Szatmár és Vidéke, 1913 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-01 / 26. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. n MEGJELEN MINDEN KEDDEN.SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL--v HIRDETÉSEK -v—----— hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők: vétetnek föl. Egész évre . . 6 kor. 1 Negyedévre 1 kor. SO fill. Morvái János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Fél > . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > Eötvös-utoa 6. sz. * * Telefon-szám: 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. . . I A vidék Erzsébet-szobrai. A magyar nemzetnek Erzsébet királyné iránt érzett imádata Budapestre tervezett szobra javára, olyan nagy összeget, három milliót, hordott össze, amilyenre nemcsak nálunk nincs példa, de hatalmas, gazdag nemzeteknél is alig akadunk párjára. Alig teremthetne a művészet olyan monumentális alkotást, amely el tudná nyelni az óriási összeget. Ha teremtenének is valami mérhetetlenül nagy emléket, akkor nem fejezné ki a nagy királyné szerénységét, finom nőiességét, zajtalan, csendes életét. A szoborra két millió valóban elég lenne. A szobor-bizottságának nagy fejtörést okoz most, hogy az összegnek fölös részét milyen célra fordítsák. Garmadával teremnek a tervek,amelyekből megelégedetten láthatjuk, hogy a nagyasszony .emlékéhez fűződő intézményekre kívánják fordítani. Magyarországon élünk, mi sem természetesebb tehát mint az, hogy ezeket az intézményeket ismét a fővárosban akarják központosítani,- -vagyis azt a pénzt, amelyet minden kis falucskának, minden kis kunyhója is áldozatának tekint, ismét a főváros emelésére akarják költeni. Sokat panaszolt régi átka ennek az országnak, hogy benne teljesen elhanyagolják a vidéket. Minden fényt, pompát, ipart, kereskedelmet, tudományos intézményeket, művészi alkotásokat csak Budapestre akarnak összehordani, mintha az ország csupán egyetlen városból állana, mintha a kultúra áldásaira csak egy város népe áhítoznék. Budapestnek elfogult portálása úgyszólván teljesen fölszivja a vidék életerejét. Mig Budapesten, az egész ország közpénzeiből létrehozott, szinte túlságosan ragyogó állapotokat látunk, addig a vidék kultúrája fénytelen marad. A vidék elhanyagolását mi sem jellemzi jobban mint az, hogy a fölösleg miként való felhasználásánál egyetlenegy szó sem hallatszott a vidék érdekében. Már pedig talán mondhatjuk, hogy az összeghez a vidéknek is volt egy kis köze. Tagadhatatlan, hogy a fővárosban állítandó szobornak tökéletesnek kell lenni, az'on az adományok felosztásának, a begyült összeg redukálásának nem szabad meglátszani. Mikor azonban tudjuk, hogy fölösleges pénz, minden körülmények között murád, Ifiért éppen a’fiiűvészi finomság érdekében kell maradni, akkor igenis joggal megköveteljük, hogy a fölösleget vidéki művészeti célok javára fordítsák. Hiszen olyan szegény Magyarország vidéke modern művészi alkotásokban. Miért kelljen a vidéknek Budapestre zarándokolni, ha nagyjaink emléke előtt akarja lelkét a rnindennapiasságból fölemelni? Hiszen a hazafias érzést az emlékeztető szobor-müvekkel fejleszteni és ápolni kell az Alföld metropolisaiban, a Kárpátok alatt, Erdély bércei között, a négy folyam mentén és a Balaton vidékén is. Végre azt sem tagadhatjuk, hogy a művészi érzék fejlesztését nemcsak azok számára kell biztosítani, akik a művészi objektumokkal egyébként is bőven megáldott fővárosban laknak vagy akik néha napján oda fölrándulnak. Egy-egy szép szobormű miért ne gyönyörködtethetné a vidék emberének lelkét is; miért ne tanit- gathatná a vidéki nagy városba sü- rüq bejáró falusi embert is azoknak a nagy cselekedeteknek mge- bedsiilésére és követésére, amelyet az ércbe öntött vagy márványba faragott szobor kifejez. A vidéki társadalom tehát álljon talpra és erélyesen követelje, hogy a fölös pénzből húsz vidéki városba is állítsanak szobrot. Annyi pénz van, hogy egy-egy város, igy is ötvenezer koronás szobrot nyerhet, tehát abszolút** becsű műemlékkel gazdagodik. Ne költsék el az egész összeget a rendeltetésének meg nem felelő, holmi fővárosi utcafölbontásra, szabályozásra, a szoborral összeépített irdatlan kö- müvesmukára. A 'vidék olyan szépen kivette a részét a királyné fölött való gyászból, emlékére olyan szép áldozatokat hozott, hogy nem érdemli meg a mellőzését. Ne is említsünk mást, mint azokat a ligeteket, érdöcskékct, ame- yeket, a királyné emlékére ültettek. Hiszen ezek a parkok szinte várnak egy-egy szobrot. E szobor igazán csak a királyné szobra lehet. A mi városunk méltán számíthat az Erzsébet-szoborra. Fölhívjuk elsősorban nőegyesületeinket arra, hogy sürgősen összehívott gyűléseiken, a szobor-bizottsághoz intézett iratban, jelentsék be azt az óhajukat, hogy városunk területén szeretnék az egyik Erzsébet-szobrot látni. Városaink cselekedjenek ugyanígy, keressék meg országgyűlési képviselőiket, befolyásos közéleti nagyságaikat; hassanak oda, hogy ezúttal is ne kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész összeget. A budapesti szobor csak egy művészt foglalkoztatna. Ha azonban a vidéken is állítanának szobrokat, akkor a művészek egész táborát támogatnánk, a nálunk elég tövises pályájukon. A hazai művészet kiszámíthatatlan mértékben nyerne, mert hiszen igy mü vészT nérriesTvér se ny fej fődnék ki s nem lehetetlen, hogy a vidéken néhány olyan szobor teremne, amely talán művészi értékben sikerültebb is lenne, mint a fővárosi, mert hiszen a kisebb szobor intimsége közelebb áll a királyné, nemes egyéniséghez. A szobor nevezetességet kölcsönözne a vidéknek, és bizonyára hatással lenne az idegenTÁRCA. Ferencrendről*) Napjainkban oly sokszor emlegetett s a rosszakarat által a sötétség homályába burkolt középkornak egyik legelőkelőbb s legkimagaslóbb alakja assisi sz. Ferenc a XIII. század dalos trubadúrja. Született Umbria örökös kék ege alatt 1182. szept. 26.-án. Atyja Moriconi Bernardó Péter gazdag kereskedő, édesanyja Pika, a provencei eredetű nemes Bourlemont család leánya volt. Ifjúkorában elméssége, kedvessége, gazdagsága maga köré-gyiljtötte Assisi ifjait. Kellemes, hóditó megjelenésével kedveltje lett a városnak. Vig kedélye könnyen hajlott a zenére, a fesztelen szórakozásokra, a lovagok regényes kalandozásaira s előszeretettel foglalkozott a trubadúrok dalaival. Mindezek dacára azonban mindig megőrizte lelke ártatlanságát s fogékony lelkének egyik legszebb vonása volt a majdnem .pazarlásig vitt bőkezűsége a szegényekkel szemben, kikben nemsokára föllelte a leg*) P. Unghváry Antaltól, a Ferancrendiek Gyöngyösön székelő tartományi főnökétől kaptuk e tárcaszerii közleményt, melynek közlését abból az alkalomból, hogy Ferencrendi szerzetesek költöznek be szept. 1-én a mostani tanítóképző intézet házába s veszik át Németiben a hitélet veze- tését. időszerűnek tartjuk. _________________ szebb ideált. Előbb azonban tüzpróbát kellett kiállani. Guelf és Gibbelin között a pártharcban börtönbe hurcolják. Innét kiszabadulva kínos betegségbe esik s betegsége alatt, amidőn lelke szabadabban szárnyalhatott, lelki szemeivel tisztábban láthatott s a kegyelemmel közreműködve kezdi belátni, mily mulékony, törékeny minden, amit e földi élet nyújt s mily vigasztaló, Örökké- tartó ami isteni. Most kezdődik lelkében a harc Isten és a világ között. Még fölgyógyulása után sem tesz le a lovagi dicsőségről, még mindig álmokat sző magának a jövőben s abban fogja látni. dicsőségének teljét, ha majd az ő nevét fogják zengeni a trubadúrok világszerte. Beáll III. Valther brennai grófnak seregébe. Azzal együtt elindul Spanyolhon felé babérokat aratui. Alig ér azonban Spalatóig, érzi, hogy csalódott. Nem ez kell őneki, nem ez az élet az, melyet ő keres. Búcsat mond a zajos társaságnak, elvonul atyja üzleti ügyeitől s a városon kívül tölti napjait imádkozva, elmél- hedve. S csodálatos, a magányban föltalálta boldogságát s megértette a hozzáintézett szózatot: „Menj Ferenc, építsd fel romladozó házamat.“ Ezzel végképpen szakit a világgal. Mindenét elosztogatja, köveket gyűjtöget, hogy Assisi mellett fekvő sz. Demjén templomát s két szomszédos kápolnát rendbehozhasson. Édesatyja a bőséges adakozásáért és furcsa, uj életmódjáért Assisi püspöke előtt kitagadja gyermekét. Sz. Ferenc ekkor levetette ruháját, melléhelyezte pénzét s ki- gyult arccal mondta: „Eddig Bernardo Péter volt az édesatyám, ezután más atyám lesz, akihez bizalommal szólhatok majd: Mi Atyánk, ki vagy a menyekben.“ Atyjától kitugudva magára ölti egy umbriái pórnak daróc öltönyét e úgy járja be '-énekekkel Umbria lankás völgyeit, s úgy indul hóditó útjára, mely utón talán maga sem sejtette, hogy az emberiság milliói fogják őt követni. Később, mikor látta, hogy számosán rajonganak életmódjáért s követőivé szegődnek, megérlelődött lelkében a szerzetalapitás gondolata. Elvonul rivotortói magányába s megírja tizenkét fejezetből álló rendszabályát s rendjét — nehogy valamikor nagyoknak nevezzék magukat — a „kisebb testvérek rendjének“ nevezte el. (Ordo Fratrum Minorum.) Tizenkét első követőjével megjelenik Rómában III. Ince pápa előtt és kéri rendjének megerősítését. Ince látva az akkori kornak több tekintetben az entbusiasmusát, vallásrajongását, hallani sem akart a szigorú életmódról. Ekkor az assisi Szent Istentől ihletett szavakkal III. Ince és a biboros testület előtt elmondotta azt a fönsóges hasonlatot, melyben magá^ és egész rendjét eljegyzi azzal az elhagyott s mindenkitől megvetett, pusztákban lakó szűzzel — a sz. szegénységgel. Szavai rendkivüli hatást értek, a pápa belátta, hogy a dolog komoly és mély megfontoláson alapszik s igy 1209-ben megerősíti és jóváhagyja az assisi Ferenc által megirt rendszabályokat. Ezzel megkezdette sz. Ferenc rendje azt a dicsőséges pályafutását, melyről fényesen tanúskodik a Rend hétszázados története. A kibontott zászlóra a rend jelszavául csuk három szót irt ,salvure et sál vari“ azaz üdvözülni és üdvözíteni s ezzel a zászlóval végigjárták a ferencesek az egész világot, hódítva, üdvözitve mindenütt. Az alapitó rendjének megdönthetetlen szögletkövéül és fundamentumául a szegénységet, a szó szoros értelmében vett szegénységet helyezte szerzetes társai szivébe. Ebben az egy pontban különbözik a ferencesek rendje a többi szerzetes rendektől. Mig más szerzetben csak annyiban uralkodik a szegénység, hogy a szerzetesek mint egyének magán- joggal vagy birtokkal nem rendelkezhetnek, de közösen maga szerzet bírhat ingó vagy ingatlan birtokot, addig sz. Ferenc rendje még közösen sem tulajdoníthat valamit magának, hanem minden umije van, amivel rendelkezik az a pápáé, illetve a római anyaszentegybázé. Ezen nagy szegénység mellett a rendnek célja nemcsak az önmeg- szentülés, hogy t. i. a tagjait a lelki tökéletesség minél magasabb fokára emelje, hanem hűen föntebbi jelszavához hozzájárul még a hivő lelkek gondozása, a lelkipásztorkodás is. Ezt a második célt pedig a rend a szellemi, a lelki élet téren ahányfélekép- pen csak megteheti gyakorolja. Különös célja a Rendnek, hogy a világi papságnak mindig segédkezet nyújtson, ahol nehezebb a hitbirdetés, ahol kisebb igényekre szorit- ják a papot, ott mindenütt ferencesekkel találkozunk, kik túlteszik magukat s köny- nyedén fölülemelkednek a mindennapi élet nehézségein s örömmel teljesítik lelkész! kötelmeiket bármily nagy lemondások árán is. ____________ (Folyt, köv.)_____________ RÓ TH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánlok a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == / r [ MEGÉRKEZTEK a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevrauz == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! ■ = jMT A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. “^1' és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l
