Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-15 / 15. szám
J»-*írpád, Rákóczy és modernek szelleme 1913-ban a városházán. Szatmír, 1913. április 14. Némely Írások írják és én olvastam valahol, hogy Szathmár nemes város csirái már Árpád korában ültettettek el a földön, ahol mi küzködünk most a léttel. Aztán láttam térképeket anno 1001-re datálva, melyeken e város már Szent István korába visszamenőleg erődített északkeleti góczpont- ként van beállítva-. — Ezek azonban nem egészen bizonyos tények, mivelhogy akkoron való őseink inkáb nyereg alatt puhították a húst, semhogy az utódoknak szóló krónikák Írásához szükséges szerszámot forgatták volna. Ám az már egészen bizonyos, hogy a nagy Rákóczy előtt kedvelt volt e város, s innen vitte megtört lelkét a bölcsességet nyújtó magány felé — körülbelül olyasképen, amint a városházán éppen most nyitva' levő képkiállitás egyik nagyobb koncepciója ábrázolja. Aztán múltak az idők. Es mindkevésbé lett kedvelt ez a város. Elannyira, hogy tespedésnek indult az élet, s lassanként a minden iránt való fásultság és teljes indolencia lepte el a lelkeket. Úgyszólván semmit és csak kevesen törődtek az élettel, inkább csak a megélhetéssel és immáron semmit sem a lelki eledelekkel. És akkor történt, az Urnák 1913-ik esztendejében, hogy - jött egy ember, aki kultúrát, magasabb kultúrát hozott e városba. Okos és ügyes ember, aki átértvén a modern kor alapelveit 1 igenis kereskedői szellemben és kereskedői alapon hozott ide magas kultúrát. Ez immáron végelgyengülésben szenvedő városba. S a sárga városháza kopott nagy termében — már egy hete és még egy hétig — ott leng most az 1913-ig eltespedt, szomorú levegőben egy kicsinykét Árpádnak honszerző szelleme és a bus számkivetésbe induló Rákócsynak halálrakész, harcos lelke, — mely utóbbit ábrázoló képet már önmagával szemben is illenék a városnak itt lógni a nagyterem falára, nemcsak a dicső ősök iránt való tisztelet és megbecsülés dokumentálásaként, de a város fényes és büszke történelmének mindenki előtt való' illusztrálására. A nagy Ősök szelleme mellett pedig továbbá leng ott a terem levegőjében jelenkori emberek uagy szelleme isi Csak most még nem igen látjuk a jelen idő okán. Mint amaz édes kis leány, aki állván, állván a világhírű Csók képei előtt egyszerre csak megszólította a kiállítót, mondván: — Kérem szépen bácsi, én nem értem mi a szép Csóknak a képein. Én őszinte I vagyok, megmondom, hogy nem értem, hol van ott a szép. Legyen szives, magyarázza ezt meg nékem... II. Hát persze, hogy nem értette a kislány. Mikor alig egy-két ember érthette meg e városban Csók igaz művészi munkáját. Hogyan is érthette volna meg a kis lány minden magyar művészek között, leg- nagyobb művészünknek, Csóknak a képeit, aki messze felül a többiek fölött már nemcsak nézéssel, meglátással és inventióval dolgozik, hanem mély intuiciókbal 1 Hát hogyan is érthette volna a kis mikor még azt sem tudja: mi az in- I tenoio, s micsoda rettenetes tanultság és rét- tuietes érzéseken való keresztülmenet kell ahhoz, hogy az emberben csak egy-két intuíció is foganjon. De nem értett meg ő más .képeket sem. (Mintahogy a közönség zöme is csak az ügyeskedő technikázáshoz sejt valamit. A kiállítás dekorativ képei javarészt elkeltek, az artisztikusabbak ellenben most is ott függnek I) S hogy ama kislány keveset ért a képekhez az nem is csodálható. Hiszen nemcsak keveset tanult még, de keveset is tapasztalt és főleg kicsiny körben mozognak az érzései. Mert eltekintve attól, hogy még a meglátó érzéke sincs meg, teszem fel a Nyilassy gyönyörű képeihez, — vájjon mikor volt alkalma sürü hóesésben végig