Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)

1914-10-06 / 40. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. — Személyzet szaporítás a hegyi postán. Unger Gusztáv ny. curiai bíró, több Bzatmirbegyi szőlőbirtokossal, köztük Szabó István pápai praelátussal a nyáron mozgal­mat indított, hogy a hegyi postához mág egy kézbesítő alkalmaztassák. Az Unger Gusz­táv által a nagyváradi postaigazgatósághoz intézett kérvényre most említetthez a követ­kező határozat érkezett: 47868/1914 Folyó évi julius hé 80-án érkezett kérvényére tisztelettel értesítem méltóságodat, hogy a Saatmárhegyi posta és távirda hivatalnál a kért második kézbesítő rendszeresítését a rend­kívüli viszonyok miatt a jövő év nyaráig el kel­lett halasztanom. Kérem méltóságodat, hogy erről beadványom társait értesiteni szíveskedjék. Nagy­várad 1914. szeptember 29. Siket, s. k. m. kir, posta és táv. igazgató. — A szüret Szatmár s Erdődhegyen a szüret véget ért, de kevés örömet szerez a szőlősgazdáknak. Az idei hozam nagyon cse­kély, úgy, hogy sok helyütt még a munkál­tatást sem adja vissza a szőlőtőke. A must minősége jónak mondható és nem áll arány­ban azzal az árral amit érte kínálnak. Na­gyobb eladások nem történtek, must 16—20 fillérjével vásárolják. — Bevonulnak a vasutasok. An­nak a nagy hivatásnak, amely a csapatok szállításával és mozgósítással kapcsolatos egyéb munkákkal a vasutasokra hárult, már megfeleltek. Most többen elhagyják állomá­saikat, leteszik a szerszámot, leoldják u pi­ros karezallagot, a vasúti blúz helyett ka­tonaruhát öltenek s küzdeni fognak a haza becsületéért, szabadságáért, erkölcsi ás anyagi jólétért Hir szerint a hadvezetőség úgy intézkedett, hogy azok közül, akik mozgó­sítás esetére véglegeseu fel nem mentettek, a közel napokban többen katonai szolgálatra bevonulnak a vasutasok közül. — A katonai kórhán visszajön. A szatmári katonai tartalékkórház, amely ideiglenesen Rimaszombatra lett áthelyezve, most arról értesítette a polgármesteri hiva­talt, hogy a legközelebbi napokban visszatér Szatmárra. — Szederlevél a hadseregnek. Városunk tanuló ifjúsága nagy munkában van most. A hadügyminisztériummal egyet­értőén a kultuszminiszter az egész prszág területén levő iskoláknak elrendelte, hogy a téli hadjárat szükségletére szederfa levelet gyűjtsenek melegítő teának. Ezért van, hogy városunk gyermek népsége erdő-mezőn, ker­teken a szederfát keresik. Kérjük a közön­séget, hogy az ifjúságot ezen hazafias mun­kájában támogassa; sőt, ahol módjában van, maga is gyűjtse a futó szeder levelét. — Az ingyen-utazás halottja. A debreceni vonatra jegy nélkül szállt föl Almási György 27 éves pincér a uagyká- rolyi állomáson. Hogy a kaluuz észre ne vegye, kimászott a III. osztályú kocsi tete­jére. Szerencsétlenségére nem vette észre a sötétben a vasúti fölüljárót, melynek vas- pántos széléhez ütődött a feje és az agyát a rettenetes ütés ereje teljesen szétroncsolta. A szerencsétlenül járt ingyenutast Debrecen­ben temették el. A szürke fonál. Mint egy végnélkül hosszú telefondrót, úgy húzódik az egész országon végig, min­den irányban, szorgalmas kezekben, a szürke pamutszál I Elő került anyáink, nagyanyáink kézimunkája: folyik a kötés, városban, fal­vakban, pusztákon egyaránt. Hány keserves köny hull munka közben a puha fonálra s mennyi kétség és remény szövődik a szürke kötőanyagba I Készül lázasan a meleg téli holmi bátor, lelkes katonáinknak ■ úgy sze­retnénk azt mindannyian minél hamarabb hozzájuk eljuttatni, meleg üdvözletül, hálás köszönetül. Ahány hideg, őszi esőcsepp veri meg ablakainkat, annyiszor nyilallik fájdal­masan a szivünkbe: fáznak a katonáink oda­fenn északon 1 Kinek a kezében ne mozogna e gondolatra gyorsabban az öt acéltü ? I Meg­elevenedik ilyenkor a szürke fonál, lélek köl­tözik a tűkbe s visz bennünket az ér­deklődés szárnyain messze fel, idegenbe, ahol véreink csatáznak. Túlnyomó erő ellen ők yédenek meg bennünket s hosszú, véres har­cok árán vívnak ki számunkra jobb jövőt. Hogyne volna hát minden gondolatunk az övék ? Sürgönyhuzallá, telefondróttá válik ke­zünkben a szürke pamut, melyen keresztül minden magyar asszony, minden magyar le­ány ezerszeres üdvözletét, meleg rokonszen­ves érzelmeit küldi hős harcosainknak ! Bár paizeul szolgálna számukra a szi­ves üdvözlet erős szála és vádné meg őket az ellenség gyilkos golyóitól 1 Mert nagy feladat vár még reájuk, nehéz munka előtt állanak! Le kell győzni a régi ellenséget tel­jesen. Megfélemlíteni az északióriást, hogy végképen elmenjen a kedve velünk kikez­deni és eoha többé eszébe ne jusson, hazánkba be tenni a lábát I Megbirkóznak ám a mi bá­tor katonáink a sokszoros túlerővel is. Hiszen valóságos legendákat beszélnek hősies, halál- megvető magatartásukról. Ezeket hallva, magunkévá tehetjük mindannyian Vilmos császár büszke, önérzetes mondását: „Győzni fogunk, mert győzni akarunk I“ CSARNOK. Levelek. Jöttek a levélek az orosz határról Szabó Istvánnénak kissebbik fiától'. „Édes anyám, lelkem ne sírjon mi értünk, Tábori tűz mellett vig nóta közt élünk. Bátyám most ép’künn van őrségenuyy hiszem, De helyette magam megírom, mit izén. Mondják meg az énszép Kerekes Zsuzsámnak: Vágyaim s imáim mind csak hozzá szállnak.11 Menték a levélek füzes Tiszáhátról A Szabó-fiuknak egy édes anyától: [gom, Lelkem szép gyermekim, két szál gyöngyvirá- Bársonyos arcotok vájjon mikor látom? Nálunk nincs semmi baj, de Kerekeséknél Oly szomorú egy lány, akár egy bus éjfél; Hervad a szépsége, hervad .pirossága, Mint a hold, oly sápadt mind a két orcája.u Aztán egy levélnék gyászos volt a széle. Benne meyhivás volt egy lány temetésre... Hiába biztatták: megjő nemsokára, [utána. Csak hervadt, csak hervadt, mig meghalt „Most már megírhatom én is, anyám drága, Hogy bátyám már ottvanrég, ahol Zsuzsanna. Alighogy megjöttünk, elesett egy hétre. Szerette Zsuzsánnát és visszajött érte. Még most sem imám meg, hanem harcra készen Áll csapatunk, holnap nayy ütközet lészen. És édes anyámnak nincsen már több fia, Aki leveleket helyettem is irna.u Kiss Imre. Magyarul beszélt a kozák. A grodeki ütközetben megsebesült egy budapesti ügyvédjelölt, aki jelenleg a Révész- utcai hadikórházban fekszik. 0 mondotta el a következő történetet, amely adalékul szol­gálhat a háború romantikájához. Századunk több sikeres támadás után röhambt intézett egy erdő' felé, ahol egy nagyobb muszka csapat volt gépfegyver­osztaggal. Engem körülbelül a fele utón ellenséges golyó ért, amely leteritett. Még egynéhány pillanatig hallottam társaim kiál­tását, az ellenséges fegyverek ropogását, — aztán elsötétült előttem minden. Éjszaka volt, mire magamhoz tértem. Szörnyű per­ceket éltem át. Megvoltam győződve róla, hogy elvesztem. A gyötrődéstől és a sebláz­tól aztán újra elaléjtam. Amikor újra kinyitottam a szemem, egy kozákot vettem észre, amint lováról lehajolva figyel engem. Eleinte csak csende­sen nézdegélt és amikor én a végsőkre el­készülve már a pika hideg vasára gondol­tam, egyszerre megszólalt és tiszta magyar kiejtéssel kérdezte: — Hol sebesült meg ? Meglepetésemben nem tudtam szólani. Csak a mellemre mutattam, hogy ott. A kozák erre leszállt a lováról, nagy figyelem­mel és óvatossággal kigombolta a blúzomat, kulacsából öntött vizzel lemosta a seb kör­nyékét és ideiglenesen kötést rakott reám. Majd ismét felült a lovára, elnyargalt és vizet hozott n'ekem. — Tud lábra állani? — kérdezte ezután. Próbáltam, de nem sikerült. A kozák erre felemelt és feltett a lovára. A hátam mögé ült, átkarolt és lassan elindultunk. Közben húst vett elő a torniszteróből és átnyújtotta, hogy egyem. A seb nem fájt, ettem is egy-két harapást, de a nyelés nehe­zen ment. Nekibátorodtam és megkérdeztem tőle, hogy honnan tud magyarul? Elmon­dotta, hogy évekig élt Nyíregyházán egy boltosnál, mint segéd. A magyarokat na­gyon szerette, mert jól bántak vele és saj­nálja, hogy a cár háborúba keveredett ve­lünk. A harcok folyamán (négy ütközetben vett részt); ő még egy magyart se bántott és bár többször végzett előőrsi szolgálatot, a magyar hadállásokat sohasem árulta el. Vagy egy félóráig haladtunk igy, amikor csöndes őrtűz világított felénk. Az őrtűz körül magyar bakák voltak, ami előőrseink. Mikor az őrtűz közelébe értünk, az orosz kiemelt a nyeregből és letett a földre. Torniszterét a fejem alá tette és azt mon­dotta, hogy miután ő távozik, kiáltsak és az előőrsök meg fogják hallani hangomat. Aztán elűgetett. Láttam, hogy egy bizonyos távolságban megáll és figyel. Kiáltásomat az előőrsök csakugyan meghallották és tiz perc múlva a gyógyászok már vittek engem a kötözőhely felé. P. H. — Hány golyótól hal meg egy katona? Bizonyéra elég egy gólyóbis is uhhoz, hogy valaki a fűbe harapjon. A há­ború azonban kíméletesen bánik az emberrel. Szász Móric jeles hadvezér, feljegyzése sze­rint 125 font ólom és 83 font puskapor ezükségos ahhoz, hogy egy katonát a hábo­rúban megöljenek. Cassendi francia tudós szerint a solferinói ütközetben, ahol a fran­ciák és szardiniaiak az osztrákokkal álottak szemben, az osztrákok átlag 700 golyót lőt­tek ki, hogy egy ellenséges katona megse­besüljön és 4200 golyót, hogy meghaljon. Nem is 25, hanem 252 font lőport lövöldöz tek tehát el az osztrákok, mig egy ellen­felet luteritettek. Pedig a solferinói csata egyike volt a világtörténelem legvéresebb csatáinak. A francia—német háborúban 1870- ben átlag minden 1300 lövésre esett egy halott, mely adatból kitűnik, hogy a néme­tek higgadt és jó lövők. Ezen tapasztala­tokra vezethetők vissza a hadsereg vezetői­nek az a törekvése, hogy az egyes katona biztos és higgadt lövésére helyezik a fősulyt. — Mi fizetés jár a sebesült katonáknak ? Sebesült katonáknak, ha .sebük nem súlyos és van család­juk, általában megengedik, hogy gyó- gyúlásukat családjuk, vagy más ma- gánszetnély ápolásában várják be. Fizetés természetesen ilyen katonának is jár. A hadvezetőség most rendeletet adott ki erre nézve. Eszerint a legény­ségi állományban levők, akiket az egészségügyi intézetek magánápolásba hozzátartozóikhoz bocsátottak ki s a kik a miniszteri rendelet értelmében szabadságolási igazolványnyal látan­dók el, a szabadságolás idejére minden más díj helyett napi 2 korona áta­lányt kapnak. Ez az általány szabad­ságolás esetén az egész szabadságolás ala|t 4 hétre jár; hosszabbidöre szóló