Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-08 / 14. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Egész évre Fél Az előfizetés ára: . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL —-V HIRDETÉSEK -v— hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében előfizetések és hirdetések ktlldeadök : vétetnek föl. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Eötvöa-utoa 6. is. V V Telefon-szám : 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. A közkórház. lealázó kuncorálás, szolgálat felajánlás útvesztőiben, melyekből csak ritkán talál ki eminens veszteségek, vagy hátrányok nélkül. önálló városkormányzási Programm tehát nincs. A dolgok maguktól mennek. Más városok majmolása, országos politikai szolgálatok, kisebb nagyobb panamák a városatyákkal kapcsolatban és legvégül az örök evo- lutio kikényszeritett kívánalmai valósulnak meg tarka rendszertelenségben és az úgynevezett városvezetöség csak szolgája, végrehajtó-kezelő személyzete mindezeknek a helyett, hogy fent, leg- I felül a helyzetek magaslatán, széles látókörrel, kérlelhetetlen eréllyel maga fogná engedelmességbe Szatmár-Németi- nek minden téren alkalmatos fejlődési képességét. f Ez az oka, hogy nyolc esztendő óta ma sincs szemmel látható megnyugtató intézkedés az uj közkórház megvalósítása tekintetében. Nincs városi programm, melynek végcélja lobogó, felvilágosító fénysugárként világitana jövő esztendők munkájára, a melyet a tudás, a tapasztalat a kezdet kezdetén megállapított volna, amely minden gondolatot, lépést tervszerűen, ésszerűen, az ehez való ragaszkodásban irányítana, a melyben a financiális, társadalmi, kul- j turális alapvető törvények, bárcsak valamelyikének csekély része is, mint fundamentum szerepelne. Nem is lehet ezek szerint különös készség arra, hogy az olyan városfejlesztési alapintézményt, mint amilyen egy a város jövendő kialakulását szolgáló közkórház, — tűzzel vassal valósítsanak meg. Hisz a kórház nem flanc, nem külsősége?, kirakatdísz, sem nem juttat állásokhoz, bővebb fizetésekhez homályban lappangó nagyságokat, — nem a piacra kerülő cifra palota: hanem a város szélén terpeszkedő egyszerű épület, amely elvonultságában csak igaz emberi célokat szolgál, csak mentsvára egy a fejlődés utján haladó városnak. Személyes érdekű, pártelvi kérdések sem fűződnek a közkórház megoldásához s igy ki csodálkozik, hogy a városházán sincs napirenden ez a fundamentális kérdés. És ha sem város- kormányzási programm nincs, amelyben első helyen követelödzne a közkórház kérdése, sem naponta nem bot- lanak bele ebbe a szerencsétleu ügybe a hivatalos városnál, akkor mi már értjük és mások is megérthetik : mikép pereghetett le nyolc hosszú esztendő a nélkül, hogy érdemleges intézkedés történt volna az uj közkórház létesítésében. Mert ki tulajdonit jelentőséget ma már, a minden tavaszra megjelenő stereotip híradásnak: hogy a város vezetősége legközelebb Budapestre megy a kórház ügyét előbbre vinni, mikor ez már nyolcadszor történt meg s az egészségügy köteles fejlesztésében legfeljebb annyi történt a valóságban, (She.) A városi közkórház megvalósítása a lazsukálás vágányán döcög. Bármilyen conciliáns nézőpontból vizsgáljuk is megoldásának keserves vajúdását, — az elnézések, elmagyará- zások, bebeszélések zűrzavaros chao- szából, mégis csak kimered a hideg valóság, hogy hosszú évek Ígérgetése, piszmogása dacára : erre a tavaszra, erre a hatodik, vagy nyolcadikra sincs a kórház megteremtéséhez a közönséget megnyugtató előkészület foganatba véve. Poat nyolc éve, hogy az uj közkórház felépítéséhez, •— a város átalakulását követő, változott viszonyok, — megrendelték a sürgősséget. A nagy lázzal siető kifejlődés legeslegelső kivánalma tehát az kellett legyen, hogy első sorban városfejlesztési, de feltétlenül kulturális, társadalmi és emberbaráti szempontokból is, a minden izében átalakuld Szatmár- Németinek modern egészségügyi intézménye épüljön, hogy ez mintegy bázisul szolgáljon a további fejlődéshez. E helyett a törvényszerűség helyett azonban, , a viszonyok alakulása iskolákat, bérházat, tisztviselői fizetés- rendezést., erdőüzletet, vízvezetéki és csatornázási előmunkálatokat teremtett, — vegyesen mindenfélét, — ahogy épen kérdések felmerültek s a hogy a tényleg ámulatra méltó városfejlődés felbukkanó kívánalmai az orruknál fogva vezették az intéző köröket A teljes programmnélkiíliség látszatát mutatja ez a fejetlen városkormányzás, — mint ahogy nincs is tudomása teremtett léleknek Szatmár- Németiben arról, hogy milyen kitűzött cél felé irányítva halad ez a mi városunk a kifejlődésben. Vajon financiális, kulturális, socia- lis alapelveken nyugosznak-e az intézkedések, — vagy hogy azok akik hivatva vannak az intézkedéseket megvalósítani: vájjon őstermelő, iparos, vagy kereskedő várost látnak-é a polgárság zömében s az éles figyelés irá nyitotta gondolatmenetekben van-e hát kialakult tervszerűség, a mely a város irányítási alapelveit összhangba kívánja hozni a főfoglalkozási ágak közül a domináló erejűvel ? Soha erről sem szóval nem hallottunk,' sem Írásban nem olvastunk, — de a conkrét kérdése,k megoldásánál sem láttuk az egy programúihoz ragaszkodás szigorú betartását. A fejlődés hatalmas arányú fellobbanásaiban ellenben sűrű tapasztalatot szerezhettünk, hogy az intézmények létesülése, önmaguktól felvetődő kérdések megoldása, maga a városi élet: mindenkor szoros nexusban áll a mindenkori országos napi- pőlitikával s az önállóság teljes hiányában botorkál, vacillál, piszmog a TÁRCA. Április első. Alig terítette rá a falura vidám arcát a nap, Fazekas Péter uram csendesen kihúzódott a kapun, mondhatnék teljes lelkiismerettel úgy, hogy őkelme, bizony, szépen elszökött hazulról... Halad egyenesen ... de hiszen még ő maga sem tudja hova. Hát hogyne menekülne: április első. Es még valami bolondot találnának járatni ott- ' hon a személyével. Mert isten úgyse’, nagy bolond az az ő veje. S a drógalátos párja is szakasztott olyun. Jól összeillettek ... A Peti gyereket mór elküldték a boltba — arany magért. A Julist is kifuttatták az udvarra, hogy ime, — négy lába van a János bácsiók kutyájának . . . S akárhogy is ügyel az ember magára, bizony, mégis könnyen megtörténhetnék, hogy egy megfeledkezett pillanatban őt is a bolondok sorábu ugratnák. ö bizony, nem komája az ilyesminek. Ne figurázzák vele senki. 8okkul komolyabb és megélemedett ember ő már annál, hogy- eem őt valaki kitréfázza. Nem illik ez már ő hozzá. Deret hord ő már a bajuszán s a hajára is ugyanc-ak hintődik már ez a fehér A vállán hatvan esztendőt cipel I úgy jár annak súlya alatt, minthogyha mindig krajcárt keresne a földön. Nem szereti ő már a bolondságokat ... A tavaly is hogy járt 1 Hát azt mondja az anyjuk fru9tok után: — Jöjjön kend,,apjuk, csókolju meg a számat 1 Persze, nugyot bámult Fazekas Péter uram a dolgon. Rég nem hallott ő már ilyesmit. Elfelejtette ő már ennek a gyümölcsnek az izét is. Pedig haj 1 Régen de sokut kóstolgatta ennek a zamatját I Még azt hitte e kívánságra Fazekas Péter uram hirtelen, hogy az anyjukomnak, uram bocsá’l valami baja esett. De, bizony, csuk odaszól mosolyogva másodszor is az anyjuk: — Jöjjön csak kend csókolja meg a számat, no! Hát legyen meg gondolja Fazekas Péter uram. Utoljára is nincs abban semmi. Az aszalt gyümölcsöt is csak megkóstolja az ember. Azér’ csinálják ... Hát aztán amint Fazekas Pétur nyújtja a nyakát a gyümölcsre, nagyot kacag az anyjuk és azt mondja : — Április első I Na, hát igy megjárni I... Aztán még a faluban is bosszantották már vele: — Hm. Há’ jó vót a csók, Péter? Hát, bizony ő márna nem lesz otthon. Nehogy ismét valami csúfság álljon elé... De hát hova megy tulajdonképen ? Hát ugyan hova'’ is mehetne az ember más felé, mint vagy a korcsmába, vagy a boltba? ugyan még egy alkalmatosság a gyülekezésre: a kovócsműhely. De, bizony, most nem igen lenne kedve az embereknek versenyt tréfálni s versenyt kacagni a „uiajszler ur“ kalapács- figurázásaival. Nem lehet még ülni a ko- vácaműhely előtt a korláton, hogy ott az ember lógassa a lábát. Hideg van még ahhoz (Aunye! de kutyálkodik ez a széli Minthogyha száz tűvel akarná az ember bőrére varrni a ruhát... Ne izéij, hél Azár’ van az embernek annyi ága, bogy ne egykönyen jöjjön le róla, amit magára felvett 1.. .) Máma különben a korcsmát is elkerüli Fazekas Péter uram, mert... Igen 1 Ott is mi történt a tavaly ilyenkor vele! Azt mondja Durulyá Jóska neki: — Gyere be, P éter, igyunk meg egy decit. Én fizetem! Hát be mentek és megittak egy decit. S, bár csak ennyinél maradtak volna 1 De bát az italnak olyan természete van, hogy, ha megiszik belőle az ember egy decit, hát szédül a feje — a másik deci után. Érezte ezt Durulya Jóska is mert ebbeli tálentuma fáintosan ki vala fejlődve. Épen azért ugyancsuk kiabálta: — Még egy decit! Én fizetem I És igy ők ketten jócskán bedeciztek. Mert hát a komoly ember is csak eliszogat csendesen... Mikor aztán távozási állapotba jöttek, hát azt mondja Durulya Jóska: — Na fizesd ki, Péteri — Hát azt mondtud, te fizeted: Erre Duruly Jóska nagyot kacag és I ő is azt kiáltja: — Április első! Nem megy ő bizony, máma korcsmába se... Dd hát a boltban mit csinál ?... Igen ! Nincs mivel hajtani a lovat: ostor kell. A kerék is nyikorog: keréksárt is kell venni... Estére aztán csak eljárják a bolondjukat otthon avval az „április első“-vei. Akkorra tudniillik, ő is csak megakussza valahogy az ostort és keréksárt a boltban ... Fazekas Péter uram úgy elszórakozott ezeknek a gondolatoknak elméjében való forgatásával, hogy azon vette észre magát, hogy már a bolt elibs ért... A boltba benyitva azt tapasztalá', hogy ott vevőknek- bizony, nem valami nagy summája szorong. Ott, bizony, nem igen akadna akivel eltárgyalná az időt, hogy ha az Isten nem hozta volna segítségül annak az ostornak és keréksárnak a szükségét. Bizonyára, a vásárlókat is mind áprilist járatni menesztették el onnan. Nohát csak raenesszék, akár a félvilágot is; őt, tudom Istenem, nsm teszik bolonddá !... Amint Fazekas Péter uram befordul a boltajtón, hamiskásan összevillan a két kereskedősegéd szeme. S az egyik, mialatt papírból zacskót sodorintott, egy philantrop komolyságával mondja a másiknak: — Milyen szerencsétlen az a Márton Samui A nyáron elpusztult egy tinója, most a télen egy ökrének kitört a lába, a tegnap pediff egy ötlábu borjut ellett a tehene. Semmi haszna benne . . . — ötlábu borjúi Az én Márton sógoromnál I uramisten! ez már nem mindennapi dologi — álmélkodik magában Fazekas Péter uram s ölte az ötlábu borjú utáni kíváncsiság úgy, hogy Fazekas Péter uram oldanagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t mi közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevrauz és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők 1
