Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-07-28 / 30. szám
tőikről adui, ha van egy számonkérő bíró a sok keserves, hangtalan, kétségbeesett se- gólykiáltására a védtelen ártatlanoknak, megdöbbenve kell, hogy vissza sújtson azokra, akik érte felelősek. Felháborító bűn egy életet életre hívni, hogy azután nyomorult kétségbeeséssel vessen önmagának véget elődei lelketleusége miatt. Milyen rettenetes ártatlanul vértanú* eágot szenvedni, milyen sok tiszta szép életnek és boldogságnak kell rombudülni, a gyermek — e minden — elvesztése vagy örökös betegségének nyomorulttá tétele által. A gyermek, a kiért élünk, aki nekünk egy uj élet hirdetője, magunk megifjodáea, minden életcélunk a gyermek. Hogy tud valaki kicsi gyermeke tiszta szemébe tekinteni, tudva, hogy gáládul, orvul a legrottenete- sebb kórságoknak engedi gyenge, kis védtelen testét martalékul. Ha felnőtt ember önhibája vagy vigyázatlanság folytán lesz bármilyen bajtól megfertőzve, miért nem ügyelt magára ? De a védtelen, magát megvédeni nem tudó gyermeknél, annak érdekében síkra kell szállani, legyen az a gyermek űré vugy koldusé, az itten most számba nem jön, elég az, hogy gyermek, hogy a legnagyobb oltalomban való részesülést megkövetelje. Sok — mondta lapunk nagyon tisztelt főszerkesztője — süket fülekbe beleun az ember belekiabálni. Dehát nincs más mód, mint a társadalom közzé harsogni: „Ébredjetek semmire sem gondoló nemtörődömségetekből, a gyermeketek, a maradékaitok vére kiált hozzátok és ha Ti ez ellen elzárkóztok, az irús szerint nemcsak 7-ed, de 10-ed izigleni átok fog utódaitokban utól- érni.“ A Littcczky-féle Rákóczi-utcai ház üres, a felszerelés kicsi és egyszerű legyen, a munka nagy és én az utóbbit szívesen vállalom. Adja ide a város ezt a házat cseléd-otthon célru. Minden guzdu a szolgálatból kilépő cselédje könyvét annak irodájába lenne köteles leadni, cselédkézbe kihágás büntetése mellett tilos. A leány a helyből kiépé&e után Dr. Kerekes intézeti orvos ur által, ki teljesen díjmentesen ember- baráti lélékből gondjaiba veszi, megvizsgálja. Ha beteg, gyógykezeli és csak teljesen egészségesen bocsátja szolgálatba. Örömdóm amely két tornyával, kupolájával és gyönyörű oltárával a kőfaragó művészetnek valóságos remeke. Szerencsénk volt azt a hires szerb nemzeti gárdát látni, melynél komikusabb látványt azt hiszem egy komoly disz felvonulásban nem sokat láttuk. Képzeljük el különböző alukokat, térdigérő bosnytik nadrágban, lelógó Uleppe), fekete strimpíliben és sarkallna papucsban. Elég szép uruny-him- zéssel kivurott mellény, egy piros öv, tele rakva mozsárágyunyi piszolyokkal, különböző hadzárokkal. Egy két méter kovás puska a vállon s egy tenyérnyi piros fez a fejen. Már most ha hozzáteszük azt, hogy a körülbelül bárminő tőből álló csapatnak a parancsnoka „Duci-Bácsi“ volt, a már leirt kosztümben, aki kivont kardjával a „Duci- bácsi“ mimikával komandirozta a gárdát a legünnepélyesebb disztüz közben is elnevet- tük magunkat, mert bár harmincán céloztak fegyverükkel, de mindig csak egy lőtt, spórolva a tölténnyel illetve rakétával mert csak igy juthatott ki a harminc disziűz. Természetes, a meneteit a katarói tűzoltó banda vezette és egy bosnyákuadrágo9 „Piriweisz“ zárta be. Ez volt ez a hires „Szerbaezki Náció- nalgarde“, a szerbek büszkesége, azoknak a szerbeknek, akik nyiltun minden öt percben tele torokkal éneklik a Gotterhaltér, titokban pedig összeesküvést szőnek. Kataró mellett őrködik a Lovcsen n< vü hegycsúcs mely a tenger színe felett mintegy 1700 méter magas sziklákkal törekedik az ég felé. Egy hatalmas emberi alkotás, egy nagyszerű szerpentin ut vezet fel reája s a túlsó oldalon Nikita országának fővárosába : Cetinjébe. A Lovcsen tetejéről Nikita ágyúi me- redeznek reánk, büszke is erre Nikita, miut a gyerek az első nadrágjára, elfelejtvén azt, hogy a mi ütegeink majdnem körbeveszik a Lovcsent és kórusba válaszolhatnak ágyúi szuvára. SZATMÁR ÉS VIDÉKE? mel felajánlom munkaerőmet és belépek e célra az államrendőrség szolgálatába (általános megbotránkozás) embertársaim iránti önzetlen szerétéiből. A vele járó javadalmazást a létesülő otthonnak adományozom. Egy próbaév nem sok idő, a város mit sem kockáztat, a mai viszonyokat legkönnyebb mindig visszaállítani és a majd felmutatott ertdmény bizonyosan megérdemelte az elvégzett munkát. Fenntartani a cselédköz- vetitő dijakból lehet és hogy könnyebben menjen a hatósági helyezető összes személyzetet hajlandó vagyok átvenni, felettük teljhatalmú rendelkezési joggal, mert csakis igy lehet a kérdést megolduni. Nem hogy u próbaévre ráfizetne a város, de biztosítom, hogy a kísérleti idő letelte után, munkánk nemcsak erkölcsi, de anyagi részét is siker fogja koszoruzni. Hozzám e tárgy nagy fontosságát megértő embertársaim közül tudom nem egy jön segítségül, az emberiség önzetlen szeretető kell, hogy e munkában a vezető érzést képezze, mert hiszen építeni, menteni, alkotni csak a szeretet, a hit és a bizalom képes. A társadalmi tevékenység ekéje kell a sociális kérdések széles határát is felszántsa, és vetőmaggal ellása. Ha azonban a földnek nincs termő ereje, nem éri a nap áldást adó sugara a feltörő, tápláló nedvet, akkor az nem hoz termést, bármilyen gondos munkát végezzen rajta az elmélet és a bölcselkedés. A társadalom minden munkája után'csak úgy fakad áldás, ha az tiszta szívvel, ami a fő, önzetlen, igaz hazaszeretettel lesz felkarolva és a feltorlódó nehézségek legyőzésével egyesült erő vezet diadalra. Dr. Jéger Kálmánná. A főiskolai hallgatók „Szatmári Kör“-éről. A figyelmes újságolvasó az utóbbi években gyakrun olvashatta a nagyobb fővárosi lapokban, hogy minduntalan felhangzik a panasz az egyetemi hallgatók nyomorúságos helyzetét illetőleg, mely különösen a lakás és az élelmezés túlságos drágaságáru vonatkozik. Csak az tudja kellő képen mérlegelni ezeket az állapotokat, aki maga is keresztül ment ezen a retortán, vugy legalább is közvetlen-közeiből látta azt a nagy harcot, mely a létért való küzdelemben megnyilvánul. S/óvul és Írásban sokat foglalkoznak u diákügy szanálásával, de ennél tovább nem igen mennek, mert a szavaknak tetté való változtatása már nehezebb és sok fáradságot is igényel. Ez mindjárt ut első baj. Nem deklamálDÍ, de cselekedni kell, ha eredményeket akarunk elérni. Mi, akik itt Bpesten élünk és izemtől- szomben láijuk — és u legtöbben át is éreztük — mi az egyedül, útbaigazító nélkül jönni ide egy fiatul, még teljesen tapasztalatlan vidéki ifjúnak, ahol még egyetlen igazi ismerője, jóakaró útbaigazítója nincs, de már száz és ezer ulkalom kínálkozik arra, hogy lába alól elveszítse a talajt ez élvezetek kihasználásával! Elsősorban tisztességes és olcuó lakásra van tehát szükeége annak a főiskolai hallgatónak, aki Bpestre kerül, mert ha ezzel már rendelkezik, akkor könnyebben mozoghat megélhetésének további fázisait illetőleg. Dj ilyen lakást talán a legnehezebb kapni u fővárosban, mert a magén lukbérlők csakis azért tartunak „szobuurakat“ és „ágy- rajárókat“, hogy tőlük kapják meg saját lakbérüket is és igy természetes is, bogy az albérletért fizetett dij nem épen a legmini- álisubb, sőt... Némi tájékozódás végeit meg kell jegyeznem, hogy Bpesten a központhoz közel eső utcákban szűk kis udvari szoba ára 24—30 K, egy személy részére, mig két személy már 30—40 koronát fuet ugyanazért. Egy rendes szoba havi bére 50—70 korona I Ezen összegben még nincs sem fűtés, sem világítás. Tudva és látva azokat a mizerabisis állapotokat, melyek az egyetemi és főiskolai hallgatókat környékezik, különösen feljövetelük elején határozták el, hogy körünk a | Siutm&r megyéből felkerülő ifjaknak a tőle telhető legnagyobb mértékben segítségére lesz s néhány számára olcsó pótizert otthont is nyit. Ezen szándékunkat már meg is valósítottuk, de ezt magunk kezdőemberek, alig lettünk volna képesek megteremteni, ha nincs mellettünk és velünk egy dr. Wolkenberg Alajos, egyetemi tanár, egy dr. Fodor Gyula, főgimn. igazgató, kik mindketten páratlan lelkesedéssel, szeretettel vették kezükbe a Kör irányítását, vezetését. Az ő reprezentatív egyéniségük garantia lehet urra, hogy a Kör morális alapon áll és működik. Midőn a kör otthonának ínogteremtési eszméjét felvetettük, körlevelet küldtünk szét a szatmáriakhoz, melyben röviden ismertettük eddigi ténykedéseink! t és feltártuk jövő céljainkat. Körleveleinkre mintegy 700 koronát kaptunk. A Kör alapitó tagjai sorában szerepelnek : Dr. Boromisza Tibor m. püspök, Hehelein Károly p. prelatus, Dr. Tóth István, Dr. Wolkenberg Alajos egyetemi tanár, Dr. Bán Ágoston ügyvéd (Bpest), Petim György jószágigazgató és Szatmár-Németi szabad kir. város. Nagyobb összeget odtak a Kör céljuira : Benkő József apát, Pásztory Árkád p. kamarás, Zsombory Elemér, u szatmári kir. kath. főgimn. tanárikara stb. Hogy róluk minél nagyobb körben szerezzenek tudomást, elhatároztuk, hogy a megye három nagy városában Szatmár, Nagybánya, Nagykároly, műsoros estély keretében fogunk bemutatkozni, junius 27 én Szatmár-Németiben rendeztük első nyilvános szereplésünket. Az. estély fővédnöke özv. báró Vécsey József né Oexcellentiája volt, mig a védnökséget és a diszelnökséget társadalmi életünk kiválóbb hölgy és férfi lúgjai voltak kegyesek elvállalni. Ez a mulatság is jövedelmezett valamit az otthon javára. Fáradságos munkánknak meg van tehát annyi eredménye, hogy uj otthonunkat (IX. Ferencz körút 28.) már szeptemberben megnyithatjuk, de a pénzünk annak fentar- táeákoz még nem elégséges. Hogy mennyire nem nyerészkedési vállalat Körünk otthona, legeklatáneabb bizonyítéka, hogy ezen vállalkozásunkra évenként több száz koronát fizetünk rá, mivel az otthon lakói fejenkint csupán 15 koronát fizetnek havonta, melyért tisztességes lakást, fűtést és világítást nyernek. |A felügyeletet az elnökség fogja gyakorolni. Az otthonnak saját háziorvosa is lesz, ki szintén ingyen kezeli a tagokat. Mi a magunk részéről mindent megteszünk, hogy az a fiatalember, aki most szakud el először az édes családi otthonból, ne mostoha, de édestestvéreket találjon köztünk. Az otthonon kívül, amelynek most 8 —10 lehet, ott lesz a szatmári Kör is, az otthon édesanyja, mely szeretettel öleli magához az összes szatmár megyéből származott, Budapesten tanuló ifjúságot, csak jöjjön az hozzánk. Szatmári egyetemi és főiskolai haliga tók 1 kik szeptemberben Pestre jöttök tanulmányaitokat folytatni, jöjjetek mindnyájan hozzánk, mi szeretettel, baráti öleléssel várunk benneteket; jöjjetek, hogy együtt legyünk mindnyájan, mert összetartással nu- gyokut művelhetünk, mig ha a speciális magyar elvet követitek, mikor egy magyar is két felé húz : oldott kéve leszünk ... Végezetül egy pár szavam van a Szatmár és vidéke azon mélyen tisztelt közönségéhez, aki még tud és képes is áldozni arra, hogy a jövő Magyarország embereinek nevelését tőle telherő módon segitse, lépj n be pártoló tagul (évi 4 korona) esetleg alapitó- tagjaink sorába (egyszersmindenkorra 50 K.) A szatmári Kör vezetősége a nyári szünidő alatt is készségesen áll mindenkinek rendelkezésére, ha hozzá fordul (augusztus 1-ig II. Toldy Ferencz u. 90. 