Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-22 / 29. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. '1 MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés áraL Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. SO fill. Fél » . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. az. a # Telefon-szám : 73. HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek ffll. A hirdetések díjjal elére fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Bukott diákok. A mi első kérdésünk, valahányszor iskolai értesítőbe pillantunk : hányán buktak ? A nevelésügynek kétségtelenül vannak inás, fontos, elvi jelentőségű kérdései s a bukások ügye csak a statisztikai kimutatások egyik adatának látszik: — de a társadalmat ez érdekli legközelebbről s ez világítja meg legjellemzőbben az egyes iskolák munkásságát. Az idén is különböző iskolákban lényegesen eltérő volt a bukások arányszáma. Volt oly intézet, a hol nem bukott senki s volt olyan, a hol száz tanuló közzül harminckettő kapott elégtelent. Nem célunk az ország kü- lönböző iskoláit ebből a szempontból felsorolni és egybevetni s akármelyiknek előnyére vagy hátrányára Ítéletet mondani. Nem is használunk az ügynek, ha a helyi viszonyok kellő ismerete nélkül, esetleg éppen a legbuzgóbb testületekről mondanánk kedvezőtlen véleményt. De néhány fontos elvi jelentőségű tanulságot mégis meg-kell állapítanunk. Bármily eltérő is a külön-: bözö városokban és kerületekben az ifjúság színvonala: gyermek-csoportok közt még sem lehet oly nagy a különbség, hogy az egyik helyen a szülői házból csupa jó gyermek kerüljön iskolába, a másik helyen pedig a tanulók harmadrésze silány „anyaginak bizonyuljon. A különböző iskola fajok tanulói közt sem lehet ily lényeges eltérés. A jelenség okát tehát — ha nem is egészen, de tulnj'omó- részben — a tanári testületek eltérő felfogásában és módszerében kell keresnünk. A tanulók között, midőn iskolába kerülnek, vannak kiválók és selejtesek s kétségtelen, hogy a szülök igen gyakran a tehetségtelenek középiskolai oktatását is erőszakolják. Indokolt tehát hogy a tanárok a gyermekeket tehetségük szerint osztályozzák s a hívatlan elemet eltávolítsák. De legfőbb feladatuk mégis az, hogy lehetőleg eredményt érjenek el. A buktatás nem cél, csak végső eszköz. A profeszor első sorban tanító, csak másodsorban bíró. Az ö legfontosabb teendője, minden rendelkezésére álló eszközzel odahatni, hogy kellő eredményt érjen el. Türelemmel, szeretettel, fáradthatatlan munkával, ha kell szigorral minden utón módon azon Tsell lennie, hogy lehetőleg minden tanulóban rejlő képesség kifejlődjék. S ismerünk akárhány tanárt, a ki a gyengébbekkel külön fáradozik, órákon kiviil is törődik, buzdítással,- serkentésself-csadádt--kö-* rülményekben rejlő okok elhárításával dacos jellemek belső rugóinak felkutatásával s a hibák orvoslásával szüntelen azon fáradozik, hogy tanulói eredményhez jussanak. Ily tanitó vezetése mellett csak a valóban selejtes elem bukhat. De annak nem szabad előfordulnia, hogy oly tanulók, a kik akárhány tárgyból jeles eredményt értek el, más tárgyakból mégis megbukjanak. Mert ha értelmiségük any- nyira fejlett, hogy ily szellemi haladásra képesek: bukások oka nem csupán bennük rejlik. A buktatásukban nem vezetheti a lauitót semminemű iskolán és tárgyon kiviili szempont sem. Nem az egyes tanár vagy testület feladata az iskolába özönlés társadalmi kérdését megoldani. Ha abból a célból buktat sokat, hogy eg yes rétegeket vagy osztályokat más pályára tereljen; semmit sem