Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1913-08-05 / 31. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKE. ben, építményekben sokkal nagyobb értékben fekszenek, még nagyobbak az ilynemii pusztítások kárai Nyu- gat-Európában. Feltétlenül szükséges, hogy épít­tessük meg ott, hol erre a kedvező fel­tételek megvannak, a víztárolókat, szabályozzuk hegyi- és nagyesésü pa­takainkat, erdősítsük be kopárainkat: mindezekkel a normális években je­lentékenyen emelni fogjuk bevételein két; az igy mgnövekedett, jövedelm két félretéve, megtakarítva — elérjük azt, hogy ha 1Ö—15 vagy 20 évben jön is egy pusztító árvíz — az nem fog benilnket tönkre tenni amint, nem teszi tönkre a szorgalmas és takaré­kos németeket, franciákat és más nem­zetbelieket sem. Ha azonban a normális években és viszonyok között sem tudunk lábra- állani, akkor ne csodálhozzunk azon, hogy egy váratlan csapás a tönk szé­lére juttathat. Ezenkívül azonban ar­ról sem szabad megfeletkeznünk, hogy nem elégséges a kellő védmüveket pusztán megépíteni, de azokat kellőleg fenn is kell tartani. És e téren vanj nálunk a legnagyobb baj, a legnagyobl hiány. A katasztrófák és állundó bajái hatása alatt több-kevesebb államsegibl séggel még csak megépítünk egyes müveket, de azokat kellő karban tar­tani elmulasztjuk és ily módon már százezreket dobtunk a vízbe. A vízjogi törvény módosításáról] szóló pár nap előtt szentesített 1913: XVIII. t.-c. 7 §-a elrendeli, hogy „a medreknek és partoknak fentartásáról — amennyiben az nem valamely vizi- társulat. feladata — községi határon-l ként a községek kötelesek az érdekel-1 tek terhére gondoskodni.“ Ezek szerint a városok és közsé-1 gek kötelessége első sorban az árvízi elleni védekezés. Kétségtelen, hogy az árvizek M- rai ellen csak folytonos kitartó mun­kával védekezhetünk j sem pillanatnyi feljajdulások és még oly hangos pa­naszok, sem állami segélyek, ha mind­járt a munkálatok fele összegének erejéig adatnak is, magukban véve még állandó, biztos segítséget nem nyújtanak, mert egyrészt katasztrófálís árvizek ellen a folyók felső völgyei­ben az emberi erő igen fogyatékos a természet hatalmával szemben, más­részt az állandó bajok orvoslása is csak akkor vezet célhoz, ha a létesített müvek fentartásáról a legnagyobb ki­tartással és előrelátással gondoskodunk. _________________________Városok Lapja. Sz emlélődés. A peron oszporán, jégverésen és a többi csapáson kivül ránehezül a szatmári szőlő- termelésre még egy baj, amely mindegyiknél a legkülönb. Valóságos egyiptomi csapás. A borfogyasztási adó ! Megküzdesz az idő viszontagságaival, a vincellérek rafinériájával és követelőzései­vel, a sok kiadással, ázol-fázol a szüreten, ki is röffen egy-két hordó mustod az út porába ; mikor aztán nagy fáradsággal, gyötrődéssel behoztad n kis megmaradt mustodat, kife­küdted valahogyan u gégehurutod, — akkor jön a borfogyasztási adó! Megjelennek nálad hivatalos személyek s leszállanák a pincédbe. Vizsgálódnak ott, mint vegytani professzo­rok ; egész lényük csupa titokzatosság s komoly kodás. - : % Félve lesed a történendőket. Van is okod felni. Mert csakhamar megkapod az Írást a hatalmas borfogyasztási adóról, amelynek összegénél nem sokkal ér többet az egész mustod. S még föl sem ocsúdtál megdöbbe­nésedből, már árverés fenyeget. Kapkodsz, futsz-lótsz, törlesztesz, ahogy birsz, mégis C9ak ott lebeg fölötted az árverés réme. El­megy a kedved, hogy szőlőt termelj, bort igyál. |Ez az állapot igazán tűrhetetlen. Hát [szabad-e az amúgy is válságos szőlőtermelést igy megnehezíteni, majdnem lehetetlenné kenni ? Szó volt már arról nem egyszer, hogy ezt a megbénító, túlzott adózást, a borfo­gyasztási adót, egészen eltörlik. De ha még meg van, úgy kellene kezelni, hogy | közön­ség ne érezze olyan hallatlan mértékben a ulyát. A