Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-03-07 / 10. szám
Huizonnyoloadik évfolyam. 10-lk szám. Szatmár, 1911 március i SZATMAR £ VIDÉKÉ r% mm TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . , 3 > I Egyes szám ára 16 > SZ0RKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, EAtvtta-ntoa 6. u. * # Telefon-szám : 73. —■*> HIRDETÉSEK e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Uj színház. Már t. i. ha a város közönsége elszánná magát az épitésre szükséges nagy összeggel megterhelni a közpénztárt, a mit azonban az adott körülmények között alig lehet elhinni. A színházról ugyanis régi hagyományként még mindig az a téves felfogás van elterjedve, hogy az elsőrangú kultúrintézmény, a melynek létesítése a városok feladata és kötelessége. Pedig hát a mai szinház kultúrát nem szolgál, az nem egyéb, mint olyan haly, a nova a közönség nem tanulni, hanem szórakozni jár, a mely tehát ma már épen ezen sajátságánál fogva nem esik azon rovat alá, a hol a város által létesítendő intézmények vannak felsorolva. Hogy a közönségnek minél szebb és kényelmesebb színház álljon rendelkezésére, erről gondoskodni a város nem tartozik. Ha a mostani színháznak hiányai vannak, azt köteles ugyan megszüntetni, mert a szinház az övé, azonban azt is lehetőleg úgy, hogy pénzébe ne kerüljön. De -uj szirrházat építeni és erre a céii’a százezreket elkö 1 teni, könnyelműség volna. Tagadhatatlan, hogy a legutolsó tiz „év alatt a közönség körében a szinházlátogatási kedv óriásit növekedett s ennek folytán a szinház a színigazgatónak ma már jövedelmes vállalkozás és igy mi sem természetesebb, minthogy a város azokat az adományokat, a mikkel mostoha időkben a színészet támogatására sietett, most már beszüntesse. Ilyen adomány pl. a TÁRCA. Szőke Tisza partján .... Szőke Tisza partján elmerengve járok, Úgy simulnak hozzám a parti virágok. Olyan bus a lelkem, nem vidít fel semmi, Köt valami mégi?, jól esik itt lenni. Olyan vidám, bobó, s nagyon boldog voltam, Utoljára mikor ezt a tájat róttam. Hogy is volt csak? Mikor? Nem régi Csak , [egy éve, Hogy a Tisza parlon, együtt jártam Véle. ____ Medák Ilona. A kísértetek. — Beregi Oszkár vendégszereplése alkalmából. — Irta: Ábrányi Emil. A vén, komor Ibsennél uagyob idealista nem. volt a mod -ru világ drámairól közt Lenézte a nyárspolgárok millióit. Megvetette a tömeget. (Nem úgy, mint Horácius, az odi profanum vulgus éneklője, a ki szépen megalkudott a viszonyokkal, hizelgett Augusztus Cézárnak és a Mecénástól ajándékban kaszinház fűtése és világítása, a mi évenkint körülbelül 6000 koronának felel meg, ez maga olyan összeg, a miből a hiányok nagy része megszüntethető. A szinház ma egy jó üzlet, meglehetős jövedelmet hajt, nincs tehát arra semmi szükség, hogy ezt a jövedelmet még a város is fokozza. Igazán érthetetlen, hogy nem jutott még eszébe senkinek az ingyenes fűtés és világítás megszüntetését indítványozni. Épen most van folyamatban a felső kereskedelmi, a polgári és az iparos tanonc iskolák részére szükséges állandó otthonok létesítése, a mi bizony sok pénzébe fog kerülni a városnak, de ami elöl kitérnie nein lehet, mert ezeknek létesítése kizárólag az ő kötelessége, van tehát mire költenie .a pénzt s ezenkívül is még százféle feladat vár megoldásra, valamennyi fontosabb, mint hogy uj szinház legyen, más szóval, nem élünk olyan körülmények között, hogy tisztán fényüzési célokra egy fél milliót fordíthassunk, sőt annál is többet, mert ennyiből aligha fogna felépülni. A mai színház, akármiként for gassuk is a kérdést, nem egyéb, mint olyan hely, a hol