Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-02-06 / 6. szám

SZATMÁR ÉS VIDÉKET } gázoknak kell (parancs szóra!) a vidékekre is seétszállnia... Kérem kezdődik az előadás 1 (Hát nem vagyunk modernek ? Persze, mi nem vagyunk IP) I. KÉP. A múlt szombatot megelőző hét... Pest lármás, nyüzsgő utcái... A hirdető bódékon a szinlapok között méteres plaká­tok. „A Gáli lei-kör hiv Polgártársak, ifjak, munkások 1 Le a szerzetes-renddel I — elő­adja Fáber Oszkár dr. Lerántjuk a leplet stb... stb. Ilyen enyhe, kedves szavak. Az ideges, neveletlen, párvenü, rek- lámhajhászó tömeg Budapest könnyen bedül, mindenre kapható... Szombat este van... Zsuffolt ház... Az inteligensebb elem, mely későbben jött, a folyósókon, az utcán tolong. A bejutott hallgatóság: galileista ifjúság, egy pár feministu-kisasszony, (mert ott vol­tak az udvarlóik !), tanonook, szakszervezeti munkások, (szombati fizetési hangulattal), egy kis csoport Vasa dr. vezetésében a Szt. Imre kör részéről és egy pár kiváncsi iró, vagy álhirlapiról Az előadás megkezdődik, (ü. i. conferensiör: Kérem tisztelek és sze­retek mindenkit, aki okosakat és igazat beszél... Fáber dr. is zseniális ember, csak azt nem tudom elfelejteni, hogy kiugrott szerzetes, hogy egy pályatévesztés utáni individuális lelki-meghasonlásokért a gyűlö­let fanatikus harcosa lett. És kiáll, meg­vereti a vészharangot és — meggyőz rossz - hiszemü érvekkel egy ilyen társaságot I És bravúros hatás-vadász.) II. KÉP. Dr. Fáber már javában beszél. Óriás hév, lelkesedés szerte. Még a levegő is mérges és forró. Már hogyne, mikor az egész történelemnek, jognak, filozófiának, természetnek a felforditásával az elvtársak beigazolva látják: hogy minden gazságnak, kulturátlanságnak, jogtalanságnak az egyház és a szerzetesek az okozói. Egy néhány megtévedt emberért, in­tézményért megtámadni egy egész Egységet, az ilyen érveket egy néhány rakétaviccel körülereszteni: ez kell a tömegnek, amely tudatlan, tehetetlen s játékszer egy fanati­záló kezében. Milyen szomorú, de érdekes kép, a tömeg-pszichologia élő, meleg szobor-cso­portja: látni esztelenül, őrjöngve ordítani, „úgy vanl“ „éljen!“ -- egy tömeg, — melynek fogalma sincs a tárgyról. S most feláll az ellenpárt képviselője a tudomány, az Igazság nevében: Vass dr. Meglepő érvekkel éles kritika tárgyává teszi az előadást, védelmébe veszi a szerzetessé­get, annyi erkölcsi, nemzeti és kulturális küzdelmeiért... mikor megvadul a hang, ökölbe szorulnak a kezek stb... s az elnök a vitát jövő hétre halasztja. (Mesés fordu­lat. sietteti a cselekményt I ?) III. KÉP. Elmúlt egy hét... Szombat este... Színhely, szereplők ugyanazok... (Azaz, hogy: a hivatalos ellenfél nem jelent meg I Helyes volt: ahol félrevezetett munkások torka és ökle helyettesíti a meggyőző érve­ket és állapítja meg az igazságot, — ott komoly ember nem vehet részt. Jöjjenek ők el a Szt. István Társulatba!) Ennek dacára akadtak martir felszóla­lók, kiket türelmetlenül, gúnyolva, kacagva hallgattak... S most csend lön: Fényes Samu dr. az „Úttörő“ szerkesztője kezdett sziporkázni. Érdekes ember: Lehet tőle tanulni, anélkül, hogy ártana, ha mi Írjuk m3g a receptet hallgatásához... (Kérem nem csak kenyérrel él az ember! ?) S lön nagy öröm nyomában. A kedélyek Csimbo- rászója immár elérte teljét... 10 óra volt... Éljen, éljen! Halljuk FábertI — hangzott szerte. Újabb viccek. Sejtések: az ellenfél elbújt stb... Óriási zaj. S most következik az Elnök minket különösen érdeklő ilyes zárszdzata: . .. Igen ők elbújtak, — de csata less, ismétlem most már nagy csata, fiókjainkkal elmegyünk a vidékre is, — a mi felvilágosító bötüinket adjuk a butitó biblia helyett a nép kezébe isi Lesz egy uj Magyar- ország 1.. (Conf. — Óh, szomorú, szomorú lett a lelkem: ettől a sok zagyvaságtól is, de ké­rem — kapupénzt kellett fizetnem... De sebaj, jobban és jobban átlátni az embert, a tömegeket, ismerni a természetes és mű- szerü, szinte megszámozott mosolyokat, gesztust, homlokrángást, a gondolatot — még ha ugyafurt is, — a szem fényfutásai­ból még raffináltabban kiolvasni, látni érdek-mozgá9-harmoniákat és diszharmóniá­kat: az Életet, — nehéz, hálátlan de gyö­nyörűséges idea!..) IV. KÉP. Egy lipótvárosi garszon-lakás. Dr. Démon Rérausz az „Ugat“ c. modern lap bel- és kül-munkatársa, — akinek már elég szép zöld az arca és elég hosszú a haja ahhoz, hogy a „Dühöngő szomorúság“ c. regényét szedjék, —■ ép most ér haza a vitáról éjfélkor, hogy riportját imigyen megírja: ... A megértések és szent Megérzések evolucionalis radikalisztikus arany-tűz Sátra fényesen lilulva trónolt ismét tegnap este... Ah, ah, fényes este volt. Ott volt ami Fényes és Fáber dr. is, — elméjük, akará­sát toló, huzó létráival, 30—40®-kos reflek­toraikkal ... A Sátor alatt őrzött pikkelyes testű, asszony nyakú, Iólábu, „Minden“ ki­rohant és lihegő, párduci orrcimpáin kili­hegve kénköves fénnyel az Igazság, a Jog, az Emberiesség, az — Üzlet... előakkord- jait, — kezdetét vette a vita... A győze­lem mámoros szagába, klerikális, diszharmo­nikus szagok, Spinoza, Herbert, Spencer, Nietsche, Jászi Oszkár dicsözönébe valami jajjos Szt. Imre név került... Ah, majd megvesztünk... (Leteszi a tollat... Felue- vet, mert eszébe jut, hogy a múltkor az Elixirné a zsuron mint bukott rá, — mikor ilyen tudósok neveit szavalta le előtte I — Mikor a mi Rémuszunk csak a neveit, s egy pár mondását jegyzi meg a Nagyoknak. Tanuljon Ignotus, olvasson Bíró, Jászi, Szende, — majd le adják ók nekünk. .. Micsoda hóditás lesz : ha a következő zsu­ron az „Érzékiség“ c. Ady előadásból citálhat! ?..) Ilyenek ők 1 ______________(Függöny.)_________' Színházi esték. Örömünkre szolgál annak megállapítása, hogy e hét műsorának időközben történt kétszeri megváltoztatása egyrészt némi köze­ledést mutatott a komolyabb drámai nem felé, másrészt bizonyságul szolgált arra, hogy a vezetőség a színház magasabb fel­adatait is szolgálni akarja. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a tiszavirág életű ope­rettek végkép leszorultak a műsorról (ebben mindig bőven lesz része a szatmári közön­ségnek), hogy drámai színészeinket végre megkímélik a bohózatos jelenetekben való szánandó szerepléstől, hanem azt. hogy két este alkalmat adtak egyiknek, másiknak arra, hogy igazi tehetségét szabadon érvénye­síthesse. Két este! Ott, hol nyolc s ünnep is lévén közbe kilenc előadást tartottak, bizo- . nyára nem sok, de mégis valami. Ha igy haladunk előre, megérjük azt, hogy a hét egyik felében drámai és vígjáték — másik felében operette előadások fognak tar­tatni. S igy is kellene ennek lenni! Biztos forrásaink vannak arra nézve, hogy a közön­ség már megelégelte a darabokban való egy­formaságot s néha-néha valami mást, olykor valami régit is akar látni. Nem prejudiká- lunk az igazgatóságnak, nem mondjuk, mi legyen az, színészeink tehetsége, ambíciója, vágyai szolgáljanak erre nézve irányítóul. Mi ránk csupán annak a ténynek hirüladása tartozik, hogy a közönség a műsor változa­tossá tételét helyesli s az operettek uralmá­nak ellensúlyozását szerencsés gondolatnak tartja. Sardou Viktor „Tosca“-jának pénteki és szombati előadását például szives fogad­tatásban részesítette, mely nem csupán Sarah Bernhard Írójának, a színpadi technika, a raffinált szini hatások nagy ismerőjének szólott, hanem Sardounak, az ügyes mese­szövőnek, a korviszonyok hű rajzolójának és — színészeinknek. S. Hahnel Aranka Tosca alakítása gondos tanulmány és művészi át- érzés eredménye. Mozdulataiban plasztikus volt, a szenvedély kitöréseiben igaz s arc­játékával, az indulatok vibrációjával tudta megjeleníteni azt, amit a hangra bízni amúgy sem lehetett. Legsikerültebb jelenése, mikor kényszerült vallomásával megmenti festő­kedvesét a további kínzástól. Scharpiát Fe­hér Gy. ábrázolta, kinek rendőrminiszterénél találóbbat, jellemzőbbet nem is képzelhetünk. Kár, hogy Hahnel A.-val együtt nagy drámai művekben eddig alig láttuk. A szökevényt ifj. Lenkey, a bűnpártoló jakobinus-festőt Szőke, a szekrestyést id. Lenkey alakította, kik mindhárman nagyban hozzájárultak an­nak a kornak megelevenitéséhez, amelyben Napoleon hódításai elővigyázóvá, kérlelhetet­lenné tették a monarchikus államokat. Ki­váló volt a rendezés, a szent András templom chórusa s felvonásközökben a darabtól elvá­laszthatatlan Puccini-muzsika. Lám a színház maga is el tudja látni a közönség szükségleteit e ha művészetet, jó darabot nyújt, nem is szükséges vendégsze­replésről gondoskodnia. Pedig volt ez is a héten. Asszonyi L., a Király-színház barito­nistája énekelte el Luxenburg grófjából Benő grófot s a tatárjárásból Lőrentey hadnagyot. A közönség szívesen fogadta és sokszor ki­fejezte vele szemben tetszését, ki mint gaval­lér imponáló, mint katona egyenes lelkű és határozott. A hét többi estéjén- az előző betekből ismert . operettek közül műsoron voltak: A lengyel menyecske délutáni előadásban. A Kis gróf, Leányvásár, Ártatlan Zsuzsi. Min­degyikben Balia M. játsza a főszerepet s ez a körülmény mindent megmagyaráz. Egyéni­sége lebilincselő s mindig eleven életet visz magával a színpadra. A sikerekben segítő­társai Szepesi Szidi, Rovó Istvánná s mint egy csillagrendszer önálló bolygói: Dénes Ella és Feledi Boriska. Vasárnap délután a hét év előtti ope­rette irodalom legmagyarabb terméke a „János vitéz“ került színre Feledi Boriská- val a címszerepben. Igen jó János vitéz, deklamációja azonban itt-ottnem elég világos. Iluskát Hurmuth Zs., Bagót Sz. Nagy Imre, a francia királyleányt Dénes Ella udta min­denre kiterjedő pontossággal. (—V’) * Heti műsor. Kedden „Leány vásár“ Operette. (C. béri.) Szerdán újdonság itt először „A csitri“ vígjáték. (A. bérlet.) Csütörtökön „A csitri“ (B. bérlet.) Pénteken újdonság „Táncos huszárok“ operette. (C. bérlet.) Szombaton „Táncos Huszárok“ ope­rette. (A. bérlet.) Vasárnap este „Táncos huszárok“ ope­rette. (B. bérlet.) — Vértódulások a természetes Ferencz József-keserüviz rendszeres használata mellett biztosan és rend­kívül enyhe módon gyógyulnak. Mint rendszeres adag elegendő f/2 pohár reggel éhgyomorra. Az igazi Ferencz József-keserüviz O kitűnő hatását a legjobban igazolja az egész világ orvosainak és orvostanárai­nak egybehangzó elismerése. Dr. Ch, Mauriac, a párisi Hopital du Midi orvosa is igy nyilatkozott világhirü hazai gyógyvízről: „Ferencz József­keserüvizet sokszor rendelem s eddig tapasztalataim szerint hatása nagyon kedvező, úgy hogy ez a gyógyvíz a hashajtók között a legelső helyek egyikét foglalja el. Bevásárlásnál úgy a füszerüzletek- ben mint a gyógytárakban kérjen ha­tározattan „valódi Ferencz József“ keserüvizet. Óvakodjunk az után­zatoktól ! Győződjék meg mindenki saját szemével Máriavölgy-fürdö gyógyha­tásúról és páratlan előnyeiről. A kristálytiszta, kellemes, csipős izü Máriavölgyi vizet igyuk; mert ez a legolcsóbb, legjobb égvény es savanyu viz. Apróságok. Megint egy napilap van készülőben. Erre célozva mondom a kiadónak, hogy ideje volna, ha mi is foglalkoznánk az esz­mével, nem volna-é célszerű a mi lapunkat is napilappá átalakítani. — Persze, hogy jó volna — mondja ő — csakhogy előbb egy kis sajtóalapról kel­lene gondoskodni, mint a hogy a „Heti Szemle“ csinálja. * A Barkóczy esetéből kifolyólag van nagy riadalom az országban, pedig hát sok­kal kisebb jelentőségű az egész, hogy sem érdemes volna miatta keresztes háborút hir­detni. Mert az bizonyos, hogy Barkóczy a külsőségekből ítélve nagyon jó katholikus volt, de hogy abban az állásban erre a tu­lajdonságára semmi szükség nem lehetett, legjobban mutatja az a körülmény, hogy az utódja egy lutránus ember lett. # A fővárosi lapok tele vannak a készülő békével s egyik másik hiszi is, hogy a minisz­terelnöknek sikerülni fog a pártok között az egyetértést megteremteni. — No már pedig, — mondja egy po­litizáló társaságban Bögre ur — aligha lesz belőle ecet-ágy. Folyik égy darabig a' tár­gyalás és mikor már azt hiszik, hogy a kibékülés egészen bizonyos, akkor fognak hajba kapni. Nagy uz öröm mindenfelé, hogy a pénz­ügyminiszter a gyuiamonopólium behozata­lával felhagyott. Nem is lett volna helyes megcsinálni, mert a mai viszonyok között, amikor minden téren a drágaság réme ijeszt­get, egyedül a gyufa volt az, a melyiken a magyar ember még takarékoskodni tudott. v Megint egy uj pénzintézet alakulásáról van szó. Már megvannak hozzá az alapítók, az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok, biztositva vaD a részvények jegyzése, sőt nagy utánjárással már ügyvédet is kaptak, csak egy nehézség van még hátra, a mi pedig a legnagyobb, hogy az uj intézetnek alkalmas nevet találjanak. Annyi a pénz­intézet Szatmár-Németiben, hogy nem fogunk csodálkozni rajta, ha e miatt nem fog tudni megalakulni. Demeter. HÍREINK. II Farsangi naptár. F br. 10. Regatta-egylet bálja a. Társas­körben. Febr. 11. Iparos dalárda tánomulatsága az iparos olvasókörben. Febr. 11. A németi részi gör. kath. magyar egyház táncmulatsága a Vigadóban. Febr. 12. Dalegyesület művészestélye a Tár­saskörben. Febr. 17. Lorántffy-egylet hangversennyel egybekötött táncestélye a Pannóniában. Február 18. A szatmári pénz és gyár részv. társ. csoportosulásánál kimaradottak álarcosbálja a Vigadóban. * — Dénes Sándor megvált a „Szamos“ szerkesztőségétől és uj lapot alapit, amely a közel jövőben már meg is fog jelenni. Uj vállalkozásához az olvasóközönség osztatlan rokonszenve kiséri, amely mindig méltányolta, elismerte az újságírásban való kétségtelen rátermettségét, becsülte benne uz önzetlen férfit, aki úgy az összesség, mint egyesek ügyes-bajos dolgában úgyszólván mindenki­nek rendelkezésére állt. Mi is kívánjuk, hogy megváltozott helyzetében tovább is a közér­deket szolgálja s akkor bizonyára ő is meg fogja találni azt — amit keresett. — Bodnár Gáspár Ungváron. Az ungvári kath. kör febr. 18-án előudást tart, melyen mint előadó Bodnár Gáspár képző­intézeti tanár a szatmáregyházmegyei iro­dalmi kör képviseletében „A szabad és sza­bados sújtó“ címén fog beszélni. Az ungvári közönség nagy érdeklődéssel tekint az orszá­gos nevű iró szereplése elé. — Kinevezések. A kir. pénzügymi­niszter Nagy Lajos szinyérváraljai adóhiv. gyakornokot a XI. fiz. osztályba adóhiv. tisztté s Tacsiczky Rezső nagybiccsei lakost adóhiv. gyakornokká, mindkettőt a szinyér­váraljai adóhivatalhoz kinevezte. — Áthelyezés. Néroetby Ernő p.-ü. számellenőr, fehérgyarmati járási számvevő Kiskőrösre hasonló minőségben áthelyeztetett. — Lelkészi kinevezés. Firczák Gyula püspök §zabó Izidor szárazberki h. lelkészt Bodrogkereszturba lelkésznek nevezte ki. — Eljegyzés. Dr. Bartóky József földmivelésügyi államtitkár leányát, Magdát, eljegyezte dr. Jékey László géberjéni föld- birtokos. — Harmincéves színészi jubileum. Egy zajtalanul dolgozó, szerény becsületes munkása színtársulatunknak, Czakó Vilmos színigazgató helyettes jut el e hó 15-én az ő bohémpályáján a 30-ik évet jelző határkő­höz. Harmincév nagyidő az emberéletében, de harminc küzdelmes évet tölteni el a ma­gyar színészetnél, annak bajaival, nyomorú­ságaival megbirkózni, nem könnyű feladut. Czakó Vilmosról, mint színészről nem sokat tudunk, mióta körünkben van,- csak admi- nisztracionális dolgokkal foglalkosik, e téren is oly sok előzékenységgel és figyelemmel, hogy e réven is sok tisztelőt nyert meg a maga számára. Kik ismerjük e bohém,' foly­ton vidám, derült szinészembert, kinek mókái, tréfái országszerte hiresek, szeretettel ajánljuk a szinpártoló közönség szives figyelmébe. Febr. 15-én lasz az ő jubileuma. Briliáns sze-

Next

/
Thumbnails
Contents