szabadságolás esetén a szabadságra boosátó egészségügyi intézetnek előre kell a 4 hétre járó illetményt kiad­nia A további szabadságidőre az illet­ményt utólag attól a kiegészítő csapat testől kapják, amelynél a szabadságidő letelte után jelentkezniük kell. — Egy túlbuzgó hazafi. Egy va­laki hazafias felbuzdulásban azt javasolja, hogy tekintettel ami angol, orosz, francia ás belga ellenségeinkre, gondosan tartsunk tá­vol magunktól mindent, ami ezen ellenséges nemzetekkel közelebbi vonatkozóiban van. Ajánljuk pedig a következőket: a nők ezen­túl ne viseljenek brüsszeli csipkét, ne hasz­náljanak angol Yes ás francia púdert, ne járjanak bordó selyemben, ne öltözzenek francia és angol divat után, ne együnk pá­risit (pariser), se angolnát, se muszka halat, a hózinyultenyésztők ne tartsanak belga óriást, erősen irtsuk a szerb tövist, ki kell űzni az összes yorksiri sertéseket, szakíta­nunk kell az eddigi angol flegmával, halá­szaink irtsák ki vizeinkből a kan-csukákat, ne üljünk olyan kocsira, amelyet orosz trap­péról: húznak, ne igyunk bordói bort, fran­cia pezsgőt és konyakot, ne tartsunk francia bonnt, hölgyeink tagadják meg a mosolyt attól, aki angol bajuszt, vagy francia sza- kálit, hord, s jaj annak, aki angol viskit s orosz vutkit iszik, könyvtárainkból szór­juk ki „A londoni néma koldus" és „A pá­risi koldusuő leánya" c. regényeket, a télen ne igyunk orosz teát stb. Adjuk a koszorúk árát a sebesülteknek. A háború és a nyomába járó nehéz gondok sok Segítő-ötletet termeltek, amelyek közül kiemelkedik — mert a gyakorlatban bizonyára nagyszerűen be fog válni — az az eszme, umelynek gróf Colloredo Mels Józsefné adott szárnyat lapunkhoz küldött szózatában. Azokhoz fordul ebben, „akik nem vehetnek részt a nagy világtueában, hanem a hazai röghöz kötve figyelik a harci ese­ményeket, hol ujjongó örömmel, hol remegő aggodalommal.*? A közéledő Mindszentek ünnepe a Ha­lottak napja alkalmából fordul a közönség­hez. Ezeken a napokon a kegyelet minden- kit elvisz a temetőbe, hogy az elköltözőitek sírján gyertyát gyújtson és koszorút tegyen a fejfákra. , Az idén azonban nem csak az elhuny­takra való visszaemlékezés tölti be a szive­ket, talán' mindenkinek van valakije, akitől büszkén ás boldog öntudattal, de mégis fáj­dalommal búcsúzott el, amikor a hurcmezőre indult. A halottak szelleme is megbékül, ha most iniadenekelőtt azok felé fordul a gon­doskodásunk, akik a mi élő hőseink. Szenteljük tehát ennek a két napnak minden virágadományát a halottakra való kegyeletes megemlékezéssel a küzdő hősök­nek, őket segítjük, ha a Vöröskereszt ne­mes munkáját támogatjuk anyagi áldozatok­kal. Szolgálja ezt a célt a sírokra szánt ko­szorúk pénzbeli megváltása. Áldozzuk fel a virágot, amely néhány nap alatt úgyis elhervad és küldjük el az árát a Vöröskeresztnek a lapok vagy köz­ségi elöljáróságok utján. Az eszme megpenditője reméli, hogy nem hiába .fordult a közönséghez s a töme­gek hatalma nagyarányú összeggel, valósá­gos nemzeti ajándékkal fogja gyarapítani a Vöröskerehszt alapját. REKLÁM HÍREK. — A világháború képes króni­kája. I. füzet Bárd Ferenc és Testvére ki­adása. Ára 40 fillér, Fiaink háborúban van­nak és kardok Írják véres lapokra a törté­nelmet. Hazai Hugó a „Világháború képes krónikája" szerkesztője egyik kezében tollal, a másikban fotografáló masinával rögzíti meg e nagy időknek nagyjelentőségű eseményeit. A jeles iró az „Őrszem" cimü katonui lapok