kivetésnél méltányosabbnak ke'lene [lenni s nz adózó érdekeit s érveit Í9 számí­tásba venni. A behajtásnál pedig figyelem­mel kellene lenni mindenkor az általános helyzetre, részletekben is elfogadva a be­fizetést. Hiszen most mindenféle adóbehajtásnak kell ismernie méltányosságot. Csak a bor- fogyasztási adó kezelése volna kivétel? v> í | Egy városban kifogásokat emeltek az ottani munkásbiztositó működése ellen. Ezért feliratban fordulnak a kormány hoz, hogy a rnun- kásbiztositókat államosítsa. Hasonló szellemű feliratok intézése céljából más városokba is átiratot küldenek. Hát bizony, már maga a munkásbizto- sitók autonómiája kifogásolható. Milyen fon­tos, nagy szociális érzéket és tudást, valamint lelkii.- meretosséget igénylő kérdésekbe szóla­nák bole olyan egyének is, akikre nézve a hozzáértés, az alaposság és képzettség nem elsőrangú feltétel. Jelentős állások be­töltésénél szuvuznak, komoly anyagi tételek­nél járulnuk a határozatokhoz Qlyanok is, akik sem elég emberismerettel, sem elég fele­lőséggel nem bírnak. Ez az államosítás igazán üdvös lenne. + A Deáktér parkírozását többször szóba hozták. Addig is ; zonban, amíg ezt valamikor megvalósíthatják, mindenképen kívánatos, hogy a Deák-tér belső részei kikövezi es- senek. Felesleges bizonyitgutni, hogy mi­lyen gödrös, sáros most a tér közepe és mennyire egészségtelen lehet azon, a piac következtében elszóródott szemét bomlása és a tér általános képét is mennyire rontják a hepe-hupás, tócsás részek, amelyek néhol csúnyábbak egy elvadult mezei szekérutnál. A tér belseje négy nagy részre oszlik. Ha másképen nem lehet a mai viszonyok közt, egyenként kellene ezek kikövezését a köv- zéíi előirányzatba felvenni. A kövezésen kivül a finkker-állomást is férj rövidesen meggyógyult és megegészsé- gesedett. Gyukran lelki betogek is felkeresik e búcsú járó helyet. Egy búskomorságban szen­vedő asszony semmi áron som tudott szaba­dulni a reá nehezedő bajtól. Mit csinált ? Elzarándokolt a búcsiii-a s imáját szívesen vette a védőszent s azután visszanyerte lelke nyugodtságát. Sok esetben a fiatalság is szokott ké­relemmel lenni Szent Györgyhöz így a ked­vesét féltő ifjú, a vőlegény, a férj után vá­gyódó hajadon, az elcsábított szerető biza­lommal közelednek hozzá, hogy kívánságu­kat teljesítse. De segedelmet kér tőle az is, aki nagy vállalatba fog, mert ennek sikeres végrehajtását csakis az ő isteni hatalmától reméli. A búcsúsoknak legnagyobb része az asszonyok közéül kerül ki. Az egész búcsú túlságosan egyszerű, menten mindenféle ce- rimónidktól. Az okát abban kell keresni, hogy ide többnyire betegségben sínylődik jönnek, akikre nézve pedig terhes volna a sokféle szokásnak a megtartása. A búcús imádkozik s a szent kút vizében megmosok- szik és végez i búc.uval. Ebben az egy­szerűségben leljük a magyarázatát annak is, hogy itt áldozati szobrocskákat, viaszból készült Mária szobrokat sem dedikálnak a védőszentnek, mint pl. Máriaradnán vagy Baján szokták ezt~ tenni a búcsúk' alkalma- I val. Élővirágból csinált koszorúval vagy csokorral sem kedveskednek itt a védőszent­nek. Áldozatot a mi búc-úsaink leginkább csakis akkor matatnak be, ha vágyuk telje­sülésbe ment. Ha lassanként haza szállingóztak a búcsúsok, megint a régi csendesség lesz úrrá a Vodict kis birodalmán s egyhangúságát csakis az ott tartózkodó madarak csicser­gése vagy valamelyik eltévedt nyáj csörte- tóse zavarja meg. rendezni kellene. Hosszú vonalban állanak és szaporítják a szemetet és piszkot a fiakerek. Az állomás mentén, a levezető csatornákhoz folyó árkot kellene készittetni és arra köte­lezni a finkker-tulajdonosokat, hogy felváltva gondoskodjanak az állomás tisztántartásáról. Hogy pedig a szükséges vizmennyiség ren­delkezésükre állhasson a szemét eltakarítása után a lemosásokhoz, egy nagy medencébe vizet kellene szállíttatni részükre mindennap a városi fogatok által. Szatmár, 1913. augusztus 4. _________________Cflomay Győző, Közgyűlés a zeneiskolában Vasárnap f. hó 3.-án d. e. 11 órakor tartotta a zeneiskola rendes évi közgyűlését, melyek tekintettel az érdekes és nagyfontos- ságu tárgysorozatra rendkívül nagyszámban jelentek meg a tagok. Dr. Vajay Imre, mint elnök nyitotta meg a közgyűlést s üdvözölte a megjelenteket, majd pedig a tárgysorozat első pontja következett: zeneiskolai igazgató évi jelentése, melyet Bendiner Nándor igaz­gató adott elő. A jelentés részleteden beszá­mol a zeneiskola elmúlt tanévi működéséről. Végül a begedütanári állásra jelent­kezett pályázatokról számolt be a jelen­tés. — * Négyen pályáztak : Vellemin Miksa, Neugebauer Róbert, Richter Pál és Leitner János. A pályázókat közelebbről és részletesen ismerteti a jelentés, melyet a közgyűlés egész terjedelmébe tudomásai vett, s mely után B.ndiner Nándor igazgatót szerződésszerű jogánál fogva igazgatóvá vá­lasztotta, mindaddig, mig az intézet kötelé­kébe tartozik. Majd a zárszámadást és jövő évi költ­ségvetést tárgyalta a közgyűlés, melyet szakszerűen és kellő részletességgel dolgozott ki Berey Károly intézeti ellenőr, kinek je­lentését szintén tudomásul vette a közgyű­lés. Ezután a begedütanári állás betöltése következett, mely Richter Pál megválasztá­sát eredményezte, és Szalmárváros átiratát tárgyalta a közgyűlés, mely átirat értelmé­ben a város a zeneiskolát nem most szep­tember 1-én, hanem a tanév folyamán fogja házi kezelésbe átvenni s a már jogerős vá­rosi közgyűlési hatái'ozatlal kimondott és belügyminiszterileg jóváhagyott átvételt foganatositani. A napirend következő tárgya a tiszt' ujitás volt. A tisztikar következőképen ala kult. Elnök: Dr. Vajay Imre, alelnök: Mar kos Imre, titkár: Dr. Fábián Lajos, pénz táros: Márton Lázár, ellenőr és gondnok Barey Károly, ügyész: Dr. Antal Sándor karmester : Veres Lajos, számvizsgálók Bukcsy Gergely és Figus Albert. Választ­mányi tagok lettek: Kőrösmezei Antal, Csolosz Pál, Ferenczi János, Hajdú Károly, Ocsvár Rezső, Sárkány Dániel, id. Lüteczky Endre, Ferencz Ágoston (működő tagok), Dr. Vajay Károly, Dr. Datúokos Andor, Dr. Fejes István, Dr. Keresztszeghy Lajos, Balogh József, Dr. Lehóczky János, dr. Farkas Antal, Dr. Tunódy Márton (pártoló tagok). Az igazgatótanács következőképen alakult: Dr. Vajay Imre mint elnök, Mur- kos Imre mint alelnök, Ferencz Ágoston, Dr. Damokos Andor, Dr. Fejes István, Dr. Lehóczky János, Dr. Fábián Lajos, B-ndi- ner Nándor mint előadó. A gyűlés végeztével indítvány formá­jában szóvá tétetett Jónásué Baranyi Ilona zongoratunárnő kérvénye, melyben véglege­sítését kéri. Közgyűlés az ügyet előkészítés és letárgyalás végett az igazgatótanácshoz tette át. Közgyűlés ezzel véget ért. Apróságok. „Csőd előtt Csehország“ — ilyen cimü vezércikkek jelennek meg mostanában nem­csak a fővárosi, de a külföldi lapokban is. — Uram, teremtőm, — mondja egy helybeli fiskális — én rajiam már, csak az segíthetne, ha ezt a tömeggondnokságot meg­kapnám, annyira csehül állok. * Balthazár püspök képviselőjelöltségéről beszélnek egy társaságban s nagyon megr oszolnak a vélemények arra nézve, hogy helyénvaló-e egy püspöknek képviselőségre pályázni. — Már én azt tartom — jegyezte meg a társaság egyik tekintélyes tagja — hogy n püspöki palást a hordó tetejére nem való. Különben emlékezhetünk, mennyire megbot* ránkozott minden jóizlésü ember, mikor Csernoch János kineveztetvén Csanádi püspök­nek, nem mondott le a mandátumáról. Pedig ez sokkal enyhébb eset volt. • X. ur hires gavallér volt, aki a szép asszonyoknak nagy szerencsével udvarolt, egyszer aztán az/al lepte meg a világot, hogy a város legcsunyább leányát vette el felesé­gül. Barátai emiatt sokat évődtak vele, de ő csak mosolyogva hallgatott, mig végre egyszer nagy komolyan ezt mondta : — Szamarak vagytok, nem értitek a csíziót. Hosszas prakszisom alatt arra az igazságra jöttem rá, hogy csak az a férj le­het nyugodtan távol hazulról, akinek otthon csúnya felesége van. Néha még az is csa* lódhatik I * A balkán háború talán rövidesen véget fog érni, ha ugyan a muszka megint zavart nem csinál. — Én nem is bánnám, — mondja egy tartalékos — ha még tovább is verekedné­nek, egészen addig, amig egymást kölcsönö­sen kiirtanák. Akkor legalább nyugodtan alhatna az ember és nem kellene félnie a bérük kóláétól. * Házbérnegyed lévén, sok embernek kel­lemetlen volt az augusztus elseje. — Könnyű neked, — mondja valaki egy háztulajdonosnak — mert te a saját házadban lakói, nem kell bért fizetned, sőt még te szeded fel a zsíros házbéreket. — Ne irigyeld, mert ez még rosszabb a te helyzetednél is. Aunyi ideje sincs a pénznek, hogy megmelegedjék, mindjárt sza­ladni kell vele a bankba a kamatot fizetni. Demeter. HÍREINK. — Az uj elnök. A király dr. Papolczy Gyula kir. táblabirót a helybeli kir. törvény­szék elnökévé kinevezte. Hivatalosan is meg van tehát „erősítve, amit eddig mindnyájan tudtunk. O volt az egyedüli kompetens jelölt, másról szó sem lehetett. A törvényszék veze­tése neki nem újság, egy pár év előtt, mikor az elnök beteg volt, majdnem egy évig ő vezette, s azonkívül is, mint -helyettes, az elnöki teendőkkel állandóan foglalkozott. Rá­termettsége ez állásra nyilvánvaló, s csakis az ő kinevezése teszi lehetővé, bogy az elnök­változás a törvényszék működésében semmi zökkenést nem idézett elő, halad minden a rendes mederben, amint eddig haladt. Dr. Pupolczy Gyuln. a szatmári törvényszék uj elnöke Szinérváralján született 1853. szept. 27-én. Miután megszerezte a jogtudományi és politikai tudorságot, 1877-ben ügyvédi oklevelet nyert. De ügyvéd csak kevés ideig volt. 1881-től 1886-ig az igazságügyminisz- teriumban működött, mint tb., majd mint valóságos segédfogalmazó, 1886-tól 1887-ig a budapesti ítélőtáblán volt fogalmazó, 1887-ben a szatmári törvényszékhez nevez­ték ki bírónak és azóta itt működik. Hoss'/u ideig volt vizsgálóbíró, majd — miután 1900-ban táblabiróvá léptették elő — mint a büntető felebbviteli és az esküdtszéki fő­tárgyalási tanácsnak az elnöke. — Kinevezése alkalmából a bírói, jegyzői, ügyészi kar, valamint a kezelőszemélyzet testületileg tisz­telegtek az uj elnök előtt. — A püspök jubileuma. Dr. Boro- rniszii Tibor megyéspüspök csütörtökön érte el pappászenteléséuek ötvenedik évfordulóját. A főpásztor — mint azt már említettük, — elkerült minden ünnepséget a Rómába uta­zott, hol jubileuma napján csöndes misét mondott a Szent Péter templomban. Déli 12. órakor a pápa magánkihallgatáson fogadta az ünnepeltet. Bár a főpásztor elvonult szék­helyéről, az ötvenéves évforduló mitsem vesz­tett jelentőségéből. Az évforduló napján a székesegyházban, vasárnap a szatmári egyház­megye valamennyi templomában ünnepi isten­tiszteletet tartottak. A székesegyházban tar­tott misén a polgári és katonai hatóságok testületileg jelentek meg. A városi tanács rendkívüli ülésén táviratilag üdvözölte a fő­papit, kinek ő felsége a következő táviratot küldötte: „Áldozó papságának ötvenedik év­fordulója alkalmából önnek őszinte szerencso- kivánutomat fejezem ki. Ferenc József.“ A jubileum napján s azóta is sok üdvözlő tá­virat érkezett, többek között Csernoch János Minden ruha uj lesz tisztítás és festés által Ruliafcstő a WrW " ® Jl r> ® r ’ll Bn Maft Hti) líl jI* 1" l*ál IfaWBlg BIKSZÁDI természetes ásványvíz, gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan. A legutóbbi termésű savanyu uj borral vegyítve kitűnő italt szolgáltat. Kapható mindenhol, árjegyzéket kívánatra küld 23— a bikszádi fűrdőigazgatóság. fl

Next

/
Thumbnails
Contents