Szatmár és Vidéke, 1914 (31. évfolyam, 1-50. szám)
1914-07-14 / 28. szám
9 ^SZATMÁR ÉS VIDÉKET' lan veszedelem ne érje a a rendőr őrködik a nagyközönség vagyona és biztonsága, felett, inig éjjel a napi fáradalmait kipiheni. A rendőrség tartja fenn az utca rendjét, biztosítja a szabad közlekedést és a forgalom akadálytalan lebonyolítását. A rendőrség óvja meg az utca csendjét, békéjét. A rendőrség ügyel fel a köztisztaság, közegészség fentartására, őrködik a közszemérem és közerkölcsiség megóvására. Veszedelmek idejéo, az elletnek, tűz, viz támadása esetén a rendőr az, aki saját élete, testi építése és egészségének kockáztatásával lévő embertársai életének, vagyonának megmentésére siet. A szerencsétlenül jártak, balesetet szenvedettek első segély nyújtójukat u rendőr az, aki a gyengéket, öregeket, oltalomra szorulókat védi és gyámolitja. A rendőrségi postával naponta érkeznek kérő, könyörgő levelek, amelyek intim és kényes családi titkokat árulva el, a megzavart családi boldogság helyreállítására a rendőrség segítségét kérik. Az anya eltűnt gyermekét, a felség férjét a rendőrségen keresi, felkutatásukra a rendőrséget veszi igénybe. Ha a családfő dologtalan, életmódjával veszélyezteti családjának létfentartását, a rendőrség az amely amely a munkás életre szorítja és ezáltal családja részére megmenteni igyekszik Vidéken a rendőrség az, mely nagyfontos- ságu szociálpolitikai kérdéseket megoldani igyekszik. Kezdeményezésének és agitációjá- nak köszönhető a legfontosabb fogyusztási cikk, a hús árának szabályozása. A munkanélküliek segélyezését, munka- alkalmakhoz juttatását szintén a rendőrség teljesítette, tehát feladatkörén kívül eső fontos szociálpolitikai tevékenységet végzett. A rendőrség tevékenysége tehát teljes mértékben altruisztikus s egészen a nagy- közönség szolgálatában merül ki. Minden tettével, egész működése alatt kizárólag csak a nagyközönség érdekeit szolgálja. Végtelen munka az, amit végez. Folytonos emberszerető tevékenység, amely mindenkire egyformán hasznos, mintha a tettekben megnyilvánuló barátság megtestesülése volna. A modern, rohanó életben a nagyközönség mindennap láthatatlan veszedelmekkel áll szemben, de ezekről az emberek tudomást se vesznek, mert egy jóbarát áll őrt fölöttük, aki sohasem pihen s a veszélyt elháritju, mielőtt az észre venné. Magasztosan szép de nehéz feludut tehát a rendőrség feladata, amelynek betöltése egész embert kíván, s amelynek teljesítésére Csakis munkás és becsületes ember kép. s és vállalkozhatik. Nehéz feladatát tisztességgel, becsülettel és kifogástalanul igyekszik telje- •iteni. heg osztályrészül nehéz, fáratságos és önfeláldozó munkájáért a nagy közönség részérő1Sajátságos tünethez, mely feltétlen gon. dolkodásra késztet és azon kérdést ébreszti fel bennünk, higy mi okozza ezt. Ránk nehezedik a kördés és magyarázatot követel. Mi az indító oka annak, hogy a rendőrség, hallatára. Mert nem nő mondotta nőnek, hanem nő mondotta férfinak s nem is undorral, megvetéssel, hanem könnyedén, mosolyogva ,.. Most már értem, hogy az emberek nem gyászolnak s a fenséges trónörököspár tragédiájában nem a bánatot, a veszteséget érezték — hanem az egymást hűségesen szerető szivek közös halálának „szenzációját." Hogyan is gyászoljanak asszonyok, akik férjeket csalnak, férjek, akik szennyst Visznek a családi életbe, — gyermekek, akiknek világra jöttét talán megátkozták, — ifjak, akiknek nincs hűségük, leányok, akiknek nincs hűségük, leányok, akiknek nincs imádságuk. Nem a legendás szivek kora ez. Nem a hűségei nem is a szeretető. Nem az egész emberek világa, hanem a tucatoké. Ferenc Ferdinánd, pedig egész ember voltl Méltó párja gyönyörű, jóságos hitvesének. Szivek, érzések, igazságok voltak ők, nagy eszmék, nagy célok ideáljai — nem csodu, ha az átlag-emberek nem tudták őket megérteni I,.. Ha már most ezek után, midőn megállapítottuk, bogy a rendőrség kizárólag a nagyközönségért, a nagyközénség szolgálatára van, tevékenysége és működése teljes egészében a nagyközönség éadekei megvédésében és előmozdításéban merül ki: azt hinnőnk, hogy a nagyközönség ezt a testületet, ezt az intézményt bizonyára szereti, dédelgeti és megbecsüli, ba mondom, ilyen gondoola- tokat táplálnánk, akkor igen nagyon tévednénk. Nem szeretet és nem megbecsülés, hanem ellenkezőleg, lekicsinylés, gúny, ócsár- lás és határozott ellenszenv jut a rendőrség- ez a merőben altrusztika intézmény, ellen- ssenves a ngyközönség előtt? Azon nagyközönség előtt, amely társas együttélésének egyetlen mozzanatában s egyetlen órára sem tud elleni a rendőrség segítő támogató és védő szolgálata nélkül ? A rendőrség iránti ellenszenv inditó okát tehát mint mondottam, elsősorban magában a nagyközönségben találjuk. Hányszor tapasztaljak, hogy veszekedő, egymás iránta a legnagyobb ellencéges érzülettel eltelt egyének megegyeznek, kibékülnek a rendőrség iránt érzett közös gyűlöletben. Az is közőn-i ségesen tapasztalt tény, hogy azok. akik még csak pár órával előbb a legkíméletesebb szidalmakat ontották a rendőrség segitségét kérik s talán olyan dologban, mely nekik mindenek felett kedves. Sem akkor megber csülést nem éreztek a rendőrség iránt miko- szudalmázták, sem pedig, mikor a rendőr, eég rajtuk segített, iránta hálát nem éreztek A közönségnek a rend, valamint ennek külső kifejezésre juttatója és megvalósítója iránt érzett antipathiáját igen hathatósan mozdította elő a sajtó, vagy legalább is a sújtó egy része, egyes társadalmi rétegeknek ée osztályoknak a zajtó orgánumai. Örömmel állapítani uzooban meg azt a tényt, hogy ez az elfogultaág csak a sajtó egy részénél, az egy vagy más szempontból elfogult sajtó orgámunknál vagy igy. A komoly, objektiv és higgadt nagy ladok ma már készséggel elismerik a rendőrség érdemeit, hasznát és hivatásának fontosságát s nem késlekednek legkiválóbb Íróink sem elismerésünknek kifejezést adui ha erre a rendőrség eljárásával és működésével alapott ■zolgáltatett. Azon ellenséges magatartásnak, melyet a nagyközönség rendőrségünkkel szemben tanúsít, legfőbb inditó okát azonban abban találjuk, hogy vidéki rendőrségünk a minden téren tapasztalható rohamos fejlődéssel szemben nagyon elmaradt. A fokozatos haladással, városaink s az ipar és kereskedelem nagymérvű fejlődésével, a közlekedés gyorsabbá és intenzivebbé válásával a közönség igényei ia megnőttek. Az általános fejlődés a rendőr fogalmát is átalakította és kiszélesítette. Régebben elég volt az üldözés, míg ma a rendőrségnek főtevékenységét a megelőzésben kell keresnie. Ezzel a fejlődéssel szemben vidéki rendőrségünk elmaradt. Vidéki rendőrségünk városainknak mindig mostoha gyér-, meke volt. Mig városaink mindenre költöttek, a régi közintézményeket készségesen fejlesztették és újakat nagy költséggel létesítettek, addig a rendőrségről hallani sein akartak. Természetes következménye lett azután ennek az elbánásnak, hogy rendőrségünk a jelen feladatainak vagy egyáltalában nem, vagy csak tökéletlenül felel meg. Szervezete, felszerelése, mindenek fölött pedig szakképzettsége hiányos. Súlyosbítja a vidéki Rendőrség helyzetét az is, hogy az alárendelt rendőrtisztviselők, rendőralkupitányok, rendőrtisztek stb. sorsa azáltal, hogy a közgyűlésben választatnak — sok helyütt csupán 6 évre — a legnagyobb mértékben tarthatatlan, mert a választók kegyéhez, egyes helyi nagyságokhoz és érdekeikhez kell alkalmazkodniok. Legnagyobb baja azonban vidéki rendőrségünknek, hogy rendőri szolgálatra al- kulmas és alaposan kiképzett rendőrei nincsenek. A rendőri szolgálat ma már külön szakképzettséget igényel 8 azt alapos kikép. zés, a törvények és rendeletek tömegének ismerete nélkül ellátni nem lehet. Sajnos azonban, ezen állapot mindaddig, mig vidéki rendőreink is megfelelő javadalmazásban nem fognak részesülni s mig állásuk nyugdij-jo- gosultsággu! nem fog összeköttetni, nem fog változni. Szomorú tény, bogy a rendőrlegénység javadalmazása a legtöbb városban oly csekély s helyenként oly silány, hogy annak ellenében megfelelő anyag a közrendőri szolgálat ellátásra nem kapható. Nincs ugyanis veszedelmesebb megölője a hivatásért való buzdulásnak s lelkesedésnek, mint a gondokkal való nyomorúság, mely a megélhetést folyvást kérdőjellé teszi. Elselejtesiti a legértékesebb embert és emberanyagot is. E sajnálatos és szomorú valóságokat megállapítva, az 1913. és 1914. évi államsegélyeket kiutaló rendeletek azoknak megszüntetésére üdvös intézkedéseket tesznek, amennyiben az államsegélyt a rendőrlegénység illetményeinek kiegészítésére, rendszeres rendőrszakoktatásí célokra és detektivszolgá- lat létesítésére rendeli elsősorban fordítani. E rendeleteknek üdvös hatása máris érezhető, a vidéki rendőrség sokféle baja és sebei azonban teljes orvoslást csak akkor nyernek, ba u rendőrség államosittatik. Csak az állami szervezés által lesz rendőrségünk országszerte egyöntetűvé, eljárásban megbízhatóvá és gyorssá. Csak államosítás esetén lesz rendőrségünk oda fejleszthető, hogy a jelen követelményeinek mindenben megfeleljen s csak az államosított, hivatása magaslatán álló rendőrség fogja eliminálhatni azt az ellenszevet, amely a rendőrség és a nagyközönség között még ma is megvan. Éppen ezért, azt hiszem, közóhajt fejezek ki, mikor felolvasásomat azon kívánsággal fejezem be, hogy: „Államosítás, minél e)őbb jöjjön el a te országod....“ Az uj sajtótörvény. (folytatás és vége.) Az uj törvény szerint akármagános egyénről, akár hatóságról jelenik meg olyan közlemény, amely akár nyíltan, akár burkolt formában valótlan tényeket tartalmaz, vagy a tényeket elferdíti, a megbántott követelheti, hogy helyreigazító nyilatkozata ugyanabban a lapban ugyanazon a helyen a legközelebbi számban közzé- tétessék Ehhez a helyreigazító nyilatkozathoz ugyanabban a számban megjegyzéseket fűzni sem, szabad, csupán azt említheti meg a szerkesztő, hogy fenntartja-e azt a közleményt, amelyre a helyreigazítás vonatkozik. Ez a helyreigazitási jog. Sokka lfon- tosabb és nagyobb horderejű, mint első pillanatra látszik. Mert nem csak a cáfolatnak nyit utat, hanem óvatosságra is serkenti a szerkesztőket. Mert hiszen a lecáfolt közlemény, vagy közlemények miatt a lap veszít szavahihetőségéből, tehát súlyából, tekintélyéből s ezzel együtt kelendőségéből. A törvény gondoskodik, arról, hogy a helyreigazító nyilatkozat, amely azonban terjedelemre á megcáfolt közlemény terjedelmét rendszerint nem haladhatja meg, közzé is tétessék. Erre szükség esetén a lap kiadásának helye szerint illetékes járásbíróság utján rövidesen reákényszerit- hető a lap szerkesztősége. Egy másik hasonló jelentőséggel biró rendelkezése a törvénynek az, hogy a sajtó utján elkövetett sérelmek miatt nem csak a meggyorsított eljárás melletti büntető következmények várnak a szerzőre s vele együtt a szerkesztőre s vele együtt a szerkesztőre sőt a kiadóra is, hanem a sértett a sajtóbeli közleménnyel okozott anyagi kárának megtérítésén felül nem vagyoni káráért is megfelelő pénzbeli elégtételt követelhet. A kártérítés követelhe- tése akkor is megilleti a sértettet, ha a közlemény különben magában véve nem olyan amely büntetést vonna maga után Ez a kártérítési jog és kötelesség, egészen uj dolog. Mindenesetre olyan amire nagy szükség volt és amely bizonyára fokozott óvatosságra fogja inteni a sajtó belső és külső munkásait. Jobban meg fogják gondolni ezután, hogy mit írjanak meg és miként írják meg. Az uj törvény a sajtó ügyi büntetéseket is emeli. Az eddigi kedélyes államfogház helyett közönséges fogház és a kis összegű pénzbüntetések helyett tetemes pénzbüntetések "várnak a sajtó utján elkövetett vétségekre és kihágásokra. Nem lesz tanácsos ezután olyan könnyelműen pellengére állítani boldog-boldogtalant séma hivatásos újságíróknak, sem a nyilt-levele- zőknek. Az uj törvény kiterjeszti figyelmét a hirdetésekre is. Vétségnek minősiti a szeméremsértö vagy a közerkölcsiséget veszélyeztető hirdetések közzétételét. Ezek- . ért a felelősség első sorban hirdetőt terheli ugyan, de felelős lesz i azokért a kiadó is. Lapjaink hirdetési oldalai is megtisztulnak. ;-'3B íme*’ nagyjából ezek azok a főbb intézkedések, amiket az ujsajtótörvény a sajtóvisszaélések ellenében április 12-től hatályba lépett. Nem lehet rajta csudái- ^ kozni, ha sok lap erősen ágált az uj törvény ellen, hiszen éppen ezek az eddigi nyugodtan elkövethető visszaélések a sajtó szabadságával nyújtották jövedelmeiknek jelentékeny részét és biztosították az elő- fizetők és vásárlók számát. A lapunk eddig is különös gondot fordított nemcsak arra, hogy közleményei a jóizlés határait keresztül ne lépjék, hanem arra is, hogy cikkei és hírei mindég tárgyilagosak, megbízhatók, komolyak és igazak legyenek. Nincsen okunk tehát sajnálni az uj sajtótörvény életbelépését. ' Apróságok. Albániáról folyik a beszéd és általános véleményként alakul ki, hogy Vilmos fejedelemnek turihatatlan a helyzete. — De nem fog ott boldogulni más sem, — szól közbe *egy helyi külpolitikus, — mert Albániában csak felkelők és mali- szórók vannak, ezek pedig örökös hadilábon állanak egymássul. Ha a felkelő fel nem kelne, a mnliszorok agyon ütnék, hogy tehát ettől szabaduljon, inkább felkel és ő üti agyon a maliszorokat. * Nagy az öröm az iparosok körében, most már egy szebb jövő egész biztosra vehető. Egy pár év óta szünetel a munka és ime most rövidesen változni fog a helyzet, ami eddig nem volt, az nem sokára meglesz, ha megjelenik „A munka“ cimü iparos újság. Hogy ez eddig nem jutott senkinek az eszébe, pedig mennyi az okos ember közöttünk, aki az iparosok érdekét a szivén viseli. * Ismét egy uj király. Eddig volt kulap- király, harisnyakirály, nyakkendőkirály, cipő- király, illatszerkirály és csokoládékirály, de valamennyi letűnt uz életszinpadáró), megölte a pangó üzleti szellem. Szinte jól esik, hogy a vásárkirály megjelent a helyi piacon, mert ő uz egyetlen király, de hogy meddig fog uralkodni, azt ő maga is szeretné tudni. * Az adó kivetés halad szorgalmasan. A finánc okos ember, dacára a rossz időknek, mindenkinél magasabb adót javasolt az eddigi adónál s a szegény adóalany boldogan távozik, ba sikerült neki lekönyörögni, hogy csak a régi adója maradjon. Akadt azonban olyan is, aki az előirányzott adóját még emelni kérte s mikor csodálkozva néztek reá, csuk annyit mondott: úgy sem fizetem I * Dr. Jéger Kálmánná, ami lelkes munkatársunk, úgy látszik, beszüntette a működését, mert a második hete már, hogy kéziratot nem küldött, holott^addig minden hé* ten pontosan megjelent. En nagyon sujná- lom, mert helyes dolog volt az, amiről cikkezett és sokan voltak, akik szívesen olvasták, de teljesen érteni tudom, ha beleunt, mert süket füleknek beszélni végre is nem élvezet. Igaz, hogy aki egy eszme szolgálatába szegődik, annak az ilyenre készen kell lennie. Demeter. HÍREINK. Városi közgyűlés. . Zuhogó zápor vezette be a közgyűlést. De ez^sem riasztotta vissza a városatyákat fontos^ tisztjük teljesitéeétől, sokan jöttek össze: választás volt a városházán. Kegye "■ A BIKSZÁDI “ ■ természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. "Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanya uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. _ _____a bikszádi fürdőigazgatóság. I
