Szatmár és Vidéke, 1912 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1912-07-16 / 29. szám
Huszonkilencedik évfolyam. 29-ik szám. SzatmárNémeti, 1912 julius 16. Z:JL SZATMAR VIDÉKÉ 11 TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre X kor. SO fill. Fél » . . . 3 » I Egyes szftm ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvöa-utoa 6. az. # ♦ Telefon-szám: 73. —v HIRDETÉSEK -v— — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal elére fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Nagy esemény. az Nem sokára 30 éves lesz ipartörvény, mely az ipartestületek megalkotását előírja és a hosszú idő alatt, bár többször tétetett reá kísérlet, városunkban nem sikerült az ipartestületet megalkotni. Nagy kárára az iparos osztálynak, mely a miatt került olyan állapotba, a milyenben inoät sínylődik. A kereskedelmi és iparkamara, a városi iparhatóság és az értelmesebb iparosok folyton rajta voltak, de a nagy többség vonakodását semmiféle rábeszélés és felvilágosítás nem volt képes megtörni. Harrnincz év után végre mégis odajutottunk, hogy a nagy esemény bekövetkezett. Tankóczy Gyula főkapitány, mint I. fokú iparhatóság az ipartestületet, miután azt a képesített iparosoknak több mint kétharmadrésze kérelmezte, a törvény értelmében meg- alakitottnak mondta ki és igy remélni lehet, hogyha a kisebbség belátáshoz jut, most mindjárt, de minden. esetre rövid Idő alatt megkezdheti áldásos működését. Nagy esemény ez, a mely óriási munkájába és fáradtságába került azoknak, a kik a múlt évben újra felvették a már több ízben elejtett TAUCA. Aggódás. Szomorúság érte ma a házat. Kitörte a szél az almafánkat, Árvaságban él virágos kértünk, Múlandóság réme, jaj a rabja lettünk I Évtizedek mohás kérgü dísze Megtépázva, a porba merítve. Borús arccal nézeget most rája Fehér kis köröndök sokszínű virága. Mondják : igy lesz ez mivelünk, - Almafánkkal halálra ébredünk. Kidől jaj, a családunknak fája, Melynek annyi még a gyümölcse, virága 1 Bakkay Béla. Luzzena és Eszter. Szomorú valóság, hogy mindig bizonytalanságban élünk és apró véletlenek döntik el vagy döntik meg sorsunkat; nincs egy biztos alapi amelyre létünk tartalma alatt maradandót építhetnénk; nincs egy igaz törekvés, amelyet be ne szennyezne a kívül állók marakodása; csak pillanatok, csak az emlékek maradandók, amelyek a nagyvilágban járva kelve megfogják lelkünket. Sajnos, fonalat és nem nyugodtak addig, mig a kitűzött célt el nem érték. Első sorban a főkapitány érdemel elismerést, a ki évek óta lelkes hive és fáradhatatlan munkása volt az eszmének, azután azok az iparosok, a kik szintén állandóan azon dolgoztak, hogy iparostársaik ellentállását megtörjék, végre ezeknek megbízottja dr. Shik Elemér ügyvéd, a ki lelkes odaadással és nagy kitartással fáradozott azon, hogy a szükséges többség meglegyen. Csakis a három faktornak egymást kiegészítő munkája volt képes az ipartestületet létrehozni. A fökapitányi határozat mondhatni egy 30 éves háborúnak vet véget, olyan okmány tehát, mely városunk életében nagy eseményt képez és a melyre még sokszor fog történni hivatkozás a jövőben is. Ez érdekes határozatnak indokolása a következő A törvény félre nem érthető, világos rendelkezéseiből vont indokok mellett ki kellett mondanom az ipartestület megalakulását még azért is, mert épen a szatmár-németi-i képesítéshez kötött iparosság anyagi helyzete, szellemi és gyakorlati képzettsége, előrehaladásának sikere és azon különleges ziláltság, mely épen Szatmár-Németiben az iparos ősz tálynál sajnálatosan észlelhető: egyenesen a törvény szelleméből vont következtetéssel in dokolttá tette — a már évtizedek óta szüksé gessé vált ipartestület felnllitását. olyan ritkán ceaponghat képzeletvilágunk, mert a reális és jaj — brutális valóság, mindig és szüntelen a mindennapi élet apró lélek nélkül való dolgaival törődni kényszerít; — pedig milyen szép_az élet s milyen jó olykor, ha elfog bennünket a lyrai hangulat. A gyönyörű steier hegyek között kószálva, a természeti szépség annyi csodája ragadja meg az embert, hogy soká nem tudunk szabadulni a fenséges látványtól, a nagyszerű impressziótól, amely hatalmába kerített. Nemrég néhány ismerőssel Grácz körül táboroztunk s mindannyiunkat meglepett és bizonyos irigységgel töltött el a látni- és tapasztalni valók sokasága, amely olyan pazar bőkezűséggel árasztja el e vidéket. A mindennapi élet egyhangú csendjétől, hiába való lármájától felzaklatott idegzetünk, gyógyulás után áhítozó testi-lelki bántalmaink itt enyhülést talál. Nem csoda, hogy annyira elárasztják e vidéket, az üdülő helyek a gyógyító vállalkozók nagy pompát fejtve ki s minél nagyobb kényelmet biztosítva. Miután begyet-völgyet keresztül kasul jártunk, magunkba szívtuk a dús erdők bóditó illatát s a magasból gyönyörködtünk az elénk táruló panorámában, néhány napra pihenni tértünk egyik közeli gyógyító helyre vagy — nevezzük nevén a gyermeket — szanatóriumba, a mely ott a legelőkelőbbek egyike. Komoly beteg nem sok van e helyen, inkább fáradt idegzetű, többé-kevésbbé képzelődő s termóssetesen mind jómódú. Rövidesen megbarátkozva nagyon jól éreztem magam, de nem mertem volna hinni, hogy olyan szomorúan szép emlékkel hagyom el e helyet. Az érdeklődés két személy köAz ipar helyzetét a reám ruházott felelőségnél fogva, mint I-ső fokú iparkatóa&g nem nézhetem közönbösen, Szatmár-Németi szab. kir. város érdekei, de általánosságban az ország érdekéből sem. Közvetlenül a városok és közvetve az állam ereje, hatalma, főleg ipari népességének elejétől és hatalmától függ. Az a város és állam, melyben az iparosság szegény, képzettség és értelem nélküli és széthúzó — egyáltalán nem fejlődhetik. A városok ugyanis, melyek úgyszólván pillérjei az államnak, — főleg iparral foglalkozókból állanak. A közterhek nagyréezét az iparosok viselik, úgy hogy az állam háztartásának rendje függ egyenesen attól, vájjon az adókat könnyén fizető iparosok végzik-e a termelő munka nagy részét, vagy azok csak a legnagyobb küzködéssel képesek-e kötelesettségüknek eleget tenni. Anyagilag erős, szellemileg és gyakorlatilag képzett, előre látó és kitűzött célok felé törekvő, önállóan gondolkozó, önmagát becsülni tudó, elvállalt kötelezettségének pontos teljesítésével a társadalmi, a közéletbe való méltó beilleszkedéssel magának tiszteletet, becsufest szerezni tudó értelmes iparosságot kell teremteni Szatmár-Németiben, mely sta tusában önmaga tartaná fent a szigorú rendet s önmaga igyekezzék megvalósítani az üdvös ujjitásokat, melyek előrehaladását, vateremtsék. önkormányzatban, hatósági jellegű intézkedésekben osak maga az iparosság képes erre, mert önmaga ismeri legjobban azokat a fogyatékosságokat, melyek útját állják fejlődésének. A hatóság paragrafusokhoz kötött intézkedései jogosultsága, nem elég ahoz többé, hogy szabad szellemben, biztos kezekkel irányítsa az iparosság gazdasági működését, kell tehát, hogy maguk az iparosok tömörüljenek törvényes szervezetbe, melyben tapasztalataik felhasználásával segítsenek ön- magukon. Azokat a nagy horderejű kérdéseket, melyek ma a szociális előrehaladás alapját képezik, egyenesen csakis az ipartestület képes megoldani. Az iparosok és a segédek közötti áldatlan haza-vonákat, 2., a tanonook ügyét, 3., a vitás kérdéseket, melyeket a segédek és tanoncok különleges helyzete teremt, — önkormányzatban az ipartestület van hivatva elintézni. 4., a segélypénztárak, 5., esetleg szövetkezetek felállítását. 