Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-10-26 / 43. szám
TÁES AD ALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre Fél • 6 kor. 3 > Negyedévre 1 kor. 50 fill. Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények« további előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eitvéi-ntos 8. az. —V HIRDETÉSEK -v— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre flxetendSk. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Október végét Írván az esteledő esztendőnek, kibámul az ember a halk derüjU őszbe, mely levelek arany- esőjével teríti be az utakat és kényelmetlen borzongással gondol a tavalyi októberre, mely zordonan és ijesztően kezdődött a mi szelíd tájainkon is. Tavaly ilyenkor volt, napokon keresztül elmaradt Höfer, csak szórványosan adtak ki jelentést a németek is és minden vigasztalásunk az volt, hogy Tisza István megjelent a munkapártban, és igen jókedvű volt, — amint olvasnunk adatott. Tavaly iyenkor nem ezek a meleg, déli tengerekben fürdőit széLuhancok j írták itt bolondos tán cukat, akik most pajkoskodnak a tavalyi civilkalapokkal — mert újat ki bírna és ki merne venni ezen éhenhaló időkben polgári élete bizonytalan tartamáru? — és pajzánkodnak a hölgyek bő szoknyáival. Tavaly ilyenkor goromba szélkozákok üvöltöztek be a kéményen északról való gonosz híreket. Tavaly ilyenkor görgött felénk a Ro- manov-cég gőzhengere, kerek tízmilliói által lendített kerekével, óh, hallottuk is már harsogását a határvédő kárpáti sziklákon és átkozott tüdejének párája tette keserűvé a tavaly októbereleji ködöket. Az uzsoki szoros ... Milyen messze van már, mikor először hallottuk a nevét s kitágult szemünk bogara pereikig meredt gondatlanul a mappára ! Hol van már az ellenség, aki akkor ott lihegett rónáink tövében és hol van a mi magunk önmaga elől is bujdosó remegései A fantázia szegény madara, akit a csillagoktól az ereszaljba kergetett vissza a háború, meglankud, ahogy követni akarja az eseményeket. Igen, minden megváltozott azóta körülöttünk, még u térkép is, melyen reszkető ujjúnk le-lecsuszott tavaly ilyenkor a határ vérpiros vonaláról. Nem úgy lett, ahogy azokban a napokban gondoltuk; a háború szivacsa nem a mi színeinket mosta róla, hogy határaink idegen határok mellékágai- legyenek, — úgy lett, hogy a mi színeink sütnek ott is, ahol azelőtt más fajtákat jelölt a kartográfus és a mi határaink húzódnak egyre beljebb és beljebb idegen világok testébe. Minden megváltozott, minden hozzánőtt azóta a háború kolosszális méreteihez, hozzá a katonához a még eddig itthon hagyott polgár is, akinek munkája, szorgalma, lelkesedése, hite, bizalma kiapadhatatlan energia-forrása lett az ország harcoló felének. Már nem vagyunk olyan kislelküek, a béke nádszál-emberei is megtér- tek és megszilárdultak. Talán nem vagyunk már olyan nalvul sokat várók sem, mint valaha voltunk, a szerencse legd libb verőfényó- ben, mikor még mindig újság volt u bábom. Ma már állapot lett belőle s mi jóra-rosfzra felkészülten tudjuk állni ezt az állapotot, amely a biztos végső győzelemhez segit. A nagybányai ref. egyházmegye közgyűlése. Emlékezés Helmeozy Józsefre. A nagybányai ref. egyházmegye okt. 23.-án tartotta őszi közgyűlését Nagybányán. A közgyűlésen Soltész Elemér egyházmegyei főjegyző nagyszabású emlékbeszédet tartott a nemrég elhunyt H e 1 m e c z y József orsz. képviselő, egyházmegyei főgond- nők telett és ez alkalommal iktatták be a hivatalába Csaba Adorján főispán, egyház- megyei uj főgondnokot. Széli György esperes nyitotta m«g a gyűlést imával. Megemlékezett az év fóbb eseményeiről, az egyház nagy halottairól, u haza sorsáról, hangsúlyozva itt, hogy „mindeddig megsegített minket az Uru. A tagok számbevétele után Soltész Elemér felolvasta a szavazatbontó bizottság jegyzőkönyvét, miszerint Csaba Adorjánt 38 egyház szavazatával 41 közül főgondnokká választották. Küldöttség ment Csaba után, aki megérkezvén, letette az esküt, majd nagyobb beszédet tartott. Csaba Adorján székfoglaló beszédében kiemelte, hogy sohasem lépett még fájdalmasabb érzések között mások örökébe, mint ma, mikor Helmeczy helyét foglalja el. Fájdalom mellett aggodalom is tölti el szivét, hogy e nehéz időkbeD, képes lesz-é gondnoki feladatának úgy megfelelni, amint azt szeretné. Ismeri gyengeségét s ha mégis elfoglalja az állást, az bátorítja, hogy erős akarattal