Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1912-11-12 / 46. szám

SZATMÁB ÉS VIDÉK1S. Az I. és IL kerületben december 1-én egy-egy városi bizottsági tag ló­vén választandó, közgyűlés az I. ke­rületbe elnökül dr. Lehoczky Jánost, h. elnökül Wallon Lajost, a U kerületbe elnökül Jankovics János és h. elnökül Ekker János bizottsági ta­gokat küldte ki. Özv. Hatvani Péterné részére az általa kért kegydijat mrgszavazta. — A pénztári alkalmazottak óvadékát visszautalta. — Baumgarten Zsigmond és Zsolnai Ármin felső kereskedelmi iskolai tanárokat f. év. szept. hó 1-töl kezdődő hatálylyal a IX. fizetési osz­tály 2-dik fokozatába előléptette. — A kereskedő tanonciskola felügyelő bizottságába Lengyel Imrét egyhangú­lag beválasztotta. A vegyvizsgáló állomásnál még szükséges berendezések költségét meg­szavazta és az állomás szervezeti sza­bályát elfogadta. Egy pár hatósági átirat elfoga­dásával és a dr. Bodonyi Alajos or­vosi oklevelének kihirdetésével a köz­gyűlés fél 5 órakor végett ért. Apróságok. Lapunk zártakor vettük harctéri tudó­sítónk levelét, a melyből ámalva látjuk, hogy az összes hírlapok közleményei meny­nyire nem felelnek meg az igazságnak. Csupa bolgár, szerb és görög győzelmekről beszélnek, holott az ő tudósítása szerint épen ellenkezőleg van a dolog, mindenütt a törö­kök vannak előnyben, már pedig ezt nem­csak lebet, de kell is hinni, mert még eddig minden szava igaznak bizonyult. * Reggel felé botorkáz férjem uram haza és mikor benyit a lakásba, harcias hangon támad rá a felesége és vonja kérdőre, hol a pokolban töltötte az időt ilyen sokáig. — Hagyd el kérlek, — mentegetődzik a gazda — a Balkán háborút beszéltük és azután rátértünk a felosztásra, de sehogy sem tudtunk megegyezni, úgy hogy holnap estére halasztotluk a folytatását, akkor talán rendbe jövünk. * A király reggelijét egy kéményseprő ellopta és jóízűen elfogyasztotta. Épen a sült kacsa utolsó falatját szopogatta, mikor a detektívek rajta ütöttek és ffllön fogva bevitték a rendőrségre. Iszonyú komolyság­gal kezdték faggatni és egyre-másru isme rosszaságáról. Ezt ismerjük, hisz ezen nyur- galunk folyvást. Engedd meg, hogy kimond­jam, hogy erről beszélni a mi körünkben — hogyis mondjam —_ az étikét ellen való vét­kezés. Péter tréfásan vágott vissza: — András barátunk, úgy látszik, nem tudja, mit jelent ez a szó: étikét, mert ha tudná akkor nem vágna közbe, ba valaki beszél... Különben is, amit ő hangoztat, a csalódás, reménytelenség, nők rosszasága, mind értéktelen jelszavak melyekből nem hordok magamban egyet sem. Aki igazán csalódott, avagy a reménytelenség jutott neki osztályrészül, az leugrik az emeletről, vízbe ugrik, vagy főbe lövi magát. Aki megélj az hazudik és bekerül az emberek egy kel­lemetlen osztályába, mely osztály agyon pusztítja embertársai örökös nyöszörgéseik­kel. A nők rosszasága ? A nők nem mind roszak, csak kikeressük a legalját és ne­künk ez a jó, mert hasznát vesszük s mi­kor már azok sem kellenek, — minek ne­künk a jó? Különben egy olyan nőről fogunk be­szélni, kit semmi okom sincs rossznak tar­tani. Huszonnyolc éves voltam, mikor meg­ismertem. Egy kis baba, aki elfutott tőlem és véletlenül meglátva magát a