6., általában az iparosság anyagi érdekeit előmozdítani, értelmi világát fejleszteni, a széttagoltságban sohasem lesz képes iparosság, úgy, hogy ezeket megteremteni egyenesen szükséges a testületben való tömörülés. Végül tapasztalata szerint a hatóság sohasem fordíthatott kellő gondot arra, hogy az iparűzés állásáról, bajairól kellően tájékozhatta volna magát és a felettes hatóságokat, ngy hogy az arra hivatott felsőbb szervezetek intenzivebb érdeklődési hiányát csakis annak tulajdoníthatom, hogy e tájékozások megadására nem volt megfelelő szervezet magából az iparosságból, Ugyanezért e fontos teendő elvégzésére is szükségesnek tartom az partestületet. E nagyon is megszívlelendő indokokkal szemben, amennyiben más ellenző érv a kisebbség részéről nem áll fent, mint az hogy a régi vagyonos ipartársulatok féltik a vagyonukat az ipartestületbe való beolvadástól, ezen érv teljesen elesik. Az ipartörvény 125. rül csoportosult, őz egyik Luzzena volt, a másik Eszter. Luzzena 28 éves olasz származású fiatal ember, ő volt a szanatórium dédelgetett kedvence, aki ragyogó művészetével bearanyozta hallgatói kedélyét, lehelet finom játéka, szinte tökéletes technikája mindenkit magával ragadott. Hamarosan megbarátkoztam vele és érdeklődtem sorsa iránt; valami néma fájdalom, titokzatos szomorúság önti el arcát, mikor megszólal: — Két év előtt még nagy siker volt osztályrészem, Páriában,- Bécsben ünnepeltek, egy ragyogónak ígérkező pálya küszöbén, legszebb reményekkel eltelve, aztán-aztán egyszerre lezuhantam, orvul egy borzasztó betegség támadt rám a kezembe, megbénította erőmet, tönkretette kedélyemet, elvágta, végét vetette egész pályámnak, azóta egyik helyről a másikra járok, mindig lankadó életkedvvel, mindig kevesebb reménynyel, de ne folytassuk, ha hallani óhajt szívesen játszom magának; menjünk. Kezében hegedűjével mentünk a szalonba, a hol a rendes társaság már együtt volt és gyönyörködött Hajnalka énekmfivésznő zongorajátékában, a melyet nagyszerűen iskolázott énekével kisért. — A kis szalon telve volt, Hajnalka abbahagyta a zongorázást, Luzzena kezdett játszani, talán igy még soha. Már több egy óránál játszott, megszólaltatva a klasszikus művészet remekeit, csudálatosán szép, mindent megérző és kifejező játékával elkápráztatva, némaságra kényszerítve valamennyiünket, mind együtt voltunk abban a másik világban, a hovu az igazi művészet ragadott bennünket, mégis csak szép az élet gondoltuk, pedig az igazán szép ezután következett, a mikor a szalonba lépett Eszter a szanatórium bűvös- bájos csalogánya, a ki édesanyjának kísérője volt, beteg és egészséges, öreg meg fiatal egyformán lelkesedett érte, ő volt a klasszikus szépség inkarnációja. — 16 éves fejedelmi alak szőke hajával, bogár szemével, katonás tartásával úgy hatott a szemlélőre, mint az örök ifjúság és örök szépség kifejezése, kérte a művészt játszón még egy két magyar nótát és ő játszott, — újait kínzó fájdalom gyötörte, arcán kiütött a verejték, de azért játszott olyan hévvel és annyi érzéssel, hogy szem nem maradt szárazon, csak egy- kis lány és messze a nagy erdő kezdetű darabot, Eszter a zongorára hajtotta fejét és utána dúdolta; az idő múlt, lassan el-el hagyták a termet, a réztányért, a mely vacsorára szólított egyre ütötték, harmadszor-negyedszer, már nem volt más a teremben csak Eszter, Luzzena és én egy sarokba húzódva, a lámpát elfelejtették még- gyujtani, csak a hold világította meg a termet s a hogy fényét reávetette a leányra, szinte nem e világra való látvány volt. Csak még egyet játszék, úgy szeretem hallgatni, sajnálta, kérlelte a művészt és énekével kisérte — messze a nagy erdőbe. A leány arcán egy könycsepp futott végig, a szobában rembrandti félhomály, aztán nesztelenül kiosont a lány, én der- medten vártam, mi fog történni, mert éreztem: valaminek történni kell, sohase felejtem el, a művész még játszott egy keveset, aztán kiejtette kezéből a vonót és fájdalmában összetörve a hegedűt, aléltan esett a pamlagra. Jöttek az orvosok • az önkéntes mentők, lassan életre keltették. Aznap éjjel elhagytam e helyet. Később hallottam, hogy a művész meggyógyult, — de Eszter nem ment többet a szalonba. Bródy Béla. nagyválasztéku cipőraktárát Jí ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legelesébb bevásárlási forrást. ==-------.= == Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett!! —■ HT A valódi amerikai King duality cipők kizárólagos raktára. MEGEBKEZT£K I! I a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek valódi ekevre és bei bérből készült cinek a legjobb és legdivatouabb kivitelben.