és munkakedvvel nagy nehézségeket is lehet leküzdeni s férfíatlannuk tartaná kényelem szeretetéből kitérni e nehézségek elől... Csaba helyére tanácsbiróul Boros Zoltán medgyosi birtokost választották. Ezután következett S o 11 é s z Elemérnek tartalmas és szép emlékbeszéde Helmeczy Józsefről. Etnlékberzédének első fejezete ez: — Gyászosabb Nagypéntek talán soha nem virradt tnég a magyarra, mint ebben az évben. A református ember szivét különösen bánatos érzések tartják fogva ezen a napon; hitünk Fejedelme kínos kereszthalálának bus emlékezete mélységes gyász sötét leplét borítja mindenkor a hivő lélekre. Oh, de az idén a keresztyén érzület szent fájdul, mát csaknem elhordozhatatlunná mélyitette a honfikebel leküzdhetetlen aggodalma a haza sorsa, a nemzet jövője miatt. Népünk élethalálharcát vívja. A Kárpátok ormán észak óriásának betörő százezreit hónapok óta'tartóztatja, veri vissza, végevárhututlan vér- hullatássa). Alig tiz napja, hogy a kettős birodalomnak bevehetetlennek hitt büszke erőssége elesett. Csuda-e, ha a legcsügge- detlenebb reménység fényés napját is a kishitűség komor felhője árnyékolta be; csuda-e, ha a hitében ingathatatlan lélek is megfelejtkezik egy pillanatra ilyen Nagypénteken a húsvéti igazságról ? Nekünk, a magyarságnak keleti végvidékén élő, munkálkodó, aggódó, reménykedő egyházi társaságnak azonban egy csrp- pel több hullott e napon a keserűség poharába. Egyetlen csepp, amitől kicsordul a kehely... Mint mikor a szakadatlan ágyu- dörgés messziről is dermesztő moraján átsüvölt a közelben kilőtt pisztoly éles csattá- nása: úgy nyilallott szivünkban Nagypéhte- ken a villám szárnyán rohanó fekete üzenet, hogy a mi dicsekedétünk, egyházi társaságunk f-ja, egyházmegyénk gondnoka, Hel- mec/y József kiszenvedett. A bus balálhir nem volt váratlan. És ■ 1 ...................... 1 V ■" i még is lám, sohasem tudtunk volna rá elkészülni. Az elkerülhetetlen vég régóta elküldte maga előtt reménytelen szenvedés köntösébe öltöztetett gyásepostáját ; ám nékünk lehetetlennek látszott nem remélni, elképzelhetetlennek őt ily hamar elveszíteni. Megtörtént. A megszégyenült reménység összevont szárnyakkal, zokogva omlott össze virágözönnel borított koporsója fölött. A hit diadalának ünnepén, husvét md- sofnapján gyűltünk össze ravatala körül. Megadtunk néki minden tisztességet, amit ni »gadhat kedves halottjának a résztvevő fájdulom. Isten szolgái áldották a gondviselést az egyház és haza szolgálatában fölemésztŐ- díjtt áldásos életért. A kartársak küldötte él'es szavakban búcsúzott egy tisztán, nemesen és okosan bereuduzett élettől, mely a j Vő nemzedék előtt mindenhá példaként ragyog. Választó kerületének szónoka megható közvetlenséggel tett bizonyságot arról a föl- télien ragaszkodásról, soha meg nem ingott bizalomról, mely a kerület atyja iránt a föld egyszerű népének szivében oltbatatlan lánggal égett. Aztán elkísértük utolsó útjára, oda, a" batizi akácos sirkertbe. A szeretet áldó szavai után örökszép húsvéti énekünk diadalmas hangjai közben ráborult az anyaföld örökéletre érlelő takakarója a romlandó porhüvelyre. Da a romolhatatlan lélek áldott emlé- k zetó itt e földön él tovább azok szivében, a -ik Őt szerették s kiket az üdvözült szivébe . zdniu-Úgy érzem, szeretőiében nem valánk utolsó helyen, akik itt egybejöttünk, hogy a bensőségteljes kegyelet oltárán meggyujtsuk az emlékezet fáklyáját s fényét rávetitsük eltávozott jelesünk földi életére ... Ezután részletesen és vonzóan rujzolta Soltész Helmeczy életét és tevékenységét az ifjú kortól a sirbaszáDás napjáig. Vonzóan megirt emlékezésének hatása alatt Csaba Adorján főgondnok indítványt tett, hogy egy lelkészárvának ösztöndíjul „Hnlmeczy-alupot“ létesítsenek, melyhez ő nyomban 200 K-val járult. A gyűlés nagy lelkesedéssel fogadta eh az indítványt s összesen 700 K-t adtak össze u tagok aláírás utján. Az ünnepélyes hangulat hatása alatt a közgyűlés többi tárgyait csendesen, minden nagyobb vita nélkül tárgyalták le. A főgondnok délután 2 órakor nagy ebédet adott az István-szállóban, amelyen mintegy 120-au vettek részt. Apróságfok. 1 Ügyes huncut az angol, mindenkinek fel tudja a gyengéjét használni; az egyiket pénzzel, a másikat hízelgéssel, a Jharmadikat Ígéretekkel vagy fenyegetéssel ejti meg és a mi a fő, mindegyik azt csinálja, a mi egyedül neki, már t. i. az angolnák van hasznára. Előbb a Dardanelláknál, most Sáalonikiban nyájasan biztatja a franciát: „Eredj, fiám te előre, te vagy a világ első katonája ía — és a francia büszkén neki megy a veszedelemnek és nőm veszi észre, hogy háta megett az angol a markába nevet. ff Nagy az öröm a famíliában, hogy Sanyi öcsénk az olasz harctéren egy ellenséges repülőgép lelövésében tevékeny közreműködést fejtett ki. Nőm épen ő maga lőtte le,, de áz érdemben ő is osztozik, a mi pedig elég nagy ahoz, hogy abből neki is jusson. Mindjárt gratuláltam is a nagy eseményhez : — öcsém I ez már aztán valami, ilyet még magam sem cselekedtem, sőt a Keresztszeghy Gyurka bölénye is elbújhat mellette, mert egy repülőgép még annál is külörnb zsákmány. Egy gyászjelentést mutut valaki, mely egyik fővárosi lapban jelent meg, a melyikben 11 elesettről emlékezik meg az illető ezred tisztikara. Egy főhadnagy, két hadnagy, két zászlós és 6 hadaprőd, valamennyi tartalékos. Az illotó, a ki mutattu, valami megjegyzést tett reá, a milyet mostanában gyakran lehet hallani. — Nincs igazad, — mondom én arra — mert először sokkal több a tartalékos, mint a tényleges, másodszor pedig, a kinek tanult mestersége a katonáskodás, sokkal jobban tud vigyázni magára, mikor arra kerül a sor. * Gyűlnek az adományok a kárpátfal.viak részére nálunk is, de mint megbízható helyről értesültem, nagyon lassú tempóban. Régi tapasztalat, hogy minden adakozásnál a közönség egy bizonyos része van igénybe vévo és a legtöbbször azok hiányoznak, a kiknek jobb módjuknál fogva első sorban volna kötelességük adakozni. Ideje lesz már egyszer egy kis tanulságos szemlét tartani, azért megbíztuk riporterünket, hogy a jövő számra állítsa össze a kimutatást. * — Mit csináljunk? se fa, se zsír, .se liszt! — sopánkodik az asszony és kérdóleg tekint az urára. — Se pénz, se posztó, búcsúzik a szinlap- osztó 1 — felel rá a férj elkeseredve. Demeter. HÍREINK. A tél követe már itt jár a mezőkön, beszökik a városokba, hideg szél fütyülésének zenéje mellett suhan végig a hegyek ée rónák felett, »Még nyil- . nak a völgyben a kerti virágok, még zöldéi a nyárfa az ablak alatt.“ Szegény kicsiny virágok feje azonban hervadtun hanyatlik le, ahogy a tél követének első fuvallata hideg csókjával érinti. A nyár elmúlt, nagyszerű ajándékokkal jött hozzánk, a világtörténelem példátlanul ragyogó győzelmeivel. A béke gyümölcsét azonban nem tudtu megérlelni, most talán az őszi dér megosipi és a téli hó eltemeti újra, hogy a jövő tavaszának újra ébredő napjától várjuk a megérését. Vérünk, szenvedésünk, mérhetetlen áldozataink vetéséből a legszebb győzelmeket arattuk, de úgy látszik, a mohó fold még nem ivott eleget a vérből, hogy a béke virága kihajtson belőle. Most már, hogy az első őszi napok hűvös lehelletót érezzük, számolnunk kell vele, hogy a sors újra téli háborúba vezet bennünket. Ismerjük már a homezők felett vívott nehéz csaták fájdalmait, jól emlékezünk azokra a szenvedésekre, amelyekkel a téli bábom gyötörte derék katonáinkat. Nem akartuk az uj téli háborút, de ha a szükség parancsolja, számolunk vele. Hisz- Bzük, hogy drága hőseink, akik diadalmasan gyűrték le eddig is uz ellenségek egész világát, vógigküzdik győzelmesen ezt a telet is, mely eredményeiben hű lesz az elmúlt tél csodáihoz. _____ — Bródy Ernő kitüntetése. A király elrendelte, hogy dr. Bródy Ernőnek, a 11/19. népfelkelő-hadtdpzászlóaljhoz beosztott népfelkelő főhadnagynak az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai elismeréséül a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassák. — Kinevezés a honvédségnél. A király dr. Lengyel Zoltán népfelkelő Őrmester, volt hudapródot, beosztva az 1. hon- védpótzászlóuljnál az 1. népfelkelő parancsnokság nyilvántartásában, hadnaggyá kinevezte. — Hősi halál. Alsódraskóci Mór- vay László, Borsodvármegye árvaszéki ülnöke, az 5. gyalogezred tart. főhadnagya, századparancsnok, 1915. évi október 12-ikén a hazáért lelkesülten küzdve, az észuki harctéren ellenséges golyótól találva, életének nagyválasztóku cipőraktárát ajánljuk a t- vevő közönségnek, mint a legolesébb bevásárlási forrást. == ===== Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!!- • IL—^ —r-r—-------------— — iür A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. IMI £€ I£BK£ZT£K!!! az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik. %' 1 1 »4 «ü