tükörben, elszégyelte magát, mert észrevette, hogy el­pirult. És sokáig került, tehát beleszerettem. Mikor másodszor volt alkalmam vele talál­kozni, már egy levelet csentem be egyik könyvében. Ez volt az első levél, szólt egy szentimentális leánynak . . . És a leány melegedett. Sokszor volt szóbeszéd köztünk. A leány éhező tekintettel leste tőlem a szót. És én beszéltem, majd megírtam a második levelet: az ideális leánynak. Ekkor hittem, hogy valuha boldog leszek. Kezdtem a jövő­ről beszélni a leánynyal. Mondtam, hogy fa leségüt vcízem és ennek következményeiről értekezleteket mondtam. Mi volt következ­ménye? Feltűnt előttem az iménti szentimen­tális, majd ideális leány helyett az a leány, kinek már nem küldtem el, csak megfogni- j maztam : a reális leánynak szóló levelet:. . . i telgették előtte, hogy mert ilyen borzasztó dolgot cselekedni. — Ugyan instálom, — szólal meg a vádlott — nincs ebben semmi olyan bor­zasztó. Először is én nem tudtam, hogy a királyé; másodszor ő felsége azért nem maradt reggeli nélkül; harmadszor pedig nekem is jól esett. * Az ebtartási szabályrendeletet tárgyalta a gazdasági szakosztály, a melynek egy szakasza úgy szól, liogy a melyik kutya adót nem. fizet, az kiirtatik. — No hallod, — súgja egyik bizott­sági tag a szomszédjának — nem jó volnu, ha ezt az eljárást más adónál is behoznák. * Szenzációs dolgot közöl egy helybeli újság az ombodi hipnotizáló emberről, aki állítólag egy fehércseléddel ilyen állapotban 11 darab váltót íratott alá és azokat érté kesitette a különböző bankoknál. Riporte­rünk utána járt a dolognak és megállapí­totta, hogy csakugyan annyi váltót irt alá, a különös benne csak az, hogy mindegyik váltóra a hipnotizálnak és a feleségének a nevét irta rá. Demeter. HÍREINK. Vérvirágok nőnek, kelnek mindenhol, amerre csak ellát a szem. Örök ellenség a termé­szet és az ember. Irigylik egymást az idők eleje óta és soha nem enyhülő haraggal támadnak egymás ellen. Az ember fáradhatatlanul ostromolja - a természet erőit, igába szeretné hajtani a levegőt, vizet és földet, s ime: a pilóta lezuhan, a Titanic ott korhad a tenger fenekén s a bányalég száza­kat öl meg egy leheletével. — Mintha örökkön ingerelné egymást a teremtés koronája és az öserö — se küzdelem­ben sokszor az exber huzza a rövi- debbet, hogy a vereség után újra kezdje a csatát. A Balkánon virul a legszebb ró­zsa a föld kerekségén. A Sipkaszoroe és Kazánlik között elterülő rózsalige­tek a természet legszebb ligetei, amit Isten e sártekére adott. Több mint ötven falu él a rózsákból, amelyekből a legkedvesebb illatszereket készítik. A balkániak most megirigyelték e rózsákat. Szebbeket akarnak, mint amilyenek a hegyek alján virulnak. Nem halvány rózsaszínűt, hanem ha­Ninos utálatosabb egy „reális“ leánynál. Ko­moly és affektálva húzza össze homlokbőrét. Nem beszél másról, riíint az életről, miből semmit sem látott, de titokban érzelgős re­gényeket olvas, megsiratja u romantikus hős halálát és azon az oldalon, hol a szerelmes férfi lebelete röpül el, virágot présel, meg­osztván gyászát a halott szerelmesével és mikor az bánatában kiitta a méregpoharat, a reális leány felsóbajt: „Mily jó is meg­halni 1“ Eljártam