Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-19 / 38. szám

hJi O KU Huszonnyolcadik évfolyam. 38-ik szám. Szatmár, 1911 szeptember 19. SZATHAR VIDÉKÉ \ Ví TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. sä k* MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél *•••*» I Egyes szám ára 16 » SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvöl-utca 6. n. 4» ♦ Telefon-szám : 73. HIRDETÉSEK -v­— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Törvénymagyarázat. A szeptember havi rendes városi közgyűlést a polgármester folyó hó 9-dikére tűzte ki, állítólag azért, mert szeptember 11.-én, a mikor a rendes közgyűlésnek napja lett volna, ő már szabadságát megkezdette, másrészt pedig a főispán a megyénél el lett volna foglalva és igy a közgyűlésen egyikőjük sem jelenhetett volna meg. A tény különben az, hogy a 9-re tűzött, közgyűlésen sem a főispán, sem a polgármester nem volt jelen, ilyen módon tehát a közgyűlést 11.-én is meg lehetett volna tartani és igy nem volt semmi szükség. arra, hogy a törvényes renden változás történ­jék. Mert a törvényes rend igenis az, hogy a közgyűlés mindenkor a hónap második hétfőjén tartassák meg, kivéve ha a hétfő ünnepre esnék, mert akkor a következő köznapra tűzendő. A városi szervezési szabály- rendelet 9. §-ában a következőleg intézkedik : „Közgyűlések rendszerint minden hó­ban köz napokon- és pedig rendszerint a hónap második hétfőjén d. u. 3 órakor tartatnak. Ha a hétfőnap ünnepre esik, a közgyűlés utána való köznapra hivandó össze; a közgyűlés a következő köz­napokon ugyunazon órákban folytatta- tik, mindaddig, mig a tárgysorozat ki nem merül.“ Szerintünk ez intézkedés elég világos és kétely' nem férhet hozzá, hogy a rendes havi közgyűlés más napra, mint a hónap második hétfő­jére csak az esetheti tűzhető ki, ha TARCA. A kadét. Kis garnizon poros, göröngyös utján Megy a kadét, a század dón Juánja. Csáíéra-áll fején tornyos födője, S aló 1 u kémleli: ki néz utána. A sarkantyúja peng. Pengése messze hallik. Beléterül a néma alkony-estbe. S nyomán... virágos ablakos szobában Megszédül egy szelíd leány-fejecske. Mint szunnyadó parázs, ha szél kavarja : Fehér arcán a láng, a. pir kicsattan. Sugárözon gyanánt szakad szivére Egy báli éj emléke öntudatlan. S mig ablakán u csipke-függönyt Titkon, sóhajtva vonja szét, Halkun susogja önmagának: Jön a kadét I Kis gumizón poros, göröngyös utján Tovább megy a kadét, a század réme. S ahogy befordul a kaszárnya-ajtón, Az őr remegve tiszteleg feléje, A sarkantyúja peng. Pengése messze hullik, Be a -sötét, dobos böriönszobábn. ttár és liflft 1 fldTELaiEZTE'DÉS! MT ez ünnepre esik, de akkor is a követ­kező köznapra tűzendő, a miből ugyan­csak világos, hogy a f. hó 9*re kitű­zött közgyűlés törvényesnek nem tekinthetö. Évek hosszú sora óta ez a második eset, a mikor a közgyűlés napja a szabályrendeletnek nem meg­felelőig tűzetett ki, s hozzá tehetjük, mindkét eset a mostani polgármester alatt történt, a miből az látszik, hogy ő a szabályrendelet vonatkozó intéz­kedését akként magyarázza, hogy a közgyűlés a hónap bármely napján tartható, s nem a hétfő a fontos, hanem az, hogy köznap legyen. Hogy melyik felfogás a helyes a felett vitatkozni nem akarunk, de mert az. látszik, hogy ily módon a régi gyakorlat mellett egy másik is alakul, módját kell keresni annak, hogy kétséget kizáró megállapítás szereztetnék arra nézve, van-e a sza­bályrendeletben alapja azon felfogás­nak, mely szerint a