Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-02 / 35. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. köknek mindössze a konstantinápolyi ke­rület (rialet) maradt ■ a Londonban tanács­kozó nagy hatalmak követeinok egyértelmű Ítélete úgy szólott, hogy a török tartozik Drinápolyt átadni és bókét kuli kötnie, le­mondva európai birtokairól, hogy megtart­hassa Konstantinápolyi. A nagyhatalmak követeinek londoni tanácskozása és Ítélete után, melynek a tö­rök magát alávetette, azt sejtettük, hogy vége a háborúnak. De uj meglepetés következett. A szövetségeseknek a koncon való összeve- széso s uj szövetség keletkezett: a romá­nok (akik eddig csendesek voltak), a szerbek és a görögök egyesült erővel a bolgár ellen támadtak s Bulgária, mely a csatában úgyis legtöbb vért vesztett (százezer embere hull­ván porba), nem bírta az ellene szövetkezők támadását, kénytelen volt békét kérni ezt a békét Románia fővárosában, Bukarestben e hónap 7-én pecsételték meg. A béko igen lealázó Bulgáriára. Mig a görögök 50 ezer, a szerbek 55 ezer négyszöginéterfóld terü­letet kupink, addig a legvitézebb bolgárok kénytelenek a felével beelégedni s ha hozzá „vesszük,, hogy régi országok határából is. ki h'isitják a Romániával mesgyés területnek egy jókora darabját Romániának, az ember ámulva kérdi, hogy érd< mos volt-e százezer katonáját a háborúba feláldozni, hogy or­száguk a mondott területtel nagyobb s ta­lán az elesetteknél kétannyi leigázott ide­gen emberrel több alattvalója legyen. Az első napokban hire ment, hogy az európai hatalmak ezt a Bulgáriára szégyen­letes békét nem fogadják el és maguk a ha­talmak fogják megállapítani az országok uj határát. De az óta más szél fuj. A hatal­muk nem avatkoznak bele és Bulgáriát, sor zára hagyják. Amit Bukarestben főztek, azt kell enni, szerbnek, bulgárnak, görögnek egyaránt. Legjobban Románia járt, mely a háborúban mitsem kockáztatott és értékes főidet kapott. Emberi számítás szerint ez a béke tar­tós nem lehet, mert Bulgáriának nagy sé­relmével és az igazság, mog méltányosság lábbal taposásával kötötték. De a nemzetek életében az erőssé a jog és igazság és a gyöngéknek hallgatni kell. Ha Bulgáriu tényleg úgy legyöngült a hogy mondják, erőre kell kapnia, ha igazságához el ukur jutni. De ezenfelül is van egy kis baj A tö­rök vitézkedés, mikor a szövetségesek egy- thásru agyarkodtak, ő is megindult legjobban sajgott birtokát Drinápolyt visszakövetelni. Hogy a hatalmak visszaszoritják-o, még nem képedve állapította meg a padláson elhelye­zett vetitő'-közeg tévedését. — Velenyák ? — Tessék parancsolni.-7 Maga már megint be van rúgva ?- — Nem, kérem alázatossággal. — Hát akkor vigyázzon, mert úgy le- lóilitotn onnan, hogy holta napjáig meg­emlegeti t A közönség pokoli mulatsága csak el­fojtott derültségben mert megnyilatkozni. A tanár ur újabb csöngetyüjele pedig Colleoninak, a zord condottiere-vezérnek a lovas-szobrát varázsolta a vászonra. „Az a bájos halászleány, a kit itt lá­tunk, a mint édes merengésben dolce far- niente-vel és harisnyakötéssél foglalkozik, a velencei népélet egyik tipikus kifejezője. Szelíd, fekete szemei ábrándoson tekintenek reánk .. .* — Vasból van a nadrágjai — sivitott fel a kedélyes hang az állóhely felől.-1- Nem fogod be rögtön a szádat, te veresbeju csirkefogó ? 1 — Lóháton köti a etrimflit/ A tudós uránista a dühtől reszkető kecskeszállal fordult a kép felé. — Velenyák 1 Vén barom I Mit csinál megint? — Igazítom a képeket, kérem nlázatos- íággal. — Hallja, csak annyit mondok, hogy .Izedjé Össze azt u pálinkától meglfótyogoso- dott maradékeszit, mert 1-ten ucscse letöröm a derekát 1 Érti? A — Értem, kérem alázatossággal. Újabb csöngetésre ogy gondoláját hajtó férfi képe tűnt fel a vásznon. „A mit itt látnuk,' az Szent Márk szárnyas oroszlánja, mely u pinzoltán álló egyik gránitoszlopon látható.