Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-02-20 / 8. szám
Huszonkilencedik évfolyam. C-\ Szatmár-Németi, 1912 február 20. 8-ik £iámi r íj SZATMAR r VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Jbh MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél «... 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-ntoa 6. az. f 4» . Telefon-szám : 73. HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek fOl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Szatmár-Németi. Ez a törvényes neve városunknak, a melyet tehát igy nevezni kötelesség. Ennek dacára azt látjuk, hogy szóval és Írásban mindig csak a rövidebb Szatmár van forgalomban, s Szatmár-Németi csakis a hivatalos iratokban használtatik, sőt ott sem mindenkor. Vegyük kezünkbe akármelyik helyilapot, valamenyinek a homlokán csak Szatmár van, kivéve az Északkeletet, a melyen ugyan Szatmárnémeti van kinyomtatva, de helytelen kiírással. Valamennyi intézménynek a nevében a „szatmári“ jelző szerepel és most legújabban is a szatmári cukorgyár felállítására folynak a részvényaláirások. Egyszóval a modern sietség itt is megállapítható. A rövidebb és kényelmesebb név- használat. Magán ember ha elvétve talán mondja is Szatmár-Németit, egész bizonyos, hogy írni sohasem Írja, levelezésében csak Szatmár fordul elő. Pedig a pontos névhasználat nagyon kívánatos és hogy hivatalos szempontból mennyire ügyelnek reá, példaképen felhozhatunk egy esetet, a melyben csak egy betű eltérésről volt szó, mégis szükségét látták a figyelmeztetésnek. A szatmárnémeti ügyvédi kamarának egy közleménye jelent meg a hivatalos közlönyben, a melyben a Szinyérváralja szó is előfordult, a mire hivatkozással az országos statisztikai hivatal megkereste a kamarát és figyelmeztette, hogy helyesen Szinérváralja írandó és hogy jövőre erre tekintettel legyen. Van a városban vagy húsz pénzintézet s majdnem mind csak szatmári jelzéssel. Ezenkivül egy csomó egyesület szintén hasonló elnevezéssel. Magunk között nincs ebben semmi megtévesztés, de minél távolabb megyünk városunktól, annál inkább kétségessé válik, hogy a mi szatmárinak van jelezve, az csakugyan Szatmár- Németiben van-é? A távolabbi országrészekben tudják, hogy északkeleten van egy város, a melynek neve — Szatmár-Németi, de szintén tudják, hogy van egy megye is, a melyet Szatmárrnegyének hívnak és igy nem lehetnek tisztában azzal, hogy mindazok az intézmények, a melyek a szatmári jelzővel neveztetnek, Szatmár- Németi városában vagy pedig Szatmár- vármegyében vannak-é? S ha ehhez még hozzávesszük, hogy van az országban több olyan község is, a melyet Szatmárnak hívnak, ez a kétségeskedés csak fokozódik. Különösen a képes levelezőlapok azok, a melyek a szélrózsa minden irányában terjesztik ezt a tévedést. Ezekre is csak Szatmár van nyomva és soha sem Szatmár-Németi, a mi felette alkalmas arra, hogy az ország közvéleményében teljesen eltűnjön városunknak helyes elnevezése. Pedig ez a név egy darab történet, a melynek épségben fentartása városunk ezer éves múltjának állandó emlékezetét biztosítja. Most hirdet időfizetést a nemsokára megjelenő „Uj Szatmár* cimü napilap, ebben sincs sehol szó Szatmár- Németiről, mindenütt csak a Szatmár név fordul elő. Mennyivel helyesebben tenné, ha az „Uj Szatmár-Németi“ nevet venné fel, mint a mely a fentiek szerint a helyes elnevezés, azonkívül pedig az uj lap tényleg Szatmár- Németi város közönségét fogja szolgálni, s kibocsátott programja szerint Szatmár-Németi városát akarja a polgári demokrácia nagy gondolatának meghódítani. Általában a helyi lapok és nyomdák tehetnének legtöbbet, az elharapódzott rósz szokás megszüntetésére. Első sorban valamennyi cserélje ki a lap homlokán lévő Szatmár nevet a Szatmár-Németi névre, mert a valóság tényleg az, hogy lapjaink nem Szatmáron, de Szatmár-Németi- ben jelennek meg. Azután ügyeljenek arra, hogy a hol a város neve csak előfordul, az mindig helyesen legyen kinyomatva