Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-01-20 / 3. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL 1 —HIRDETÉSEK -v———■ hova a lap szellemi részére vonatkdfeó közlemények, továbbá — • lep kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében 1 Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők: vétetnek fői. Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 80 fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél > . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 » 1 Ettv6i-ntn 6. ex. i f Telefon-szám: 73. 1 . 1 Nyllttér garmond sora 20 fillér. Kicsiny falum, fehér tanyám... Etnográfusaink a magyarok szülőföldjét keresik ott valahol az ősi Túrán fensikjain. A nyomorúságaiba itthon beleszédült magyar pedig immár uj haza után áhitozik ... Mikor Eviláth földje szűk kezdett lenni az ott született rokonnépek millióinak, dübörgő paripákon száguldó szittyaraj szállott ki onnan. Erre jöttek Napnyugat felé, hol a Kárpátok lejtős Kánaánjában otthont lelt magának az őshazából elrajzott magyar. És ma, mikor már szűk kezd lenni e hazának határa, messze Napnyugat felé ismét egy uj haza, az „Újvilág“ Kánaánja csábítgatja a vágyaiba belebódultat. Ki tudná megmondani mi oka lehet ennek a megindult nagy kivándorlásnak 1 Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőknek sanyarú gazdasági viszonyai iszonyúan kimélyitették azt az örvényt, melybe -a magyarság kis és nagy egzisztenciái nyomtalanul, szinte jajszó nélkül tűntek el. Kétségtelen, hogy az abnormis időjárás egyaránt tönkretett termelőt és fogyasztót. A háború vijjogó fekete mada ra jóidöre elhessegette közülünk a békés fejlődés fehérszárnyu angyalát. Ez lenne talán oka a kivándorlásnak? De hiszen hasonlóan nyomasztó TARCA. Vn” A Magas-Tátra télen. Zordon elhagyatottság, dermesztő hideg, mindent elbontó végtelen és járhatatlan hó- szemfedő; ilyenforma képet rajzol magának még ma is a legtöbb ember a Tátráról télen. Sokáig volt ez általános hit és akadálya annak, hogy ez a gyönyörű vidék ilyenkor is az a kincsünk legyen, ami nyá- ron. Pár éve csak, hogy megváltozott a helyzet e eleven élet költözött a Magas-Tátra- déli lejtőjére, alig annyi éve, mint ahány évtized óta látogatja nyaranta a gazdag üdülőknek és az egyszerű turistáknak serege. Azóta azonban gyors és nagyarányú a fejlődés, évről-évre uj rajok népesitik be s akik téli köntösében ismerték és szerették meg azt, vissza-vissza térnek, megbűvölve attól a pompától, melyet hegyeink királya a téli évadban magára ölt. Hatalmas éles kontúrokban, bámulatosan változatos, komoran zord és bájosan szelíd részletekben bővelkedő hegyláncolata, uj, a nyáritól merőben különböző külsővel pompázik. Az enyhe zöld és párás kék színek lágy harmóniáját a fehér hómező káprázatos ragyogása váltja fel. A hegyormok háborította tömege nappal vakitóan veri vissza a napsugarat s komoly magasztossággal rajzolódnak körvonalai este a csillagos riadalmak között, máskor is volt a j magyar. Szomorú esztendői, katasztrófába letörései máskor is voltak enuek az agyonzaklatott nemzetnek. És tud-. juk, hogy a régi magyar ha börgött is a torkát fojtogató szorongattatások- ban, hazáját mégsem hagyta el. Szemének csorduló könnye honi porba hullott s az édes hazai földet termé- kenyitgette. Tehát nem lehet mondanunk, hogy az élhetetlenség miatt hagyja el csapatosan a magyarság ezt a hazai földet, hogy Amerikában keresse boldogságának kincses aranybányáját. Nem utálta, nem gyűlölte a magyar a maga hazáját. Hiszen csak látni kell, mily fájó szivvel ülnek vasútra az Amerikába indulók 1 Mint ölelkeznek össze az itthonmaradottakkal, mint repkény a tölggyel, összefolyó könnyeik özönén szinte szivük szakad meg. Nekik is, azoknak is, akik nézik ezt a bucsuzkodást. Vagy talán az az oka a töméntelen kivándorlásnak, hogy a magyar faj idegennek érzi magát ebben az országban, melyet ősei drága vérrel szereztek számára ? Mert az ősi telekről, melyen atyái ültettek szilvafákat, most már csak egy görbebot az övé, melyet használhat koldusbotnak is, vándorbotnak is ? Ezt már inkább lehet mondani. A fajmagyar gőgje nem tud ott béres lenni, ahol egykor maga volt az ur. Kiköltözik hát oda, ahol senki sem ismeri. Néhai való jó Tóth Béla jeles publicistánk azonban valamelyik múlt évtizedbeli Esti Levelében másképen fejti meg a magyar kivándorlás kérdését. Poétikus, sőt kalandos kissé a magyarázat. De érdemes rajta gondolkozni. Mintha lenne valami igazság benne. Valami szomorú, megbékéltető, keserű, de nagy igazság. Azt mondja. A magyar nép ősidők óta nomád természetű volt. Mikor egy vándortörzs letarolt egy őshazái duslegelőt, felszedte sátorfáját s továbbrobogott barmaival, méneseivel, sátoraival, asszonyaival, gyermekeivel. Gazdagabb vidéket keresett magának, hol kékebb az . ég, dusabb a pázsit, így történt egyszer, hogy az egész magyar nép felkerekedett Ázsiának buja füvü legelőiről és eljött Napnyugat felé. Jobb hazát keresni. Hol kékebb az ég, dusabb a pázsit. És el jöttek őseink szép Magyarországba. Kacagányos mente lebegett utánuk Duna, Tisza köze dobogott alattuk. Rohanó paripák lába nyomán porzott a hármas hegy halma, erdős kárpát alía;-Ám ennek már elmúlt ezer esztendeje. És most már mozogni kezd az Ázsiából hozott östermészet. Vért hajt az emberek agyára a turáni láz. Ágaskodik az ezer éve lappangó őserő. És mennek a letarolt mezők lógó vállu, elvágyó esüggedői. Lassan, de mozdul az embererdő most is, mint hajdan Túrán fensikjain. Már szállingóznak az ismeretlen nagy Nyugat felé. Hol a mostani csapásoktól félvaddá vágott, nomád lelke kékebb eget, dusabb pázsitot sejt. Kihaladnak szép libasorban, megszakítás nélkül, lecsapott fejjel, szép szomorúan Napnyugat felé. Kicsiny falum, fehér tanyám, szép Magyaror-> szág, Isten veled! És hogy már mennyien vannak odaát túl a nagy óperencián? Legyen elegendő megemlítenem, hogy a világ legnagyobb magyar városa Budapest, mert nyolcszázezer magyar él benne. De a második magyar város nem Szeged, ahol százhúszezer magyar él. Hanem New-york, ahol százötvenezer fajmagyar él. Gondatlanul, vígan. Gyári levegőben, mélán dudorázva: Kicsiny falum, fehér tanyám, szép Magyarországom, Isten veled I Molnár Károly. "Köche* orvosilag ajánlva a légzőszervek mindennemű megbetegedése ellen. tüdőbetegségek, gégehurut, szám árhurut, ^gyermekek görvélykóija ellen. K»p/m*6 ounden gyógyatv*értan Cgy Ovtg ónt« égbolt aljára. A hájnál derengésében s az esti pírtól bearanyozva egyaránt fenséges, örökké felejthetetlen benyomásokkal gazdagít e csodás téli kép, amely előtt úgy érezzük, mintha lelkünk is megifjodnék, megtisztulna a természet nagy, szent templomában. Akik a Tátrát nyáron a természet barátainak örömével és gyönyörűségével kalandoztuk be s azt hisszük, szépségei nagy kincsesházának minden részében ismerősök vagyunk, mireánk vár itt a legtöbb meglepetés. Minket nyűgöz le legjobban a téli Tátra megismerése, elbűvöl uj, nyáron nem ismert varázsa, kedves impressziókat vált ki, fokozott élvezéteket szerez s a teremtés bámulatos remekét csodáló elfogódás erejével emel ki messze a mindennapi élet érzéseinek hullámai iölé. Áhítatra ragad csöndje, végtelennek tétsző szűzi fehérsége megnyugtat, békéje ideget zsongit s visszaadja a fogékonyságot az élet nemesebb örömeinek élvezetére. Aki pihenésnek érzi szükségét, itt megtalálja azt. Aki lelke szebb érzéseivel kíván áldozni