Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-11 / 15. szám

VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Harmincharmadik évfolyam. — 13-ik szám. Szatmár-Németi, 1916. április 11. Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MOllVAI JÁNOS. Felelős szerkesztő : Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. A Kárpáti ünnep. Május 1-ére ünnepet tű­zött ki a közoktatásügyi mi­niszter, a Kárpáti ünnepet. Ezen a napon meg kell em­lékezni az iskolákban a Ma­gyarországot az orosz invá­ziótól megmentett dicső kár­páti harcokról. Az idén ki­vételesen még arra is fel­használható ez ünnepi alka­lom, hogy a háború áldoza­tai részére az ifjúság is ál­dozhassa filléreit. Az ünnep elrendelésé­ben mi nemcsak fölemelő ha­zafias, hanem paedagógiai ten­denciát is találunk. Kíván­juk, hogy később, a békés esztendőkben a nemzeti irányú nevelés egyik étappeja legyen «z a nap. Éppen ezért kívá­natos, hogy valamennyi, te­hát a felekezeti iskolákban is állandósittassék. Ha lelke­sen rendezik, nem lesz puszta ünnep, hanem jelentős oktató alkalom is. A hazafiság, a magyar földhöz való ragaszkodás éb­resztése mellett kitűnő alka­lom a Kárpátok, közvetve tehát Magyarország földjének ismertetésére, Magyarország története korszakos mozzana­tainak fölélesztésére. Gyakor­lati haszna is lehet, mert a Kárpátok iránt fölébreszti a fogékony gyermeki lélek kí­váncsiságát és vágyát; ha ez beteljesült az érettebb kor­ban, egész Magyarország meg­ismerésének vágya és meg­szerelésének érzelme fakad belőle. Ez az ünnep főképen a kis iskolások ünnepe le­gyen, mert ennek alapját és tendenciáját mind jól megér­tik, legközelebb van hozzánk alapesem 'ínye, A március 15 iki ünnep, a jogegyenlőség, népszabad­ság ünnepének eszméje már inkább az érettebb ifjúság eszmeköréhez való, minthogy az bizonyos történelmi isme­ret nélkül nem fogható föl kellőképen. így egészül ki azután, a nemzeti eszme kul­tusza az ifjúság nevelésében. Ehhez járul harmadik állami ünnepünk is, de ez már hi­vatalos ünnep s valóban a jogismerők appreciálhatják ; nevezetesen az április 11 -két, mint az 1848-iki alkottná- nyozó törvényalkotás befeje­zésének emlékét. Tehát főképen a kis is­kolások ünnepe legyen má­jus elseje, vérükbe menjen a hálatudata hőseink iránt, a kik fáradságot, nélkülözést nem ismerve, halálraszántan tartották fel a muszka hor­dát Magyarország kapujánál és amikor már úgy volt, hogy a gőzhenger lehengereli a négyfolyó és hármasbérc 'országát, szorították ki lépés- ről-lépésre az atyuska hadait. Nem hiába álltak ott a hon­védek Lupkovnál és Uzsok- nál. Május elseje a megisme­rés szempontjából egy jelen­tőségű lesz március idusával. O És amikor e napon hallani fogja az ifjú Lupkov, Uzsok, Malomrét, Alsópagony, Feny­vesvölgy, Csontos és a többi stáció nevének emlitését, há­lát ad a Mindenhatónak, hogy a kárpáti őrség, a magyar honvéd megfojtotta itt vas­marokkal a muszka előretö­rést, megmentette a kincses magyar földet és egyszersmin- denkorra feledhetetlenné tet­te, hogy a Kárpátok tényleg Magyarország védőbástyái. Az idén nem lesz pirostojás A m. kir. kormány a há­ború idejére kezébe adott rend­kívüli felhatalmazás erejével a mai naptól fogva kezdődő hatály- lyal elrendelte : 1. „A tyúktojásnak a hús­véti ünnepek alkalmából szokásos festése vagy hasonló kikészítése, továbbá az