Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-26 / 34. szám

Tűzoltók napja. A nagy nincstelenség sóvár kor­szakában, midőn a szórakozási vágy is megcsappant az emberek lelkében, s a gazdasági válság, árviz által súj­tott nép kétségbeejtő igyekezettel küzd a létért, első pillanatra merész gondo­latnak vélték megtartani azt az ünne­pet, szórakoztató mulatságot, mellyel a tűzoltók neki vágtak a saját maguk napjának, nem csupán vakmerő bátor­ságra vall, amelyik illik a tűzoltóhoz, hanem inkább arra a belátásukra, hogy a publikum is belátja a tűzoltóság értékét teljesen s honorálni is fogja. Ez tulajdonképen a tüzoltónap záró részére értjük, midőn a közgyűlések, versenyek keretében népünnepély ren­dezését határozta el magát a tűzoltó- egylet. Másrészt örvendünk a lezajlott ünnepség teljes sikerének, mert fényes példáját mutatta annak, hogy a közön­ség rokonszenvvel viseltetik az ember­szeretet jegyében működő intézmény iránt akkor, amidőn az idealizmus kihaló félben van s a modern élet rideg rendje szárnyát szegi minden önzetlen lelkesedésnek. A tűzoltói hi­vatás pedig maga az önzetlenség, mert nemcsak hogy nem nyújt anyagi-hasz­not, hanem maga követel áldozatot. A TAUCA. Magyarország tűzoltósága a legrégibb időktől napjainkig. (—i.) A tűzoltóság nyoma legelőször az egyiptomiaknál található, majd a rómaiak­nál Augusztus császár alatt, ki már 700 főnyi rendőrtüzoltóságot tartott fenn. Azután c?ak a XIII. században merülnek fel újabb nyo­mok, mig végre 1517-ben Plattner Antal Augsburgban feltalálja a fecskendőt, melyet van der Heide 1672-ben jelentékeny javítá­sokkal lát el. Az első szervezett tűzoltóság a párisi volt, melyet 1675-ben szerveztek. Az első önkéntes és kötelező tűzoltóság 1846-ban alakult Németországban. Hazánkban a rendszeres tűzoltóság első nyomai Mária Terézia uralkodása alatt találhatók. Ugyanis a fejedelemasszony Balassa bárót a tűzoltó intézmény tanulmá­nyozására külföldi államokba küldte és az ő tapasztalatai nyomán rendelte el 1788-ban II. József császár az első intézkedéseket. 1834. körül Aradon a polgárság léte­sített egy tűzoltó csapatot. Rendszeres tűzoltó intézmény alig volt hazánkban még a XIX. század elején is. Legalkalmasabb tűzoltók a diákok voltak, akikről följegyezték, hogy a száguldó kocsi­kon igyekeztek a vész színhelyére, ámde diák uraimék ilyenkor néha csupa hecoből vete­ményes kerteken, gazdasági udvarokon szá­guldottak keresztül és az első kocsi diákjai az útba eső kerítéseket rendszerint ledontÖ­mi tűzoltó ügyünk hivatásának magas­latán áll. Hozzáértő, buzgó emberek vezetésében elértük azt, hogy a tűz­oltóság végleg megszabadulva a fél­komikum mellékizétöl, a lehető leg­tökéletesebben szolgálja nemes célját. A város közönsége jóindulattal, rokonszenvvel adott kifejezést a tűz­oltóság iránti elismerésének azzal, hogy a városba sereglő tűzoltó csapatokat vendéglátó csapatunkkal együtt nagy érdeklődéssel s szives szeretettel fo­gadta s kisérte az ünnepség minden egyes mozzanatában. Az ünnep maga három főrészből állott: a közgyűlésekből, versenyekből s a délutáni záró szép ünnepélyből. A természet maga is támogatta a tűzoltók fáradtságát és-munkáját: az ünnepség minden pontjának verőfényes gyönyörű idő kedvezett, mely körül­mény az idei abnormis nyárnak szo­katlan jelensége volt. Szombaton délután már Pásztory Árkát zenekarának s kis testőrcsapatának bevonulása- élénk, mozgalmas képst nyújtott a napfény­ben fürdő városnak. Este fél 9 órakor a zenekar szerenádot adott a püspöki palota előtte A püspök távol időzvén a várostól, a figyelmet Szabó István kanonok köszönte meg. Szerenád után takarodó s másnap reg­gel zenés ébresztő volt a város főbb utcáin. A vendég tűzoltócsapatok nagyrésze a fél 9 órás vonattal érkezett. gették, hogy gyorsabban érjenek a tűzhöz és ne kelljen kerülniük a girbe-görbe utcákon. Az Alföld népét századokon át nyo- morgatta a tűz, mely minden évben elpusz­tított néhány községet és pusztításai fölér­tek olykor egy tatárdulással. Bátran elmondhatjuk, hogy Magyaror­szágot századokon át a tűz épen olyan