“ •— Csónakázik az oroszlodny! — süví­tett aZ ismert hang az állóhelyről. tudható, hogy a török szót fogad-e, még az is kétséges? Summázva a dolgot, így kell látnunk a dolgot: a bukuresti békekötésen rajta van a pecsét és ez az érdekelt népek beleegye­zése, ha a török nem csinál többé galyibát: a háborús földön nem folyik többé vér és megkezdődik a szántás, vetés. De mennyi veritékes munka árán lesz itt olyan dús ara­tás, hogy az emberek elfeledjék szenvedései­ket, elapasszák könnyeiket behegedjenek a sebek, amelyeket ember mészárlás okozott? De mit ér ma ezekre gondolni ? Inkább adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy a szom­szédunkban kiütött tűz nem kapott a mi házunk ereszébe. A tüztől való félelem költ­ségbe sodort ugyan, de mi az a csapáshoz, amit még egy győzelmes háború is okozott volna ? Figyeljen e névre és kérjen mindig határozottan Erdőgyöngyét. Hasonnevű értéktelen utánzatok vissza- utasitundók 1 Erdőgyöngyemiivek Horlts Löw, Brünn-Huasovltz 20-26 Szemlélődés. A gazdasági életre rendkívül káros volt a szüntelen esős időjárás. Reánk, városiakra legalább mégis volt annyi haszna, hogy ezen a nyáron nem igen fürödtünk portengérben. Most azonban, hogy megint egy pár derültebb és melegebb nap jött, előkerült a por is. Különösen két utcánk van, ahol egy kis száraz időjárás mellett tűrhetetlen a por. Egyik a vasúti indóháztól bevezető utca, — én nem tudom, hogy mi a neve; — a másik a Bányai-utca. Mind a kettő nagyon forgalmas; u Bányai-utcán két sor ház is van, ennek tehát a lukói is nyakig ülnek az ablakon be­A méregtől fuldokló professzor már föl se mert tekinteni; rekedthangon folytatta: „A másik gránitoszlopon Szent Tivu- dur szobra látható, lábánál egy krokodilus- sál.“ — Fekete krokogyélus! Egy kucséber áll a farkánI Az hajtja lapáttal! — hang­zott a nézőtérről. Mire hátra tekintett a felolvasó, a gondola már eltűnt a lepelről. Újabb csön­getés. „Ez a pompás kép itt Paolo Veronese hires festménye: Európa szöktetése“, mely a dózsék palotájában látható.“ — Már megszöktek ! — rikoltott közbe a vihogó hang a háttérből, A professzor fogcsikorgatva konstatálta a képtelen helyzetet. A vászon csakugyan üres volt. — Hé! Velenyák! átkozott vén g|az- ember 1 Mi lesz ? Válaszul egy gyermek hang szólalt meg a padlásról: — Elaludt kérem. Ebben a pillanatban az állóhelyen kéjes kárörömtől csukló kacagás harsogta túl a közderültséget. A bősz urán ista fenyegető dühös ti yöl­téssel ugrott le a színpadról és rohant végig a nézőtéren. —» Megállj csak, te gyalázatos, vörös bitung! | - * De a joviális ifjú nem álltm<gée a kö­vetkező pillanatban a menekülő vörösbaj és az üldöző kicskcizukáll, a múzsatemplomból kirontva, eltűntek az éji homályban. Emelkedőit hangulatban gyújtottam szivarra és a inig, sál cipőimmel a kezeimben, a térdig érő sarat dngafztva, a fogadó felé topogtam, C-öatlos megelégedéssel adtam há­lát a véletlennek, mely olyun könnyid és és tanulságos formában ismertetett meg en­gem Velencével a bugosi lugunák közt. tóduló porban, vagy pedig kénytelenek abla­kaikat zárva tartani. A városnak talán minden lakója tudja tapasztalatból, hogy milyen egészségtelen, csúnya és bosszantó annak a két utcának vas­tag porfelhője, amelyben — mint a londoni ködben — alig lehet látni. Emlékezem, hogy évek óta többször benne volt a sajtóbun a panaszirodáé e két utcának pora ellen. Én magam is Írtam róla már évekkel ezelőtt. Most is szóvá teszem; nemcsak azért, mert sok kellemetlenséget okozott nekem az a kis kvarc-durabkn, amely egyik délután a vasúti utcának porából vá­gódott a szemembe, de szóvá teszem a má­sok érdekéért, — az általános közérdekért