nézni egy városnak fekete házfödelei fölött, és érezni a szomorú hangulatot, hogy a szennyben ülepedő földtekére, mega mi szegény életünkre olyan hiába, nagyon hiába hull a hópihés manna valahonnan az ég felől, sürü pelyhek- ben és folytonosan, hogy itt közöttünk mihamar piszkos lévé, lucsokká váljék, amint S Z ATM ÁB É »VIDÉKE. azt a kiállításon levő Joachimnnk képe igyekszik visszaadni. Vagy tudja-e azt az a kis lány, micsoda megnyugtató érzéB az, szerelmi bánattal, vagy más keserűséggel, telve végig dülui egy díványon, valami bársonyos, puha melegséget árasztó interieurban . . . amit Boem Ritta fest az egyik képen ? És ugyan hogy’ értse meg Udvarynak Bűn című képét? Hogyan érzékelje valai honnan messziről a paradicsomi kígyó édes sziszegését, amint egy feszült izmu és már- már lendülésbo lendülő, gyönyörű női aktra hirtelen rácsavarodik a kígyó, fejét a nő füléhez simítja és súg neki valamit, amire pirosán bugyannak ki mosolygós ajkai a nőnek ... S ugyan, hogyan érzékeltesse ezt a kiállító Solymossy amaz kis leánnyal? III. Kevés a helyünk, S ennélfogva mellőznünk kell nemcsak még egy pár kiváló képnek az ismertetését, hanem azt is, amiről szerettünk volna szólani. A művészi alkotások szellemi' munkájáról. Mert nemcsak techuikui tudással, hanem az igazi művész nagyfokú tudományos tánult-l séggal és mély, de egyben gyorsan váltakozó érzésekkel dolgozik. Ezeken fejlődik is. Folytonos tanulással és folytonos gyakorlatozás sal. S ha áztán odáig fejlődik, hogy vannak percei, mikor nagy tanultságának sok fogalmai és vulamikor is érzett mély érzéseinek óriási tömege — fogalmak és érzések egy tömegben, egyetlen pillánatban, villátnlásszerüen végig rohannak agyán és idegein: akkor a művész már kifejlődött és a közönség által nehezen érthető, magasrendü dolgokat alkotl Mert munkája ekkor már egy kicsit isteni munka: az intuíció munkája. Ilyen magasrendü, intuícióból fakadt művet a városházán levő kiállításon cspk Csóktól láthatunk. Megpróbáljuk a fentebb és hely hijján csak sekélyesen elmondottak illusztrálására, Csók egyik intuiciós képében levő sok mindent boncolgatni, — A kép: Szántóföldeken ül, illetve fekszik három alak. — A retfl- dek alulról felfelé futnak és futásuk közben folyton szűkülnek, mígnem valahol messze^ messze, a végtelenségben és meghatározatlanéi! elvesznek: akár mi szegény embereknek kicsinyke életeiésélelünk utjai.(Tudásés érzés.) Az alakokat beosapja a kép egyik sarkába: mintahogy az egyesek élete a természet misztikus erőihez nagyon kicsiny. Az alakokat nagy rálátással festi: a művész nagyon jól ismeri őket és felettük érezve magát szánakozik is rajtuk. Aztán amilyen pózba teszi az alakokat, amily helyzetbe teszi a nőt a férfival szemben : abban benne azoknak, a munkásoknak szánalmas élete és a két nem közötti furcsáé állapot. Es így tovább, holnapig lehetne erről az egy képről is beszélni ... — Amint nagyon sokat lehetne Írni arról a kiállításról, amely kulturált levegővel tölti most a városháza termét. Azonban saj-_ nos, nincs több hely. Dr. Ratkov8zky Vincze. Apróságok. Valamelyik nap 9 óra tájban megyek a városháza felé és a kapuban találkozom egy ismerősömmel, aki boszus képpel ott állott, mintha valakire várakoznék. Kérdem tőle, hogy mi járatban van. — Dolgom lett volna X-szel, — mondja ő — de még nem jött fel a hivatalba, s boszankodom megámon, miért jöttem ilyen korán, mikor a hivatalos óra elseje óta reggel 7 órakor kezdődik. A tegnapi közgyűlés Dávidovics Dávid városi végrehajtó nyugdíjazása felett határozván, a mikor 40 évi szolgálat után egész járandóságát nyugdíjként megállapította, kifogástalan és buzgó működéséért elismerést szavazott és érdemeit jegyzőkönyvben is megörökitani határozta. Azt hiszem, ehhez hasonló kitüntetés még végrehajtót nem ért, sőt biztosra lehet venni, hogy ő az első, de valószínűleg az utolsó is, aki hasonló elismerésben részesül. Szinte hihetetlen is az, hogy akadjon olyan végrehajtó, a kivel nemcsak a város, de a közönség is meg legyen elégedve. * A villamvilágitási bizottság jutaléka is keresztül ment. Dohogott egyik másik ■ifdére taposás, kisiklás, fáradtság, az Idegek raxkodtatása kizárva l BERSONMÜVEK, Budapest, VII. városatya, sőt akadt olyan is, aki megkérdezte, hány évre vannak megválasztva, olyan pedig több is volt, aki egyenesen kimondta, hogy nincs helyén a városnak tett szolgálatért díjazást követelni, a mire aztán egy vil-_ lamvilágitási bizottsági tag ilyen formán nyilatkozott: — Nem az a baj, hogy a villamvilágitási bizottság dijjat kap, hanem inkább az, hogy a többi bizottságok nem kapnak. Ezen kellene tehát változtatni. * A csatornázás és vízvezeték ügye végre olyan stádiumba jutott, hogy most már bele lehetne fogni, ha pénz volna. De ez idő szerint lehetetlen kölcsönt kapni. —: Milyen furcsa, — mondja egy városatya — a közmondás úgy szól, ha nincs pénz, igyál vizet, mi pedig azért nem ihatunk vizet, mert pénzünk nincs. * ■ Az öreg Nikitától levelet kaptam, melyben válaszol múltkori tanácsomra, mikor azt Írtam neki, hogy hagyjon fel Sku- tári ostromával, mert úgy is leültetik. — Barátom 1 — írja nagy diadallal — a tanácsodat nem fogadtam meg és bölcsen is cselekedtem, mert ha megfogadtam volna, most mehetnék a fenébe, inig igy 20 millió frank fogja ütni a markomat. Ez már bizonyos, de ha lehetséges, még megtörténhetik, hogy többet is kapok. Különben fütyölök a tanácsodra és Európára. Demeter. P "Roche" * orvosilag ajánlva a légzőszervek mindennemű megbetegedése ellen. tüdőbetegségek gégehurut, l szamárhurut, É^gyemekekgörvélykőija ellen, isi Kapható minden gyógyszertárban HmOtmj Cgy Üveg élű e korona HÍREINK. '»11»— A közigazgatási bizottság tegnap délelőtt 10 órakor turtotta rendes havi- ülósét a polgármester elnÖklésóvel, miután a főispán akadályozva volt a megjelenésben. Jelen voltak: Kőrösmezei Antal főjegyző, dr. Antal Sándor tisztifőügyész, dr. Jéger Kálmán főorvos, dr. Lénárd István árvaszéki tanácsos, dr. Pirkler Ernő aljegyző, Kacaó Károly kir. műszaki tanácsos, Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató^dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, Bodnár György kir. tanfelügyelő, György Lajos kir. folyammérnök, Czilly György kir. állatorvos és Korányi János, Petheő György, dr. Fejes István, dr. Farkas Antal bizottsági tagok. Az egyes előadók jelentéseit a bizottság tudomásul vette. A pénziigyigazgntói jelentés szerint a múlt hónapban befolyt 24760 K egyenes adó, 4849 K val kevesebb, mint múlt év hasonsza- kábun; hadiadó 73 K és illetékben 17287 E. A főorvos jelentése szerint uz egészségügy kedvező volt, mindössze 26 hevenyfertőző betegség fordult elő és pedig: vörheny 3, hasi hagymái 1, hökhurut 18, kanyaró 2, trachoma 2. — A kir. ügyész jelentése szerint a foglyok száma 199 és pedig 173 férfi, 26 nő. Babmunkáért befolyt a kincstár részére 21 K 78 f. s a foglyok részére 96 K 45 f. — Az állatorvos jelentése szerint az állategészségügy kedvező; levágatott a városban 224 nagymarha, 1 bivaly, 58 növendék marha, 289 szopós borjú, 81 bárány és . 337 sertés; ,a Hegyen pedig 6 nagy marha, 18 növendék, 9 szopós borjú és 2 sertés'. Vasúton elszállittatott belföldre 294 szarvas marha, 53 juh, 3553 sertés, külföldre 128 szarvasmarha. — Az ülés 11 és fél órakor véget ért. [Pr. Lebenyei FereúoJ káptHlan. nak ismét gyásza van. Dr. Lessenyey Fe-jj , renc kanonokot f. hó 10-én reggel kiragadta az élők sorából a kérlelhetetlen halál. Halála . nem jött váratlanul, hetek óta tudtuk, hogy állupota jobbra nem fordulhat, elmúlása mégis megrendített bennünket, mert azon ritka emberek közé tartozott, kiben a páratlan" szivjóság és békeszeretet mellett az elmének és léleknek oly kiváló tulajdonságai egyesültek, melyek őt a magas testület díszévé tették. Jótékonysága széles körben ismert volt, a jótékonyságnak azonban nem azt a nemét gyakorolta, melyről a hírlapokban nyilvános köszönetek mellett oly gyakran találkozunk. Az ő működése a jótékonyság terén csöndes, zajtalan volt. Az árváknak, özvegyeknek feltörő zokogása, hangol jajszava, volt kiáltó bizonyítéka az ő páratlan jó szivének. A gyászból részt követel a tanügy is, melynek egész életén át munkás embere volt. Lessenyey Ferencz 1841. nov. 23-án Eőrdarnán született. Papi tanulmányait Szatmáron, Budapesten és Bécsben végezte. 1868-ban lett, papnöv. prefektus. 1869-ben theol. tanár és theol. doktor. 1874-ben zsinat- helyettesi vizsgáló. 1875-ben szentszéki ülnök és ügyész, 1889-ben cs. és kir. cimz. udvari káplán, 1895-ben tb. kanonok, 1901-ben ku- nonok és rend. házasságvédő és egyházmegyei tanfelügyelő, majd érdemei elismeréséül a pápa preelátusávé nevezte ki. Ez volt az ő éljtpályája, melynek 72 éves korában véget , vetett a halál. Temetése szombaton A- e:-*> tartott szent mise után ment végbe nagy közönség, a papság s tanulóifjúság jelenlétében. — Tankóczi Gyula ünneplése. Névünnepe alkalmából kedves meglepetésben részesítették a szatmári iparosok Tankóczi Gyula főkapitányt. Névnapja előestéjén lám- pionos menettel s szerenáddal tisztelte meg az Iparos Otthon elnökét, háláját óhajtván leróni azért az áldozatkész s fáradtságot nem ismerő munkásságáért, melyet Tankóczi Gyula az iparosság érdekében az Iparos OtthoD s Ipartestület létesítésével kifejtett. Az iparosok lampionos menete 8 órakor ért Tankóczi Gyulának Bercsényi utcai lakása elé s itt előbb az egyesület szatmári cigányzenekarok i működtek közre, majd az iparos dalárda éneke következett. Az ünnepelthez ifj. Szabó Lajos az ipartestület uj jegyzője intézett beszédet s Tankóczi meghatottan mondott köszönetét a tisztelgőknek, kérve őket, hogy az iparosság érdekeiért, a magyar ipar haladásáért lelkesen küzdjenek tovább is, amely küzdelemben őt mindig ott fogják találni soraikban. Ezután cigányzenekari kísérettel ismét a dalárda énekelt. Kilenc óra volt már, amikor az ünneplő közönség eloszlott. — Távozó zeneiskolai igazgató. Hermann László hegedűművészt, a szatmári zeneiskola igazgató-tanárát, szülővárosa Székesfehérvár igazgatóul hívta meg ujjonnan szervezett zeneiskolájához. E hirt, midőn hallottuk, azt hittük, hogy a szatmári zenedénél elfoglalt állását fogja továbbra is megtartani. Sajnos, a művésztanártól vett biztos értesülés szerint elhagyja Szatmárit s a székesfehérvári meghivást fogadja el, mert a jelen körülmények között au uj állását nyu- godálmasábbnák tartja, Távozását sajnálattal vesszük tudomásul, mivel Hermann rohamos fejlődésnek és virágzásnak iudult zenei életünknek igen értékes tényezője, adnak előbbre- vitelében erős szerepvivője volt. Uj állásét ugyan csak szeptemberben kell elfoglalnia, de mi még most is erősen hisszük, hogy Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által 7— F jp ® lat ' & r ® Rnhafestő ■■ Gőzmosó gyárában ■■ A BIKSZÁDI ■■ természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. ggg Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. 7— a bikszádi fűrdőigazgatóság.