mérv­ben pusztította, mint a tatár-török csorda. Történelmi emlékeink egy egy részét a tűz emésztette meg. Es védtelen volt a nemzet a pusztító elemmel szemben. A nemzet erejét a harcok emésztették, a tűz ellen pedig csak a diákság, a zsenge ifjúság védte a lakosságot. Ám ahol nem volt diákság, a lakosság maga állott be tűz­oltónak. Az elem pusztítását régente nagyban elősegítette az építkezés hiányossága és a tetőzetnek könnyen éghető anyagból (nád, gyékény, szalma, zsúp) való készitése. Néha egész sor ház égett le, mivel egymás mellé voltak építve és valóságos fészkei voltak a tűznek. A kár annál nagyobb volt, mivel az időtájt a tűzkár elleni biztosítás fehér holló számba ment 1 Fulvaink, városaink égtek, ha eljött a nyári forró idő, sőt még most is gyakran üt ki a tűzvész olyan okból, melyet némely el- züllött existenciák meghibbant lelkében ta­lált fel az orvostudomány és amelyet piro- mániának, tüz-kórnak neveztek el. Az ily lelki betegek valóságos pokoli gyönyörrel nézik mint pusztul el embertársaik otthona és száz meg száz embert tesznek földönfutóvá. Hazánkban az önkéntes tűzoltó intéz­mény kezdeményezője a harmincas években Kossuth Lajos volt Sátoralja .ujhelyen, tu- lajdonképeni megalapítója pedig 1860. körül Széchenyi Ödön gróf, török altábornagy, az A helybeli önkéntes tűzoltó és mentő­egyesület d. e. 10 órakor tartotta évi rendes tözgyülését az Iparos Otthon nyári helyisé­gében. A gyűlést Tankóczi Gyula elnök ve­zette s lelkes megnyitó beszéde | hitelesítő küldöttség kirendelése után Flontás Döme titkár terjesztette elő nagy gonddal készített jelentését, s felsorolta az egyesület életében nevezetes mozzanatot alkotó eseményeket. A jelentésből megemlítjük, hogy a testület részt vett a Veszprémben tartott tűzoltó nagy­gyakorlaton, melyen az első dijat nyerte. Kegyeletes hangon emlékezett meg az egye­sület halottjairól. Jékey Károly th. parancs­nokról, Fleckestein István szakaszparancsnok- ról s Tóth Lajos tűzoltóról, ki a keresk. réezv. társaság áruraktáránál történt égésnek lett áldozata. Az egyesület junius 8 tél 15-ig szaktanfolyamot rendezett s résztvett a Szotmár vmegyei tüzoltószövétség Nagy­bányán s Fehérgyarmaton tartott közgyűlésén. Meleg hangon emlékezett meg Dr. Boromisza Tibor megyóepüspök nagyértókü adományá­ról. A pirancsnokeág 12 ülést tartott 58 ügy elintézésével. A számvizsgáló bizottság jelen­tése szerint a pénztár állupota a következő: bevétel 11030 K45 fill., kiadás 10626 K 80 fill., maradvány 403 K 65 fillér. A leltári vagyon szaporulata a két automobil 36000 korona értékben. Tiszta vagyon, mint egyen­leg 22903 K 65 fillér. Tüzesetek száma 1911. év április hó 23-tól mai napig 126, első segélynyújtás 819, őrség 771, 3336 kivezé­nyelt ^emberrel. Nagyobb tűzesetek csak 1911. évben fordultak elő. Nevezoteseu május 2-án a Bartók-droguéria, május 7-én a nagygőz- malmi anyagszertár égése adtak nagy mun­kát tűzoltóinknak. A tisztikar tagjaiul a régiek választattak meg újból. A közgyűlés az ottomán tűzoltó ezred és .császári tenge­rész tűzoltó zászlóulj főparancsnoka, ki a buda­pesti önkéntes egyesületet életbe léptette. Nem sokára a többi városok is szervezkedtek, úgy- annyira, hogy a mai napig országunk 12.614 községe közül 2500-nak van rendszeresen szervezett tűzoltósága. Az 1888-iki kormányrendelet a köte­lező tűzoltói iutézményt léptette életbe. A tűzoltóságok szervezésével kapcso­latban a tűzoltó fecskendők és felszerelések is napról-napra tökéletesebbek lettek, uz egységes szervezés és kellő szakoktatás na­gyobb tért hódított és hatalmas lendületet adott az intézmény fejlődésének a nagyobb és tökéletesebb fecskendők beszerzése, csaknem első helyet foglalja el. Az egyes tűzoltóságok saját érdekeinek megvédésére országosan egyesültek és sző* vétséget alkottak. A magyar országos tűz­oltó szövetség immár több mint harmincöt éves múltra tekinthet vissza. Midőn 1870-ben működését megkezdette, alig érte el a ta­gok száma a százat. Ma ezen szövetség ezer­ötszáz tűzoltóságot magában foglaló tekin­télyes intézményé nőtte ki magát. Az országos tűzoltó szövetség támoga­tásával létesült a Magyar Tűzoltó Tisztek Országos Egyesülete, az országos tűzöl tótiszti tanfolyam rendezése, a katonák tűzoltói ki­képzése. Az országos tüzoltószövetségnek kö­szönhető, hogy a hazai tűzoltóságok egyön­tetű egyenruhát viselnek. A szatmári tűzoltóság 1875 ben ala­kult s közel négy évtizedes múltra tekint­het vissza. Sok és fáradságos munkája kel­lett hozzá, hogy tűzoltói intézményünk ki­emelkedjék lenézett állapotából. Mai szín­vonalára a legutolsó évek alatt emelkedett s Tankóczi Gyula főparancsnok vezetése utolsó pontja a szolgálati érmek kiosztása volt- 17 (űzoitó kapta meg a szolgálati ér­met és pedig Suta János tűzoltó 30, Braunstein Ferenc 25, Máthé Bálint a Kisújszállási Bá­lint 20, Szőllősy Gusztáv, Kerekes István s László Károly 10, Ferenc Ágoston, Flontás Demeter, Winkler Ferenc, Fehér Gusztáv, Dojtor László, Licskey György, Szalontay József, Pintye Pál, Bodó Sándor s Török Lőrinc 5 szolgálati év után. A közgyűlés Tankóczi Gyula parancsnok buzditó beszéde után véget ért. A közgyűlést nyomban kö­vette a szatmárvármegyei tűzoltó-szövetség választmányi ülése, majd közgyűlése, melyen Dr. Falussy Árpád, szövetségi elnök, nyug., főispán elnökölt. A titkári jelentést Ferenc Ágoston tűzrendészet! felügyelő olvasta fel, kiterjeszkedve jelentésében, hogy a szövetség intenzivebb működést már az árvizókozta csapások miatt sem fejthetett ki. Titkár in­dítványára jövő évi költségvetést előző évi­hez aránylagosan állapították meg. Pénztári kimutatás szerint 3198 K 86 fill, bevétellel szemben 1863 K 05 fill, volt a kiadás s így az egyesület vagyona készpénzben és betét­ben 1335 K 84 fillér. Titkár előterjeszti, hogy Dr. Boromisza Tibor megyéspüspök az egyesület védnökéül választassák meg, és ez indítványt a közgyűlés egyhangú lelkesedés­sel fogadta el. A vármegyei kéményseprő testület befolyamodott a szövetséghez uj szabályrendelet kidolgozása végett. A köz­gyűlés ezt is elfogadta. Némi vitát a jövő évi közgyűlés helyének megállapítása képe­zett. Nagysomkut és Mátészalkáról volt szó. Tárgyalta Nagysomkut paszivitását, végűi is a közgyűlés Farkas Arthur meghívására Mátészalka mellett döntött, az ottani tűzoltó testület ugyanis a jövő évben ünnepli fenn­mellett bármikor kiállhatja az egész ország kritikáját, mit be is bizonyított az országos tűzoltó kongresszus rendezésével. A tűzoltóság mindig hálásan fog meg­emlékezni néhai József főhercegre, a magyar füzoltók egykori fővédnökére, a kinek a ma­gyar tüzoltóegyletek szervezése és fölvirá* goztatásában oroszlánrésze volt. Méltó utóda lett az ifjabb József főherceg, a ki elvállalta az országos főparancrnoki tisztet és ezzel kezébe vette annak az ügynek vezetését, melyet halhatatlan apja annyi szeretettel egyengetett. Az önkéntes tűzoltók egy nagy elv­nek a harcoBSui, a harc azonban, amit vi­selnek sokkal szentebb és magasabb és ma­gasztosaid) a hóditó hadseregek minden dia­dalainál. Nem kérdik, hogy gazdagot ért-e a sors sújtó keze vagy szegényt, nem ku­tatják hogy a segítséget igénylő emberek velük egy fedél alatt imádják-e az Istent vagy nem. Csupán segítségre vannak hivatva a nemes humanizmus nevében azon a téren, melyen a magas álásu gróf és az alacsony sorsa földmires nagyszerű emberei hivatá­suknál fogva jót tenni egyesültek. Mert egy ember azért mindig csak egy ember, ha még oly hatalmas, ha még oly erős is. Csak egy szál vesző, melyet gyönge izmok is széttörhetnek. Egyedül az összefont vesszők ellenállása képes dacolni a szétrop- pantó érővel. Azért a tűzoltói tízparancso­lat első pontja: „Egyesült erővel és egymás­ért a veszélyben 1 Mert Istennek dicsőség, embertársainknak segítség!“ — E jelek hir­detik mindenkinek, hogy a tűzoltó férfias bátorsággal szereti embertársait mint önma­gát, sőt még jobban. Mert midőn a harang félrekondul és a kürt vészt jelez, a tűzoltó nem törődik a nap FIGYELMEZTETÉS! előrehaladott nyári idény miatt a még Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! MT A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatóki

Next

/
Thumbnails
Contents