akarva sem lehet nemesebb szórakozást találni, de miután a közönség ilyet nem is keres, a mit pedig keres, azt ott megkapja, közszükségletet elégít ki, azonban ez a közszükséglct nem olyan természetű, a mi a városra kötelezettségeket róhatna. Nemcsak a piros szinlapon hirdetett darabok, de általában az egész irányzat olyan, a mi az erkölcs ellen dolgozik és kivétel nélkül az pott tiburi villában Epikur elvei szerint éldegélt.) Ibsen nem alkudott a társadalom banális többségével. Nem fogadott el ajándékokat se a csőcseléktől,, se a királyoktól. Az volt az elve és jelszava: „Legerősebb az az ember, a ki egyedül áll.“ Ehhez képest ő maga is büszkén zárkózott el a világtól és dacosan, szinte komor fenséggel haladt át az életen. Darabjaiban nem megalkuvást, hanem hajihatatlanságot és átszellemű- lést hirdetett. Állandóan a szenvedéssel járó, de fényesen tündöklő abszolút igazság felé mutatott. Éppen ezért Ibsen nőm objektiv drámaíró, vagyis nem realista a szó elfogadott értelmében. Nem festi híven az embert, a milyennek az életben látja, hanem a maga büszke, dacos, abszolút igazságokra törő egyéniségét osztja fól színpadra vitt alakjaiban külöuböző nevek alatt. Az objektivitásnak ez a hiánya csekélyebb fajsúlyú tehetséget tönkretenne a közönség szemében. Ibsennek nem árt. Bizonyság rá az Ibsen- darabok hallatlan hatása és tekintélye egész Európában. Smkisem érdekli, • senkisem bo- szantja, senkisem zaklatja fel az embereket jobban, mint Ibsen, a ki hazugoknak, gyáváknak, silányaknak tünteti fel őket és ellentétül olyan alakokat állít a színpadra, a kik az ab?zolut erőt, az abszolút jellemet, az ab-zolut igazságot példázzák. érzékiséget szolgálja, nem hasznára van teliái a közönségnek, hanem kárára, annyira nem a kultúrát terjeszti, hogy egész bátran kulturellenes intézménynek mondhatnók. Különösen óriási a pusztítás, a mit a fiatalság és a gyermekvilág Jelkületében véghez visz, lévén a mái kornak egyik nagy bűne az is, hogy az egészen fiatal uemzedéket a színházba hurcolja. Már pedig a mit egy este ront a fiatal telkeken, azt egy hónapi iskola sem fogja helyrehozni. Egy szóval a dolog úgy áll, hogy a város tulajdonképen akkor járna el helyesen, ha nem hogy uj szinház építésére gondolna, hanem addig mig ez a léha, frivol és erkölcsellenes irányzat meg nem változik, a regit is bezáratná. Szatmár város eleget tett a múlt ban az őt netán terhelő kötelezettségnek, mikor nagy anyagi áldozattal a mostani színházat felépittette és a színészetnek ingyen otthont adott. Ha az igények időközben megnőttek, annak kielégítése már nem az ő feladata éppen azért egy uj színházat építenie nein kötelessége. Ma tnár a szinház hasznothozó vállalkozás, semmiféle szempontból sem lehet kivánni, hogy a város egy óriási tőkét fektessen bele, amely semmi gyümölcsöt ne hozzon, mikor a pótadó amúgy is magas és oly sok másféle kötelezettség vár kielégítésre. Jó lesz tehát az uj szinház építését mindenkorra levenni a napirendről és megelégedni azzal ha a mostanit rendbe hozzuk. Addig nyújtózzunk itt is, ameddig a takaró ér és ne akarjunk erőnkön felül költekezni. Ennek az okú nyilván az^eredetiség megkapó erejében, a hatalmas egyéniség varázsában rejlik. És még válamiben. Az Ibsen-darabok egyes részei úgy vaunak Írva, hogy a valóság legmélyebb benyomásával hatnak a közönségre. A párbeszéd sokszor utolérhetetlenül természetes. Minden betű igaz életerős. Maguk a végletekben mozgó különc alakok is bámulatos realizmussal társalognak. Csak akkor vesszük észre, bogy abszolút, vagy megháborodott lények, a mikor rögeszméjük megint erőt vesz rajtuk. Borkinann például egészben véve őrült, de az a jelenete, a mikor az elzüllött drámaíróval beszélget, C9upa egészség és realitás. Nóra majdnem a darab végéig úgy fest, raiut igazi, természetes asszony. A végén egyszerre kisül, bogy a skandináv nornák, az Ibsen féle óriások leányai közül való, a kik az abszolút igazság oltárán könyörtelenül áldozzák fel szegény ártatlan gyermekeiket. Vegyük ehhez a zseni villámszerű megnyilatkozását egyes gondolatokban, a mély filozófiai tartalmat, a különös világnézet megragadó erejét. És vegyük még hozzá, hogy kevés drámaíróban egyesül úgy a nagy költészet a számitó színpadi technikával, mint Ibsenben, a ki hosszú ideig a Krisztiánjai szinház dramaturgja, rendezője és igazgatója volt. Ez a komor, abszolút igazságru törekvő költő-próféta egyúttal a Azt nem szükséges mondanunk, hogyha okos és bölcs emberek olyan megoldást tudnak találni, amely mellett az uj szinház a város megterheltetése nélkül felépíthető, hát azt mi is örömmel üdvözölnök, de ilyen megoldás a mai viszonyok között el sem képzelhető. Nem lévén az uj szinház építésének a hive, az a kérdés, hogy hol épüljön, szerintünk nem aktuális, de miután olyau hangot is hallottunk, hogy erre a célra legalkalmasabb volna a Deák-tér, ezt a gondolatot egyáltalán nem találjuk szerencsésnek. A Deák-tér a városnak a legnagyobb ékessége, amelynek az országban nem lehet párját találni, valóságos bűn volna azt a szinház építésével örökre tönkretenni. De azt hisszük, hogy ez csak olyan felvetett eszme, a minek nem igen fognak hívei akadni. Csak nem rég zajlott le a harc, mikor arról volt szó, hogy az egyesített bikszádi és nagysomkuti vasutak részére szükséges vasúti állomás céljaira adjon helyet a város a Deáktéren, s bárha alaposan ki volt mutatva, mily nagy anyagi haszon hárulna ebből a városra, a vasúti bizottság nagy többsége ellene volt a kérelem teljesítésének épen abból a szempontból, mert a Deák-tér szépségét feláldozni semmi áron nem akarta. Kizártnak tartjuk, hogy e tekintetben más felfogás érvényesülhetne, ha csakugyan arról lehetne szó, hogy az uj színházat hova épitsék. T>. raffinemeut mestere. A külsőségek elrendezésében a miliő felállításában nincs nálánál nagyobb virtuóz. Realizmus és misztikum, kérlelhetetlen igazság és ködalukban járó szimbolizmus, Schopenhauer filozófiája és különleges norvég szinbatások, Szofoklesz pátosza és Maeterlinckszerü babonás rejtel- messég —: tessék mindezeket összekeverni és ebből a keverékből kijön az ize, a titka, a magyarázata Ibsen lebilincselő hatásának. 4 A Kísértetek-ben megdöbbenő, sőt borzalmas, szinte visszataszító realizmussal vegyíti Ibsen a környezetrajz és a szimbolikus árnyalat különösségét. A modern színmű apostola ebben a darabban az ó-testainen- tumra támaszkodik és kegyetlenségben Je- hovával versenyez, a ki az apák bűneit hetediziglen bünteti a szerencsétlen ivadékban. A darab tanulsága rémesen világos és tartalma tudományosan korrekt, fiziológiai megerősítése a biblia fenyegető tételének, az isteni bosszuállás primitív igazságának. Ez a primitív igazság az átöröklés tudományosan megállapított igazsága lesz Ibsennél. A kísértetek nem a sírból, hanem a romlott vérből állanak elő. Es kakasszóra nem tűnnek el a temetőkben. Világos nappal is ijesztik az embereket a szegény paralitiku- sok ábrázatán, a boldogtalan tébolyodottak szomorú házaiban. A Parisból hazatérő nagyválasztéku cipőraktárát ajánlok a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. ciphfta. ■ KIMta a Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók. FI0¥£LMEZTETÉI!