is. Hiába öntöznék e két utcát; olyan kü­lönös a kövezetjük, hogy egy óra múlva m»gint por hömpölyög rajta. Azért teljesen ki kell a kövezést cserélni, egészen más rendszer szerint. Miután pedig tudtommal, a Bányai utca az állami ut egyik része, oz illotékes hatóságot kell megkeresni ez iránt. A kétségtelen közérdek miatt bizonyára nem fognak kitérni előle. Szatmár, 1913. eug. 31. Csomay Győző. Apróságok. A zeneiskola fenállásánuk tiz éves jubi­leumát ünnepli, mely alkalomból ünnepélye­sebb formában jelent meg az iskola „Évkönyve“, a „Szutnos“ hasábjain pedig Markos Imre tanár emlékezik meg annak üdvös működéséről. Az egyik dr. Vajay Imre elnököt emelte fel az egekig, mig a másik Bendiner igazgatót rántja le a sárga földig azoknak . nagy gyönyörűségére, akik az iskolát is képesek volnának semmivé tenni, csakhogy őt agyonüssék. * Hogy dr. Vajay Imre elnöknek nagyok az érdemei, ahhoz kétség nem férhet, de hogy ez érdemek méltatása sikerületlen munka, az is kétségtelen. Aki nz Évkönyv­ben uzt a cikket elkövette, az megérdemelné, hogy Mnrkos tanár Írja meg az életrajzát és méltassa irodalmi működését, mert egész bizonyos, hogy az illető a futuiista iskolá nak lehet egy nagyratörekvő díszpéldánya. * Vannak ugyan, a kik a következő passzusból: „nézd, most itt van, majd amott, de a honnan eltűnik, űrt hagy maga után s csak a levegőbeu úszik vékonyka aranyköd: értékes lényének uranypora“ — határozottan arra következtetnek, hogy az iró csak ve­gyész lehet, minek folytán tudósitónk fel­kereste a városban található összes végy- tanárokat, de valamennyi esküvel erősítette, hogy a cikket nem Ő irta, * Markos tanár tiz éven át benne ült az igazgatótanácsban, s a múlt évben gyönyörű szép cikkeket irt ugyancsak a Szamos hasáb­jain ez iskola mellett, a melyekben Bendiner tanárnak is védelmére kelt. Már most mél­tán lehet kérdeni, mikor volt neki igaza ? — A közfelfogás azt tartja, hogy a ki egyszer igy, másszor meg úgy beszél, annak a mon­dására nem lehet épiteri. Abból a tényből azonban, hogy őt a választmány 1000 K tiszteletdijjal adminisztratív igazgatónak je­lölte és ő ettől a Bendiner fellépése miatt elesett, mégis az látszik, hogy most uincs igaza, régi igazság lévén, hogy aki harag­szik, annak nem szokott igaza lenni. Mondhatnak különben a zeneiskolánál bármit is, tiz éves működése megmutatta, hogy hasznos munkát végez és szükség van reá. Az emlékkönyv pedig nem abban hibá­zott, hogy dr. Vajay Imre elnököt az egekig emelte, hanem igenis abban, hogy dr. Tunódy Mártonról egészen megfeledkezett, holott a dolog úgy áll, hogy az egyik nélkül talán még ma sem volna zeneiskola, mig a másik nélkül talán már megszÜDt volna. Demeter. NESTLÉ** GYERMEKUS2T réöbeváln íéjobb és leö< K 1.80 MINDEN GYÓGYSZERÉ es. legolcsóbb" a le DOBOZA Kí.80 MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN ÉS DROGÉRIÁBAN Próbadobozt ingyen küld: HENRI NESTLÉ,Wien.l.Biberstr I73. HÍREINK. — Hazajöttek a boszniai tarta­lékosok. A balkáni zavarok mialt behívott s immár 9 hónapot szolgált tartalékosok végre hazaérkeztek. Kilenc hónapig szolgál­tak szegények, hóban, viharban, — mig itt­hon a család addig éhezett is — s most végre, betelt. Volt is öröm, amerre csak né­zett a szem. Hétfőn hajnali 2 órakor Roga- tic.i, Bosznia-Bródon át érkeztek meg külön- vonuton a szatmári állomásra, összesen 400 an. Boros István százados, Moezoru B.tzil s Kiss Albert hadnugyok kisértek fel őket Boszniá­ból. A vasúti pályaudvar perronján o®y fél­század legénység állt sorfalat szines lámpio nokknl s a pályaudvar sinein túl egy félszá- z«d diszlövésekkel üdvözölte az érkező tarta­lékosokat. A megjelent összes közps katona­tisztek és ezek családjain kívül, mintegy százfőnyi érdeklődő-jött ki az állomásra, hogy lássák a sokat szenvedett csap it bevonulását. Zöldgalyakkal, szallagokkal és zászlókkal díszítve robogott bo a „40 embernek, 6 ló­nak“ épített w iggonokból álló külön katona- vonat s a katonák és a fogadtatásra kijött, közönség viharos éíjene fogadta az érkező hurcosokut. A kocsik ajtajára kiszegezett zászlókon érdekesebbnél-érdekesebb feliratok díszelegtek. Miután háromszoros dirzlövcs hangzott el és a tartalékosok lampionos baj­társaik kisérésében megindultak a kaszárnya felé. Hétfőn reggel fél 8 órakor Ünnepségre gyűltek össze a kaszárnyában. A tágas ka­szárnya udvaron két zdszlóulj katonaság sorakozott. A jobbszárnyon Boros százados, Kiss és Moszora hadnagyok vezetésével a Boszniából hazajött tartalékosok, a'balszár­nyon Ursacze hadnagy vezetésével a helybeli közös zászlóalj helyezkedett el. Az ünnepség kimagasló pontja volt Helvey Adolf őrnagy lelkes beszéde, melyben megköszöni a bátor katonák 9 hónapi fáradtságát a most boldo­gan siethetnek vegre haza akáclombos faluik­ban hagyott szeretteikhez. Hétfőn délután mindenki leszerelt s otthonába utazott. — Szép volt, ünnepi volt a fogadtatás katonáék részéről, de a fogadtatásnál nem láttuk sehol a várost képviselve. Pedig ehhez a fogad­tatáshoz nekünk is hozzá kellett volna adni szivünk melegét s megbecsülésünknek egyébb jelét. Pedig meg kellene őket becsülniük. A mi fiaink tagjai a közös hadseregnek, már ennél a kapcsolatnál fogva is számithat a katonaság .— legalább udvariasságra. Hiszen szeretjük is hangoztatni, hogy a magyar udvarias, lovagias. De ezt a tulajdonságot meg is kellene mutatni- minden kínálkozó alkalommal. — Szatmár város s az Ecaediláp- lecsapolótársulat. Szatmár város és a földbirtokos érdekeltség felebbszést nyújtott be a minisztériumhoz az Ecsediláplecsapoló- társulat azon határozata ellen, moly a belső vizek lecsapolásáról szóló alternatív tervezet végrehajtását elodázza. A minisztériumtól ér­kezett leirat miatt a tegnapi napra, ülést kel-, lett összehívni a társulatnak, melyen a város képviseletében dr. Yajay Károly kir. tan.,' polgármester is részt vett. A leirat értelmé­ben határozott az ülés, amikor kimondotta, hogy a Szatmár — Nagymadarász közötti tá­roló medert egyelőre nem készítik el, ellen­ben a belvizek levezetésére elkészít egy al­ternatív tervezetet, mely szerint a belvizet öt irányban fogják levezetni. A terv végre­hajtása- egy millió korona költséget igényel. Az egyelőre belvizlevezetésre szorítkozó mun­kálatok záros határidőn belül megkezdődnek. — Földgázforrások Sz&tmárou. Dr. Phleps Márton tanár, a pénzügyminisz­ter kiküldöttje itt járt s kutatásokat kezdett földgázforrások után. Kutatásai eredménye­ként megállapította, hogy a holtszamos, , a régi Homorúd s Fülencsés tó medrében olyan gázok jelenléte észlelhető, melyeknek kémiai* összetétele azonos a földgázéval. Phleps tanár feltevése szerint egy ér húzódik Kissárraás .felől Püspökladány—Szatmár felé s erősen föltételezhető, hogy fúrás esetén itt gazdag földgáz-forrásra találnak. Észleletéiről jelen­tést tesz a pénzügyminiszternek. Phleps tanárt szatmári kutató utján Kovács István vízmű- igazató kisérte. — A zeneiskolából. A Dal és Zene- egyesület zeneiskolájának igazgató tanác-a csütötökön tartott ülésében foglalkozott a töb­bek közt Markos Imre tanárnak azzal a hír­lapi cikkével, a melyben éles bírálat tár­gyává tette az iskola vezetőségének és igaz­Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által U7— °° RiMostő Gózmosó gyárában BO A BIKSZÁDI ■■ természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bánt&lmakuál páratlan. Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyitve kitűnő italt szolgáltat. 27— a bikszádi fürdőigazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents