Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-12 / 32. szám

• t. I SZATMAR oimu í3 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Városi közgyűlés. "Választás is volt és aztán a „Pannónia“ bérlete is a szőnyegen szerepelt és igy a nyári szünethez ké­pest elegen jöttek össze a városatyák, hogy a fontos kérdésekben döntsenek, A választás elég simán ment, de már a Pannónia nagy csatározást idézett elő, s végül a tanács javaslata ment keresztül, a közgyűlés a legtöbbet ígé­rőnek adta oda 12 esztendőre a bérletet. A közgyűlésen a főispán elnökölt. A hitelesítő küldöttség kirendelése után következett a polgármester jelentése, melynek érdekesebb részeit az alábbiak­ban közöljük: Tisztelettel jelentem, hogy báró Ghil- lányi Imre földmivelésügyi m. kir. miniszter O.iagyméltósága az ország árvizsulytotta vi­dékeinek személyes bejárása közben útjába ejtette városunkat is. E hó 9-ikén érkezett Szatmárra s a városban meg sem'pihenve egyenesen Ud­vari, Berend, majd a Szamos túlsó oldalán Krassó község pusztulásának megtekintésére ment ki. Onnan visszatérve megnézte váro- euuk határának a Vetési oldalon fekvő és ártérbe eső részét is, mely legtöbbet szen­vedett az árvíztől. A miniszter ezúttal csak futólagosán szemlélte meg az árvizpusztitásait a végből, hogy. tájékozást szerezzen a legsürgősebb tennivalók iránt s azzal az elhatározással távozott, hogy hathatósabb segélyezés és a nép állandó keresethez juttatása céljából, — amint a pillanatnyi szükség enyhítésére a halaszthatatlan intézkedéseket megteszi, újból beutazza a most megtekintett vidéket TÁRCA. A börtönküszöbön. Immár fordul a kulcs zárkám ajtajában, Rabláncaim alól már feloldanak, Babtársaim reám irigykedve néznek, Mert én vissza nyerem szabadságomat. „Ugy-e örül“ — mondja szomorún az egyik, „Ott künn van csak élet, ez itt temető“ „Vigyen ki magával“ sirdogál a másik. „Nekem hátra van még egy pár esztendő.“ így szól a harmadik és mind sorba-sorba Busák, bánatosak szerencsém felelt, iHogy a büntetésnek és a rabságomnak, A szenvedéseknek immár vége lelt. Es nagy csodálkozva vizsgálom a szivem, Vizsgálom a lelkem minden rejtőkét Es keresem bonne azt a nagy örömet, Mely kell kogy betöltse a szabadult szivét. De hiába minden, lelkem néma, hideg, Sem ott, sem szivemben nincsen boldogság, Nekem örömet nem szerezhet Az a megirigyelt arany szabadság. A szivem csak fájón, lassan vontatottan Dobog talán sir is vérkönycseppeket, Szabad vagyok s mégis nem.tudom, úgy érzem A büntetést csak most, csak künn kezdem meg Liptha,y Irén. * a a helyi viszonyok alapos mérlegelésével gondoskodni fog a fenyegető Ínség meg­szüntetésére szolgáló maradandóbb eszkö­zökről és a Szamos felső folyásának sza­bályozásáról. A háborút viselő szomszédos Balkáni államokban felütötte fejét az ázsiai kolera, minélfogva a kormányhatóság messzemenő intézkedéseket tett a védekezésre és intéz­kedései körébe bevonta a helyi hatóságokat is. Az erélyes védekezés szükségességét, de egyszersmint annak hutékouyságát is iga­zolta a temesszigeti eset. Megnyugtathatom a Tekintetes Közgyűlést, hogy nálunk a védekezés szempontjából minden intézkedés megtörtént. Hogy a város utcáin és közterein fokozottabb tisztogatás nem hajtható végre az a csatornázás kiépitetlenségén és a hiá­nyos utcaburkoláson kivül leginkább a szo­katlanul esős időjárásnak tulajdonitha'ó. De igy is mindeu lehetőt megteszünk, igyekszünk elkövetni a közegészség érdekében. Az a panasz, ami u köztisztasági vállalat ellen föl­merült, meg van szüntetve. Megállnpitható ugyanis, ugyanis, hogy e vállalat azért nem tudott kötelezettségének eleget tenni, mert a ezenyviz és ürülék kiöntő helyet elsodorta az árviz. A tanács azonban ujkiönlő helyet jelölt ki és a hozzájáró utat fölszedett hid- pallókból készíttette el. Közhangulatnak vélek kifejezést adni, midőn bejelentem, hogy Papolczy Gyula dr. táblabiró törvényszéki elnökké történt kine­vezése általános megelégedéssel és szinte örömmel találkozott a közönség minden ré­tegében. Nekünk annnál több okunk van e kitüntető kinevezésnek örülni, mert az uj törvényszéki elnökben egyszersmint törvény- hatóságunknak régi bizottsági tagját is üd­vözölhetjük. Tisztelettel iuditványozom, hogy a tör­vényhatósági közgyűlés fejezze ki Papolczy Gyula dr. kir. törvényszéki elnöknek kine­Régi idők... régi alakok ... Jól esik emlékezni a régiekről... rég elmúlt szép idők egy-egy epizódjáról... régi idők kihalt és soha többé fel nem tá­madó alakjairól. A jelen eszembe juttatja a múltat, az öreg kor az ifjúságot. Bégen volt... épen most 48 éve. Olyan kurta nadrágos kis fiú voltam, amikor egy régi vágyam teljesült. Az édesapám elvitt magával Tasnádra, amelynek mérföldekre látszó sugár tornyát olyan forró gyermeki áhítattal néztem naponkint a szántói kúria tornácáról — vájjon mikor fogok én a vá­rosba elmehetni. Szántótól Tasnádig alig egy jó félórai járás. Nekem olyan hosszúnak tetszett az ut s gyermeki kíváncsisággal gondoltam reá, vujjon mit is fogok ott látni. Behajtattunk a nagy vendéglő udva­rára, amely már akkor telve volt úri foga­tokkal. Az udvar hátsó részében hosszú, nyomott, nádfödeles épület, az volt a vendéglő. Beléptünk az úri szobába. Alacsony, füstös, gerendás, tágas helyiség volt. A fe­hérre meszelt falon Garibaldi s a lengyel fölkelő vezérek avult rámába helyezett ké­pei. Az ajtóval szemben fehér nbroszszal leteritett hosszú asztal, mellette az Ermellék urai, akiket már uz apám házától mind sze­mélyesen ismertem. Az asztalfőn László Imre patriárkális alakja, hosszú, lengő sza­kállárai, azután sorban Pagonyi Dénes, Bereczky György, Katira Mihály, Kulifay veztctéie felett érzett örömét és őt ebből az alkalomból átiratban üdvözölje. Jelentem végül, hogy a szervezési sza­bályrendelet áldolgozási munkája befejezést nyert, a tervezetet a bizottsági tagok között ki is osztottuk. Szives elnézést kell kérnem, hogy a sokszorosításba számos hiba csúszott be, Eteket a szervező bizottsági tárgyaláso­kon lesz ulkalmunk kiigazítani. Emttal meg­akartuk kímélni a tervezet kinyomatási költ­ségét, mivel a bizottsági tárgyalás után úgyis újból ki kell a rendeletet adni a bi­zottság által eszközölt változtatásokkal. | Miután a tervezet már egy hónapja áll a bizottsági tagok rendelkezésére, bizonyára nem' lesz kifogása a törvényhatóságnak az ellen, hogy azt végre tárgyalásra kitűzzük, annál kevésbé, mert az 1912. évi LVI1I. t. c -ben megállapított határidő már augusz­tus 1 én eltelt. Tisztelettel javaslom, hogy a törvény- hatósági bizottság a szervezési szabályrende­let tárgyalására augusztus hó 21-ének délu­táni! 3 órájára tűzzön ki reudkivüli közgyű­lést lés annak egybehivásával polgármestert bizza meg. [Közgyűlés a jelentést tudomásul vetl|B. Ezután a választás következett, [ melynek eredménye, hogy nagy töblj- séggel az 5 pályázó közül számtisztté Re&zégei Mihály lett megválasztva. '■'■"Nagy lelkesedéssel fogadta et a közgyűlés a tanács indítványát, hogy dr. Boromisza Tibor püspököt arany- miséje alkalmából a város közönsége üdvözölje. Több kisebb érdekű tárgy elfoga­dása után következett a „Pannónia“ bérleti ügye, mely a szónokok egész csapatát vonultatta fel, s mely azzal Pál, Becsky Lajos, Toka Zsigraond, Balássy Pál, Tarczaly- Károly, mindnyájan évszáza­dos ősi nevek viselői. Az asztallal szemben a sarokban húzta a cigány. Elől egy kis gömbölyű termetű, kopaszodó homloku, örökké mosolygó arcú prímás, Kóczó Károly, a híres pesti Kóczé Antal édes apja. Mikor beléptünk, a társaság olyan barát­ságos üdvözléssel fogadott, mintha valamelyik magán kúria ebédlőjébe léptünk volna. — Isten hozott, kedves Palikám I — Szervusz, kedves öreg barátom! — Isten hozta, kedves ura inbatyám ! A fiatalabbak folugráltak helyeikről, felkínálva azt édesapámnak. Aztán folyt a beszélgetés gazdaságról, vadászatról, lovakról... meg csendesebb han­gon a szegény haza sorsáról. Károly pedig húzta az édes-bús magyar nótákat. Mikor uz ebéd ideje következett, nem kiabált senki pincér után, nem kértek ét­lapot, hanem maga a vendéglős, „Tömpe bácsi“ szolgálta fel az ízletes, jó egyszerű magyar ételeket. Volt ott a csigalevestől a kürtőskalácsig minden jó féle. Ebéd után benézett a szobába Tömpéné asszony meg­kérdezni az uraktól, vájjon megvoltak-é elégedve. Elég ropogós volt-ó a malac . . . bőven volt-é a bus a töltöttkáposztában ? És boldog mosolylyul távozott amikor minde­nünnen felhangzott a dicséret. (Bégen még a vendéglőben is ügyeltek arra, hogy min­den ízletes legyen.) Előkerültek az ezüstfedeles, öblös tajték­pipik, jóféle szodorói, meg cégényi musko­végzödöt), hogy a közgyűlés nagy többséggel a bérletet Pongrácz Lajos­nak, a legtöbbet ígérőnek adta oda. Dr. Tanódy Endre, Heinrich Viktor, dr. Glatz József, dr. Weisz Sándor, Róth Lajos amellett érveltek, hogy uj pályázat bocsáttassák ki, mig Unger István, dr.Lénárt István, Bartba Kálmán és a polgármester ez ellen szólaltak fel s a tanács javaslatát pártolták. A király 80 éves jubileuma al­kalmából tett ösztöndij-alapitvány 1000 kor. kamatát a következő iskolai évre Tatz Kálmán szobrász növendéknek szavazta meg; Róth Sándor zenenöven­dék részére pedig más alapból ugyan­csak a kővetkező iskolai évre 500 K-t adományozott, mindkettőnek kötelessé­gévé tévén, hogy felvételét igazolja. A méltányossági alapon kért csa­ládipótlék iránti 29 kérvényező közül csakis a Zsolnai Ármin kérelmét tel­jesítette, mint akinek a törvény értel­mében erre igénye van, inig a többi 28 kérvényezőt elutasitotta. A szatmárhegyi gyógytár épüle­tének, valamint a régi adóhivatali épü­letnek kijavítását, továbbá Szatmár- hegyen egy uj postaépület építését közgyűlés elrendelte. Fodor György levéltárnok nyug­díjazásához hozzájárult és ez alkalom­ból buzgó működése elismeréséül ér­demeit jegyzőkönyvben megörökíteni rendelte. , Közgyűlés végén főispán bejelen­tálvlyul töltve. Amint később rájöttem, az Ermelléken azt uz egyik kérdést nem lehe­tett soha végérvényesen eldönteni, ■ melyik hát a jobbik ? A vita rendesen azzal vég­ződött, hogy a szodorói jobban ég a pipá­ban, csak egyszer kell meggyujtani, viszont a cégényi mintha illatosabb lenne, meg nem is olyan erős, mint a szodorói.) Egyre-másra ürültek u Csillogó baka­torral telt palackok kipirultak az arcok, hangosabb lett a szó.. . . lelkesebben húzta a cigány. Felállott az asztaltól két ifjú levente, Baosky Lajos, meg Komoróczy Miklós, Kö- zépszolnok és- Szatmár leghíresebb két tán­cosa, legdélcegebb két gavallérja s a ci­gány -elé állva, lassú sarkantyupeugéssel kezdték illegetni lábukat. Majd, amikor Károly belecsapott a hurokba s reá kezdte a toborzót ... vad szilaj tűzzel járták a tán­cot. R-pült a bankó innen is, onnan is a cigány ölébe. Nem kellett akkor tányérozni, tudta mindenik, mi a gavallér tempó. Azután jött a hallgató ... a Bihari-ke­sergő. Siri osend volt az ivóban, mindenki lehajtott fejjel hallgatta, sok szemben ott reszketett a köny. Senki sem szólott, de mindenki egyet gondolt., . Mikor lassan el­halt a bus kesergő utolsó akkordja is, osz­lott a társaság. Aztán ágaskodó, ficánkoló, paripáktól vont négyes fogatok hosszú sora indult ki az udvarról, ki jobbra ki balra. A templom melletti dombtól köröskö- rül, ameddig a szem belátott, a letűnő nap sugárkévétől megaranyozott hullámzó kalász­tenger, zöldelő rétek festői panorámája. A FIGYELMEZTETÉS I Közvetlen & „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatóki

Next

/
Thumbnails
Contents