Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-16 / 20. szám
Harmincharmadik évfolyam. — 20-ik szám. Szatmár-Németi, 1916. május 16. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. BüüffiilfiHBil Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 5 O fillér. A világháború közepette. Ma a világháború 22-ik hónapjában, sajnos, még mindig vannak olyanok, kik nem emelkednek a helyzet magaslatára, nem látják, hogy a most folyó emberfeletti tusa egy uj világrend megszületésének előjátéka. Kicsinyes gondolkozással, megrögzött elöitéle- tekkel meggátolni vagy megakadályozni a bekövetkezendő jövőt nem lehet; az ellentmondást nem türően, minket felülmúló erővel tör magának utat. Hogy mit hoz mit rejt magában, ezt nem tudjuk. De alkotásaihoz s az eddig feltárt és lefektetett elveihez mindnyájunknak simulHanguiat. A ház csendes. Az udvar is mindenütt Sehol egy lélek. A kutya sem yonit.. . A barnaszőrü Riska a kutnál áll Lassan kérődzik, s türelmesen vár Hogy vizet merjenek az itatóba, Vagy behajtsák az azurszinü tóba... Minden néma, csendes. Az est oly meleg Még madár sem dalol, faág sem rezeg Az esti szellő, mint tavaszi éjjel Friss akác illatot visz szerteszéjel .. . A kicsiny házból, hol muskátli várit, Egy csendes bus sóhaj száll az udvarig... Kurtalábu széken kuporog a lány Az élet előtte rejtelmes talány Arca még üde, mint a barack, hamvas Hófehér karcsú teste telt, rugalmas. De kék szeméből már forró kóny pereg S kezében egy fénykép meg megremeg. Nézi... s szivét a fájdalom áthatja Még semmi sem történt, máris meg- [siratja ... (F. S ) Holló a katonasapkán Irta: Lévay Mihály. A holló határozottan szép állat, csillogó fekete a tolla s ahogy lépked a tarlón, büszke, kecses a járása, mégsem szereti senki. Odalenn a harctéren járók meg éppen nőin szívelik. Sőt, fölnek tőle. A harctéren, akár a kártya asztalnál, a legfilozófusabb ember is babonás. Egy osztrák egyetemi tanárnak, hires-neves természettudósnak nyúl szaladt el u lába előtt, keresztül az országúton. A professzor aznapra betegnek mondotta magát, ki sem mozdult, abból a szerb viskóból, amelybe a stutionkommandas bek vártéi vozt a. Hát még a holló ? Amelyik sereg fölött csapatosan megjelenik, abban a legénynek jobb lett volna nem születnie. A rutén meg a román baka nyomban keresztet vet magára, ha hollót lát valuhol. Minap, ahogy vonultunk az országúton, nagy csapat holló repült el a fejünk fölött, észak felé. A generális egyik udjutáusa lett rájuk figyelmes Ott lovagoltam mellette. — Hollók! mondta és az arca elborult. Rossz jel! — Csak nem gondolja komolyan? — kérdeztem. — Tudja Isten—ízlelte.— minden elhibázott pénzügyi lépés katasztrofálissá válhatna az országra. A nemzeti kölcsön sikere pedig teljes nyíltsággal tárja fel a helyzetet és bizonyságául szolgál annak, hogy az ország ereje lankadatlanul fennáll. A hadi kölcsön jegyest tehát nem hazafias érzéssel, nem üzleti szempontokból kell megítélni, hanem a lét és nemlét kérdését kell felvetni, a jövő létét, a jövő generáció életerejét, melyet nincs jogunk, mint a gyermek a játékszert, könyel- müen eldobni. Lássa be mindenki, hogy önmaga ellen vét, ha erejéhez mérten a kötelességből nem veszi ki részét, mert igen jól tudjuk, hogy a háború által elnyomott gazdasági élet megint fel fog a O O C* Sohasem voltam babonás, de itt azzá lettem. Az élet néha olyan furcsa dolgokat művel. Nyomban elmondott egy történetet a hollókról. Leirom, úgy, ahogy n-kern, ott a havas szerb országúton elmondták : — Volt a seregünkben egy erdélyi ezred. Most már nincs itt, elvitték másfelé. Ebben uz ezredben volt egy oláh legény : Pana- lieszku Juon. Szép szál ember volt. Odahaza a Retyezát alatt felesége és két gyereke várta. A gyerekeire különösen büszke volt Panalieszku Juon. Mindig róluk beszólt. Mutogatta az Írásukat és ötvenszer is felolvastatta magának minden levelüket. Ö ugyanié nem értett U beliivetéshoz, de a gyerekei iskolába jártak mind a ketten, a fiú is, a leány is, és görbe sorokban, esetlen nagy betűkkel Írott levelekben értesítették apjukat az otthoni állapotokról. Panaíieszku nem volt gyáva legény. Nemrég, előőrsön, egymaga üldözőbe vett egy ellenséges lovast. Le is lőtte. Az ezredes az egész század előtt dicsérte meg érte. Mikor Arangyelovácot bevettük és a szerbek megállás nélmaga teljes egészében támadni, de hogy feltámadhasson, biztos alapokon kell lábra- állania, mert ha pénzügyileg ingoványos talajra építjük gazdasági életünket, egész gazdasági életünket s nemzeti életünket is veszélyeztetjük. Erre különben igen sok példa van a történelemben. kül szaladtak előttünk jó darabot, akkor nagy vigasság volt a táborban. Az oláh bakák a templom előtt levő nagy téren, amelyen előtte való napon még az ágyuk állottak, vidám táncot jártak dudaszó mellett. Az egész törzekar oda- gyült, hogy megnézze a táncot. A legények mindig jobban belemelegedtek, s ledobálták sapkájukat, hogy könnyebben meujeu a tánc. Mikor vége volt ment mindenki, hogy felvegye a sapkát. Panaileszkuén egy holló ült. A baka olyan fehér lett, mint a hó, amely ott, világit a hegy tetején. Leült a földre. Alig lehetett rábeszélni, hogy vegye fel a hollójárta sapkát. Aztán behúzódott a sátorába s akkor se jött elő, amikor délben ebédhez hivott az ezred kürtje. Előőrsöket küldtek fel a begyekbe és Panaileszkunak is fel kellett volna kapaszkodnia a sziklák közé posztnak. Az emberre nem lehetett ráismerni Megrokkant ezen az egy napon. — Beteg vagy Juon ? kérdezte a hadnagy. — Nem ón, hadnagy ur — volt a válasz. — Akkor hát mi bajod ? Sutiár 55 Tádéké legnagyobb cipóraktára. W Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. nagyváiasztéku cipőraktárát ajánljuk a i vévé kfetaégaek, miit a legel®!»!» bevásárlási forrást. A valófll amerikai Kill Quality cipót tizárólaps rátára. Megérkeztek a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők! nia kell. Kétségtelen tény azonban az, hogy a harcnak pálmáját az fogja elnyerni, aki minden tekintetben a helyzethez leginkább alkalmazkodni tud és az alkalmazkodás nemcsak a fegyveres erőre, hanem a pénzügyi fel- készültségre is egyaránt vonatkozik. A kettő fölött oly erős a kapocs, hogy egymás nélkül eredményt felmutatni egyik sem képes. Az államnak száz- és százféle módja volna ahhoz, hogy a háború folytatásához szükséges tőkéket beszerezze. Sokkal egyszerűbb, sokkal kevesebb munkát igényelne az a sok más mód. Nem ! Az állam mégsem fordul ehhez, mert igen jól tudja, hogy nemcsak karddal verekszünk, de pénzügyileg is harcban állunk ellenfeleinkkel, tehát Á vidéki lapok segítése. Tanuljunk a németektől. Nem csupán a háború teremtette meg azt a viszonyt, hogy minden fontosabb újítást átveszünk a németektől, hanem a hasznossági elv. A mi okos és a minek praktikus hasznát lehet venni, azt nem szégyen egyik kul- tur népnek átvenni a másiktól. A németek pedig az utóbbi időben igen jelentős és a sajtóra nézve létérdekébe vágó elveket tűznek ki. Egyik város a másik
