Szatmár És Vidéke, 1916 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-04 / 1. szám
2 könyvvel rólam is megemlékeztek, és a mennyire fölemelő érzás- eel olvastam igaz emberbaráti és emberséges tevékenységük szép eredményét, ép olyan bántólag hatott reám e vidék csendes némasága — ne mondjam — indolenciája. Ma, amikor a snlyos idők nyom nélkül nem szabad, hogy az emberi lelkűkről elmúljanak ; ma, amidőn az adakozás és jótékonykodás olyan szép eredményeket mutat fel (tulbuzgalmában sokszor tévútra is jutva) csuk épen egy tér lenne e város falni között teljesen figyelmen kiviil hagyva, egy tér, amelyé az élet, a jövő, minden reménység és keserűségével, minden boldogulás és nyomorúságával, minden hit*, dicsőség és minden megaláztatás, semmivé levés keserű kilátásával. E tér, amelyről szólok, a házasságon kiviil született gyermek (mennyire szaporodik most ezek száma!) és az apai tekintélyt és fegyelmet nélkülöző fiatalság országa. Örömmel veszi minden igaz ember a hadi árvabáz lótesülési szándékát. Csak nem kell a dolgot lanyhán kezelve, az idő moloch- jával megőröltetni. Mostan aki taszen kétszeresen tesz és halogatásra idő nem adatik. Hanem hát a hadi árvaházzal a kérdés csak némileg van megoldva. Szerik számuk nincs u kis ezültölködőknek, a kis ínségeseknek, akik néma kitiltással nyújtják sok esetben felénk segélyt kérő kezeiket. Ezek munkát, segítséget és erkölcsi támogatást kérnek. Ezen a téren a hová én hívom dolgozni az igaz embereket, nincs az erszényök igénybe Kezet fogott velem és egy pillanat ulatt olyan lelkesedés tört ki a vezérkaron, hogy felemeltek és nagy éljenzés között végig mentek velem a gárdaezred előtt, a mely a német hadseregben a legnagyobb kitüntetés szokott lenni. Sürgönyileg gratuláltuk Vilmos császár, a német trónörökös, Hin- denburg és valamennyi vezénylő tábornok, de a legjobban esett a Eerdinánd bolgár király levele, a ki nagy örömét fejezte ki a felett, hogy most nem egymás ellen, de egymás mellett harcolunk, nem úgy, mint a török háború idejében. Sőt megemlékezett arról is, hogy mi valamikor együtt szolgáltunk a honvéd huszároknál. De a legjobban esett mégis az, hogy a levelet a királyné, továbbá Cirill és Boris hercegek is aláírták. Most aztán lázasan csinálom a Szaloniki elleni terveket. Már nagyobbrészt készen is van. Különösen tetszik, a mi a bolgárok részére van szánva, TodorofF bolgár tábornok valósággal ujjongásba tört ki, mikor neki megmutattam. Alig is várom már, hogy görög földre lépjünk és találkozhasson! az én régi barátommal, Vasszos ezredessel, a kivel annak idején a krétai hadjáratot végig csináltam. Tek. Szerkesztő Ur! Ma este egy kis barátságos összejövetel lesz Mackeusennél, már hallom is az előszobában a Gallwitz dör- mögő hangját, a kivel abban állapodtunk meg, hogy 7 órakor beszól hozzám és együtt fogunk elmenni. Ég vele és gyöngyharmat!! hive: Ripp. SZATMÁE ÉS VIDÉKE. véve, csak a szívok és lelkök. Nem alamizsnát, nem kegyelem kenyeret kérnek az apró lelkek, de a tisztességes élet leélhstésónek lehetőségét, ezt pedig egy kis igaz jóakaró segítséggel könnyen nyújthatjuk nekik és ha fáradtságunkba, önmegtagadásunkba kerül is, annál értékesebb a cselekedetünk. Gyönyörűen mondja Maeterlinck a szegények kérése citnü könyvtáruk 4-ik oldalán : „Emberi berendezéseinkben sok és nagy az igazságtalanság. Isten eszméje által, ki minden sorsot intéz, kiveszett belőlünk uz egymással szemben való felelősség érzése. A nyomorban és szegénységben természeti csapásokat látunk éti nem gondolunk arra, hogy a mi berendezéseink és hiányaink az okai, ha ezek a szenvedések megvannak és öröklődnek.“ Most n hadi árvaház léte- sülési előmunkálatainál, ne hadják kérem figyelmen kívül, a megtével vedett vagy büntetőtöket kiállott fiatal korúak otthonát. E kettő egymást mintegy kiegészíti és uz ország már más vidékein létesült ilyen otthonok mintája szerint, a tervezett 22 holdon ennek is helye kell legyen. Csodálkozva láttam, és meg nem tudtam soha érteni, hogy e vidék miért zárkózik olyan vastag cbinui fallal e kérdés elől el. Azonban e falnak mostan le kell omolnia, mert nemzetünknek nagy ember- veszteségét kell méltóképen hdyro pótolni törekedni. Vajay Károly kir. tan. újonnan megválasztott polgármester egyszer az mondta nekem, hogy ő a Patronage, — hát kérem ebből kifolyólag, Írja most ismét kibontott zászlójára e pontot fő programúéul fel és tegyen ezáltal a haza és népe szeretetéről igaz tanúbizonyságot, nevét pedig aranytollul fogja ezáltal a város történelmében beirni. Dr. ióger Kálmánná. A Hajdúk hadnagya felújításával kellemes meglepetést s igazi élvezetet nyújtott a társulat. Dicséretre méltó előadásban gyönyörködtünk a a rég’ hallott dallamok uj beállításban az újszerűség ingerével hatottak. A Kék egér. Hogy miért kellett az uj évet a „Kék egér“ cimii csak felnőtteknek jelzett bohózattal megnyitni, nem értjük, ha c-uk babonásoknak nem akarjuk a vezetőket tartani, úgy gondolkozni, hogy ha első nap megtelik a ház, akkor egész esztendőben telt házak lesznek. Immár 2 ik uj évet érjük a véres tűz lángtengerébsn, s az idén talán fokozottabb volt minden ember lelkében a buzgó ima és óhaj, hogy a inagasságbeli Isten, hatalmas akaratával fordítsa el rólunk már a további veszedelmet, a templomokban az ájtatos lelkek százezrei imádkoztak egy boldogabb uj évért, egyedül a ezinház tartotta úgy látszik stilszerünek piros szinlappal köszöntem az újévet. Apróságok. Úgy érzem magamat, mint ezelőtt 32 esztendővel, mikor a „Szatmár és Vidéke“ legelső számán dolgoztunk. Felfrissülve, fiatalos kedvvel, ininiha azóta semmi sem változott volna. Pedig sok mind n megváltozott. Akkor volt pl. egy gárda, u melyik lelkesedéssel vette a tollat ktzóbe s nem jutott eszébe mindjárt honoráriumot kérni, a mai nemztdék az ilyen munkát már nem ismeri s még ha sokat nem is kíván, de egy vasúti szabíidjegyjiránt feltétlenül érdeklődik. * Sok kemény harcot vívtunk meg ez idő ulatt, sok durva támadásban volt része lapunknak is, nekem is. De c-z nem vette el a kedvünket, mert abban az egy pontban, hogy „Szólj igazat, betörik a Éjed!“ a világ most is olyan, mint akkor volt és olyan marad az idők végezetéig, a mi hibánk, hogy tetszetősebb program- mot nem választottnak magunknak, sőt mo3t, bogy a lap uj köntösbe öltözött, továbbra is kitartunk a mellett, hogy csak az igazat fogjuk mondani. * Nem vindikáljuk rangunknak, hogy mindig igazunk volt, mert hiszen tévedni emberi dolog, de a mit védelmünkbe vettünk, arról mindig úgy voltunk meggyőződve, hogy az igazság mellettünk van és soha sem akartunk másokkal elhitetni olyat, a mit magunk sem hittünk. Már pedig a ki meggyőződését hirdeti, uz megtalálja mentségét még akkor is, ha esetleg tévedett, sőt fidette áll annak, a ki sokszor az igazságot védi, de ezt nem magáért az igazságért, hanem más érdekből teszi. # Kevés ember van már azok közül, a kik u „Szatmár és Vidéke“ születéséhez gratuláltak. Egyetlen egyet ismerek, nem itt lakik, de innen származik, a ki az e!*ő perctől kezdve hű előfizetője és olvasója lapunknak. Személyesen nem ismerem, csak leveleiből, mert 32 év alatt gyakran irt hozzám, állandóan érdeklődött szülővárosa dolgai iránt a ezeket a leveleket ugv őrzöm, mint drága ereklyéket, mert minden sorából látszik, hogy olyan ember irta, a ki az igazságot nagyon szereti. * Épen ma küldte el a kiadó a félévi honoráriumot, 100 darab virzsiniát. Rágyújtottam egyre, pompásan szelei és nagyon jól Ízlik. Ez az egy az, a mi 32 év alatt nem változott. Eszembe jut róla néhai Móricz Lajos törvény- széki elnök, a kinek minden találkozáskor ez volt a mondókája: „Ugyan kérem Doktor ur, hogy tudja azt az erős szivart szívni? Meglássa, hogy gyomorbajt fog tőle kapni.“ A mire ón mindig mosolyogtam, pedig csakugyan kezdem érezni, mintha a gyomor- baj környékezne, ámde ennek nem a virzsinia, hanem a háború az okozója. Demeter. Boldog uj évet! Szombaton reggel, uj esztendő első napján ez az üdvözlés váltotta fel a sablonos kö zenést és ezzel üdvözöljük most mi is olvadóinkat. Mindenki örül uz újévnek, remél, jobbat akar az ó esztendőnél e Őszintébb a köszönésé, melegebb a kézezoritása. Üdvözlések, deputácids tisztelgések napja uz. uj év január elseje és ennek a napnak örülnek azok, akikkel évközben a társadalom kissé fukaron .bánt. Újév napján, nincs goromba házmester, a postás, ez uz agyonfáradt állami szolga, nagyon ragszkodik ahhoz, hogy leveleit csakis a címzettnek sze- máljesen adja át, kifutók, bolti szolgák, szabó és cipészinasok, a szemetesek, a pincérek, a hordárok, min-mind óriási munkát végeznek uiévker: netnszabud kifelejteni egyetlen kuncsaftot sem, hadd tudja meg mindenki, miiyen őszintén kivannak boldog ujesz- tendőt, Újév napja — borravalók napja. Régi szokás, amelyre a szegény ördögök egész éven át számítanak;' nincs szégyenükre, aminthogy u hivatalnok-elem is számit uz ujesztendei reoumeráci- óru. És egy küzdelmes, golyófüstös háborús esztendő után, szívesebben adnak ajándékot, az emberek, hiszen Magyarország fölszabadult a lidércnyomás alól. Újév első napján nem orosz ágyuk gyilkos golyói bömböltek boldogtalan ujesztendőt a Kárpátok tarajáról, most a mi fegyvereink hirdetik a messzi északon és délen, hogy a hadiszerencse diadalhoz vezette katonáink vitézségét. Az 191 G-ik esztendőt, igy tehát örömmel fogadták, mindene?etre jobb kedvvel, mint tavaly, amikor ellenségeink még nem számolhattak egy diadalmas májusi hajnal és októberi reggel sorsdöntő jelentőségével. Ma már nincs Szerbia és Görbéétől a Dunáig, véres napjain az ó esztendőnek a mi katonáink, hő* fiaink Írtak a jövő történelmét. Ünnepnapja volt a magyar léleknek január 1-én, a háború súlyosabb gondján már túl vagyunk. Friss erővel előre, — a reményteljesen boldog uj esztendőben. Az 1316 ik év. Szombaton kezdődött, és vasárnap végződik. Van benne 3 nap-. 2 holdfogyatkozás, A farsang 61 napig tart, jan. 7-től, márc. 7-ig. Husvét ápr. 23-án 24 én. Pünköst jun. 11-ón. A diákok szeretni fogják ezt az évet, mert csak István király esik vasárnapra s igy egy szünnap sem fog elmaradni. A karácsom ünnep sokáig tart majd. mert 24-ike va- sárnup s igy 3 ünnep jön közvetlenül egymás után. Az 1916-ik év különben szökő esztendő a igy Mátyás ugrani fog. Uj közjegyző. Az igaz- ságügyminiszter dr. Pallai M. Béla zilahi kir. közjegyzőt hasonló minőségben Szatmárra kinevezte. A Cholnoky Imre halálával megüresedett szatmári kir. közjegyzői
