Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-05-23 / 21. szám

Harmincharmadik évfolyam. — 21-ik szám. Szatmár-Németi, 1916. május 23. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden kedden. Felem szerkesztő-. Egyes szám ára 12 fillér. />r. FEJES ISTVÁN. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 O fillér. Városi ólskisitr. Nagyon szép és dicsé­rendő eljárás a hatóságtól, hogy élelmiszereket raktároz be és azokat áruitatja a kö­zönség részére, de az üdvös cél csak úgy lesz elérve, ha bizonyos elvek szigorúan be fognak tartatni. Első sorban is szem előtt tartandó, hogy az nem nyerészkedési válla­lat a közpénztár részére, ha­nem segités a közönségen és pedig főképen az u. n. kis embereken, azért meg kell szabni a főbb cikkeknél pl. a szalonénál azt a legnagyobb mennyiséget, a melyet egyes vevőnek adni lehet, nehogy ismétlődjék az eset, ami már egyszer a zsírnál előfordult, hogy hordószámra adták oda a vendéglősöknek és más protekciós embereknek, s mi­rj a francia db 6 V 61 harctérről. (Saját külön kiküldött harctéri tudósítónktól.) x. Tek. Szerkesztő Ur! Nagy újságot nem irhatok, mert olyau kiválóbb esemény nem történt, de azért állandóan haladunk előre és a vége mégis csak az lesz. hogy Verdunt elfoglaljuk. A császár ugyan szeretné a sebesebb tempót, de mióta megmagyaráztam neki, hogy ez idő szerint csakis ily mó­don szabad haladni, bele nyugo­dott a dolgok ilyen menetébe és teljesen megbízik szavaimban. — Igaz, hogy már régóta hadakozunk — mondta a trón­örökösnek — és kívánatos volna, ha a háborúnak már vége volna, 1 kor jelentkeztek, a kiknek arra a legnagyobb szükségük volt, azok üres kézzel lettek elbocsátva. De nem elég ám ezen elveket papirosra tenni, ha­nem szigorú lelkiismeretes­séggel azoknak végrehajtását ellenőrizni is kell, mert e nélkül megint a közönségnek az a része fogja húzni a rö- videbbet, amelyet épen vé­deni a cél. Tessék pontos jegyzéket vezetni arról, kinek és mennyi adatott, nehogy az többször is jöhessen vá­sárolni és ily módon kijátsza a tilalmat. Ügyelni arra, hogy semmiféle protekció ne érvé­nyesülhessen, és ez nagyon fontos, mert a hatósági em­berben nagy a hajlandóság protekciót gyakorolni és 1;‘A e? munkába lép, akkor me­gint ott vagyunk, a hol ed­dig voltunk. A mostani zsir és szá­dé ez a Ripp valósággal meg­babonázott és a mit ő mond, az olyan előttem, mint a szent,irá». A 304-es magaslat van most is napirenden, u melyet a franciák minden áron vissza akarnak fog­lalni. Egyik támadást a másik után vezetik, de minden siker nél­kül és óriási veszteség mellett. A múlt héten pl. 30 ezer embe­rük esett el, de azért még sem akarnak felhagyni a folytonos támadással. Tegnapelőtt egy francia tá­bornok esett fogságunkba, akinél fontos Írásokat találtunk, de a leg­nagyobb feltűnést keltette mégis Poincaré köztársasági elnöknek levele, a melyet Petain tábornok­hoz intézett és a melyhez a „S/.at- már és Vidéke“ azon száma volt csatolva, a melyben a franciák el­leni támadási módszer van leírva, a mit különösen figyelmébe ajánl a vezérnek, hogy az ezutáui német támadásoknál orra figyelemmel legyen. „Én mindig azt hittem, — Írja a többi közt — hogy az a Ripp, a kinek a neve uz orosz­lona drágasága mellett kü­lönösen figyelem fordítandó ezekre a cikkekre, mert ezek­nél tapasztalható a legna­gyobb hiány és itt van arra szükség, hogy a hatóság gon­doskodása minél több em­bernek javára szolgáljon. A mi pedig a közönséget illeti, ő is nyissa ki a szemét és a hol szabálytalanságot lát, ne hagyja annyiban a dolgot, hanem hozza nyilvánosságra, mert ha épen az hallgat, akinek segítségre van ' szük­sége, honnan tudhassa meg a bajt, akinek az orvoslás volna a feladata. Lapunk minden panasz­nak készséggel helyet ad és rajta lesz, hogy a sérelem orvoslást találjon I). Aranyárak. Szinarany kg. 4500 K. Vakarék urany 4000 K. Aranyművesek és gyárosok aranyeladási ára 4500 K. japán háborúban annyit szerepelt, nem létező személy, hanem csak amolyan költött alak, de a napok­ban beszélgettem gróf Mokuma japán nagykövettel, tőle alaposan megtudtam a valóságot. És azóta oda minden reménységem a győ­zelemhez : A hol ilyen ember ve­zeti a támadásokat, azt a hadsere­get bajos, sőt lehetetlen legyőzni. Csak azt nem értem, miként tör­ténhetett az meg, hogy a francia hadvezetőségnek nem volt tudo­mása, ki merem mondani, a mai idők legnagyobb katonai zsenijé­ről...“ — tovább nem akarom folytatni, mert szerénységem nem birná ki azt a sok magasztaláét, ami még ezután következik. Mi­kor a császár végig olvasta az elnök levelét, tollat, fogott és rá­írta : „A levél valódiságát igazo­lom. II. Vilmos.“ — azután a következő szavak kíséretében adta át nekem: — Kedves Ripp! Ez a levél nem engem, de téged illet, — mi­kor magunk közt vagyunk, igy szokott szólítani — azért tartsd is Kiknek nem keli megjelenni az uj sorozáson? A harmadiknépfölkelőiszem- lét hirdető plakátokon olyan szak- kifejezésekkel találkozunk, ame­lyeknek értelmével az érdekeltek legnugyob része nincsen tisztában és igy nem tudják, hogy kell-enekik sorozásra, illetve bemutató szem­lére jönni, vagy sem. Tekintettel erre, népszerű módon adunk fel­világosítást arról kiknek kell a harmadik népfelkelői szemlén meg­jelenni. A harmadik népfelkelői be­mutató szemlén való megjelenés alól fel vanak mentve először azok, akik látható testi fogyat­kozásaik alapján lettek felmentve. Ilyenek azok, akiknek félkeze, fóliába hiányzik, aki mind a két szemére vak. Ellenben, aki csak egyik szemével nem lát annak a bemutató szemlén meg kell jelenni. Fel vannak mentve a bemutató szemlén való megjelenés alól a siket némák, tébolvodottak. Uj rendelkezése van as uj miniszteri rendeletnek még annyiban, hogy meg, mint a sajátodat. Nagyon örvendek rajta, hogy a francia köztársasági elnökkel valamiben egy véleményen lehetek. Tegnap a császár egész nap a birodalmi kancellárral tárgyalt, a ki Bülow herceggel, a volt kan­cellárral jött a főhadiszállásra és a kik délután 6 órakor elutaztak. Estére a főhudsegéd jött hozzám a császár üzenetével, hogy vacso­rán ott legyek. Kellemesen vol­tam meglepetve, mert bár min­den elképzelhető kitüntetésben részesültem, ez az egy, a császár­ral vacsorálni, még eddig nem ju­tott osztályrészemül. Még a trón­örökös is csak nagyon ritkán jut ehez a szerencséhez. Ilyenkor a hatalmas uralkodó nincs sehol, hanem csak a szeretetreméltó házi­gazda, a kinél az ember úgy érzi magát, mintha otthon volna. De a meglepetések koronája mégis csak az volt, mikor az asztalon megpillantottam egy üveget, a melyiken arany betűkkel ragyo­gott: „Előcseri“ és mellette két másikat az ismert „Luna-viz“ fel­A vilii »ital Kini Qaality cipői fcárólaps raktára. Megérkeztek a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők l

Next

/
Thumbnails
Contents