Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-22 / 8. szám
Harmincharmadik évfolyam. — 8-ik szám. fj,// / 1 Jri / 1 / f í; jf & i-‘ jr ; Szatmár-Németi, 1916. február 22* VEGYES TARTALMÚ Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MOH VAX JÁNOS. Felelős szerkesztő: Hr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona, fél évre 3 kor., negyedévre 1 kor. 5 O fillér. „Gondoskodjunk zöldségtermelésről 1“ Ezen a elmen a gazdasági egyesület h. titkára, Riszdorfer Imre, a „Szamos“ szerdai számában egy nagyon okos és minden tekintetben megfontolandó cikket irt, melyet közérdekű voltára tekintettel egész terjedelmében le- közlünk : Szatmár, febr. 15. E lap hasábjain a múlt alkalommal megjelent egy kis hir, amely aszal foglalkozik, hogy a bolgár kertészek bevonultak és ezeknek pótlásáról kellene gondoskodni, nehogy az amúgy is drága megélhetés nem drágábbá, de lehetetlenné tétessék. Tudjuk mindannyian, kik a már évtizedek óta működi bolgá* rok munkáját ismerjük s akik a piacon a bolgár zöldséget úgy fogadtuk, mint a legszükségesebb élelmi cikk árszabályozóját, amely e téren türhetővé tette megélhetésünket, — mit resztünk azáltal, Lengyel hősök. Potocky gróf, a nagy Po- tockyk utolsó sarja halálán volt. Minden erejét elvette már a gyilkos kór, de mielőtt végkép elpusztította volna, ajándékozott neki néhány boldog percet. Melléből már alig hallhatóan törtek elő a kínos hörgések és csak a homlokának hideg verejtéke sejtett valami nagy lelki- indulatot. Lelkében elvonult a rózsás gyermekkor, mikor a falu aprajával játszadozott a kastély parkjában, aztán az ifjú évek boldog küzdését látta, hogyan harcolt külső ellenséggel és a magáéval, a balitélettel. ha ez különösen a mai viszonyok mellett, elmarad, ezt megakadályozni s lehetővé tenni, hogy egy ily városban, mint Szatmár-Né- meti is, u bolgárrendszerü zöld- | ségtermelés ne szüneteljen — még j áldozatok árán sem. Véleményem szerint ennek megoldása nagyon könnyű, sőt könnyebb, mint városunk vezetői gondolnák; mert tulajdonképpen mi kell a zöldségtermeléshez: szakértő vezetés és munkás. Mindkettő itt helyben meg van. A kormány ugyanis keve- selts a kültelken felállitott gazdasági iskolái 8 a Németi részen is — nagyon helyesen — szükségesnek látta hasonló iskola felállítását s erre a célra a város vásárolt drága pénzen egy kis területet, amelyen Hajgató Géza igazgató vezetése mellett a bolgár- rendszerű kertészetet tanulná az ismétlő iskolára köteles gyermek- sereg. A háború azonban ennek véget vetett s ma Hajgató igazgató a helybeli tanfelügyelőség irodájában dolgozik, a bolgárok pedig bevonultak; tehát Hajgató teljesen rendelkezésre áll s ennél az akciónál az ő tudását és tevékenységét igénybe lehet venni. Azt Milyen gyönyörrel szívta magába azoknak az Íróknak az igéit, kik teljes egyenlőséget kiáltoznak. Atyját látta maga előtt, a buzgó lengyel nemest, minden erényével, minden bűnével. Anyját, kit legszebb éveiben kellett a családi kriptába helyezni. Barátokat és rokonokat, kik fölött virágok nyilnak és fonnyadoznuk évről-évre. A szükebb kör látomásai után láza tovább vezette őt. Látta hősi küzdelmében vitéz nemzetét, mint tusakodik egy embertelen hordával, ki nem ismer jogot,_ csak hatalmat és megalázkodást. Es azt is látta, hogy az ő népe elveszett. Egy mély sóhajtás és Potocky gróf meghalt. Meghalt mindenki nélkül. Barátai szivesen eljöttek volna a drága bajtárs betegágyához, de hol vannak