Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-04-16 / 16. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN.' SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL--— ■ hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá Az előfizetés ára: előfizetések és hirdetések küldendők : Egész évre . . . 6 kor. .1 Negyedévre 1 kor. 50 fill. Morvái János könyvnyomdája, Fél » . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 » EötvÖs-utoa 6. H. # * Telefon-szám : 73. j —v HIRDETÉSEK -s— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Az „összeesküvők“. Szatmárvóros becsületes tisztviselői kara, akik a város közönségét köztudomás szerint tisztességes önzetlenséggel, előzékenyen, udvariasan szolgálják ki, — Összeesküvőknek, — majd „góklerek“-t.iek neveztetik a munkapárt hivatalos közlönyének 1912. ápril. 12-iki vezércikkében. — Általában az egész cikk oly megvető hangon tárgyal a város tisztviselői- karáról, — mintha azok nem is tisztességes és intelligens úriemberek volnának, akik városunk közéletében jelentős szerepet játszanak, hanem valamely betörő banda tagjai. Nem átalja továbbá azt Írni az ominózus cikk; hogy tisztviselőink nem teljesitik hivatali kötelességüket, — hanem politizálással töltik az időt. Az egészből általában kiviláglik az a rosszindulatú intentio, hogy a tisztviselőket oly színben tüntesse fel, mintha azok Csaba Adorján főispánt terrorizálni akarnák, avagy kinevezési jogában renitens magatartásuk által praejudikálni akarták volna. Nos hát felvilágosítjuk a város közönségét, hogy ez nem igaz. — A „Szamos“ el akarta magáról hárítani e felelősséget s most oly váddal illeti a tisztviselőket, ami a valóságot nem fedi, és amiért méltatlan elbánásban lehetne részük. Ezt a rosszindulatú TARCA. A visszatérés. A két bányász, Bruset és Cardiolles leültek a fenyők alá, s elővéve tarisznyájukat, falatozni kezdtek. Komolyan, mintha ezzel is feladatot végeznének. . — Eh I — szólt egyszerre Cardiolles, — a kutya mozgolódik, a feleségem nem lehet mesBze. Csakugyan az ut végén feltűnt Martine üde, csinos alakja. Keblén megfeszült a kartonbluz, a szőke haja messziről csillogott. Ilyenkor ozsonna-tájon mindennap eljött, hogy a csákányokat bevigye a kovács műhelybe. — A két barát együtt dolgozott a bányában. Cardiolles három év előtt vette felesé- ségül a szép Martine-t, akit az egész környéken ősmertek s nem egy csinos legény emlékezett a csókja izére. Bruset sem tudta feledni, s mig barátja a boldogságával kérkedett, az ő szivét mardosta a szerelem, a féltékenység. A forró nyári éjek'n, midőn a szobákból kimenekült a szabiul ég alá, nappal és éjjel mindig Murtine-ra gondolt, s ha olykor az utón egyedül találkozott vele, villogó szemekkel közeledett felé. De Martine tova intette: — Eredj, Bruset! S mulatott a férfi szenvedésén. Most is izzó szerelemmel tapudtnk Bruset szemei a hamvasbőrü asszony üde, ingerlő formáira, támadást a város tisztviselői sem a „Szamosi-tói, sem a munkapárttól, melynek oszlopos fentartói voltak, — nem érdemelték. Elmondjuk mi a tényeket úgy, amint azok valóban vannak. A városi tisztviselők között néhány hét óta méltó felháborodást s megbotránkozást keltett a „Szamos“ napilapban állandóan megjelenő s ellenünk irányuló .támadó cikksorozat. Két közbecsülésbin álló puritán öreg, tekintélyes tisztviselőt a jó Ízlést sértő hangon gúnyolta ki s állított pellengérre. Majd jött egyik támadó cikk a másik után, a mire azonban, semmi ok nem volt. Mert hiszen ha volna ok, akkor értjük a támadást és akkor mi sem maradnánk tétlen. De a mi városházánkon nem történnek becstelen dolgok. A városi köz- vagyon és közpénzek a legmesszebbmenő pontossággal s tiszta kezüséggel kezeltetnek, nálunk sikkasztás, — ami pedig mostanában oly gyakori, — emberemlékezet óta elő nem fordult. Az ügyeket tisztakezüséggel, önzetlenül, gyorsan és jól intézik. Szolgálat- készek, udvariasak s előzékenyek. Az óriási módon megnövekedett ügyforgalmat ugyanoly számú tisztviselő látja el megfeszített munkálkodással ma is, amennj'i látta el 30 év előtt, mikor az ügyek száma negyedrész annyi volt, mint ma. És most mégis mig Cardiolles nyugodtan szelte kenyerét apró darabkákra s odavetette kutyájának. Aztán a feleségére nézett. Nyugodtan, elégedetten és nagyon szépnek találta, igy, a ragyogó napfényben. Az asszony izmos, karcsú, hajlékony derekát egy fatörzsnek támasztva, fecsegett. Bruset némán evett tovább, de olykor-olykor Martine-ra nézett, s ilyenkor az asszony kéjesen felkacagott, mintha puha csók csiklandozná hamvas nyakát. Cardiolles most nagyot nyújtózott.-— Egy sziklutömböt kell még keresztül törnöm s akkor -kész is vagyok a napi munkámmal. Bruset követte Cardiolles-t. —. Ez jó munka lesz, — de vigyázz, ne indulj neki túlságos erővel, mert ha az a tömb rád zuhan, baj volna belőle. No, én átmegyek a másik vágásba. S át is ment. De nem fogott munkához, hanem egy ideig élénken figyelte Cardiolles egyenletes csákánycsapásait, aztán kiosont és az erdő felé vette útját. Nemsokára elébe tűnt Martine alakja a fák között. — Errdj, Bruset 1 — ltiáltá feléje uz asszony. De ő le haj iá fejét és maradt. — No lám! Mit akarsz? Most megragadta az asszony kél karját és mohó vágytól csillogó szemekbe nézett rá. Martine is elsápadt. Csellel akart a veszélyből menekülni: — Szegény Bruset 1 Ki tehet róla I Ha leánykoromban feleségül kérsz, bizony a a tiéd lettem volna. S még igy is — ha minden alapos ok nélkül el kezdi a „Szamos“ ezt a komoly testületet kifigurázni. Teszi ezt épen az a lap, amelynek a munkapárt ezen lasznavehetö tagjait más helyről jövő méltatlan támadás esetén épen megvédelmezni kellene. És teszi azt épen akkor, mikor oly hírek keringenek, hogy a munkapárt minden épkézláb tagjára nagy szükség lehet. Ezen oktalan támadásokat hosszú időn át szó nélkül tűrték a tisztviselők. Csak egymásközt adtak kifejezést felháborodásuknak. Legutóbb azonban kiírja a „Szamos“, hogy a rendörök s szolgák fizetésrendezési ügyéről „a városházán egy teremtett hivatalos léleknek“ sem volt tudomása, — hanem azt a „Szamos“ munkatársa kaparta ki az ,arkhivumból‘ s igy juttatta a „Szamos“ győzelemre a rendőrök s szolgák igazságos ügyét. Ha ez igaz volna, akkor tisztviselőink megérdemelnék, hogy ezt a lapokban megszellőztessük. Mert ez oly kötelességmulasztás, az ügyek kezelésében oly tájékozatlanság, ami megérdemelné a nyilvánosság kritikáját. A dolog azonban úgy áll, hogy ez nem volt igaz, mert tisztviselőink ezen hónapok óta szőnyegen fekvő kérdést jól ismerték s megfelelő gyorsasággal intézték is. Annál sérelmesebb volt tehát az valaha — esetleg szabad lennék — csak rád gondolnék! Bruset, hagyd el a karom ... Vigyázz,... egy vadász! Bruset hirtelen hátrafordult. Senki. De az asszony ezalatt tova szökött. Szomorúan tért vissza a bányába... Martina soha sem lesz az övé, Persze, ha Cardiolles egyszer meghal... De Cardiolles csupa életerő. Eb, milyen rut gondolatok. Felkapta csákányát és dühösen fogott munkájához. Cardiolles most is a sziklatömbnél dolgozott. Áthallatszottak csákánycsapásai. De egyszer hirtelen robaj, nyöszörgés és szitkozódás hallatszott. — Szent Isten ! nem megmondtam ! — és Bruset hátán végigfutott a hideg. Már szaladt társának segítségére, de egyszerre megállt. Segítsen Cardiolleson azok után, amit Martine az imént mondott. De hisz ez a halál, ha halál lesz... az ő számára a szerelmet jelenti I Hideg verejték- cseppek gyöngyöztek a homlokán. A szive osszeszorult... a többé nem hallott semmit. Talán az imént is csak hallucinált. Elővette tarisznyájából a pálinkás üveget és fenékig ürítette. — Hazamegyek. A torkom szikkadt. Innom kell. S kiment a ragyogó napfénybe. Egy barátja megkérdezte: — Itt hagyod a munkát? — Szomjas vagyok — s az üres üvegre mütatott.Ottbon levetette magát az ágyára. Nem akart gondolni semmire, de lázas képek üldözték. Hol kínos nyöszörgés, halálhör- gés — majd Martine ezüstös kacagása csenegéaz testületre a „Szamos“ gnnyoros, jecsmérlö hanga cikke. És ezzel megtelt a pohár! Több sértést zsebrevágni önérzetes tisztviselőink nem akartak. A munkapárt vezetősége őket saját lapától nem tudta, vagy nem akarta megvédeni, — ők tehát összegyűltek, s elhatározták, hogy ezen pártból elveik fentartása mellett testületileg kilépnek és a munkapárt jelöltjét sem szavazatukkal, sem értékes közreműködésükkel nem támogatják. Ha megfelelő formában elégtételt kapnak, akkor bizonyára visszatérnek ők oda, azonban addig nem. A „Szamos“ természetesen ezt a dolgót oly színben .tüntette fel, hogy ez csak mellékes kérdés, csak jogcím volt a kilépésre, s a főok a főszámvevői kinevezés. Nos megírjuk, hogy a városi tisztviselők hangulatát ismerjük, s az az álláspontjuk, hogy ők a főispánnak praejudicálni nem akartak. Méltányosnak tartották volna, ha a főispán közülök nevez ki valakit s igy némelyek előléptek volna, azonban a nagy többség tisztelettel s megnyugvással veszi tudomásul a főispán intézkedését s nem ellenségkép fogadja az uj kollégát. Mikor a kinevezés még nem volt befejezett dolog, kérő formában (és ezt ki tilthatja meg) kifejezést adtak ama bizonyos „titkos gyűlésen“ azon gett fülébe. Lehunyta szemeit és aludni akart. De a feje zúgott — s egy napsugár állandóan a szeme előtt táncolt. Aztán el» nyészett — meghalt 1 És gyászos homály borait a szobájára. — Most felnyitotta a szemeit. E percben öreg anyja benyitott az ajtón : — Itthon vagy, Viktor. A tarisznyádat láttam az asztalon. — Igen ... anyám. Hirtelen leugrott az ágyról. — Milyen sápadt vagy. — Nem... semmi... egy kis rosszullét. S kiment az utcára. — Gyilkos vagyok! gyilkos! — mor- mogá. — Ott hagyom elpusztulni Cardiol- lest, legjobb barátomat harminc esztendő óta. 0. ha még idejére érkezhetnék... És rohant a bánya felé. Ha útjában Martineal találkozik, — talán megfojtja. Szeme könyes volt. O, Istenem l Cardiolles, a legjobb barátja, akivel együtt élte át ifjúságát ... talán segítségül hívta,... 8 ő ott hagyta veszni nyomorult módjára... és mindezt egy hitvány asszonyért 1 A bányához érve, nem mert feltekinteni. Néma csend. Egy hang sem hallatszott. De ogyszerre érces hang csendült fel a tárna küszöbén. Cardiolles hangja: — Na, itt vagy végre! Hogy ordítottam utánad! A sziklatömb rázuhant kutyámra. Ha idejében jösz, még kiszabadíthattuk volna szegény párát. Egyedül, nem tudtam. Pokolba is! Hol késtél ? Szegény dög! No, az asszony, tudom, dühös lesz! Jj. L. H nagyválasztéku cipőraktárát ajáBtjok a t mi közönségnek, mint a lepMb bevásárlási forrást. = MEGÉRKEZTEK I! 1 a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női és Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! ■ ÜT A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. gyermek valódi chevro és bex bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
