Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-06 / 23. szám

Megjelenik minden kedden. Egyes szám, ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. VEGYES TAKTALMUHET^^ • ' I Felelős szerkesztő: 4 Dr. FEJES ISTVÁN. P. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 0 fillér. Egy kis megjegyzés. Egyik laptársunk a Sz. H. a következő szerkesztői üzenettel kedveskedett vasár­napi számában: Egyik laptársunk a „Sz. és V.“ beleakadt az itteni Kath. Társa­dalom Képviseletének mozgalmába, ízlés dolga, egy egészen benső ügyet, melynekő is részese volt, nyilvánosságra hurcolni akkor, mikor egészen jól meg­mondhatta volna ott is, ahova az való. Azért tehát, mert itt egészen benső ügyről van szó nem reflektálunk az Észrevételre. Ha majd csakugyan együtt lesznek a Kath. Társadalomnak tekintélyes számú tagjai s oda meg­hívják az Észrevételnek Íróját is és .jól megliányják-vetik nem egymást, de az ügyet: tisztázni fogjuk a dolgot. Nem tudtuk, hogy a mit laptársunk közölhet, az »egé­szen benső ügy“, de most sem vesszük tudomásul, mert a miről nyilvánosan lehet beszélni, az a nyilvánosság elé is tartozik. A szatmári kath. társadalom nem zárt­körű társaság, a melynek dol­gait. csak négy lal között le­az olasz harctérről. (Saját külön kiküldött harctéri tudósitőnktől.) i. Tek. Szerkesztő Ur! Tudom, hogy nagyot fog nézni, mikor le­velem olvasni fogja és- első kér­dése az le-iz, hogyan kerültem én az olasz harctérre ? Hát bizony ennek megvan a magú magyará­zata. Magain sem vágytam ide, mert utálom a taliánt, de enged­nem kellett a trónörökös rábeszé­lésének. a kihez Konrád vezérkari főnök azt a kérdést intézte, hogy engedjen engem rövid időre az olasz harctérre, mert fontos meg­hét tárgyalni, ha pedig igy van kontemplálva, akkor igaza van laptársunknak, de akkor azt mindjárt ott a helyszínen fel kellett volna vetni, mikor az értekezlet volt, hogy min­denki tisztában legyen vele és Ízlése szerint határozhas­son. Ez lett volna a helyes eljárás. Mi különben nem irtunk semmi olyast, a mi egyáltalán okul szolgálhatott volna erre a különös üzenetre, egysze­rűen csak annyit mondtunk, hogy a mennyiben bizonyos eltéréseket látunk az elindu­lás és a további haladás kö­zött, a dolog tisztázása céljá­ból jó volna újból összehívni az értekezletet, hogy a félre­értéseket kiküszöböljük. Hogy ezért mi oka lehetne bárki­nek is neheztelésre, igazán nem tudjuk megérteni. Arra a megjegyzésre pe­dig, hogyha majd együtt lesz­nek a Kath. Társadalom te­beszélések kívánják jelenlétemet. Vele azóta vagyok ismerettségben, hogy a gorlicei áttörési tervek megállapításánál a haditanácsban jelen voltam. Már egy hete, hogy itt vu- gyok és nagy gyönyörűséggel né­zem a taliánok futását, akik ijedt­ségükben majdnem a fúrólyukba is bebújnak. Mondanom sem kell, hogy Konrád vezérkari főnök na­gyon megörült, mikor megérkez­tem és mindjárt rá is tért a do­logra, a miért különösen óhajtotta eljövetelemet. O ugyanis alaposan kidolgozta az egé*z offenzív» ter­vét és bízik is abban, de miután sok az okos ember és ennekfoly- tén a legutolsó haditanácsban na­gyon sok kifogást emeltek a terv egyes részei ellen, úgy gondolko­zott tehát, hogy a biztos és határo­zott meggyőződés kedvéért akarja hallani az én véleményemet s a miket én fogok mondani, annak feltétlenül aláveti magét. Azért közölte ebbeli elhatározását Jenő kintélyes számú tagjai s oda az Észrevétel Íróját is meg­hívják, csak annyit mondunk, hogy ebben nem akarunk