ma a barátok? Ki Szibériában bűnhődik, mert nem tűrhette a muszka önkénykedést, ki Párizsban vagy Turinban eszi a száműzetés kanyarét, ínások meg jeltelen sirdomb alatt hallgatnak. Da a barátok helyett megjelent néhány orosz katonatiszt, egy rsndőrhadnagy és a cári fiskális, hogy a gazdátlan birtokot lefoglalják a statusnak. Két napig feküdt nyitott koporsóban » gróf. Azután befedték a koporsót. Galambosa szolgák vitték le a teremből a kiskápolna elé. A durva tenyerű jobbágyok szemeiből pergett a köny, mintha atyjukat kisérték volna utolsó útjára. Ambrózius páter, az ősz plébános, bementette n halottat. A beszentelés után a halotti beszédhez fogott. A magas, sovány aggastyán nem tette a legjobb benyomást a hallgatóság uraira. Nem látszott meg semmikép rajta a kenetteljes alázat, amit papoktól megszoktak az orosz urak. Sokolov hadnagy úgy érezte magát, mintha hideg viz futna át a gerincén. akkor felszinen kell tartani a kérdéat, meg kell indítani az akciót és rögtön csinálni is valamit, mert az idő rövid és ha nem sietünk, egy újabb csapással fog a mulasztás sújtani bennünket. Szerintünk üdvös dolgot cselekedne a Gazdasági Egyesület, ha kezébe venné az ügyet és hamarosan összehívna egy értekezletet, akkor remélhetőleg a hatóság is megmozdulna. 1). A facipők divatja. Országos mozgalom a facipők érdekében. Nem jött váratlanul a hir, hogy u kormány a bárhol található talpbőrkészletet lefoglalja. Természetes, hogy » talpbőr lefoglalása a eipészipar körében meglehetős felfordulást okoz. Most már egészen bizonyos, hogy néhány hónapon belül valamennyien áttérünk a fatalpu cipők divatjára, annál inkább is, mert a cipődrágaság mind elviselhetetlenebb A páter nagyon egyszerűen beszélt. Nem fűszerezte a beszédét a szent atyák Írásainak idézetével, hanem úgy beszólt, ahogy gzive diktált neki. Hangos,tiszta kiejtéssel szólt. Dicsőítette a halált, mely a lengyel ember legjobb barátja. — Miért sirtok? — mondta a körülállóknak, — ne sírjatok* a kit e koporsó befed, az megtette kötelességét hazája iránt éa ti irántatok. Sokolov a rendőrtiszthez fordult: — Az öreg nagyon heves- kedik, — mondá. — A legtökéletesebb élet semmisült meg ezzel, aki itt előttem fekszik, — folytatta a tisztelendő atya. Miért hallgatnám el érdemeidet, Potocky Ádám, népem legdicsőbb fia, miért, talán ezek • miatt itt, akik mint hiénák gyűltek ide, erre a szent helyre, a te lábaidhoz... Az urak összenéztek. SokoGTl ^— —— hiszem, hogy a közoktatásügyi miniszter a város polgármesterének egy táviratára azonnal rendelkezésre állítja Hajgatót. A másik dolog a kérdés meg- * oldásánál a földterület. Ez is van itt most bőven ; van a kültelken és a németi határban a városnak elég üres területe, amelyet nagyon jól lehetne a zöldségtermelés utján a közcélra művelés alá venni, ott vannak a bolgárok által itthagyott s öntözésre is berendezett telepek s itt vannak az orosz foglyok, kik Hajgató kommandója alatt a tervet valóra válthatnák. Nem akarok részletkérdésekbe menni, hiszen a város illetékes és szakközegei ezt jobban meg tudják bírálni s azt hiszem, ha felvetett eszmémet, mely nem csupán „idea“, de a megvalósításhoz is szól, — megtárgyalják s mint praktikusat el is fogadják, az közélelmezésünkre mindenesetre nagy befolyással lenne. Riszdorfer Imre. Mindenben aláírjuk, a miket mond, de ha azt akarjuk, hogy legyen is belőle valami, már pedig a közönség érdekében bizonyára mindnyájan kell, hogy akarjuk,
