Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-25 / 4. szám
2 SZATMÁR ÉS VIDÉKE. kezel ágyutölteláknek, vagy akárminek is a világon, mert jól jegyezd meg, a miniszternek nincsen joga, hogy Téged felmentsen ; ha van joga, akkor Te kipanamáztad, vagy ha nem panamáztad ki, úgy tévedés van a dologban. Hát nem rettenthetlen hösök ezek az alattomosan, gyáván, névtelenségbe burko- lóz ó feljelentgetö emberek ?... H. ü. Az első párember. A mi legfőbb feladatunk az, bogy közakarat, igyekezet és lelkesedéssel népünket erőssé tenni, megmagyarositani igyekezzünk. Mindent el kell követnünk, hogy célunkat mentői rövidebb idő alatt elérjük ős a most növő generattó már mind egy szív, egy lélekkel a Kárpátoktól az Adriáig magyar legyen. Tudtára kell ébredni a lakosság minden rétegének, hogy most már túlhaladott álláspont, mind az a tevékenység, a melyik a háború kitörésekor nagyon is szükséges volt. Ma a kórházi élelmezések a szerzett tapasztalati gyakorlat folytén kifogástalanok és az a sok summa kiadás más mederbe kell terelődjön. Jótékonyságaink gyakorlatában is rendet kell tartanunk és ez minket elsősorban most a hadi árvabáz létesítéséhez vezet. Városunkban az első párember Figus Albert főszámvevő és neje, a kik gyönyörű példáját adták igazi hazaszeretetüknek. Ki mivel és milyen tettel birja, kell magát az ügyszolgálatába szegőd- tesse, nemcsak adakozásból, a mi a legtöbb alapfeltételek egyike, de a létesítést megvalósító és fenntartó munkából kiki kiveheti a részét. Figus Albert főszámvevő tarn, ők meg nem akarnak. Végre az egyik elkezd mosolyogni, majd nevet, utoljára kacag s vulkanikus erővel tor ki a hahotázás az egész teremben. Nekem pedig úgy tetszik, mintha engem kacagnának. — Hogy került ide? Nagynehezen elmondtam mi járatban vagyok, hogy szálast keresek éjszakára, mert a vonatom csak reggel indul tovább. Erre elmondták, hogy egy sebesült ma délután kikéredzkedett a városba s mivel a fél lábán az is papucsot viselt, az ápolónő engem gondolt annak. A dolog nagyon érdekes volt, d9 engem most már a tormás virsli kezdett jobban érdekelni, mivel alaposan megéheztem. De nem is hagytam véletlenül eem csak egy szál tormát is a tányéron. Azt azonban még mindig nem tudtam, hova feküdjek. Csengettem az ápolónőnek s megkérdeztem, hol fogok aludni ? — Ahol eddig. A sebesültek megint elkezdtek nevetni s a párnát nyomták a szájukba, hogy hangosan el ne kacagják magukat. Nem jól járnék ón akkor, gondoltam magamban, ha most is a régi helyen kellene aludnom akár a lövóez- Arokban, akár a másik kórházban. meg a felesége példáját követve mindenki, a kinek felesleges adui valója van, azt hazafias kötelessége e célra fordítani. Erősíteni, erősíteni, minden erőből erősíteni a nemzetet, hogy ha az órája elkövetkezik magát úgy gazdaságilag, mint politikaiing mindentől függetleníteni képes legyen. A nemzeti becsületünk és önérzetünk kívánja, a mely nem szabad megalkuvást többet ismerjen. A nemzet jövője pedig a gyermek bölcsőjében van letéve és midőn a gyermeket védjük, egy védőművet épitüuk, melyből nem támadnak senkit, a melyben védik és erőssé teszik a hazát, mert megvédi azt, ami szegénynek, gazdagnak, hatalmasnak és gyengének egyaránt kedves és mindene, aki a szegény ember gyámola, tőkéje, a