11. 17., azután pedig IX. Ferenc körút 28. III. 18.) Dr. Vargha Endre a „Szatmári Kör elnöke„ Apróságok. Evek óta mindig hangoztatom, hogy a szerbekkel le kell számolni és p dig minél hamarább, de nem hallgattak rám, Hazay Samu, Krobatin, Kourád, egyszóval a vezetőség előtt sokszor elmagyaráztam u háború szükséges voltát, de eredménytelenül. Ma aztán megkaptam az elégtételt. A következő sürgöny az elégtétel, még pedig fényes elégtétel : Igazad volt, elismerem Samu. * Végre elérkezett az ón időm is, most már semmi kétség többé, hogy éa is ukciába lépek. De ideje is volt, mert az utóbbi években kezdtek akadni kételkedők, akik nép- felkelési főparancsnoki minőségemet nem vették egészen komolyun. Ember, ember hátán tolong a városháza előtt és bárau'ja a kibocsátott felhívást, mely a népfelkelőknek szól ós a tömegben itt is, ott is, lehet hallani a megjegyzést : — Derék dolog! Mi szatmáriak nyugodtak lehetünk, mert ahol ilyen főparancsnok van, ott nincs veszedelem 1 • Még az annekszió idején, amikor szintén háborúra volt kilátás, küldtem fel egy memorandumot, amelyben alaposan ki volt fejtve, hogyan gondolom én a Magyarország északkeletén operáló és főparancsnokságom alá tartozó népfelkelési hadosztály szervezését. Mint szóval mindig, ebben is rámutattam, hogy tüzérség nélkül a f hétien siker nem bizonyos. Tegnap egy öt pecsétes hivatalos paksamétát kaptam és amikor felbontom, ámulva látom benne u m morandumot, a melyre csuk ennyi volt Írva: — Azonnal szervezkedni, tüzérségről gondoskodva lesz! ♦ Ripp ur, saját külön kiküldött harctéri tudósítónk tegnap jelentkezett a hadvezetőségnél, ahol lelkes örömmel fogadták. Alig győzött a sok kérdésre felelni, s az ő közbenjárására történt, hogy az elfogott Pu'nik szerb tábornokot szabadon bocsátották. Mindjárt bevitték a haditanácsba, ahol mint u Balkán kiváló ismerője a haditerv megállapításánál hasznos Útmutatásokkal szolgált. O ugyan részletesen referált nekünk, de fájdalom, hadititkokról lévén szó, a legnagyobb sajnálatunkra, közölni nem lehet. * Pénteken nagy találkozásom lesz régi iskolutársakkal, akikkel ezelőtt 40 esztendővel tettük le az érettségit. Az összehívásról nekem kellvén gondoskodni, már egy pár hét óta e célból sürü levelezést folytatok. — Vuljon elfognak-e jönni soknn — kérdi Pista fiam — s nem tart-e vissza többeket a mozgósítás ? — Nine* már ezeknek a mozgósítással semmi dolguk — mondom én — magam vagyok nz egyedüli közöttük, aki még a haderőhöz tartozom. — Hát O.váth Miska bácsi ? — Igaz biz az, ő róla majdnem elfelejtkeztem. Demeter. HÍREINK. A kártya. Sbha sem unott théma. Még igy uborkaszezon idején sem. Aktuális színezetet ad most annak az, hogy Miskolc ez az élénk kedélyű, forgalmú felvidéki város a kártya-szenvedély korlátozására meghozta ma már belügyminiszter által is jóváhagyott szabályrendeletét. Megfogja kapni a mi törvényhatóságunk is s közelebb foglalkozni is fog vele. Hogy itt is életbe lép, kétségtelennek tartjuk, minthogy máskép nem is határozhatunk felette s bizonyára sok üdvös tanulságot fog majd adni A kártya jumtmrarok a legjobb' A. BIKSZADI természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bánt&lmaknál páratlan. A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mincfenhol, árjegyzéket kívánatra küld a bikszádi fürdőigazgatóság.
