Szatmár és Vidéke, 1915 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1915-04-06 / 14. szám
a jó hírnek s el nem bizakodtunk : lesújtott a rossz, de el,nem csügedtünk. Gondolataink ma i« ott járnak hős fiainknál a harcmezükön, övék minden szeretetünk, minden érzése. O rájuk gondolánk, akik immár kilencedik hónapja kUzdenek, szenvednek, véresnek a szent ügy szolgálatában ; de nem feledkezünk meg itthoumaradottjaikról sem. akiktől oly régen szakították el őket. Most, amikor kilencedik hónapja kezdődött meg a* háborúnak, tiszte' lettel gondolánk azokra, akik életüket adták- hősiesen érettünk és részvéttel azokra, akik szeretteiket elvesztették. Bízzunk abban, hogy kiontott vérük nem volt hiábavaló áldozat és hogy az ifjú életükkel megtermé- keDyitett harcmezőkön ki fog sarjadzani a tavasai napfényben az áldásos béke. — Vig élet* — a szomorú napokban. A háború vérzivataros nagy napjait éljfik, aggódó lélekkel, szorongó szivvel já- runk-kelünk, nem tudva mit hoz reánk a jövő, de sőt a holnapi nap sem. És dacára ennek az általános, nyomott, nagyon is borús hangulatnak, mely minden komoly ember lelkét megüli — nagyon is yigéiét folyik a korcsmákban, | a fényes éttermekben egyaránt. Egy-egy korcsma, egy-egy kissebbszerü vendéglő füstös szobájából oly gyakran vidám zene, borgőzös éktelen orditás hallik ki, ■ az utcán talán sohasem láttunk annyi tántorgó embert, mint épp mostanában. De ugylátssik az urak sem hagyják magukat, (már t. i. a kiknek erre is bőségesen teliki) Legalább it ezt látszik bizonyítani ez a körülmény, hogy a a „zenész urak" egyáltalában Dem panaszkod* nak „az idők mostoha járása miatt." Hogy is panaszkodhatnának, amikor egyetlen éjszaka — mint örömtől sugárzó arccal újságolják — 500 mond ötszáz koronát is kerestek. Ha ennyi jutott a cigánynak, ugyan mennyit pazarolhatott el az a „vig társaság" finom; ételekre, pezsgőre és ... és ... Vagy talán: így vigad sírva a magyar ? I... Mi közönséges, szegény halandók bizony-bizony most nem vigudunk, inkább sírunk,- s a reggeltől! estig tartó munka közben el-e|szaladunk a péküzletbe a kérve kérünk, néha könyörögve könyörgünk egy-egy kis cipót, hogy magunknak, s családunknak meglegyen a mindennapi kenyere. S a jól végzett napi munka, s szegényes vacsora után lehajtjuk fáradt fejünket éji nyugalomra aggódva a holnapi napért és kenyérért míg a díszes vendéglői étteremben szól a zene, folyik a pezsgő, B hull a bankó. — Kinövését. Őfelsége a király C s a n á d y Frigyes altábornagyot vezér- hadbiztossá nevezte ki. — Főpénstárnoki kinövését. A kir. pénzügyminiszter S z e 1 e s 1 Albert szatmári kir. adóhivatali pénztáruokot a VII. fiz. osztályba sorozás mellett adóhivatali fő* pénztárnokká nevezték ki. Gratulálunk a jól I megérdemelt előléptetéshez. — Előléptetés. A király Madzsar Gusztáv makói állami főgioin. igazgatót, Madzsar János nyug. tanár • tűk. pénztári pénztáros fiát a VI. fiz. osztályba előléptette. — Áthelyezés. S z e g h y Sándor járásbíróság! írnokot az igazságügyminisz- ter pályázaton kirtil a debreceni kir. Ítélőtáblához helyezte ét. — Eljegyzés. K ó s a Zsigmond szatmári református segédlelkész eljegyezte Széke 1-yhidy Rózsikét. . |H.lm.o»y W«.ef. f 'sá™g! város nagy halottat gyászol. Nagypénteken délben hunyt el városunkban Helmeozy József. Helmeczy a vármegye s a város életében igen előkelő pozíciókat foglalt el, a munka embere volt. Halálát hónapokon át tartó betegség előzte meg. Elhunyta őszinte és mély részvétet koltett városunkban,' hol mindenki őszintén szerette és tisztelte. Haláláról a c-alád a következő gyászjelentést adta ki: Uzv. Helmeczy Józsefné szül. eza- lardi Jukó Jolán, özv. Helmeczy Pálué szül. Böszörményi Margit és fiai Jóska és Palkó, dr. Helmeczy József és neje Bertalan Margit a gyermekeik Margit és Lackó mély bánattal, de Isten akaratábun való megnyugvással tudatják, hogy a gyöngéden szerető drága férj, apa és nagyapa, Helmeczy József ügyvéd, földbirtokos, a szamoskrassói kerület országgyűlési képviselője, a szatmár- □ugybányai ref. egyházmegye gpndnoku, az Osztrák-Magyar Bank váltóbirálója, a Szatmárnémeti Népbank igazgatósági tagja és ügyésze, a Szatmári Gőzmalom Társulat igazgatósági tagja és ügyésze, Szatinárvár- megye törvényhatósági bizottságának tagja ■tb. stb., munkás életének 61-ik, boldog házasságának 37-ik érében, hosszas, türelemmel és Istenbe vetett erős bittel elviselt betegség után, 1915. évi április 2-án déli 1 órakor elhunyt. A felejthetetlen halott földi maradványai folyó hó 5 én délután fél 2 órakor a ref. egyház szertartásai szerint fognak megáldutni és az Arpád-ntcn 12. számú gyászháztól. B ltizon a családi sirkert- ben örök nyugalomra helyeztetni. Szutmnr- Németi» 1915. április 2.-án. Helmeczy Béla éti neje, Rutikay Paula és családja, Dazs Sándor és családja, Jakó Kálmán ét neje, Daróczy Erzsébet és családja, id. Jakó Endre, j Boros Zoltán és; neje, Jakó Katalin és csa- I SZATMÁR ÉS TODÉSXE. ládja testvér, sógor és sógornői. Legyen ál .mod nyugodt s könnyű a hant feletted! Drága emléked örökké él köztünk 1 — Gyáazhir. Foga r assy J uliaka, Fogarassy Sándor mérnök és neje Szűcs Juliánná leánya folyó hó 5-éu hosszas betegség utáni életének 27-ik évében elhunyt. Temetése' ma délután 4 órakor lesz. A gyászbabojsuil-t szülőkön kívül Fogarassy Anna férj. dr. Schik Elemérné, Fogarassy Sándor és Fogarassy József testvérei siratják az elhunytat. — F o k á n y i Lászlóné bpesti állategészségügyi felügyelő neje született Krémé: Gizella volt szatmári áll. óvónő házassága hetedik évében hosszas szenvedés után meghalt Abbáziában. — T o I d y István püspöki irodatiszt I s t van nevű fia hosszas szenvedés után 20 éves korában elhunyt. Csütörtökön temették. — Kovács István városi vizműigazgató hosszas betegeskedés után 37' éves korában meghalt. Halálát özvegye ée kis fia gyászolja. Temetése hétfőn délután volt. — Halálosát. K o v á o s Gusztáv városi Írnok március 30.-án hosszas betegség után meghalt. — A helybeli katonai kórházakban a következő ezatmármegyei illetőségű katonák haltak meg: Kr anyák Sán- do, a cs. és kir. 5. gyalogezred 3. századának közembere, szül. O Pályában, g, kath. vallásu, nőtlen. — Kaszlay Mihály nántüi születésű, munkásosztagbeli földmives, 53 éves, g: kath. vallásu. — Virág Jósai története. Vájjon aki időt és kedvet talál e sorok olvasására, éppen oly szomorú, olfogódott hangulatba jut, mint én, amikor é szürke kis történetet egyedüllétben elmerülve nesztelen éjjel megírom. Virág Józsi derék, munkás cigány legény, nem volt zenész, sem sármunkás, mezei munkát végzett paraszti sorban.. Mindenki, szerette: jókedvű volt és szorgalmas. Mikor eljött a kutonasor ideje, Józsi: nem bírta a fegyelmet, megszökött. Hiába keresték, nem akadtak rá. Józsi folytatta régi' életmódját Mátészalkán. Tudták a múltját, de nem jelentették fel. Meg is házasodott. Borca, az erős termetű cigányasszony lett o felesége. Csak úgy törvény nélkül. Dolgoztak együtt. Házikót is építettek a község földjén. „A gyerek meg jött, mint a bő áldás. öt. Hat. De osak megéltek. Mikor az általános mozgósítás köztudomású dolog let, Virág Józsi önként jelentkezett. Nem sokat faggatták, elvitték a harcok mezejére. Borca egyedül maradt hat purdéval. A hadisegélyből éltek, tengődtek valahogy: Félév ment már el, mikor sebesült katonák hírül' hozták, majd meg hivatalosan is beigazolódott, hogy Borca hiába várja vissza Józsit, sohasem látja többet, mert Józsi a harctéren hősi halált* halt, a becsület mezején esett el; Borca. csak busult, busult és bánkódott utána, majd beteg lett. Es nemsokára vége lett a bánatának, megkereste Józsit, utána ment. Árván maradt a hat gyerek. És most már hadisegélyt sem kapnak, mert Borca meghalt, változás történt, újból fel kell venni a családot a névsorba és újból előterjeszteni. Addig: a hat árva éhezik. A legnagyobb, tizennégy- éves felkeres: „Csakugyan nem kapunk most már segélyt?“ Nem bizony, „változás“ van. Meghalt az anyátok, jó árvák ... Dr. Tóth Bálint. — A hatósági lisztkereskedósek megnyíltak • megnyugvással konstatáljuk, bogy a húsvéti ünnepeken át senki sem volt liszt nélkül. Mindenki kapott unnyi lisztet,, amennyi részére utalványozva volt s amennyi a szükségletét kielégítette. Különösen nagypénteken és nagyszombaton keresték fel tömegesen a hatósági boltokat. Gondoskodott a hatóság jutányos áru húsról is. A krumpli eladás is igen okosan van kezelve. Megállapíthatjuk, hogy a hatóság most már iguzán dicséretre méltó munkát végez a lakosság élelmezése érdekében. A liszt utalványozási rendszerrel meg éppen óriási s eléggé nem dicsérhető munkát teijesit. > — Japán fogságból megszabadult magyar lelkész. Hudeo* Re*ső ezatmármegyei származású magyar áldozó- pap, a Kaiserin Elisabeth osztrák-magyan h ijó első osztályú lelkésze pár nappal ezelőtti Kínából Newyorkba érkezett azokkal a német és osztrák polgárokkal, a kiket- egy ideig; hadifogolyként Jupánban tartottak, de azután hiizubocsátottak. A lelkész elmondotta, hogy amikor Kiaucsant elfoglalták a japánok, előzőén 100 kilogramm dinamitot tettek a tengerészek a Kaiserin Elisabeth hadihajó alá és felrobbantották. A zenekar ez osztrák és magyar, himnuszt játszotta, miközben hatulinue hadihajónk lassan-lussan elmerült a tengerben. A tisztek ée a legénység egymás- nyakéba- borulva sírtak. Majd a várba vonultuk, ahol a németekkel együtt védték három és féli hónapon át oz erődítményt. A mieink és német szövetségeseink közül mindössze 230 esett el az ostrom alatt, ellenben közel kilencezer japánt öltek meg, tízezer p dig megsebesült a japánok közül. A jupáni sereg a 4000 főnyi német, osztrák és. magyar helyőrséget a legnagyobb tisztelettel üdvözölte. A foglyokat Japánba vitték. A mieink szabadon járhatnak-kelbetnek, kitűnő ellátásban részesülnek, sőt a tiszteket, lelkészeket és orvosokat bemutatták a japán császárnak, aki barátságosan kezet fogott velük; A derék haditengerész-lelkész, esuk véletlenül szabadult ki a- fogságból; nem tudta megmagyarázni, hogy- őt a nemzetközi egyezmény óvja a hadifogságtól és nem hitték el,,hogy- lelkész, mert oz egyenruhája teljesen olyan, mint a többi tengerész- tisztté és fel is volt fegyverkezve, amikor elfogiák. Később egy keresztény hitre áttért jnpáni vezérkari tiszttel összebarátkozott, ennek azután, elmagyarázta, hogy ő lelkész és nem szabadna fogságban tartani. A vezérkari tiszt vizsgálatot kért és miután bebizonyult, hogy Hudecz Rezső tényleg lelkész, a japán vezérkar kérésére a japán kormány szabadlábra helyezte négy orvossal együtt. — Szab. kósi ruha mángorló és facsaró gépek. Vízvezeték és fürdőszoba teljes felszerelések. Valódi berendorfi alpacca evőeszközök. Nickel, aluminium, ívzubron- csos konyha edények és mindennemű konyha felszerelések, valamint háztartási cikkek, épület é9 butorvasalások továbbá építkezési anyagok és vasgerendák nagyraktára Melch- ner Testvérek vaskereskedőnél Szutraár. — (Takarékpénztár épület.) Telefon 121. ez. A honvéd. . . . Eljött a reggel. A felkelő nap színes sugarai csodás szinpompát varázsoltak a hegyek hókristályokban fürdő fenyveseire és össecsókolták a kopár hegyoldaluk agyontaposott, sok sok vérfoltos hómezőit. Halvány fénysugár szűrődött be a földalatti kunyhó eyilásán s lenn a veremnek aljában, a fenyőágakból összehordott hideg fekhelyről borjupárnáját hátán magávul emelve, nagy tétován talpra állott egy katona. Kevés vártatva lehajolt. Jobbjával a fekhely mellett elhúzódó fegyvere után akart nyúlni. Csuk akart .. . S a munkás kéz, mely az áldott béke idején exisztenciája volt s umely most, ádáz csatákbun oly sok ellenséges harcost küldőit a másvilágra, megtagadta az engedelmességet. Mi ez ? Oda nézett. Kabátja ujjdn egy zászló volt körülcsavarva. Elsápadt, megtántorodott és nagygyorsan kideg-verej- tékgyöngyök gurultak le sovány arcáról, piszkos monturjára. Nehezen erőt vett magán és gondolkozni kezdett. Hm. . . . Hát nem álom ? . . , Hát mégis való ? . . . Megfeszítette karját. Fájt. A felső kar alján erős kötés félétérzett. Hirtelen világosság támadt agyában. Eszébe jutott minden gondolat halmazok során végig élte képzeletben a tegnapi napnak minden borzalmát. Baljával felemelte fegyverét s éles szuronyának véres vasát látvu, eszébe jutott a tegnap kora esti roham . . . s a boldogság, újra felmelegitette lelkét. Aztán eszébe jutott a másik, az éjszakai roham is, amikor megsebesült-, amikor srapuell-szilánkok szétroncsoltákjobb karja közepét, amikor itt, itt valahol, érezte hogy elveszti eszméletét.-Átélte újra, hogy milyen borzalmas volt amikor balkezével és szájával kibnntotta a nála levő kézpólyát, hogy azzal elkösse szétroncsolt felső karját. Nagy szomorúság ült lelkére. Ugyanaz a nagy szomorúság, mely akkor kisérte, mikor bajtársait elhagyva, a holttestekkel borított harcmezőn visszafelé indult, ahol rátalált az ezred hős zá zlótartójára. Az szegény haláltusáját vívta. Bágyadt holdfény mellett üvegesedő szemeit reáineresztve, elhaló ajkkal kérte, hogy a zászlót vegye magához I Azután ment, ment céltalanul tovább, mig ereje fogyta miatt meg nem húzta magát tegnapelőtti tábortnnynjuk egyik földbe vájt kunyhójában. Pillanatok alatt átgondolta mindezt. Majd fegyverét előre dobvu, kibújt a veremből. Figyelt. Távolról ágyuk tompa bömbölése hangzott. Nem gondolkozott soká. Elhatározta, hogy a zászlót bármi módon is eljutattja ezredéhez. És elindult előre, arra, amerről az éjjel idejött, urra, emerről az ágyudörej hangzott. A szél fagyos lehelete kékoslila rózsákat csalt az orcájára. Elért a tegnapi harcok színhelyére. Üres, néma csend volt mindenütt, üsszetiport, fehér hómezőkön el-elterjeszkedő vörös foltokon sziporkázó fényben játszott a nap. Friss dombokhoz ért. Ide temették az éj folyamán az elesett bajlársakat. Könnyek szöktek megtört szemeibe és meggyorsította fáradt lépteit, hogy mielőbb távolhaladjon e szomorú helynek gyászosteréről és hűségesen követte az irányt, amerre sejtette, hogy ez redének haladnia kellett. Elfáradt . . . Letelepedett s gondolatokba mélyedt ... Mi lesz vele? Mit dr az ő éltjéé, amikor jobb keze, az ő munkás jobb keze niucs többé? Ezen tépelődött. Éssirni kezdett.... Kérges, fagyos kezével letördelte könnyeit. Az ágyuk dörgése bivogatólug hangzott feléje . . . Felállt és ment újra. Égy magaslaton haladt keresztül s okkor elébe tárult a város, melyért a harc folyt. Az előtte elhúzódó apróbb hegyvonulatok között látni vélte a hurcoló csapatok emberi erőt felülmúló borzalmas küzdelmét és sietett, hogy njielőbb ott legyen közöttük, hogy mielőbb eljuttassa a zászlót oda, abol annak most is lennie kellene. Nemsokára elérte az ostromló ser-,!» hátvédjeit. Jól fedezett, megszámlálhatatlan halált lerein'ő tüzér-ütegeket háta mögött hagyva, köíöző-li-dyek oldalán elhaladva, vonszolta magát előre . , . csuk előre . . . Vöröskereeztes katonák sebesült harcosokat hoztak hitükön s ezektől tudakolt», hogy merre és hal van nz ő ezrede. Megtudta. Most már biztosan tudta. Elerőtlenedett tugjuivul igyekezett tovább. Az eltévedt golyók fütyülve zúgtuk el körülötte, mikor földre vetette magát és két lábbal s egy kézzel előre csúszva odaért a lövészárokba, bajtársai közé. Még ki sem pihente magát, még csurgón homlokáról u kimerültség forró verítéke, amikor felharsantak a kürtök-. . . Rohamot fújtak a trombitások . . . Előre I . . . Ereiben felpezsdült a vér, botjával gyorsan lebontotta nyomorék karjáról az odacsavart zászlót s szuronya vaséra kötve, magasra emelte s remegő teste minden erejét megfeszítve, tele torokkal kiáltotta: „Előre“! „Fiuk! Utánam!“ És rohant vadul, eszeveszetten ! ... És a fiuk a nyomában voltak . . . ! . . Leáldozó, félben vt)l‘t a nup. Vérvörös sugarai bíborba öltöztették az egymást öldöklő harcosokat. S a remegő - napfény utolsó, búcsú sugurai nagy szeretettel körülcsókolták elhaló vitézek kihüllő tetemeit, . ., s egy nyomorult, félkezü ember, száján vé- rezve, baljával magasra emelté, a szuronyára kötött zászlót-'s görcsösen vonugló arcára boldog, megelégedett mosoly ült, amikor zászlós fegyverét baj társai kivették félig meredt kezéből s könnyes szemekkel a-/,t mondták neki: „miénk a város!“ . . , K. K. Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István. Főmunkatárs: Ruprecht Sándor. Laptulajdcnos és kiadó: Morvűi JállOS. Sau \ írül Sneutm itiüoü! Elsőrendű i ryártMij! «§* f§ Olcsó árak! g 1 Tamil Mas £ =Ü Ausztria-Mag] Írországról, g* g Ára: 6 mLZZM ipa — j[ s*sr Lópték: 1600.000 ÍZT MIL P Ti r ___r mm Wl 1 /____ / _ IK MIIliMlI ! BIJSÍAPJSST ] VI. Mozsár-utca 9. ff 1 Sürgünycim: Puentaaril- — Telefon 99-02. MOßVM JÁKOB K.ÖK TVS YOLIDÁJA, SZATMÁBQN.