segít azí egész nagy társadalom kórságán. Mért más iskolák máskép járnak el s egy intézet hatása elvész a nagy tö- mfegben. De a tömeges buktatás nem is eredményezi a más pályákra való tódulást: — többnyire csak tovább nyújtja a bukott tanulók iskolai éveit, avagy proletárokat nevel a társadalomnak. Mesterséges akadályok emelésével csak sérelmet ejtünk egyéneken, a nélkül, hogy' az összesség baját gyógyítanék. Áldozatokat tenyésztünk, a kik nem kizárólag saját hibájukból hanem valamely elv és rendszer érde- Hrébeti buknak el. Ez azért is helytelen eljárás, mert a tanár ezzel a maga munka körén kiviil eső szerepre vá- lnlkozik. Neki a gondjaira bízott gyermekek szellemi s erkölcsi jólétét kell gondoznia. Ez az ő tiszte. Mint annak, a ki hajó kormányzására vállalkozik, nem az a feladata, hogy utasai közzül minél többet kidobáljon, hanem az, hogy a gondjaira bízottakat révbe vigye: — úgy a tanítóra is első sorban az a feladat hárul, hogy lehetőleg mindenkit a kívánt tudás, műveltség, lelki és erkölcsi fejlettség magaslatára segítsen. Kérlelhetle- nül sújtó szerepe csak akkor kezdődik, midőn erkölcsileg romlott, vagy művelődni képtelen elemet kell intézetéből eltávolitania, S csak a maga munkásságának fogyatékos vagy felszínes voltáról állit ki akaratlanul bizonyítványt az a tanitó, aki tömeges buktatással vél a társadalomnak szolgálatot tenni s nem veszi észre, hogy a társadalom ezt az önként elvállalt mentő- szerepet. egyáltalán nem méltányolja. Nem azt mondja, hogy az illető professor világjavitó hivatást tölt be, íanem a legjobb esetben is csak azt, :iogy nem tanit eléggé jól. S nagy tévedés az a hiedelem, logy aki tömegesen buktat, nagyobb tekintélyt viv ki magának. Igaz csak az, hogy félelmessé válik, aminek következtében sokan keresik kegyét. Még tanártársai is azon fáradoznak, hogy lehetőleg „jóban legyenek vele“ s igy egy-egy diák ügyében meglágyíthassák. De mindez csak látszólagos tekintély, csakis félelmen alapul s hátterében csakis gyűlölet lakozik. S ez ál-tekintély csak addig tart, amig valamely túlhajtott intézkedés válságot nem idéz elő, amelyben aztán a tömeges ellenszenv elemi erővel tör ki. Iskolaügyünk szerencséje, hogy ilyen csak nagyon ritkán fordul elő. Ám az efféle szolgáljon intő például. Követendő például pedig szolgáljon TARCA. Holdvilágos csöndes este. Lengő szellő röpke szárnyán, Lombsuttogás kél a rónán, Száll az éjbe, messze, messze, Holdvilágos csöndes este. Egy kis zöldház ablakába’ Sir egy kis lány, sir magába’, Le-le pereg fájó könnye, Holdvilágos csöndes este. Hallgat minden, csak a vén fák Suttognak egy régi nótát, Száll a lelkem, messze, messze, Holdvilágos csöndes este. Vermes Ferenc. Riporter-bravúrok. — Visszaemlékezések. — . jelenti, hogy sokszor vezércikket és tárcát is kellett Írni, hanem azt, hogy semmiféle feladatot és megbízást sem volt szabad kicsinyelni. Kétségtelen, bogy a zsurnalisztikái modern fellendülés legerősebb nyomai éppen 30 évvel ezelőtt az Egyetértésben nyilvánultak, ezt az időszakot számos érdekes epizód teszi — legalább rám nézve — emlékezetessé. Hogy például főúri estélyeken nekem kellett a lapot képviselnem, ennek az volt az egyedüli oka, hogy a civil- (értsd: nem képviselő) munkatársak közül egyedül nekem volt kifogástalan frakkom. Hogy volt idő, amikor két kolumnát kellett egymagámnak megírnom és pedig riportom tárgyáról (országos iparoBgyülés) vezércikket, tárcát, újdonság utáni cikket (1897 junius 1.) és rendkívül alapos és részletes tudósítást, ez sem tartozott a ritkaságok közé; de akkor már divatban voltak az ötletek és bravúrok bizonyos relációkban, amelyek elől magam sem tudtam kitérni, ezek közül kívánok néhányat fóljegyezni, annál is inkább, mert egyiknek-másiknak egy-egy nem egészen jól értesült röpke följegyzésben akadt már más gazdája is. Ma még vannak tanúim az újságírók régi gárdájából, de mert nagyon ritkulnak a soraink, lehet hogy holnap, holnapután már nem tudnék kire hivatkozni. Sokszor emlegetett „régi jó időkben“ az újságírók a nugyobb lapoknál végigszol- gálták valamennyi rovatot, ami nem azt A lecsukott riporter. A székesfehérvári kiállításon, 1897. nyarán József főherceg sűrűn tett be nem jelentett látogatásokat és kevés emberből álló kíséretével alaposan megnézett mindent. Ilyenkor fesztelen jókedvvel tette tősgyökeres, zamatos megjegyzéseit az egyes kiállított tárgyakról, de egyebekről is. Egy szép nabon Zichy Jenő gróf, a kiállítás elnöke figyelmeztetett a főherceg suttyomban bejelentett látogatására. Engem csak az feszélyezett, hogy ugyanaznap lent volt egy német lapnak igen ügyes riportere, aki mint ilyen, abban az időben az első sor élén állott. Megkértem tehát a grófot, hogy kezdjük a Bétát a fenséges úrral a kocsipavillon- ban. így is történt. Az én riporterkollégám feltűnő buzgósággal kezdett jegyezgetni. De nemsokáig. Az első fordulónál ugyanis uj szerkezetű kocsihoz értünk. En sem voltam valami nagyon szemérmes és elég közel voltam a főherceghez, a mit a fenséges ur — úgy látszik — észre is vett. Valószínű, bogy leakart főzni, mikor hirtelen hozzám fordult s minden átmenet nélkül azt kérdezte: — Hát mondja meg, mi ennek a határnak a tulajdonképpeni előnye ? En első percben meglehetősen meg voltam zavarodva, de hirtelen egész nagyságában állott előttem az eredeti tervem és ravasz fondorlattal beültettem P. riporter kollégámat a kocsiba, melynek az volt az egyetlen úgynevezett előnye, hogy az ajtókat kn'ccsal le lehetett zárni. Kollégám látván, hogy a főherceg szemei rá vannak függesztve, nagy grandezzávul helyezkedett el a kupiban, mire én rázártam az ajtót, hogy a kocsi előnyét ad oculos demonstráljam. És itt jön a tragikum. A hintó kulcsa véletlenül betört a zárba. A másik oldal pedig már jó előre, kellő óvatossággal le volt zárva s igy az ón kedves kollégám nem tudott a határból kimenekülni. Persze ilyenkor lakatos is nehezen akud és mire a kis P.-t kiszabadították kényelmetlen helyzetéből, addig a főherceg már befejezte körsétáját. Még aznap nagy rendkívüli érdekes, kéthasábos tudósításban számoltam be a főherceg látogatásáról, jóizü kiszólásairól, melyek oly feltűnést keltettek, hogy azok megjelenése napján három tekintélyes nagy laptól kaptam szerződési ajánlatot. A belügyminiszter halála. Nemsokára ezután nekem kellett az „újdondászt“ helyettesítenem. A főszerkesztő egyszerűen kirendelt a szabadságra ment Korda Imre helyére. Ment is valahogy a munka, pedig akkor sok mellékrovat tartozott még az újdonságok főrovatához. Egy szép napon (1879 szeptember 9), berohan hozzám a főszerkesztő: — Olvasta-e a Pesti Napló estilapját? — Még nem. — Hát nézze meg. Benne van, hogy Rujuer Pál volt belügyminiszter lontói birtokán öngyilkos lett. Szerezzen akárhonnan, ha a föld alól is részletes tudósítást. Érti: részletes tudósítást. Mindenfelé elezulojtottam a segédcsapatokat, magam is lótottain-futottam az illetériav i: i.n kztktkn i Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! A valódi amerikai King Quality cipők kizárólagos raktára. raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatóki
