Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-04-30 / 18. szám
Huszonkilencedik évfolyam. 18-ik szám. Szatmár-Németi, 1912 április 30. SUTMAR VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Színházépítés. Kevés a páholy, nem jut min-: denkinek bérlet, tehát csinálni kell valamit, hogy ezen segitve legyen. Már pedig gyökeresen segíteni csak egy módón lehet, ha a város épit egy uj színházat. Bele kerül 500 ezer koronába, de hát. mi az, mikor arról van szó, hogy most csak 900 személy fér be, akkor pedig 1200 személy is bemehet. Hogy a közkórházra nincs pénz és amiatt évek óta a‘ legbotrányosabb állapotokat tiirjük, az nem számit, oda végre is csak betegek kívánkoznak, de a szinház az egészséges embereknek kell, s ha nem lesz megfelelő uj szinház, beteggé tesszük azokat, közegészségügyi kivánalom tehát, hogy okvetlenül meglegyen. És aztán ott a Deáktér, gyönyörű szép hely, épen arra való, hogy odaépüljön, nem kerül pénzbe se, sőt ha a Deákte'ret felparcellázzuk, annak árából kijön a szinház, még talán a közkórház is. És mindez azért olyan felette sürgős, mert egyik-másik szin ügyi bizottsági tagnak nagyön tetsze' tös az eszme és minden áron szeretné, ha mihamarább valósággá válnék. Az elmúlt évben már szó volt róla, a közgyűlésen is megfordult, de akkor szerencsésen megszabadultunk tőle és ime alig egy év múlva megint kopogtat és bebocsáttatást kér. Akkor elmondtuk arra vonatkozólag TARCA. ”»n^ ■ Ha te úgy szeretnél... Ha te úgy szeretnél, mint ahogy én téged, A mi boldogságunk sok’sem érne véget, Mert szeretlek forrón, lelkemnél is jobban, Reád gondol sziyem valahányszor dobban, Reád az örömben és a fájdalomban. Ért9d meg ezt a szivet, érted meg drága angyal, Értsd meg a mit mondok lángoló szavakkal. Ha te azt megérted üdvöm istennője, Én leszek szépséged szárnyas hirdetője, — Csak forró szerelmünk legyen egybeszőve. Hírnevem, szerencsém, földi boldogságom, Te nélküled csak egy múló tündérálom. Tudd meg: hü szerelmem szilárd mint a végzet, Tőlom a halál sem ezukaszthat el téged, Ha egyszer egymáshoz fűzött ez az élet! ösmerj végre engem: szenvedélyem pokla Minden ördögöknek tág lakóhely volna; De szerelmem, oh, ez szivem mennyországa! A mi jó és kedves, a mi szent és drága... Elfér abban a menny minden boldogságai Ivánovics Sándor. nézeteinket, s miután azok máig sem változtak, elégnek tartjuk, ha azokat újból leközöljük. •* * * Már t. i..ba a város közönsége elszánná magát az épitésre szükséges nagy összeggel megterhelni a közpénztárt, a mit azonban az adott körülmények között alig lehet elhinni. A színházról ugyunis régi hagyományként még mindig uz a téves felfogás van eltet jedve, hogy az elsőrangú kultúrintézmény, u melynek létesítése a városok feladata és kötelessége. Pedig hát a mai színház kultúrát nem szolgál, az nem egyéb, mint olyan hely, u hova u közönség nem tanulni, hanem szórakozni jár, a mely tehát ma már épen ezen sajátságánál fogva nem esik azon rovat alá, a hol a város által létesítendő intézmények vannak felsorolva. Hogy a közönségnek minél szebb és kényelmesebb szinház álljon rendelkezésére, erről gondoskodni n város nem tartozik. Ha a mostani színháznak hiányai vannak, azt köteles ugyun megszüntetni, mert a szinház az övé, azonban azt is lehetőleg ngy hogy pénzébe ne kerüljön. D< uj színházat építeni és erre a célra százez' reket elkölteni könnyelműség volna. Tugadhatatlau, hogy a legutolsó tíz év alatt a közönség körében a színházlátogatást kedv óriásit növekedett s ennek folytán a szinház a színigazgatónak ma már jövedel mes vállalkozás és így mi sem természete- sebb, minthogy a város azokat az adományokat, u mikkel mostoha időkben a színé szét támogatására sietett, most már beszüntesse. Ilyen adomáuy pl. a szinház fűtése és világítása, a mi évenkint körülbelül 6000 koronának .felel meg, ez maga olyan összeg, a miből a hiányok nagy része megszüntethető. A szinház ina egy jó üzlet, meglehetős jövedelmet hajt, nincs tehát arra semmi szükség, hogy ezt a jövedelmet még a város is fokozza. Igazán érthetetlen, hogy nem jutott Balázs Árpád.*) A Polgári-téren, Zilahon van egy igen csinos ház. Rajta rácsos kapu, rácsos ablak. Ebben a saját házban lakik a mi nótakirályunk, a közönségesen „kisfiúnak“ neve zett zeneköltő: Balázs Árpád. Bizony kemény nyolca esztendő telt el azóta, hogy a sors a szanatóriumi estély révén ismét összehozott az én kedves barátommal, akit én annyira szeretek, hogy most egy kis házias pongyolában be is mutatom anoak a közönségnek, amely nem tud bé- telni az ő fülbemászó dalaival, virágillatos, üde, természetes poózisével. Ha más nemzetnek fiaként születik ez az Istentől megáldott talentum és nem magyar népdalokat költené, hanem valcereket, keringőket gyártana, hát nem a zilahi Polgári-tér földszintes házában, hanem valamely világvárosban, öt-hatemeletes palotábun laknék. Nem kellene még mellékesen árvaszéki ülnöki pennát is forgatni a kezében, a zilahi vármegyeháza valamelyik zugszobájában. De hát a magyar költőnek, mint a szerzetesnek, először is szegénységi fogadalmat kell tennie. Nálunk uz irók, a művészek, a zeneszerzők, a piktorok közfelfogás szeript olyan bohém, könnyelmű nép, olyan pályatéveszte’tt emberek I örüljenek, ha egy*egy értékes alkotásukon olcsó pénzen túladhatnak. A kiámég eszébe senkinek az ingyenes fűtés és világítás megszüntetését indítványozni. Epen most van folyamatban a felső* I kereskedelmi, a polgári és az iparos tanonciskolák részére srükséges állandó otthonok létesítése, ami bizony sok pénzbe fog kerülni » #tosnuk, de ami elől kitérnie nem lehet, meat.ezeknek létesítése kizárólag az ő kötelessége, van tehát mire költenie a pénzt s ezenkívül is még százféle feladat vér meg* dldlsra, valamennyi fontosabb, mint hogy uj színház legyen, más szóval nem élünk olyau körülmények között, hogy tisztán fényűzési célbüftu egy.fél milliót fordíthassunk, sőt annál* is többet, mert ennyiből aligha fogna felépülni. A mai színház, akármiként forgassuk is aikérdést, nem egyéb, mint olyun hely, a hói, akarva sem lehet nemesebb szórakozást találni, de miután a közönség ilyet nem is keréj, amit pedig keres, azt ott megkapja, közszükségletet elégít ki, azonban ez a köz- szükséglet nem olyan természetű, a mi a városra kötelezettségeket róhatna. Nemcsak* a piros szinlapon hirdetett darabok, de általában az egész irányzat olyan, a mi az erkölcs ellen dolgozik és kivétel nélkül az érzékiséget szolgálja, nem hasznára van' tehát a közönségnek, hanem kárára, annyira nem a kultúrát terjeszti, hogy egész bátran kulturellenes intézménynek mondhatnék.' Különösen óriási a pusztítás, amit a fiatalság és a gyermekvilág lelkületébén véghez viszp lévén a mai kornak egyik nagy bűne az is, hogy az egészen fiatal nemzedéket a színházba hurcolja. Már pedig amit egy este ront a fiatal lelkeken, azt egy hónapi iskola sem fogja helyrehozni. Egy szóval a dolog úgy áll, hogy a város tulajdonképen akkor járna el helyesen, ha nem hogy uj színház építésére gondolna, hanem addig míg ez a léha, frivol ób erkölcsellenes irányzat1 meg nem változik, a régit is bezáratná. Szatmár város eleget tett a múltban dó$'< meggazdagodnak; ők pedig örökre szegények maradnak. Hallottam én elég nagy művésztől Beethoven Sonate pathetiquejét; Mendelssohn S&ntivánéji Álmát, Liszt Lucretia Borgia ábrándját; olusz áriákat Róssinitől; német dalokat Mozarttól, Schaumantól... És csodáltam ezeket a nagy zenei óriásokat. Akkor éjjel nem is tudtam aludni; mert gyarló eszemmel mindazt akartam bon cqlgatni, hogy mi teszi oly naggyá, oly hatalmassá ezeket u nagy mestereket, akikre az, egész világ oly bámulattal tekint föl. Úgy bántott, hogy nekünk nincsenek ilyen zenei nagyságaink 1 Ahogy Balázs Árpád kiállott a színpadra, kezében a hegedűjével és megszólalt annak szivet-lelket rázó hangja, a rébusz azonnal meg volt fejtve előttem. Ez nem az úgynevezett nemzetközi zenei nyelv, amelyet mindenki megért; aki csak muzsikába ember. Ezt csak mi, magyarok tudjuk megérteni, mert ez a művészet: a mi vérünkből való vér. Ez más náció gyermekét hidegen hagyta teljesen. * Úgy születnek azok a bájos melódiák, mint a mezei virágok, egy-egy lelki emóció hatása alatt. Keresetlen egyszerűségűkben rejlik éppen művészi hatásuk. Példa erre éppen az egész országban oly közkedveltségnek örvendő „Rácsos kapu, rácsos ablak“ című nótának története, is. Vidám társaság mulatott együtt Balázs Árpádnak Polgári-térén levő házánál. Gyönyörű nyári reggel pirkadt a mu*) Közreműködik május 5-én a Szatmári Kálvi- neum ünnepségen.___________________________________ uz őt netán terhelő kötelezettségnek, mikor nagy anyagi áldozattal a mostani színházat felépittette és a színészetnek ingyen otthont adott. Ha az igények időközben megnőttek, annak kielégítése már nem az ő feladaté, éppen azért egy uj színházat ápiteníe nem kötelessége. Ma már a szinház hasznóthozó vállalkozás, semmiféle szempontból séta lehet kívánni, hogy a város egy óriási tőkét fektessen bele, amely seaimi gyümölcsöt ne hozzon, mikor a pótadó amúgy is magas és oly sok másféle kötelezettség vár kielégítésre. Jó lesz tehát az uj szinház építését mindenkorra levenni a uapirendről és megelégedni azzal, ha a mostanit rendbe hozzuk. .Addig nyújtózzunk itt is, a meddig a takaró ér és ne akarjunk erőnkön felül költekezni. Azt nem szükséges mondanunk, hogyha okos és bölcs emberek olyan megoldást tudnak találni, amely mellett az uj szinház a város megterheltotése nélkül felépíthető, hát azt mi is örömmel üdvözölnök, de ilyen megoldás a mai viszonyok között el sem képzelhető Nem lévén az uj színház építésének a hive, az a kérdés, hogy hol épüljön, szerintünk nem aktuális, de miután olyan hangot is hallottunk, hogy erre a célra legalkalmasabb volna a Deák-tér, ezt a gondolatot egyáltalán nem tartjuk szerencsésnek. A Deáktér a városnak a legnagyobb ékessége, amelynek uz országban nem lehet párját találni, valóságos bűn volna azt a színház építésével örökre tönkre tenni. De azt hisszük, hogy ez csak felvetett eszme, aminek nem igen fognak hívei ukadni. Csak nem rég zajlott le a harc, mikor arról volt szó, hogy az egyesített bikszádi és nagysomkuti vasutak részére szükséges vasúti állomás céljaira adjon helyet a város a Deáktéren, s bár ha alaposan ki volt mutatva, mily nagy anyagi haszon hárulna ebből a városra, a vasúti bizottság nagy többsége ellene volt a kérelem teljesítésének épen abból a szemlatozókra, amikor aztán végre nehéz szívvel útra keltek a vendégek, akik között ott volt Antal Iván, a poéta is. Egyszer csak ellágyulva odadől a rácsos kapura és halkan, visszafojtott fájdalommal megszólal: Rácsos kapu, rácsos ablak, Nemsokára itten hagylak ... A jókedvű cimborák körülállják az ihlett által megszállott poétát, aki tovább szövi gondolatait: Elmegyek én csendben könnyen, Ki sem csordul tán a könnyem ... Balázs Árpádot, a vendégmarasztuló házigazdát megkapja ez a bájos kis vers, veszi a hegedűjét és így szól: — Gyertek csak vissza fiuk ! Érré nótát csinálok... Néhány perc múlva már az egész társaság dalolta az országosan ismert szép dalt, amely igy rögtönözve született. * Balázs Árpád nótázó kedvének, gazdag talentumának a nyitja abban rejlik, bogy van ennek a zseniális fiúnak egy aranyos kis felesége, akivel gondtalan, boldog napokat él a zilahi kis kúriájában. Nem csoda bét, ha oly sok szép szerelmes nóta, vidám dal terem ottan, a magyar Géniusz dicsőségére, amelyeket ma már a Kárpátoktól az Adriáig vernek zongorán leányaink, húz a cigány a fényes fővárosi kávéházakban, énekelgetnek az arató leányok és dalol minden magyar ember. Hamvai Sániir. ROTH SIMON ítm és iií 1 HEGÉBKEZTEK!!! a tavaszi és nyári nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t- mi közönségnek, mint a legoiesébb bevásárlási forrást. == ------— == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. megrendelt összes őri-, női és gyermek valódi ckevro és bei bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
