Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-06-27 / 26. szám
Harmincharmadik évfolyam. — 26-ik szám. Szatmár-Németi, 1916. junius 2 VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden kedden. Egyes szám ára 12 fillér. Laptulajdonos és kiadó: MORVÁI JÁNOS. Felelős szerkesztő: Dr. FEJES ISTVÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eötvös-u. 8.; Könyvnyomda. Előfizetés egész évre 6 korona „ fél évre 3 kor., negyedévre J kor. 50 fillér. Szomorú számok. Negyedmillió magyar elvesztését jelenti be kimutatásban az országon központi statisztikai hivatal. Az a kimutatás, amelyről most szó van, tulajdonképen veszteség- liszta és az elmúlt esztendő születési statisztikáját tartalmazza. Több mint negyedmillióval kevesebb gyermek született Magyarországon 1915- ben, mint a megelőző esztendőben; olyan szám ez, melynek hallatára megremeg a szivünk és könny szökik a szemünkbe. A megszámolha- tatlanul sok testvér után, a kik az idegen föld hidegében alusszák örök álmukat, most negyedmillió meg nem született magyar! A végtelen szomorúságot, amely elömlik rajtunk, nem kell eltitkolni. Magyar baka és montenegrói asszony. Miiyen a magyar katona szive. A magyar katona csodás erényeiről valóságos legendák szövődtek már szerte a világon. Bámulok hirdetői akadnak ezeknek az erényeknek mindenütt. A magyar katona rettenthetetlen, bátor, kitartó, szenvedéseket tűrő a véres küzdelmek idején, de mikor elcsit- tul a harc tüze és nyugalom áll be, emberré, megbocsátó, jó emberré válik, akinek szive megesik az elfogott ellenségen. Pedig előtte- való nap még fogcsikorgatva gondolt rá és tigrisként támadta meg. A magyar katona jé szivét Ez a negyedmillió magyar éppen olyan veszteség, mint az a tömeg, amely a harctéren lehelte ki lelkét: vér abból a vérből, amely immár a huszonkettedik hónapja csurog Magyarország testéből. Vájjon van-e még könnyünk, hogy megsirassuk őket, akiket a háború vetélt el ? Ne kíséreljük meg leplezni a bánatunkat, valljuk meg: kínzó fájdalmat okoz ez a negyedmillió meg nem született magyar. A súlyos áldozatok között, amelyeket eddig hoztunk, talán ez a legnagyobb, de ne felejtsük el hogy magunkért hoztuk és azokért, akik a jövőben fognak megszületni. Negyed- millió magyar nem pillantotta meg az Isten napját és sok-sok magyar feláldozta fiatal és drága életét, hogy boldog biztosságban élhessenek az elkövetkezők: — csonka karok, törött lábak, tátongó sebü holttestek és elvetélt lelkek között vezet az ut a jövendő tavasz, a nyugalom és az élet felé. Ne öljük ki magunkból a fájdalmat, csak győzzük le, ne irtsuk ki lelkűnkből a gyászt, csak ne rogyjunk össze terhe alatt, hiszen aki nem szenvedett, az nem érdemli meg a boldogságot . . . Ha már a sors ránk mérte ezt a nagy csapást, viseljük el türelemmel a szebb, boldogabb jövőbe vetett hittel és reménnyel 1 Árvalányhaj. Szabad puszta szép virága, melyről, de sok szép dal termett mér a magyar nép ajakán. Árvalányhaj deli legény bokrétája. Kalapjánál fújja a szél fujdogálja. Betekint a délibáb nagy tükrébe. Rámosolyog a szabadság tündérképe. S amint lengeti a szél az árvalányhajbokrétát a dali legény mutatja az az egyszerű, de szép levél is, melyet a napokban küldött Montenegróból Botyáuszky György honvéd őrmester. A levél a következő: Rövid idő óta Montenegróban, Smrijecsnó faluban teljesítek szolgálatot.. Mindjárt megérkezésünk napján tódult hozzánk a falu Dépe, esedezve ki kenyérért, ki egyébért. De a legnagyobb része sót kért. Állításuk szerint több hónap óta sóhiányban szenvednek. Ilyeu kéregetők között volt egy áldott állapotban levő nő ie, aki március 24.-én hozzám fordult és nagy siránkozással előadta, hogy régóta nincs egy csepp petróleuma sem s égés« éjjeleken át nem gyújthat világosságot, a legnagyobb szükség esetében sem. Ez a nő igazán Istennek nevében könyör- gött segítségért, amit tőle meg- tagadni nem is tudtam. Átérez- tem a* asszonynak nyomorúságos helyzetét, arcáról leolvastam régi és kínos vergődését, azonnal segit- ségér« lettem egy kevés petróleummal. Ez volt az első beszélgetésem vele. A következő nap kora reggelén megjelent nálam egy 15 éves fiú, akit ugyanaz a nő küldött hozzám. Megköszönte a petróleumot és értesitett engem, hogy az éjjel egy egészséges gyermeknek adott életet. Ez a kijelentése roppant meglepett, úgy hogy Leszich Béla tizedessel elmentem a lakására. A lakásba belépve, szokatlan látvány tárult elébünk. Megláttuk az újszülöttet, aki dirih- darab szürdarabokba kötve volt egy deszkához lekötve és a földön elhelyezve. Mondhatom, ■ hogy megesett a szivünk, ha katonák vagyunk is, különösen akkor a midőn a megkínzott édes anyát halálsápadt.an egy maréknyi szalmán feküdve láttuk. Ekkor a szegény anya rám nézett, a szemeiből örömkönnyek hullottak és kezet nyújtott felém és e szavakat intézte hozzám: Uram, megkö- szönhetetlen a szívessége, mert hogy ha sötétségben lettünk volna, kalapja mellett, büszkén énekli róla a nótát: Árvalányhaj a süvegem bokrétája, Árva kis lány a szerelem rózsaszála. Az egyiket künn a pusztán szakasztottam, A másikat a faluban választottam. Ez a kis lány pedig: a szerelem rózsaszála nyugodt lehet, mert árvalányhajis legény szereti. Az pedig az árvalányhaj talizmán! erejénél fogva nélkülözi a csapo- dárságot, hisz az árvalányhaj hűséget plántál a szivébe. Mert azt mondja a dal: „Legények a leányhoz Hogy hívek legyetek : Bus Árvalány hajából Bokrétát kössetek !“ Bus Árvalány baját a népmese szerint úgy szórta hordta széjjel a szól, hogy a gonosz, irigy királylányok levágták tőből, mikor a kegyelemkenyérből élő árvalány : jegyeséről, a daliás tündérkirályfiról álmodott, aki a drága ruhába, bíborba, bársonyba öltözködött királykisasszonyok mellett a szegény Árvaláuyba mert szeretni, a kinek sarkáig leomló hóselyem hajának hetedhét országról csudájára jártak. Ls is vágták az irigy leányok talán mindketten elpusztulhattunk volna. Arra a kérdésemre pedig, hogy volt-e segítségére gólya-néni, vagy orvos, azt felelte, hogy ez náluk nem létezik és még ezideig ismeretlen. És vigaszul azt mondtam neki, hogy a jó Isten senkiről sem feledkezik meg, mindenről tud és mindenkit megsegít, a ki ő benne bizik. Átnyújtottam hazulról kapott süteményemből néhányat, mint szerény ajándékot, Leszich Béla tizedes pedig fehér cukrot adott át neki. Mielőtt a becsomagolt ajándékot felbontotta volna, hullottak a könnyek szemeiből, kezeit megmosta, élvezte ajándékunkat és áldotta a magyar nép jószívűségét. Nekem eszembe jutott a genfi egyezménynek az a megállapodása, hogy az olyan ellenséggel szemben, aki megsebesült, vagy lefegyverzett, vagy a megszállott területen visszamaradt, testvériesen kell bánnunk még akkor is, ha ők ellenkezően viselMr és vidéke Icpagji cipőraktára. Közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. nagyválasztóku cipőraktárát ajánljuk a t vívó kfeteépek, mint a lepteétt bevásárlása forrástA valódi métái Kii Quality cipők kizárólagos raktára. Megérkeztek a nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült divatos úri-, női- és gyermek-cipők l