hozzá öntudatlanul tanul­mányozva és látva magam előtt egy uj ala­kot, egy leányt, aki vár egy férfire. Ha megírtam volna a negyedik levelem, szólt volna: egy leánynak, aki filozofál . . . És csak én előttem, csak én velem és mindig szerelemről. Lenézte a szerelmet és a csókról csak annyit mondott, hogy az „a ta­padás törvénytelensége“. Kezdtem csodálni ezt a leányt és csodáltam egész addig, mig nem jött egy újabb fickó. Ez a fickó az a bizonyos átlag-ember volt, ki a leánynál való első vizitelés után órákig bandukol az utcán és keresi, hogy hol vegyen fel lakást, hova vezesse a feleségét . . . „Megkérte a leányt, az én tanulmányomat, ki nemsokára én előt­tem magyarázta vőlegényének : Kedves Gás­pár, a csók a szív hőmérője . . .“ ' — Hát bizony, a leány férhez ment . . . Kelen Péter elhallgatott. A vendégek pedig várták, hogy tovább szóljon, mert nem tartották befejezettnek a történetet, sőt azt hitték, hogy most jő a tulajdonképpeni tör­ténet. Aztán, hogy a házigazdának sehogy- sem volt beszélbetnékje, András, az előbbi fészkelődő, boszankodó hangon mondta: — A te meséd olyan, mint egy rosszul ragos-pirosat. Az ostoba ember hívá­sára megjelenik a kertész és lábanyo- mán kinyílik a vérvirág. Az idén en­nek a nyomán hamar elhervadtak a Balkán rózsái. Ami termett és amiből rózsaillatot készítettek, azt el vitték már a franciák. Az elegáns parisiennek, amikor fehér csipkéi nyelik a rózsa illatot, vájjon jut-e eszébe, hogy ahol az édes rózsaillat eleven szirmai fakadnák, most vad harcok folynak s lovak pa­tái gázolnak hulló vérrózsákon? A civilizázió és háború: micsoda elcsé­pelt témái Általános leszerelés, örök béke, kulturember? Mennyi hazug frá­zis I Az ember ma is az, ami volt ezer évvel ezelőtt és ha a föld még ezer évig nem unja meg vén hátán cipelni ezt a tenger hazugságot, akkor is az lesz, ami ma, lesz erős és gyenge, — igazság és hamisság, a szalonban whiterosse-illat, kint a szabadban vérszag... * — A közigazgatási bizottság teg­nap d. e. 10 órakor tartotta rendes haviülé­sét a főispán elnöklésével. Jelenvoltak: dr. Vajay Károly polgármester^ Kőrösmezey Antal főjegyző, dr. Antal Sándor tisztifő- ügyész, dí.. Jéger Kálmán főorvos, dr. Lé- nárd István árvaszéki tanácsos, dr. Pirkler Ernő jegyző, Kucsó Károly kir. műszaki tanácsos, Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató, Bodnár György kir. tanfelügyelő, dr. Fabó Zoltán kir. ügyész, György Lajos kir. fő­mérnök, Czilli György kir. állatorvos és dr. Keresztszegby Lajos, dr. Fejes István, Visky Károly, dr. Farkas Antal bizottsági tagok. Az egyes előadók jelentéseiből megemlitjük a következőket: a főorvosi jelentés szerint az elmúlt hóban a közegészség kedvező volt, amennyiben 20 hevenyfertőző betegség for­dult elő és pedig diftéria 2, vörheny 7, szamárhurut 5, gyermekágyi láz 1, béltifusz 4, trachoma 1, ezek közül elhalt 2. A kir. ügyész jelentése szerint a foglyok száma 172 és pedig férfi 147 és nő 25, a létszám tehát 16-tal több, mint szeptemberben volt. Az állatorvos jelentése szerint járvány nincs; levágatott a városban 247 nagy 56 növendék jnarha»_ 1Q0 borjú, 66 juh, 15 kecske, 673. sertés, a Hegyen 2 nagy, 20 növendék marha, 1 borjú, 59 juh, 9 kecske, 15 sertés. Vasúton belföldre elszállittatott 218 szarvas marha, 349 juh, 5382 sertés; külföldre 27 szarvasmarba, 856 juh. — A legérdekesebb tárgya volt az ülésnek a Juhász József és Bodnár Alajes r. kath. elemi tanítók pa­nasza, kik a szatmári püspökséget, mint a helybeli r. kath. elemi népiskola fantartóját kérték a részükre járó családi pótlék fizeté­sére kötelezni. A bizottság a minden irány­égő szivar. Rágyújtunk és szívjuk türelme­sen, mert azt hiszszük, hogy majd csak sze­le). Hallgattuk türelemmel a történetet, hit­tük, hogy majd csak megjavul. Fiam, a te meséd, mondom, egy rosszul égő szivar. Nevetve bókétlenkedett András. A töb­biek is szurkátták Pétert, — Eh, nem értettetek meg, Nektek tanulságot is kell mouduni, mint az iskolás gyermekeknek, kik máskép a tanító meséjét nem tudnák megérteni. Azt akartam magya­rázni, hogy a nőnek csak addig van egyé­nisége, mig a legelső férfival nem találkozik. Ezt láttam, látom most is és ezért nem házasodtam, meg. Szürkén hangzottak el Kelen Péter szavai és nem úgy tűntek fel, mintha valaki tisztán a meggyőződését mondaná el. A sza­vakból, a beszélő arcúból olyasmi volt ki­olvasható, mintha védené magát Páter. És belopóztak a szavak a többiek lei­kébe is. Ott is maradtak. Persze hisz ez érv. Érv, melyben van igazság is. Nagyszerűen lehet vele takaródzni: „Nem lehetünk bol­dogok, minek legyünk szerencsédének ?„ És úgy szerették volna elhinni semleges álla­potukat. De megint nagy füst volt a szobában, megint kergették a füstöt. A házigazda újra kinyitotta az ablakokat. A füst kiszállt, az emlékek ott maradtak . . . Felcihelődtek. Ballagtak le a lépcsőkön öten, agglegények. A hatodik, a házigazda világított nekik, mert sötét volt és az ő járá­suk bizonytalan, fáj a térdük, hiszen ők agglegények.' j ban jogos panasznak helyt adott és egyhan­gúlag kötelezte az iskolafentartót a családi pótlók fizetésére. — Az ülés fél 12 után ért véget. — Fényes esküvő volt szom­baton délben a róm. kath. székesegy­házban Hermann László a szatmári zene iskola igazgató-tanára ekkor es­küdött örök hűséget Lehotzky Margit­kának, Dr. Lehotzky János bankigaz­gató s Antal Berta úrasszony leányá­nak. Az egyházi szertartást Benkő József apátkanonok-plébános, a pol­gári házasságkötést Dr. Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester végezte. Mint tanuk Kiss Zsigmond altábornagy s Dr. Góth Ferenc kassai kir. törvény- széki elnök szerepeltek. A fényes es­küvőn nagyszámú előkelő közönség vett részt s szeretettel gratulált az ifjú házaspárnak. — Templom avatás a Szatm&r- hegyen. A szatmárhegyi ref. egyház át­alakított templomát f. évi nov. 24-én fogja Bakhazái' Dezső dr. püspök föl szentelni. A templomszentelési ünnepségek sorrendje a következő: Balthazár Dezső dr. püspök kí­séretével november 23 án este 9 órakor ér­kezik meg a szatmárnémetii vasúti állomásra, hol a város nevében Vajay Károly dr. kir. tanácsos, polgármester fogadja. Másnap a szatmárnémetii Kossuth kerti állomástól reg­gel 7 órakor külön vonattal indulnak és a ezatmárhegy piaci állomásra érkeznek egy­negyed 9 érakor, hol a közönség élén Be- nyovszky Pál rendőrkapitány, a lelkészi la­kon pedig az egyház nevében Makai Elek ref. lelkész fogadják és üdvözlik a püspököt. Az istentisztelet sorrendje a következő: Ttíinplomnyitás háromnegyed 9 órakor. Az egyházkerületi elnökség vezetésével a lelké­szek és vendégek pontban 9 órakor Veres Lajos szatmári kántor orgona játéka alatt bevonulnak a templomba. Ezután ejőének, fennálló ének és gyülekezeti nagy ének kö- vekezik. A szentelési imádságot Baltazár püspök mondja. Egyházi beszédet tart, Úri imáságot 'mond és adakozást hirdet Sottész Elemér nagybányai református lelkész, egy­házmegyei főjegyző. Keresztel Szabó József lelkész. Urvacsoraosztás: a) Ágendázik és kenyeret oszt Papoczy Zoltán apai reformá­tus lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, b) bort oszt s úrvacsora vétel után imákozik Bog­dán Lajos pettyéui református lelkész, egy­házmegyei jegyző. Ujházastársakat esket Sár- közy Lajos nagykolcsi lelkész. Az egyház rövid történetét olvassa s a gyülekezetei megáldja Makui Elek szatmárhegyi ref. lel­kész. Istentisztelet után a püspök a lelkész­lakáson fogja a küldöttségeket. Délután fél 2 órakor közebéd a ' református egyház ta­nácstermében. Egy teriték ára 5 korona. Délután fél 5 érakor táncmulatság özv. Kolb Józsefnó vendéglőjében. Belépési dij. a tánc- mulatságra : szemólyjegy 1 korona. Család­jegy 3 korona. A táncmulatság tiszta jöve­delmét a szatmárhegyi ref. egyház közszük­ségleteinek fedezésére fordítják. Táncmulat­ságra jegyek válthatók a közebéden és a tánchelyiségben a pénztárnál. — A szatmári vivóklub szombaton este tartotta társas vacsoráját a Viktória éttermében a klubtagok élénk részvétele mellett. A felköszöntők sorát Tburner Albert vezette be, ki a megjelenésben akadályozott dr. Vajay Károly polgármester, a klub el­nökére mondott tósztjában foglalkozott azon igaztalan és méltatlan támadásokkal is, me­lyek egy helybeli lap részéről érték. Thur- ner Albert felköszöutötte még Demkö Sán­dort, mint a szatmári torna és vivóegylet művezetőjét, valamint Payka Vilmost, mint az egylet volt vivómesterót. Ezután Pelleg­rini Virgil beszélt olasz nyelven. Ezenkívül még Payka Vilmos és Gönczy Miklós szó­laltak föl. A kedélyes mulatság egész regge­lig tartott. — Dalestély. Szombaton november hó 16 ikán este 8 órakor tartja a dal és zeneegyesület első idei estélyét a Polgári Társaskör helyiségében. Az estély hangver* senynyel kezdődik, amely a műsor egyes számaiból ítélve magas nívójúnak ígérkezik. Az est vendége Bendiner Heddy operaéne­kesnő, a boroszlói opera volt tagja lesz, je­lenleg a budapesti Népopera tugju, aki Tos- kából, Hoffmann meséiből, Sutoméból fog énekelni áriákat, továbbá fivére, Bendiner Nándor zeneiskolánk igazgatójának hangver­seny keringőjót fogja bemutatni. A hangver­seny másik igen érdekes száma : Bach 3 zongorára és vonószenekarra irt versenymű lesz, melyben Mandel Anna (I. zong.), Bá­Az etikáról a leá&m &*okl6aiR Kfc,a «FgPöiödéi, hogy jó kávé Készítéséhez a »»Valódi" tFranck: feltétlenül szükséges* - A honi gyárban» Kassán» Készült »»Valódi** tFranck: ismertető jele a lkávédarálól. - Annak ami oly sokáig tartja magát és mindig Kedvelt, - jónak kell lenni I — - mat m.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents