Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-12-30 / 52. szám
SZATMÁR ÉS VIDÉKE. Apróságok. Végre tehát nagynehezen elértünk az esztendő végére. Nehéz egy esztendő volt, az bizonyos, s bár a Balkánon folyt a háború, mégis annyi ember esett el nálunk, mintha csak itt is háború lett volna. — Hogy milyen lesz az uj esztendő, — sóhajt fel sok ember — azt nem tudom, de hogy ennél rosszabb már nem lehet, az több mint bizonyos. • Kezdődni minden esetre úgy kezdődik, mint az előbbiek. „Boldog uj évet kivánok I“ fog hangzani minden felöl és nyújtja a kezét a sok gratuláló az újévi ajándékért. Aki kapott eddig, az most is kapni fog, csak akinek adni kell, annak marad nehéz a helyzete. Hasztalan minden bosszankodás a szokás ellen, azt a sok reményt, mely ez utón keresi a teljesülést, nem szabad figyelmen kívül hagyni, s most igazán jótékonyságot fogunk gyakorolni, ha a felénk nyújtott üres kezektől nem sajnáljuk az ajándékot. * Az év befejezése különben nagyon vígnak Ígérkezik. Kabaré mindenfelé. Ha az egész esztendő szomorú volt, legalább a vége legyen jókedvű. A családi tanácsban nem kis fejtörést okoz, hogy hova is kellene elmenni. Egyik a Kaszinó, másik az Iparos Otthon, a harmadik az Iparos Olvasókör, van aki a Pannónia és a Kereskedő Ifjak kabaréja mellett van, mig végre megszólal a családfő: — Sose törjétek a fejeteket, oda fogunk menni, ahol az élő malaczot sorsolják. Hátha megnyerjük! * .Éjfélkor, mint rendesen történni szokott, az idén is el fognak rövid időre aludni a villamlámpák, s mikor ismét felgyulnak, kezdődik a „Boldog újévet 1“ kívánás. Erre mondta Pumpfy urbarátjának: — Ez nagyon praktikus szokás. Ilyenkor szoktam én feltűnés nélkül eltávozni és elmenni egy más helyre, ahol aztán az újévet elkezdem. • — Tekintetes ur! — szólit meg az űtczán egy ismerős alak — nagy bajban vagyok, tessék rajtam segíteni. Újévkor mindig '2 koronát szokott adni, ha most 1 koronát tetszik adni, ki leszek elégítve. — Rendben van 1 — szóltam és fizettem, mint katonatiszt. A mostani időket jellemzi, mikor a hitelező maga ajánlja fel az 50%-os kiegyezést. Igaz, hogy a mikor otthon a lisztát átnéztem, rájöttem, hogy az illető csak 1 koronát szokott kapni és igy becsapott, de hát mindegy, ez is a mai időket jellemzi. Demeter. Sirolin "Roche" orvosilag ajánlva a légzőszervek mindennemű megbetegedés» ellen. tüdőbetegségek, gégehurut, szám árhurut, ^gyermekek gőrvélykótja ellen., Msphmfó mindért gyógyxearféröan ém • W*« HÍREINK. A visszavándorlók. A legaktuálisabb théma, melyről napjainkban Írhatunk, a kivándorlás kérdése. Az élet nehézségei, a létfen- tartásért való folytonos küzdés az alapja annak, hogy rövid 10 év alatt másfélmillió ember vándorolt ki tőlünk Amerikába. Pénzé téve csekély vagyonkáját, itt hagyja az anyaföídet s uj földet keres, hol könnyebb az élet, mert van munka s kenyér. Azonban ez az állapot is változott. Amerika már nem bírja befogadni a kivándorlók ezreit s azoknak, kik a küzdelemben kimerültek, egyetlen vágyuk az, hogy újra viszontlássák az édes hazai földet s vállvetve, egymást megértve munkálkodjanak a haza boldogitásán. Kedvenc théma, melynek feldolgozása kívánkozik az iró tollára. Van-e ennek — Édes -anyjuk már mikor ilyen esztendős volt”. , három bálba is táncolt. — Az más idő volt jányom .. — Nono öregem .. mi is voltunk ám. — Mondja édes anyám. — De már akkor) — Mit akkor? Akkor még nem is mertél szólani. • — Kicsoda? — Te la! — Már meg is csókoltalak. Az anyjuk ráütött az apjuk szájára. Juliska meg kiosont... De csakhamar hózta dolgos, gömbölyű karjain a kész báli rühát. Az első báli ruhát. — No e’ szép. Szalmán kezdik, aztán csépelnek. Itt a kész kalász. Sejtettem, hogy mi lesz belőle. . * És ott vannak az első bálon. Az Olvasó-Kör első bálján. . I Milyen szép, egyszerű természetes viragbokréiát kötött össze ez a kis eleven kör. Mintha a régi időknek természetes levegője áradt volna a uagy, tágas teremben. A sok-sok szép virág közt nem utolsó Juliska sem. Sőt... mi tagadó benne .. talán, talán a legszebb. A legüdébb. A legkedvesebb. Olyan, mint a gyönyörűséges mezei virág. A maga bájában. A maga természetes ruhájában. .Minden ékességében. A fiatalság körülrajongja. Oh .. az ilyen leánykának nem kell sok bál. Nem kell piac. Viszik ... Kérik . .. .... Egyszer csak zsibongás támad a teremben. A fiatalok tiszteletteljesen félre oszlanak. Minden szem a terem közepére néz. Minden tekintet oda vetődik. Hát uramfia, az »apjuk«, meg az »anyjuk« járják a menyasszony-táncot. Azt a régi, azt a gyönyörű, azt a mozdulatában megkapó táncot. Amelyet csak a magyar ember, meg a magyar nő tud lejteni. Micsoda tánc! Micsoda fordulatok! Micsoda lebegések. És mintha az évek lehullottak volna arról a két táncosról. Akár csak uj tavasz virulása. Friss természet buzdulása. Édes mosolygása volna. Juliska maga is lélegzet nélkül nézi.. nézi.. Boldog leány, kinek a szülei ilyen életkedvben .. ilyen tiszta örömben táncolják újra menyaszonyi táncukat a leányuk első bálján . . ... Mikor pár hét után Juliska uj- ján karikagyűrű fénye csintalankodott... az apjuk újra rettenetes füst karikákat eregetett a pipájából. Aztán belemosoly- gott... bele nevetett a füstfellegekbe. ts maga-magának beszéli... — Eppeg’ igy gondoltam. Hogy mi-: kor leányom az első bálba volt... én meg az utolsótól búcsúztam el Mert mostanság aztán: csitt I Izé! De még a Juliska lakadalmán ... eltáncoljuk a menyasz- szonytáncot. Aztán mondhatjajaz anyjuk, hogy — — — izé! Csitt... hivatottabb mestere, miut a mi nagy népszerűségnek örvendő országos hirii írónk, Bodnár Gáspár, ki e kérdést egy rendkívül tanulságos színmű keretében dolgozta fel. Nemcsak az iró, de mi is a Mester legsikerültebb munkájának tartjuk, ki e müvével évek óta készült a nyilvánosság elé. Az iparos élet nyomorúságát, keservét, örömét gyönyörűen festi a szerző s hisszük, hogy a szatmári diadal után rövidesen hóditó útjára indul az országban. Bodnár Gáspár irói qualitá- 8ait nem szükséges újból fejtegetnünk, kevés irót ismerünk, ki az iparos élet ügyes-bajos dolgait jobban tudná, mint ö. Zamatos, töröl metszett magyarsággal, pompás érzékkel dolgozza ki thé- ináját. Színdarabját karácsony másod- napján adták elő a kath. legényegylet iparos műkedvelői. Szűcs János, Szűcs Lajos, Manfrédi Margit, Csécsey István ügyes, eleven játékukkal szinte feledtették, hogy műkedvelőkkel van dolgunk, bármely hivatásos színpadon megállották volna helyüket. Szinte beleélték magukat a népszerű iró gondolatvilágába. Így a darab hatása is igen nagy volt, a darab humoros, jóizü vonásait a közönség hangos kacagással fogadta, hol pedig az érzékeny jelenetek sora következett, köny csillogott a szemekben. A szerzőt a szereplőkkel együtt sokszor kitapsolták. A rendezés fáradságos munkáját Haller ' Ferenc végezte. * — Boldog* újévet kívánunk! — A jövő. Lassan, csendesen múlnak a percek. Csak néhány óra még, és egy immár haldokló esztendőnek sorsa végleg megpecsételtetett: — a vég bekövetkezett! Még csupán néhány pillanat, még egyet-kettőt nagyot lobban az életnek az elmúlással küzködö lángja, még kínosan nyöszörögve utól*ókat recsegve-ropog az időnek kereke s azután egyszerre ki lobban a láng, megszűnik az élet, az idő is egy szempillantásra — úgy tetszik — megáll s ami mégcsak' oly kevéssel is ezelőtt az ismeretlenségnek titokzatosságába burkolva volt, immár a feledésnek, az enyészetnek szántan, már csak a múltnak emlékében él... Terveinket s vállalkozásainkat kisérni fogja-e a szerencse? Valóra válik-e hát az álmunk, mit titkon oly régen I szövögetünk ? Halandó balga ember I ki tervezgetéssel, álmok kergetésével töltőd el életed, a jövőnek nyitját hiába keresed s a „titoknak oldó zárát“ hiába feszíted! A hozsánna, mely ajkadról a titokzatos jövő, a ragyogásban előtted pompázó újév felé repül, álmaid összeomlásának kísérő éneke is lehet — úgy lehet! A hym- nusz, mely feléje száll, nemcsak győzelmi dal, de halotti ének is leheti A születésének percétől kezdve mind mélyebb titokzatosság mezébe öltözött jövő felé tehát hiába mélyed el kutató tekinteted. Ménnél türelmetlenebbül hajszolod, annál titkosabb, annál tneg- fejthetetlenebb s elérhetetlenebb lesz számodra az. Ám a jövő élet mégsem absolut bizonytalan. Az álmoktól és tervezgetésektől megtisztult, megfeszített és nem csüggedő munkának, a, verejtéket hullató fáradságnak igenis gyümölcse lesz, s a lankadatlan szorgalom, a jó szív és a könyörület s a másokat is boldogító szeretet előtt mégis csak vészit titokzatosságából a jövő élet s az ezeknek szentelt élet bizton meghozza az anyagi jólétet, a boldogulást, a lelki békességet s az óhajtva vágyott boldog újévet! — Lapunk kiadóhivatala jelenti, hogy tiszteletpéldánynyal ezután csak azoknak szolgál, akik a lappal és a lap nyomdájával állandó összeköttetésben állanak. Akik kivételesen mégis igényelnék más címen a tisztelet- példányt, jelentsék a kiadóhivatalba. — Karácsony az Irsik-árvaház- ban. As idő mostohusága bizony ránehezül az árvuházukra is. A rossz termés megszorítja — gondolta az Irsik-árvaház vezetőségé — az árvák örömét is, a karácsonyfa termését. A jó Isten azonban nem hagyja el az ő árváit. Talán éppen ilyenkor, a csüggedések idejében matatja meg atyai kezének jóságát. Az Irsik-drváhaz karácsonyfája is érezte ezt az igazságot. Nem állott szomorún-kopaszon. Jöttek a jóttevők . . . sietve és örömmel Hozták adták az árvak részére kegyeletes áldozataikat. így Pemp Antal prelatue- kanonok 150 koronát, Jordán Károly kanonok 100 koronát, Hehelein Károly prelátus- kanonok 50 koronát; Szabó Liván prelátus: kananok 50 koronát, a főt. Káptalan 50 koronát, dr. Szurka Lászlóm! Beregszászból 10 koronát; Weisz Róza Budapestről 15 koronát, Krasznay István ny. t. bíró 10 koronát, dr. Dobossy Endréné 10 koronát, Fincicki Béla tiszapüspöki plébános egy rendbeli ruhának valót, Székely Józsefné tanítónő egy rendbeli köténynek valót, Varga százados egy kosár almát, Léber erdőtanácsosnó egy kosár diót, Fogéi Károly kereskedő fügét és cukorkákat, Klepper Albertné cukorkákat, Lővy Miksáné könyveket és írószereket ... és ezekhez, hogy a kis Jézuska az ő ajándékát el is helyezhesse az árvák örömére, küldött Kocsis János vasúti tiszt egy uagy-nagy karácsonyfát. A melynek lombjai alá minden árvának elférhetett és mindegyiknek megteremhetett a maga szerény kriszkindlije. A kis ünnepség egészen szűk körben folyt le. Családias jellegét emelték az árvák megható énekei és szavalatai. Ott volt Pemp Antal prelatus-kanonok, a ki atyai jóságával és meleg szeretetével vette körül azokat a gyermekeket, a kiktől a jó Isten korán elvette a szülőket. A városból is eljöttek uéhányan, kik az intézet iránt mindig tiszteletre méltó érdeklődést tanúsítanak. — Rendkívüli városi közgyűlés. A városi törvényhatóság tegnup délután rendkívüli közgyűlést tartott Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A közgyűlés megtartását a különféle állandó bizottságoknak még ez évben való megalakítása tette szükségessé. A központi választmányba bnválasz- tattak: dr. Farkas Antal, Forencz Ágoston, BUDAPEST, Till. József-körut 16. sz. S-^-T7-0“5T 1TAQT-SZALLODA TELEFON: József, 20-62 és József 20-68. Modern szálloda njjonnan berendezve, légrfutés, hideg; és meleg; víz minden ezob&ban, lift éjjel-nappal. EGYÁGYAS szobák 3 koronától, KÉTÁGYAS szobák 5 koronától ’'iifÄa.uxuka “ol4k Reggeli Kivé v. tea v. csokoládé tojás vaj ■Stemény Újonnan bevezetett PENSIO-rendszerünk, napi ellátáB 5 koronáért, mely áll: Ebéd leve* előétel •Alt körítve tészta fekete kávé Vacsora előétel ■fiit körítve téezta gyümölcs ■ajt 3-10 Ezen napi ellátás 5 korona. — Szobák hosszabb tartózkodásnál megegyezés szerint — Szobák havi bérletre 80 koronától fűtés, világítással. 7 O A BIKSZÁD! m természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. Á legutóbbi termésű savanyú uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld 44— a bikszádi fürdőigazgatóság.