gazdag ember gyönyörűsége, boldogsága vagy boldogtalansága — a gyermeket, A gyermek pedig mind egyforma, gyenge és ügyefogyott és puha viasz úgy az áldást hozó, mint nz áldatlan emberi kezekben. Ma már nem az ember társadalmi állása, hanem a saját emberi méltóságát felismerő vagy fel nem í ismerő emberi lélek képezi az igaz j értékelés alapját. Felkarolunk ma | már mindankit, még az érdemet- I lent is, mert ember és mert a fele- \ baráti szeretet nem tesz különb- f ságet ember és ember között. Ez I vezet minket első sorban a mi 1 apró népünkhöz, tanít és buzdít arra, hogy semmi fáradtságot nem kiméivé igyekezzünk a hazu hasznos polgárává megmenteni minden megmenthetőt. Mentői több gyermeket adunk a társadalom«* nak, mint igazi hasznos tagját a felnőtt korban vissza, annál inkább megértettük az élet szavát. Ezt a csendes teremtő munkát, mely előtt mo9t állunk hazánk követeli tőlünk, és itten összhangban kell a társadalom minden rétege közreműködjön, hogy nagy és szent célunkat ez által kivívhassuk. Dr. láger Kálmánná. — Kedves nővér, én még nem aludtam itten. Ijedt hirtelenséggel néz rám» Néz, néz, majd tekintete a kitakarított virsüs tányérra esik, aztán megint a tányérra, majd megvet egy kényelmes ágyat s szó nélkül kimegy. Reggel arra ébredek fel, hogy valaki megráz. Az apáca ált előttem. — Keljen fel — mondja — templomba kell menni. Mig az álmot kidörzsöltem a szememből, gondolkozhattam rajta, hogy most mit tegyek megint? Katholikus nem vagyok, még csak keresztet vetni sem tanultam meg, azt meg szégyenlem bevallani, hogy a vallásom zs betűvel kezdődik. De azért csak felcihelődök és meg indulok után- na. Egy hosszú folyosó vezet a kápolnához s amint szabadulni vágyó gondolattal szóttekintek, látom, hogy arról egy ajtó nyílik az utcára. Szépen hagyom menni az apácát, én meg kinyitom az ajtót és fájós lábamról is megfeledkezve, hosszú léptekkel indulok az állomásra. Mikor a vonatban ülök, gondoltam rá, hogy köszönni is illett volna. De már késő volt. Apróságok. Mikor Ilire ment, hogy az al kapitányt bevették katonának, általános volt az öröm, hogy milyen koránkelő embert fognak ott belőle csinálni. Annál nagyobb most aztán a csalódás, hogy ennek a reménynek vége van, mert a polgármester felterjesztésére, mint nélkülözhetetlen fel lett mentve a katonai szolgálat alól. Kár, igazán kár, úgy az illető, mint a város jól felfogott érdeké- bon, hogy ez igy történt. ■» Lukácsiu, a mi kedves bará tunk, Romániában is megpróbálta a képviselőjelöltséget, de mint a legújabb értesülések szólnak, kisebbségben maradt. Az üzlet | azért bizonyára tovább is jól me- j gyen, pénz van bőven vagy legÍ alább is lennie kell, mert a mint mi őtet ismerjük, a nélkül nem szokott semmiféle ügyet szolgálni. De el fog jönni az idő, mikor I vége lesz u bőségnek és utoléri " majd őtet is az a sors, u mely a hazaárulókat rendszerint uíóiórni szokta. „Egyik kezemben a puska, a másikban a ceruza, úgy Írom ezt a levelet.“ — Írja a baka a lövészárokban. A hadnagya elolvasta és mosolyogva mondja neki, hogy hiszen nincsen puska a kezében, minek bolonditja hát az otthonievőket. — Hadnagy urnák jetentem alásan, az csak azért van, hogy lássák odahaza, milyen nehéz dolog itten még egy levelet is megírni! * A Szmetow grófnő leszár- | mazóihoz volt az elmúlt héten ! szerencsénk, a kik zeneszerzemé- | nyeiket hozták forgalomba. Az I ilyen látogatásoknak köztudomás szerint az szokott a vége lenni, 5 hogy egy pár korona okvetlenül S| veszendőbe megyen. Az ember 1 kézzel lábbal próbál védekezni, ? de hasztalan minden erőlködés, a j vége mégis az, hogy fizetni kell. ! Egy úriember azonban sehogy | sem akart kötélnek álíani s mill kor már minden argumentuma el- { fogyott, -azt mondta, hogy csak abban az esetben veszi meg a zeneszarzemányt, ha neki elénekelik. Erre aztán eltávoztak. * A családfő jelenti, hogy megyen a városházára a lisztjegyát elhozni. A felesége kérdi tőle, hogy mikor fog hazajönni. — Fogalmam sincs róla, hogy mikor fogok haza kerülni. Mert ha azt is olyan nehezen lehet kapni, mint annak idején a hatóságilag árusított lisztet lehetett, akkor csak a hat végére várjatok. Demeter. Ajánljuk ahölgyek figyelmébe a közismert és az egész művelt világon nagy feltűnést keltett Földesféle Margit-crémet, szappant és pudert. Ez a három cikk a szépség titka. Az elmúlt hét műsorán Gábor Andornak nálunk is nagy sikert aratott Cyklamenje szerepelt. A darab szépségeiben a premieren kiviil három estén át gyönyörködött a közönség, telt házzal jutalmazva színészeink megértett játékát. A korsó szópé-nek szombaton volt a bemutatója. Egyike azoknak az operetteknek, mely jó estét szerez a publikumnak, de egyúttal meglepetést is, mert abban mi újat sem fedezett fel sem szövegében, sem zenéjében. Szövege teljesen azonos a Mozgófényképekkel, zenéje pedig nemcsak jól ismert motívumokkal van összetákolva, de nagy része teljes egészében más operettben már szerepelt. Az előadás jó volt. * Színházi műsor. Kedden: Korzó szépe. Szrdán: Elnémult harangok. Csütörtökön : Katonadolog. Pénteken : Lengyelvér. Szombaton: Bolond. Vasárnap d. u.: Cigányprímás. Vasárnap este: Bfiond. A P. O. E. közgyűlése. A Pénzintézetek Országos Egyesülésének Szatmár, Bereg, Ung, Ugocsa és Máramaros vármegyékre kiterjedő szövetsége vasárnap délelőtt Szatmáron a városháza nagytermében közgyűlést tartott. A közgyűlésen nagyszámú közönség jelent meg, ott volt dr. H a n t o s Elemér oraz. képviselő, az egyesülés igazgatója is. Megnyitó beszédet Kelemen Samu orsz. képviselő mondott. Üdvözölte a megjelent vendégeket és az ülés vezetésére Csaba Adorján főispánt kérte fel. A főispán rövid beszédet tartott, melynek végeztével dr. Farkas Antal a pénzintézetek egyesülésének céljait fejtegette, ezután dr. Hantos Elemér tartotta meg nagyszabású előadását. Az előadást az északkeleti pénzintézeti szövetség vezetőségének megválasztása követte. Dr. Ebner Antal előadása elmaradt és igy Thurns r Albert volt a következő szónok, akinek felolvasása a közönség soraiban nagy tetszést keltett. Katonai kitüntetések. Őfelsége a király Ébner Emá- nu«! ezredesnek, a cs. és kir. 65. gyalogezred szatmári pótzászlóalja parancsnokának, a Ferenez József- rend lovagkeresztjét adományozta a vitézsógi érem szalagján. — Dr. P a p p Mihály és dr. Kovács Jenő főhadnagyokat, Cseh Gyula és Szegedy László hadnagyokat a Sygnum laudis-sal tüntette ki. Mind a négy tiszt az 5-ik gy. ezred tisztjei és az olasz harctéren küzdőnek. — Friedmann Árpád ügyvéd, a cs. és kir. 5.