nemcsak a cikkekben, de a hirdetésekben is, hogy a közönségnek egyáltalán ne legyen alkalma látni a téves elnevezést. Másod sorban a közönség feladata közreműködni a rossz szokás megszüntetésén. Nem kell egyéb hozzá, mint levélpapírjaira Szatmár helyett a Szatmár-Németi nevet nyomatni. Nem kerül se több időbe, se több költségbe, s hogy eddig is nem igy történt, csak azért van, mert senki sem törődött vele. Annyi bizonyos, hogy felette sok komikum van benne, mikor egy város közönsége a saját városának a nevét nem használja helyesen, épen azért mindenkinek kötelessége arra törekedni, hogy ez a szokás megszűnjön és ily módon a város igazi neve jöjjön általános forgalomba. ______________________________n. Fi gyelmeztetés! Az Abadie-papir társaságtól. Mivel utóbbbi Időben a mi általában ismert és kedvelt szivarkahüvelyünknek, a Riz Abadie-naki Riz flöTÉ) különböző utánzatai terültek forgalomba, I kérjük m. t. vevőinket, hogy gondosan ügyeljenek az Abadie névre, amelyet az utánzatok különböző egyéb szóval igyekeznek pótolni, óva intünk mindenkit a csekélyebb értékű utánzatok vásárlásától, mert mi minden törvényes eszközt felhasználunk ezen utánzatok ellen. Az Abadie-papir Társasága. Bénkő József apátkanonok- plébános üdvözlése. Annak a szeretetnek és tiszteletteljes ragaszkodásnak, mely Szatmár-Németi uj plébánosát, Benkő József upát-kunonokot ezékfoglulása óta körülveszi, impozáns megnyilatkozását láttuk azon a diszebéden, melyet abból az alkalomból rendezett, hogy plebánosi díszes állását elfoglalta. Felejhet- lenitl kedves ünnep volt ez. összedobbant Szatmár város társadalmának szive valláskülönbség nélkül ezen a gyönyürü ünnepségen s igaza van városunk polgármesterének, hogy most visszafog térni város és a katb. egyház között a régi bensőségteljes patronusi jogviszony s ennek záloga lesz az uj plébános egyénisége, akinek egész lénye a szeretet és burátság jelképét viseli magán. A társaskörben tartott diszebéden mintegy 130-an voltuk hivatalosak. Ott láttuk társadalmunk szinét-javát, a katonaság, a városi s állami hivatalok vezetőit s helybeli papságot. A lakomán, mely 2 órakor vette kezdetét, a legkedélyesebb hangulat uralkodott, a pompás menüt szebbnél-szebb pohárköszöntők fűszerezték, melyek közül az ünnepelt tószt- ján kivül dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester volt az, melynek meglépése s őszinte hangja adott nagy értéket. A leg- e?ehb beszéd azonban Walkovics János ajkai- x'ól hangzott el, ki az egyházközség nevében oly gyönyörű beszédet mondott, hogy mély nyomokat hagyott a jelen volt illusztris társaság lelkében s sokáig állott annak hatása alatt. A köszöntők sora különben pezsgőbontáskor vette kezdetét. Az ünnepelt apát- kanonok-plebános hármas felköszöntőt mondott n pápára, a királyra és a megyés püspökre, majd újabb beszédben Szatmárnémeti ez. kir. város közönségét s tisztikarát éltette. Azutáu dr. Yajay Károly kir. tanácsos, polgármester a kegyur nevében, Biky Károly a szatmári ev. ref. egyház nevében, Kovács Lajos a németi ev. ref. egyház nevében,' Gönczy Antal a szatmár és németi gör. kuth. egyház nevében, Duszik Lajos az ev. egyház nevében, Walkovics János a róm. kuth. egyháztanács és iskolaszék nevében, Ratkovszky Pál a kir. főgimnázium nevében, Lengyel János tábornok, dandárparancsnok a katonaság nevében, id Szdcs János a Máriu-cong- regáció s az iparosok és gazdák nevében beszéltek. Közben a plébánost éltették: Bodnár György, kir. tanf., dr. Gőbl Alajos és Kótai Lajos igazgató a tanítóság nevében. Felköszöntőt mondtak még: dr. Fejes István, Schamsula honvédezredes, Fásztus Elek, Bodnár Gáspár, Thurner Albert, dr. Yajay Károly, Yalkovics János Ratkovszky Pál.. Walkovics János a róm. kath. egyház tanács s iskolaszék nevében a következő beszédet mondotta : Tisztelt Uraim I Midőn a szatmári r. k. egyháztanács és iskolaszék régi tagjai első alkalommal tisztelegtek a Plébános ur őnagyságánál, az üdvözlő beszédre válaszolva Onagysága a többek közt ezeket is mondotta: „Fiatal káplán koromba, boldog emlékű püspököm olyan helyre nevezett ki káplánnak, ahová nem szívesen vágytam. Midőn a kinevezést kötelességszerüleg megköszönni jelentkeztem, Püspököm olyasmit mondott, amire én bátorságot vehettem azt kérdezni: „Kegyelmes Urum 1 hát a fiatalság is lehet érdem?“ Mire a püspök uzt válaszolta: „Nem Fiam! a fiatalság csak eszköz és alkalom au érdemek megszerzésére.11 Nagyságod azóta sokat elmélkedett és töprengett ezen válasz felett és most élete delén azon conclusióra jutott, hogy egy léi- készkedő papnak, ha kötelességét híven és lelkiismeretesen akarja teljesíteni, nem marad ideje arra, hogy érdemeket szerezhessen. Méltó volt a válasz a később nagyváradi püspökké és bíborossá lett akkori szatmári püspök fényes elméjéhez, és méltó volt az abból levont következtetés a szatmári r. k. püspöki egyházmegye raugbun első purochiájánuk plébánossához. (Félreértések kikerülése végett megjegyzem, hogy fiatalság alatt nem a kereső fiatalságot, hanem a serdülő fiatalságot értem.) A nagynevű Püspök meg&llapitása szerint tehát a fiatalság nem érdem, csak mód, eszköz,“alkalom az érdemek megszerzésére. De vájjon mit tapasztalt Nagyságod egy negyedszázadot meghaladó elmélkedései és töprengései alatti Azt-é, hogy a mai fiatalság szintén csak eszköznek tekinti fiatalságát az érdemek megszerzésére? Yagy talán azt is, hogy a mai fiatalság zöme, hovatovább mindinkább véleszületett jognak tekinti, hogy bírálatot gyakoroljon elevenek és holtak felett. Mi oka lehet ezen egészségtelen irány terjedésének? Azt hiszem axiómaszerüleg megállapíthatóan az, hogy a mai fiatalság egyrésze — és pedig fájdalom elég jelentékeny része! — sokkal okosabb mint kellene és sokkal neveletlenebb mint kellene. Miután pedig az értelem fejlesztője az iskola, a szív nemesebb érzései pedig a családi élet melegében sarjadzanuk ki, tehát nyilvánvalónak látszik, hogy az elfajulások ókai a családban keresendők; mert az alapokat nem az értelem fejletlenségében, hanem a szív ürességében találjuk meg. A társadalom legelterjedtebb formája az embeiiség; de törzse, alapja a család. És a történelem tesz róla fényes tanúbizonyságot, hogy a nemzetek akkor voltak leghatalmasabbak, a társadalom akkor volt legegészségesebb, mikor a családi élet tisstasá- gából és egyszerűségéből táplálkozott. A családot kell tehát visszavezetni az ő eredeti tisztaságához és egyszerűségéhez, ahol az a serdülő fiatalság a családi élet meleg tűzhelyén érzékelhetően, jó pálduadásokból tanulja meg az igazmondást, a jellemességet és a munkaszeretetét. Ahonnan száműzve legyen a mindenáron érvényesülni vágyó stré- berség, a vagyon imádata, mások képességeinek és megbecsülésének lekicsinylése. Ahol az embert nem angol ruhája, nem perzsa szőnyegei, nem betéti könyvének számjegyei után mérik, hanem erkölcsi súlya éB erkölcsi értéke után becsülik. A XX. század megoldásra váró nagy problémája, szintén a szivek ürességének következménye. A létért való küzdelem, az élvezetek raffinált módon való hajhászása végcél gyanánt állította oda a vagyont. És mi ennek a következménye? Egyik oldalon a sivár önzés, másik oldalon a sivár bosszúvágy. Egyik oldalon a vagyon szertelen felhalmozása, másik oldalon a módok, eszközök keresése, mellyel a jólétbeli külömbségeket jogos, vagy jogtalan, törvényes vagy törvénytelen eszközökkel kiegyenlíteni törekszik. Szóval egyik oldalon a plutocratia, másik oldalon az anarchia. És ha valakinek, úgy a lelkészkedő papnak lehet — elismerem terhes és nehéz, de nagy, nemes, magasztos — hivatása, szemébe mondani a szívtelen szegénynek'. Nincs I igazad! a társadalom alapjai a hit, haza, nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a § vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! A valódi amerikai King duality cipók kizárólagos raktára. EIGYJEEMEZTETÉS ! Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók 1
