Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-08 / 6. szám
2 SSATMÁE és vidéke. Kedden volt bemutatója Drégely Gábor Vojnits díjjal jufal- ngftzott Kisasszony férje c. vigjá- ^,é?knak. A darab egyike az ujubb sziniteraékek legsikerültebbjeinek. Meseszövése, párbeszédei uj sze- rüek, ötletesek s annyira leköti a közönség figyelmét, hogy egyes jelenetei a szenzáció ingerével hatnak. Kiss Arpádné, Kiss Miklós, K. Pongrác Matild, Radóc, Szalay hálás szerepeikre nagy gondot fordítottak. A kis Szatmáry Lolo és tea otthoniasan mozogtak a színpadon. Szombaton Faun reprize, olyan kitűnő előadás után, minőben Endreyvel láttuk annak idején, merész vállalkozás volt a felújítása. Az igazgató adta Szilréni szerepét. Olykor voltak sikerült jelenetei. Az előadás nívóját Kiss Mariska, Székely René. Kiss Miklós igyekeztek fentartani. * Színházi műsor. Kedden: Tatárjárás. Szerdán: Ördög. Csütörtökön: Lili. Pénteken : FauD. Szombaton,: Karikagyűrű. Vasárnap d. u, Luxemburg grófja. este: Karikagyűrű. Még arra is kéri a plébánost, hogy e rövid időre ajándékozza meg jelenlétével. A plébános a legnagyobb barátságai fogadta vendégét. Bort ás ennivalót hozatott és csakhamar élénk beszélgetésbe bocsáthoztak. Lassankint előkerült sok mindenféle a múlt és a jövő. Azon ■vették észre magukat, mintha régi ismerősök lettek volna. — Ejnye plébános ur — szólt hirtelen a kapitány — nem hittem volna, hogy e nemzetiségi vidéken ily szép órákat töltsék. Szabad kérdenem nevét, hogy később viszaemlékezbessem kedves személyére ? — Málovics Mihály a nevem. — Málovics — ismételte a kapitány, miközben tárcájába irta a nevet — egy Málovicsot ismertem fiatal koromban. De az hitvány, semmirevaló ember volt. A plébános boszusan mozdult meg helyén, hogy ilyent hallott nevével kapcsolatban. Majd szólt: — Uram I Egy gazember is viselt becsületes nevet. Szabad kérdenem, mikor ismerte kapitány ur azt a semmire való embert? — Úgy tizenhat évvel ezelőtt — válaszolt gondolkoza a kapitány. Az Osztrák-magyar Bank elismerő oklevelet ad annak, a ki arany pénzét nála beváltja. — Tessék 1 — monologizál Pumpfi ur — még csak ilyen oklevélhez sem juthatok, pedig becsületemre mondom, hogyha nekem aranypénzem volna, azonnal rohannék Unger Pistához, hogy beváltsam 1 A bírósági végrehajtók nagyon panaszkodnak, hogy nincs semmi dolguk és igy természetesen keresetük sincsen. Igaz, hogy a háború előtti pár évben meg annyi volt a dolguk és igy természetesen keresetük is, hogy alig győzték ellátni. De van más oldala is a dolognak, az t. i. hogyha nincs végrehajtás, ez azt mutatja, hogy az adósok fizetnek, a ki pedig fizet, unnak pénze van, a háború tehát hasznára van az adósoknak s ha még sokéig fog tartani, hirmondó sem fog maradni belőlük. # Kitűnő ötlet attól a fővárosi ügyvédtől, hogy a mostani drága bőrvilágban az ügyvédek ajánlják fel az iromány-táskájukat a katonaság részére, miután azokból cipő felsőrészeket lehet csinálni. Eszembe jutott, hogy valaha én is kaptam egyet, de nem használtam sohasem, nossza ! keressük meg és lássuk, csakugyan lehetna-é belőle egy pár cipőt kiszorítani. Örömmel konstatálom, hogy az eredmény kielégítő és igy nem sokára egy pár uj cipőnek leszek a gazdája, a mit annak a kitűnő ötletnek köszönhetek. * Panaszkodik valaki, hogy nem tud tejet kapni, pedig fizetne, a mennyit kérnének. — Nagyon egyszerű azon segiteni, — mondja rá a szomszéd — csak le kell szálIitani a a fogyasztást felére. Miután a fele amugyis viz szokott lenni, ez a fele kitelik a háztól és még pénzbe sem kerül. — Mindig okos embernek tartottam magát kedves Bzomezéd, de hogy ilyen okos legyen, ezt már még sem hittem volna. Beteg a püspök Dr. Boromisza Tibor megyéspüspök, akit az elmúlt napokban az influenza gyötört, e kellemetlen betegség folyamónyaként tüdő- gyuladásba esett. A betegség most \ van kifejlődőben. Dr. Komka József. A — Ki volt az ? — Tanulótársam. Együtt jártam vele a gimnáziumba. Ha jól emlékezem, erről a vidékről való volt. A plébános végtelen zavarba jött. Alig volt képes szólni. Da megerőltette magát és kérdezte: — Melyik gimnáziumba járt? — Szatmáron. — És csakugyan olyan hitvány fickó volt az, akivel ön iskolába járt. — De menyire ! folyton az ő nemzetiségét emlegette. A magyart ki nem állhatta, ahol tehette gyalázta. — Uram! Ön téved. — Nem tévedek. Ismertem jól azt a fiút. Már eszembe jut az a név is, amelyet társai adtak neki. Búvár Miska. Az. Az volt. — Uram, az lehetetlen, ön téved. Gondolja meg jól. Az a Búvár Miska nem volt gazember. — Mit gondoljak meg ? Jól Ismertem. Amit mondtam, megmondtam. Erre a plébános nem türtőztethette magát, kemény hangon szólt : — Ismétlem, hogy Ön téved. Mert tizenhat óv előtt csak egy Búvár Miska járt a szatmári világháború kitörése óta a déli harctéren teljesített szolgálatot a haza védelmében. Nem a borzalmuk öldöklő fegyverével, hanem a szenvedő hujtársak megmentésében, az orvosi tudomány fegyverével. önfeláldozó hivatásu teljesítése közben, — minő tragikuma a sorsnak, — ott fejezi be fiatal életét, honnan a poklok pokla kiindult, Szerajevóban. Halál hire mélységes részvétet kelt a városban. A háború kitörése óta most karácsonykor volt először itthon ií szülei háznál s boldog volt, hogy néhány napot szerettei körében töifhetett. A súlyos betegségről szóló első távirat a múlt héten kedden este érkezett. Az első hírre édesanyja azonnal vonatra ült, szombaton érkezett meg Szerajevóba, de már csak agóniában küzdő fiára talált, ki estére be is fejezte ifjú életét. Dr. Komka József a gorozdai kórház főorvosa volt s hivatása közben tifuszt kapott s a szera- jevói várkórházban halt meg, temetése tegnap délután 3 órakor volt ugyanott. Halálát édes anyja özv. Komka Alajosné, kis fia Józsika, öccse László, ki a harctéren szerzett betegségben az gimnáziumba. És az éu voltam. Engem pedig nem ismer ön. Éu teljes életemben jó magyar hazafi voltam. Az vagyok most is. Azért még egyszer kérem : nyilvánítsa ki, hogy tévedett vagy csak tréfát akar velem űzni . . . Különben innen csak egyikünk megy ki élve — és az ajtó elé ált. A kapitány fölkelt székéről, a plébános elé ált. így áltak pár percig szótlanul Egyszer csak szinte megdic-íőült arccal mosolyogva igy füleit a kapitány. — Ej-ej I Búvár Miska, nem ismered meg egykori szoba társadat, akinek Csöndes Gyuri nevet adtatok ? Csak próbálni akartalak, hogy most is oly hős, mBgyaréázelmü vagy-e, mint akkor. Úgy rajongez-e a mi megtámadott hazánkért, mint akkor. Mert hiszen te' is tudod, tapasztalod, hogy ezen a vidéken soha se tudjuk kikkel érintkezünk, sok hűtlen testvérre találtunk már. Ne vedd rósz néven, hogy ily erős próbára tettelek. Jöjj, jöjj, had öleljelek meg te kedves, egykori jó barátom, szobatársam. Meghatottam könyezve borult a két jó barát egymás nyakába. enyingi kórházban sínylődik, húgai Bösks férj. Wilsch Frigyemé és Margitka valamint nagy kiter- jedségü rokonság gyászolja. Kitüntetés. A király Uj- falusi Uj fal ussy Miklós szolgálaton kívüli viszonybeli századost, egy népfelkelő huszárszázad parancsnokát az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a hadidiszitményes 3-ik osztályú katonai érdemkereszttel tüntette ki. Huszonöt év. Jóleső érzéssel olvasuk a Felsőbányái Hírlapban, hogy Révész János szerkesztő kollegánk most töltötte be huszonötödik évét annak, hogy mint szerkesztő a Nagybánya és Vidéke élén áll. Egy negyedszázad nagy idő az ember életében, de félszázaddal ér fel, ha valaki a fórumon oly állást tölt be, mely állandóan a különböző erők ütközőjében áll. Kényesebb állás aligha van egy vidéki szerkesztő állásánál, melynek betöltése vasfegyelmezettséget, erős judiciumot, igen nagy körültekintést és sok-sok türelmet, lemondást igényel, ha altruista céljait, a köz érdekét igazán szolgálni akarja. Révész János kollegánkban megvan mindeme kvalitás s ennek köszönheti, hogy huszonöté vi szerkesztői működését u népszerűség zománca vonta be. Mi is a legjobb kívánságunkkal s igaz nagyrabecsüléssel üdvözöljük a jubiláns szerkesztőt. Tinta ne száradjon Kalamárisába, Rozsdát sohse lásson Seresgó pennája. Keze ne fáradjon, Ha a papirt szántja, Legyen vetésének Gazdag aratása. Ahány betűt leír, Annyi öröm érje . .. Üdvözletét küldi : „Szatmár és Vidéke.“ Nőegyesületi közgyűlés. A szatmári jótékony nőegyesület népes közgyűlést tartott tegnap délután a városháza tanácstermében. Jó kei Károlyné úrasszony az egyesület elnöke nyitotta meg a gyűlést és fölkérte a főtitkárt Tóth József tanárt, hogy jelentését olvassa föl. A nagy gonddal rnegirt titkári jelentést feszült figyelemmel hallgatták a hölgyek és egyhangúlag elhatározták, hogy a jelentést egész terjedelmében kinyomatják és az egyesület hölgyei árusítani fogják a badiérvák javára. Kovács Lajos esperes az egyesület pénztárnoka szép szavakban méltatta a főtitkár érdemeit, majd ismertette a pénztárnoki jelentést. Következett a tisztikar lemondása, mit nyomban követett zajos éljenzések között a jelenlegi tisztikar újból való megválasztása. Dr. Dombi Zoltán főjegyző mellé megválasztották dr. Göuczy Miklóst jegyzőnek. Az árvaház felügyelő bizottságába beválasztották Kovács Lajosáét és dr. Halász Lajos- nét. Az egyesület, dacára annak, hogy a háború által anélkül is igénybevett közönségnél sem utcai kéregetést nem teljesített, sem mulatságokat nem rendezett, a kiadása pedig jóval több volt, mégis szép eredménnyel működött a jótékonyság terén. A találékonyságban felülmúlhatatlan két elnöknő, az agilis főtitkár és a Apróságok. Beteg a püspökünk, aggódva nézünk a püspöki palota felé és várjuk a jó híreket. Az orvosi jelentés szerint: „A szív működése jó“, a mi felette fontos és a miből alapos reményt lehet meríteni a mihamarábbi felgyógyuláshoz. Az ő szívműködése különben mindig jo volt, ennek eredménye az az osztatlan szeretet, mely állandóan kisérte és kiséri most is, mikor betegen fekszik. *