ily festett vagy kikészí­tett tyúktojásnak forgalomba hoza­tala az ország egész területén tilos. I TÁRCA ! ____________9 Levél az orosz harctérről. (Saját külön kiküldött harctéri tudósitónktól.) II. Teb. Szerkesztő Ur! Bőiké hadnagy repülőgépén szerencsé­sen ideszállitott a Hindenburg fő­hadiszállására. Mikor az öreg ve­zér meglátott, alig tudott az öröm­től szólani: — Köszönöm, hogy eljöttél! — mondta végre elfogódott hangon. És azután bevezetett szobá- júbu, frissítők kerültek az asztalra, e lassan lassan kezdett a helyzet élénk és derült lenni és nem telt bele egy jó félóra, mikor azon vettük észre magunkat, hogy a legjobb izü kacagásban vagyunk. De feltűnt nekem, hogy valahány­szor a szoba jobb oldalára tekint. a hova én háttal ültem, mindig elkomolyodik, egyszer aztán ma­gam is odapiilantváo, mindjárt világos leit előttem, hogy mi en­nek a magyarázata. A császár festett, arcképe volt ott az aszta­lon felállítva, a melyet most ka­pott tőle 50 éves katonai szolgá­latának jubileuma alkalmából, fel­ugrottam helyemről és szerencsét kivántatn neki az eddigi sikereihez, óhajtván, hogy esen sikerek mi­hamarább még jobban fokozódja­nak. Jól esett a figyelem, hálá­san mondott érte köszönetét és mosolyogva jegyezte meg, hogy ezeken a napokon a sok ünnepel- tetéstől állandóan olyan megha­tott hangulatban volt, hogy in­kább hasonlított valami vénasz- ezonyhoz, mint egy igazi katoná­hoz. No de most már túl van raj­ta, ismét teljesen katonának érzi magát, különösen hogy én is meg­érkeztem. Nem csinált titkot belőle, hogy főleg azért óhajtotta szemé­lyes megjelenésemet, mert bár a „Szatmár és Vidéke“ azon szá mait, amelyekben a japán háború­ból irt harctéri tudósításaim meg­jelentek és amelyekbeu mostani ellenfelének, Kuropátkin tábor­noknak viselt dolgai alaposan meg vannak Írva, pontosan végig ta­nulmányozta, mégis ugyórzi, mint­ha akadnának hézagok, amelye­ket csakis én tudok megszüntetni. Mindjárt is bele mentünk a dolog érdemébe, s mire az ebédhez hív­tuk bennünket, teljesen tisztában volt a japán háborúval, különö­sen pedig az. akkori orosz hadve­zér, Kuropátkin tábornokkal. Még az asztalnál is többször rájött a nevetés, mikor eszébe jutott, a mukdeni csata, a hol Kuropatkinf. majd nem elfogtam, s a hol csak úgy tudott elszabadulni, hogy ; fényes fővozéri köpenyegét a ke- j zeniben hagyta. Meg is Ígértem, hogy mihelyest haza megyek, ezt a köpenyeget el fogom neki kül­deni ajándékba az 50 éves jubi­leumára emlékül. Hogy az ebéd fényes volt és a hangulat emelkedett, azt nem szükséges mondani. Az, első pohár- köszöntőt Hindenburg mondotta a császárra, a melyet állva hall­gattunk végig. A másodikat szin­tén ő mondotta, még pedig én reám és annyi dicséretet halmo­zott össze, hogy majd nem a föld alá sülyedtem szógyonletemben. A harmadik szónok aztán én vol­tam, a házigazdát köszöntöttem fel, hanem raktam rá én is annyi dicséretet, hogy tréfás ijedtséggel kiáltotta felém : — ltipp! az Istenre kérlek, ne folytasd, mert mindjárt elro­hanok és a Mazuri tavakba ölöm magamat! Az ebéd vége felé sürgöny jött a császártól. Hindenburg ko­moly arccal olvasta végig és szó nélkül nyújtotta át nekem, hogy A vili amerikai Kill Quality cipőt kizárólaps raktára. Megérkeztek a tavaszi idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők 1 'Ci*.

Next

/
Thumbnails
Contents