragban áll. Szervusz, mógegyszer . . . Ismét jóbarátok lettünk. Bi­zony nekem is valami szörnyű gondolat folyton csak azt súgja; véged lesz véged. Na, az már igaz, nem tréfa dolog 43 éves létünkre oduállani a sorozó bizottság elé és várni a tauglich és untauglich rettentő osztályzatát. De hiába megyünk mi is öregek. Ha bevesznek! Hm, ez meg­gondolandó. Hogy is állunk csak a katonai tudásunkkal ? hát nem a legjobban. Lássuk csak. Ha eszembe jutnak a régi gimnáziumi torna­tanár ur öblös hangon, hatalmas »kettes rendek sorakoz“-t bömbölt e én e parancsot végrehajtandó mindig a jobboldali szomszédom, a Müller hasának vágódtam (azaz sorakoztam), s fejem hatalmas tökfejéhez, ütődött — na. ha erre emlékezem — s az ezt követő ta­nári bömbölésekre ... s ha ez Magyarország otthon küzdő katonáinak munkásságán, a mint ahogy a fronton küz­dők megbénították ellensé­geinket. A gyűjtésnek egész szer­vezését és lebonyolítását az igazgatóság a Vöröskereszt Egylet fiókegyleteire és a vá­rosi választmányra bízza. A helybeli Vörös Ke­reszt Egylet június 29-ikén Péter Pál napján a város utcáin rendezi a persely gyűj­tést. Reméljük, hogy váro­sunk minden nemes ügyért lelkesedő közönsége ezt a mozgalmat is teljes anyagi erejével és lelkesedésével tá­mogatni fogja. A cínkotai vőlegény menyasszonyai Ha csak hét lett volna, amint a hót bádog hordó lelete mutatja, az is sok lett volna a mái kaságból tiz év lefolyása alatt. A cinkotai bádogosnak azonban ennyi idő alatt legalább bárom tucat menyasszonya akadt. De ne ám, hogy szerelemre gondoljon valaki I Adva volt egy állítólag jó­képű ember, aki „tisztességes ipa­rosnak“ hirdette magát s az ap­róhirdetésekre csak úgy dűltek a különféle nőszemélyek s ismeret­len múltjuk gyűjtött garasait be­mutatták a házasulandó férfinek vásári csókjukkal együtt. Ez volt az egész. Kés/, volt az eljegyzés. A szerződésben nem volt egy szemernyi ideálizmua, egy szemernyi becsületesség, csak üz­let s ebben u férfi csak olyan zül­lött volt, akár a menyasszonyai. Akik mégis megszabadultak tőle, azok túlontúl józanok lehettek é» raffináltak, akik áldozatai lettek, azokat pedig erkölcsöt nem ismerő hitvány érzékiségük juttatta a gyilkos férfi hajlékába. Az áldozatok, akiket any- nyira megsiratott s kiknek ko- p. r-óit ntvfiyi virággal kulmo.'ta el a rablóromantikától kábult nép, mind hajadonok voltak, akik csak úgy szabad szerelemből let­tek szerencsétlen sorsú vendégei a cinkotai bádogos szobájának. ilyenformán a katonaságnál is lesz, no akkor . . . akkor baj lesz. Persze igaz, hogy Müllernek rém nagy hasa és még nagyobb feje volt („Dizná“-nak is hívták) de ez nem zárja ki azt, hogy a katonaságnál is úgy lesz, vagy véletlenül ott is hátha éppen Müller lesz ismét a szomszédom? Minden bizonytalan a nap alatt. Ennyit az én katonai elő­képzettségemről. És Lopos hadi­tudományáról — nos. arról inkább hallgasson a krónika. Nemrég találkoztam Lopos kis fruska szobacicájával, aki nem éppen a legtiszteletteljesebb han­gon nyilatkozott ura katonai elő­készületeiről. — TVccik tudni, j ij be fur­csa most a nagyságos úr. néha éjszakánként f,tizavar minket, s ránk parancsol, hogy imádkoz­zunk vele, litániát, érte s a vé­gén azután énekalni kezd valami Diesz ira-ór Cibillóról. Haj, be kár, hogy már ennyire belehaba- l rodott abba a fránya Cibillába; dejszen kérem, csak a naccsága tudna róla tudom, hogy rögvest kiverné fejéből azt a bizonyos Sibillát, vagy mi a neve . . . Szólt és hamiskásan rám mosolygott. Na, gondoltam, szépen ál­lunk, ha Lopos már a „diesira- e“-t énekli és a Sybilla jósnőt emlegeti. * Eljött a nagy nap, a soro­zás napja. Megkezdődött. Én a gyalogsághoz lettem beosztva. Még elég szerencsés helyzet. De Lopos szegény meg­járta ... — Lopos! hangzott. Lopos előlépett. — Alkalmas! a tüzérség­hez . . . — Jaj — kiáltott fel — hiszen a jobb fülemben csak fél dobhártyám van . . . még lármát sem szabad hallanom . . . olyan érzékeny az . . . könyörüljön dok­tor úr, csak azt ne! Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. A Tali aisttai Kii Quality cipők kizárólagos raktára. Megérkeztek a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők 1

Next

/
Thumbnails
Contents