szerkesztője a katonai szakirodalomban évek óta kifejtett tevékenysége révén biztosítékot nyújt aráa nézve, hogy olyan értékes mun­kával gyarapodik az irodalom, mely az el­esett hősöknek emléke az élőknek legérdeke­sebb olvasmánya és a történelemnek forrás­munkája lesz. Szerző avatott toliul mindenki által könnyen megérthető irodalmi stílusban dolgozza fel a háborút megelőző, már meg­történt ée történendő esoményeket melyek 40 filléres füzetekben 2 heti időközökben fognak megjelenni. A most megjelent első füzetből a háború közvetlen előzményeit ismeri meg az olvasó. A következő füzetekbe "a közeli események lesznek számos kép-, csutadallok ée térképpel díszítve. Az érdekes, szép és tartalmasnak Ígérkező könyv különös tekin­tettel fogja a mi fiaink harcait tárgyalni, ée igy bizonyára hazánk minden polgára nagy érdeklődéssel fogja azt olvasni; hiszen aligvan valaki, kinek fia, vagy hozzátarto­zójáról ne lenne abban, szó--Á most meg- I. füzet igen szép kiállításban Báid Ferenc és Testvére budapesti kiadóoégnél jelent meg, ahol az füzetenként 40 fillérért meg­rendelhető, de bármely jóhirü könyvkereske­désben is kapható. — Kerti és terass-butor zöld, pi­ros és fehér szinben. Szabadalmazott jég­szekrények műkőluppul, üveg és horganyle­mez burkolattal. Szab. kézi ruha mángorló és facsaró gépek. Vízvezeték és fürdőszoba tel­jes felszerelések. Valódi berendorfi alpacca evőeszközök. Nickel, aluminium, rézabron- csos konyha edények és mindennemű konyha felszerelések, valamint háztartási ' cikkek, épület és butorvasalások továbbá építkezési anyagok és vasgerendák nagyraktára Melch- ner Testvérek vaskereskedőnél Szatmár. — (Takarékpénztár épület.) Telefon 121. sz. — Jótékonycólu magyar állami sorsjáték. 0 cs. és királyi Felségének leg­felső elhatározása alapján a budapesti m kir. lottojövebéki igazgatóság minden másfél év­ben jótékonycólu államiesorsjátókot rendez, melynek tiszta jövedelmét közhasznú és jó­tékony célokra fordítják, az utolsó 10~állam­sorsjáték jövedelméből csaknem 200 külön­böző közhasznú és jótékonycólu intézmény részesült 10—30 ezer K, sőt utóbbi sorsjá­tékoknál már 60 ezer korona segélyben.-Ilye­nek voltak: a Különböző köz- és .gyermek- kárházak, árva- ás szeretetházak, siketnémák és vakok intézetei, népkonyhék, fehérkereszt egyletek, mentők egyesülete, jótékony nő­egyletek, különféle segélyző egyletek, szana­tóriumok, poliklinikai és más hasonló jóté- konycólu egyletek és közhasznú intézetek, melyeknek sokszor e jutalékot adták meg az első létalapot. A budapesti in. kir. lottójö­vedéki igazgatóság jelenleg a XXXI-ik ál­lami sorsjátékot rendezi 475.000 K készpénz nyereménnyel. A főnyeremény 200.000 K. és még 14884 nyeremény van 30.000, 20.000 10.000, 5000, 1000, 500 stb. nyereményekkel. Az összes nyereményeket készpénzben fizetik ki. A sorsjegy roppant olcsósága és a sok kedvező nyerési esély folytán a köz javára működő emberbaráti intézmények érdekében felhívjuk t. olvasóinkat a jelenleg rendezés alatt álló XXXI-ik jótékonycéld állami sors­játék támogatására. A húzást visszavonha- tattunul f. é. detember hó 9-én a lottójöve­déki igazgatóság (Budapest, IX., Vámpalota) tartja meg. Az említett igazgatóság kívánatra bárkinek dijtalannl és portómentesen küldi ezen sorsjáték részletes játéktervét. Felelős szerkesztő: Dr. Fejes István« Főmunkatárs: Ruprecht Sándor. Laptulajdonos és kiadó : Morvái JáflOS. V

Next

/
Thumbnails
Contents