a természet oltárán, sehol sem lel rá magasztosubb templomot. Ihletet nyer itt az alkotó szellem, balzsamot a fájdalom, orvoslást a megviselt egészség. Itt fenn, távol a városi élet zajától, bűvös varázsfátyol borul lelkünkre, mely elfelejteti velünk azt a világot, ahonnan jöttünk. Ott lenn örökös harc és küzdelem, itt a végtelen gyémántos fehér mező közepében nyugalom, gondtalanság s zavartalan életöröm. A Tátra mai téli élete a modern üdülőhelyek minden kényelmével, minden pompájával és minden örömével van tele. Hatalmas paloták tárják ki barátságosan kapuikat, minden kényelmet, minden földi jót biztosítva vendégeiknek. A legmodernebb közlekedési eszköz, a villamos vasút tartja állandó összeköttetésben a fővonalakkal és azokon át a nagyvilággal. Posta, táviró, telefon úgy áll szolgálatunkra, mint a nagy centrumokban. Ám hiányzik a gond, a mindennapi fáradság, a zaj; helyette festői panoráma, ideálisan tiszta levegő és fáradhatatlan, észrevétlenül szorgoskodó gondoskodás biztosítanak vidám időzést a Tátra vendégeinek. Tátrafüred, Tátra-Lomnicz, Tátra- Széplak, Uj-Tátrafüred versengve kínálják a tél gyönyöreit. A mi hiányzik a nyár kényelméből és előnyeiből, pótolják a téli szórakozások s a sport. ' De néha versenyre kel még a nyárral is a nap heve s az inso- láció, mely a Tátrának teljesen védett déli oldalán rendkívül nagyfokú csalódásba képes ejteni az évszak felől. Á meleg, a mely a déli oldalakon kifejlődik, nem egyszer lehetővé teszi, hogy felsőkabát nélkül sütkérezzünk a szabadban, így fogyasszuk el a ter- raszon az ebédutáni kávét, vagy hódoljunk a játék élvezetének. A magány kedvelője, ha lakát elhagyja, a téli táj bűvös-bájos szépségei között kalandozhat itt óraszámra. Elnémult minden. Jégkérge alatt álomba merülten hallgat a hegyi patak; még a léptek zaját is elfogja a puha hólepel. Zavartalanul élvezheti a gyönyörűséget, melyet a szemei elé táruló látvány szerez. Lépésről-lépésre uj kép, uj benyomásoki A hó terhe alatt görnyedezve, változatos formákat mutatnak a fenyő-erdő fái, csodás alakzatokat képez a háborította törpe- fenyő s a sziklatömbök tömege, mindezek fölött pedig ott magaslanak téli palástjukban a hegyóriások, melyeknek fantasztikus pompája a gyönyörűséggel betelnünk nem enged. Nem sejtett élvezetekhez jut így a turista, de legtöbbet mégis annak nyújt a tátrai tartózkodás, a ki a téli örömeiért, a sportok élvezetéért keresi fel. Alig van hely, hol azok nagyobb bőségben kínálkoznának, hol több volna az alkalom arra, hogy kedvtelésünknek áldozzunk. Csapongó kedvvel indulunk reggel útnak, ki a szánkóval, ki skivel, bobbal, hogy felszaggassuk a hegyoldal fehér leplét, a melyet a napsugár milliónyi apró gyémánttal tűz tele. Szánkók csillingelése, a tovarohanó ródlik sipjelzése, vidám, gondtalan kacagás verik fel a csendet, kipirult, rózsás leány-arcok — tavasz a télben — adják meg saison koloritjét. A sport hoz nyüzsgő elevenséget, vidám életet, pezsgő örömet azokra a helyekre, a hol még nem rég a mélységes szűzi csendet nem zavarta: más, mint az erdei vadnak, nagy ritkán egy-egy vadász lépteinek vagy távoli szekérnek zaja s néha a szél, mely végig zug az ős fenyők örökzöld, hótól lepett ágai között. Ma már — hála azoknak, kik lelkesen felkarolták a tátrai téli saison ügyét, — itt találkozik legelőkelőbb s legtehetősebb kö. RŐTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t mő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. »jjae Közvetlen a „Pannónia“ sz&lloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK!!! az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, nőies gyermek valódi dievro és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben
