Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-04-09 / 15. szám

Huszonkilencedik évfolyam. 15-ik szám. if 1 7 Szatmár-Németf, 1912 április 7. . ő K SZATMAR VIDÉKÉ 0 ' 1 IV TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 60 üli. Fél > . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL —v HIRDETÉSEK hova a lap szellemi részére vonatkozó^ közlemények, továbbá — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében előfizetések és hirdetések küldendők : vétetnek föl. Morva! János könyvnyomdája, A hirdetések díjjal előre fizetendők. Eötvös-utca 6. az. # # 'Telefon-szám: 73. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Husvét. ■ Cianálos, 1912. április 3. Az idő körforgása ismét jelentős események emlékköve elé állitott. Husvétot, feltámadást ünnepelünk. Ösztön szeriileg érzi az ember, hogy jelentöséggelteljes ünnepi for­dulóhoz ért. A lelkek megváltásának ünnepi fordulójához I Csodálatos ünnep ez! Tizenkilenc század hite és kételye, tudománya és szeretete nem tudta kimeríteni, — nem tudott eltelni szép­ségével és dicsőségével.* Sőt ujjabb és ujjabb lelkesedésnek és nem csüggedő szeretetnek a forrása az, melyből min­denkoron az örök élet reménye csör­gedez. És ünnepéi esen a napon mindenki. Mert a gondolat, melyet a Husvét kifejez minden* ember lelkét elemi erővel ragadja magával. Itt ugyanis megváltásról, lelki életünk újjászüle­téséről van szó, mely az elméletben mint az erőszakkal megzavart egyen­súly helyreállítása, a gyakorlatban pedig mint a cselekvés szabadságának biztosítéka szerepel és mindenképen közkincse az emberiségnek. Nincs is vallás, melyben valamiképen kifeje­zésre ne jutna a húsvéti gondolat. Vala­mint nincsen szív és nincsen lélek, mely ilyen a Husvét eszméjében gyö­kerező vallási hevülettől és gondolat­TAUCA.-»ti«­Mária Antoinette-hez. Miért e némaság? és mitől e vak sötét? Fáj még a lét ? 1 Vagy csak játszik ? Kétség vagy remény ? — hajt szerteszét. Hová — merre ? I És hol fog megállani és mit fog beváltani? Vagy csak tűnő ábránd minden? Csalóka ködkép az egész. Hiába erő, akarat és raitse ér az ész? Minden homályba vész 1 ? Vaj’ elérte e már, amire vágyott? .A csendes nyugalmat, az életboldogságot. Szereti még a zenét, a virágot ? És még mindig gyűlöli e csúnya világot? Tépelődő lelke — megnyugodott e már? És — és nincs szüksége rám, Hogy balzsamot öntsek fájó sebére Mint egy éve ? Kovács Péter. * A bankár álma. Irta Bródy Bélé. (A „Szatmár és Vidéke“ eredeti tárcája.) Sűrű erdőben bolyongtam, kezemben azzal a bizonyos Diogenes lámpásával, ma­gam se tudom mit, valamit kerestem, vala­mire vágytam; mindenki vágyik valami tói teljesen idegen lehetne. — Tanú­bizonysága ez annak, hogy itt ritkán előforduló jelenséggel, az emberiség köz­érzületének megnyilvánulásával állunk szemben. Ez pedig nem csalhat! Ellen­kezőleg. Az ős igazságnak elemi ere­jével hat. Azért magát a konkrét ese­ményt — a történelmi valóságot,' amelyre a Husvét támaszkodik, taga­dásba vonhatják a hitetlenek vagy a kételkedők, magát az ünnep alapgon­dolatát, a megváltást, a szabadulás eszméjét, a kiegyenlítés szükségességét okosan el nem vetheti senki sem. „Ne féljetek, feltámadott!“ ön­kéntelenül is ismételjük az angyal után e reményteljes igéket, még ha szemünk kételkedve nézegeti is a sir- üreget! És lelkendezve kiáltjuk az ünnepi krónikással: „Ez a nap az, melyet az Ur szerzett nekünk 1“ M4g ha a történelmi kritika éles bonckésé­vel vizsgálgatjuk is az évezredes ese­mények foszladozó szálait ! örvendezzünk hát és vigadozzunk! Mert ami az életben oly ritkán sikerül, a Husvét gondolatának fénysugarainál — a szivösszetétel természeti csodájá­nak megfelelően — összhangzó műkö­désbe jönnék lelki életünknek összes erői. Értelem, szív és akarat versenyre kelnek, hogy megpsodálják a Husvét fenségét s dicsőségének örömében osz­tozzanak. Nagy áldása az ilyen ünnep az emberiségnek! után, ami öntudatában is sejtelemszerüen él, csak érzi vágyik utána és tudja — nem le­het elérni. Szomorú voltam és levert, telve az élet keserűségével s az emberek, a rossz emberek kisértésétől ide menekültem a va­donba, beteg lelkem hogy megnyugvást találjon, vagy e titokzatos rengeteg vará­zsolja elém azt, a mire vágyom. A hosszú ut nagyon megviselt, fáradt testemet már csak az erős akarat vonszolta, s egyszerre csak — nádasok és fenyvesek között — egy fa tövében összeroskadtam. Szép májusi éj volt, mint Tizian fénye ragyogott a hold. Aztán elaludtam. Álmom­ban megjelent egy lány, szép testű, szép lelkű, de talány. Mindig szomorú, mindig sir a lány; kire vár, mire vár ? Kincse van, anyja van, minden mit szeme, szája akar; szép élete miért fáj?! Talány. Álmomban kér­deztem : Szép testű, szép lelkű virágszál, mije fáj ? ö feleié: Semmi és minden, e csúnya világban a helyem nem találom, valami szebj), valami jobb után vágyom; kell hogy legyen, van valaki, aki megérti, jogom van szebbre vágyni; valami kimondhatatlan embergyülölet s valami kimondhatatlan ember­szeretet forr bennem és nem tud kitörni, vagy nem akar egybeolvadni; érzem, ha másnak, nekem is jogom van boldognak lenni és érzem — sohase fogom elérni. Hát maga kicsoda? Kalmár, bankár vagyok, hat percontet adok, a börze az életem. Ért en­gem? Halál az életem. Mindenem megvan ami az embertömeget kielégíti; engem nem. Valami szebbre, nemesebbre vágyom. „Az eszmény öntudatunkban is élhet“ — nem elégit ki. Vágyom utána, megyek utána, a tűzbe, a napba, áz égre török érte; ha nem adják Hiszen, annyi minden szétválasztja az embert az életben. És ime, a Hus­vét eszméje és gondolata egyesit! Ma­gasztos, eszményi életfelfogásban egye­síti a népeket, bármilyen éghajlat alatt s bármilyen kulturális viszonyok között éljenek is. Az életről, még pedig a több és nemesebb életről táp­lált fogalmak meggyökereztetésével az elöhaladás és tökéletesedés csiráit rejti el az idő méhében —- az emberiség öntudatában. Innen a különféle em­bertípusoknak közös jellemvonása. Még a politikai ellentétek igazságtalansá­gait is mérsékli és elsimítja a Hus- vótnak nyugodt fensége. Csakis ilyen miliőben érvényesülhetett a haza böl­csének hires húsvéti cikke. Mert a Husvétnak kicsiségeken felülemelkedő t>ölcs életelve a nagy célok felé irányítja a közfigyelmet — osztatlanul. A Husvét szent eszméje még önmagunkkal is kibékit. Elűzi fejünk felöl a terhes gondokat s a remény­ségnek édes érzetével ajándékozza meg szivünket. Keservünket rnegeny- hiti a felmagasztalt keresztnek meg­szentelt fájdalmával s csüggedtségünk­ből uj életre kelt a feltámadt Krisztus dicsőségével. Még a felekezeti súrló­dások dissonáns hangja sem kelt nagyobb figyelmet ilyenkor. Elnémítja azt a húsvéti igazságok komor fensége veszem, ha nem jöu elviszem. Istennővé teszem; az én életem is olyan egyedülvaló, olyan szomorú, csak elrejtem a könnyet és mosolyt hazudok, mert mindig hazudnunk kell; sohase mutathatjuk, mindig rejtegetjük az igazat, mi törékeny lelkű űliszterek, hogy az ember, durva ne rombolja széjjel: nem tudjuk mért vagyunk itt és nem tudjuk hová megyünk, félénken tapogatódzunk, mint a sötétben s az élet ragad magával, érez­zük, hogy van, de nem tudjuk betölteni hivatásunkat, mert résen áll, lesben áll az ár, a mely ragad magával és nem lázba, viharba, hanem a sárba dob; mert érezők, gyengék vagyunk és elnyomnak a durvák, akik ma­gukat erőseknek tartják. — Milyen szo­morúan, milyen szépen beszél, szólt a leány ; mit akar, mire vágy, mit szeret? Mit akarok?! Nem tudja senki, mit tudom én, születtem és élek és jogom van hozzá, hogy boldog legyek. Hogy mit szeretek ? A virá­got, a zenét, a szépet. Magát szeretem I Jöjjön velem szép meseországba, nem a kép­zeletbe, a valóságba, felveszem a - harcot viharral, emberrel, mert én nem a testére, a lelkére vágyom. Ha csalódni fog bennem, a máglyán vesszek el vagy vérebek marcan­golják a testemet. Én vagyok az élet, én magát, Maga engem éltet; tűnjek el, vesszek el, ha nem valót beszélek. Talán Maga tudja, hol a boldogság ? 1 Nem tudja senki, de némely érzi, én érzem: a Maga lényében. Kire vár, mire vár, résen áll, lesben áll az ár ; elröpül az ifjúság, az élet meg nem áll. Hát mégis tudju, érzi mi a hivatása? Igen, magamért: semmi, valakiért valakivel: minden. Már már elvesztem, mindegy élet e, halál e. Két halódó test egymásba kapaszkodik, vagy két és a szeretetnek mindent fölülmúló áldozatkészsége. Azért a Husvét az életnek apotheózisa. Ki volna oly botor, hogy ilyen ideált sárba rántson? Elvégre is — eszmé­nyi célok nélkül el nem lehetünk. Nem lehetünk el még akkor sem, ha azoknak realizálása szinte emberfeletti erőt követel s keserüséges csalódások­kal jár is. Mert épen a vallási ideá­lokra alkalmazható, az Írónak bölcs intelme, hogy: Az idő nyugalmas rithmusa majd meghozza a végkifej- lödést, mely minden reményt és vágyakozást felülmúl. Ezért tartom én a Husvétot oly fenséges és utolérhetetlenül magasztos ünnepnek 1 örvendezzünk és vigadoz­zunk hát azon ! Rónai látván.-s»- Tisztelettel értesítem, hogy -4»­könyv- és papirkeresMésemet május havában — az ideiglenes helyiségből — Deák-tér 7. szám alá {Fógel Károly ur házába volt 7— Halmi ház) helyezem át és ezért -a— a raktáron lévő árukat ■ g leszállított árban kiárusítom. Szives pártolását továbbra is kérve, maradok kiváló tisztelettel HUSZÁR ALADÁR. életre való lélek egymástól várja a megvál­tást. Mindegy ; együtt rohanunk a mélybe, a semmibe, vagy nemcsak a világot, de ön­magunkat is megváltó eszmékért együtt törünk fel a magasba. így külön, egyedül maradva, semmivé leszünk, de ketten eggyé forrva, ismeretlen világok, nagyszerű meg­látások és megismerések tárulnak elénk; akik nevettek bennünket, akik gúnyolódtak, ha akarjuk, mint szelíd alattvalóink lábaink elé omolnak; hiába nem akarnak, a nélkül, hogy beszélnénk hozzájuk, kényszerithetjük őket. Igen, mert az igaz lélek kielégített vágya olyan mint a lavina, utjából minden akadályt elgördit, de nemcsak rombol, hanem alkot is, csodákat képes mivelni, ha valakiért érdemesnek tartja, az érdemetlen előtt is felfedi eddig féltve rejtegetett értékes tulaj­donait. — Magát látva, nagy alkotások, csoda szép álmok valóra válása, egetverő diadalok mámoros érzése lüktet bennem. Az eltitkolt, elrejtett, a béklyóba vert gondola­tok és érzések, mint egy erőre kapott Sám­son töri széjjel az ostobaság és előitélet bilincseit. Nem, nem, szól közbe a lány, szeretni fogjuk őket, az embereket. Tévedtek, csalódtak szegények, ők is mint mi gyarló em­berek. ök is a jót, a boldogságot áhitják, csak más utón, ne kételkedjünk, ne gyana­kodjunk, hátha mi vagyunk a hibásak, sokan — nem tehetnek róla, — közönbösen mennek sáron-véren át s mindent az önzés, a pénz szempontjából néznek, azt ami ezenkívül esik, nem értik és mi őket nem értjük, ennyi az egész. Lehet nekik van igazuk, de mi érezzük az igaztalanságot s nem értjük ugye, hogy rajongásunk, a szépre, jóra, igazra való törekvésünk semmivé lehet, elpusztul­nagyválasztéku cipőraktárát $ánQak a t veti közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda melletti! D9T A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. MECJERKEZT-EIfc!! 1 a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi ehevro és box bőrből készült cipők a legjobb éa legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Thumbnails
Contents