gyengéd célzást látni olyan értelemben, mintha ez a meg­hívás el is maradhatna, ha pedig mégis az akarna lenni és igy esetleg nem volna mód­jában az Észrevétel Írójának a kérdéshez hozzá szólam, nagy baj abból sem lenne. Annyi bizonyos, hogyha kath. kérdésről van szó s mihelyest ahhoz más valaki is hozzá szól, papi részről mindjárt meg van az appre- hensió, már pedig kath. tár­sadalmat csinálni a szerint a recept szerint, a hogy azt a papság egy része óhajtaná, ma már nem lehetséges, épen azért okos dolog volna meghallgatni azokat is, a kik esetleg más véleményen vannak. I). főherceggel i>, aki aztán hozzájá­rult ahhoz, hogy eljöjjek. Alig hogy megérkeztem, mindjárt kihallgatásra jelentkez­tem a vezérnél, a ki, mondhatom, nagyon .nyájasan fogadott és azon­nal összehívta a haditanácsot, a melyen természetesen ő maga el­nökölt. Átnézvén a terveket, Csupán egy pontnál volt megjegy­zésem, bár kijelentettem, hogy úgy is maradhat, de Konrád e pontban elfogadta a változást, s miután a többi tábornok is fen- tartotta kifogásait, oda nyilatko­zott, hogy az én nyilatkozatom után ragaszkodik a tervekhez, azo­kon semmi változtatást nem en­ged és a felelősséget másként nem is vállalja. A többi tábornok gúnyosan nézett reárn és köszörülte a torkát, hogy majd letroinfolnak, de a fő- i herceg hirtelen kivett egy név­jegyet és odanyujtotta olvasás j végett a jobbról ülő tábornoknak I ! és odasugta neki, hogyha elolvasta, I Fiatalkorúak háborús erkölcse. Romlik az ifjúság erkölcsi élete. — Ez a szomorú meg- állapitás a háború óta mindjobban aggasztja a pedagógiai köröket. Züllenek a fiatalkorúak, kávéhá­zakban, mulatókban éjszakáznak, könttyüvérü nők társaságában dor- bézolnak. A gyermek bíróságok munkája rohamosan szaporodik, a bűnösök egyre nagyobb per- ceutje kerül ki a fiatalkorúak kö­zül. A iegszoiuorubb adatokon fölül is kétségbeejtő az ifjúságnak az az erkölcsi sülyedése, amely még nem ütközik a büntető - tör­vénykönyv szakaszaiba, de az odavezető lej;őre sodorja. Hivatalos körök már hosszabb ideje foglalkoznak a kérdés tanul­mányozásával és megállapították, hogy a serdülő ifjúság romlása szo­ros összefüggésben van a háborús helyzettel. A családfő bevonulása, az anyák konvérkereső munkája meglazítja a családi élet kapcsát, a fejlődésben levő gyermekek egy része felügyelet nélkül marad, sokan közülök váratlanul öuálló keresethez jutnak és költekező életmódot folytatnak. Ezek az adja tovább a szomszédjának. Bezzeg, a mint kézről kézre to­vább ment a névjegy, átváltoztak az arcok, s mikor mindnyájan el­olvasták, vége volt minden ellen- véleménynek. A haditanács után pedig boldog volt, a ki hamarább szoríthatott velem kezet és egy­szerre valósággal becézett ember lettem a társaságban. Az a név­jegy megtette hatását, pedig csak ennyi volt rajta: Kedves Jenő! Itt küldöm a mai idők leg­zseniálisabb katonáját; megbecsüld és minél gyorsabban ereszd vissza, mert nekem is nagy szükségem van reá- hived : II. Vil mos s. k. Alig voltam ott két napig, már jöttek a jelentések minden­felől, hogy az olaszoknál az egész fronton nagy zavar és mozgolódás tapasztalható. Hogy aztán mi volt ennek az oka, hamarosan kitudó­him és vidéke lpgyi cipsraktára. Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. A valódi amerikai Kini Quality cipők kizárólaps raktára. Megérkeztek a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bérből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők 1

Next

/
Thumbnails
Contents