közgyűlés a hó­nap bármely köznapjára is kitűzhető, avagy az a helyes, hogy a közgyűlés törvényes határnapja a hónap máso­dik hétfője, illetve ha ez ünnep, a rákövetkező köznap. Miután pedig az illetékes törvény- magyarázó a belügyminiszter, a kérdés tisztázása szempontjából helyesnek tartjuk azon városi bizottsági tagnak eljárását, a ki úgy a közgyűlés, mint a megtartott közgyűlésen hozott hatá­rozatok ellen felebbezóst ad be és igy alkalmat szolgáltat a belügyminiszter­nek, hogy a szabályrendeletre vonat­kozó szakaszának valódi értelmét meg­állapítsa. 2>. S nyomán... fogoly legény fakó orcáját Lobogva futja át a bosszú láugja I Szikrát lehel], dohog, zihál a keble, Miként ha volna óriási katlan: Eszébe jut sok-sok keserves óra, S szemébe könny szökik, meleg ... hivatlun. S mig vad, bilincsbevert dühében A deszka-ágyat rúgja szét, Lihegve mondja önmagának : Jön a kadét! Kováts László. * A tábori lelkész. Irta: Farkas Ernőd. Az ódon boltíves, nagyszőiősi kolostor refektóriumában ültek a ferencrendi barátok. Kint fehér volt a világ, de fekete éjszaka borúit rá, mint - az ő honfi buba merült Jel- kükre. A kályhában pattogott a tűz, a bükkfahasábok lángja bosszú piros sávokat hintett a padlóra. Az ősz gvárdián karos- székben ült a kályha mellett-. Szelid, jósá­gos arcára mély barázdákat szántott már az idő. Szájában pipa volt, a melyből nagy kedvteléssel eregette a füstfelhőket. A fiatal barátok az asztal mellett ül­Repülés Szatmár-Németiben. Meg kell bivni Székelyt. A gazdasági kiállításra igen sokan fognak a vidékről Szatmárra jönni. így elég nagyszámú kö­zönségre számíthatnak a repülést rendezők. Maga a kiállítást rendező bizottság valósítsa meg; vagy alakuljon. egy külön bizotteág. A budapesti repülőverseny tanulságai szolgáljanak Útmutatóul a rendezőknek. Ezek á következők: A befektetés minimális legyen, a belyárak szintén minimálisak. Ha sokba jön a befektetés, bukással végződhe­tik, tehát a legkisebbre kell redukálni. Nem kell egyéb mint cövekekkel határolt belső és külső kör. Bem tribün, sem padok. A belső kör az aviatikusé; a belső és külső kör közt a közönség foglal helyet. Ennek igen szélesnek kell lennie, a közönség s Vendéglősök számára. A vendéglősök kapja­lak ingyen helyet, kik saját költségükön padokat, székeket vihetnek ki s eme költ­ségükért drágábban adhatják az italt. Nem kell félni, bogy a közönség elfárad. Buda­pesten még az 5 koronás helyen sem vol­tak padok, hanem a vendéglősök padjaira telep-dett le a közönség vagy a gyepre. Igen nagy területet kell körülvenni, hogy azon a területen kívül állók keveset lássanak s a beléptidijat kicsire szabni, mert nagyobb összeget nem adnak ki az emberek, azon reményben, bogy a korláton kívül is láthatnak. Maga a kör aszerint oszlik fel drágább s olcsóbb helyre, amint a felszálás- tól közelebb vagy távolabb fekszik. A városi hatóság felkérésére esetleg meg lehet nyerni a katonaságot s akkor annak a bekerített belső és külső körnek nem kell valami erős alkotáeunak lenni, mert maga a katonaság alkotná a korlátot. Egyszerű cölöpök, melyen két dróthuzal vonul végig. Ezt 1000 koronából ki lehet állítani. Másik 1000 korona tiszteletdij az aviatikusnak s egy harmadik a gép behoza­talára és visszavitelére. Összesen 3000 korona befektetés. Legyen a legdrágább hely a startnál 5 korona, azután 8 K, 2 K, 1 K, tele s rend társukra, Buzáth Linusra figyel­tek, aki a szabadságharcról kezdett beszélni.! — A nagy Kazinczy fia járt 49 tava-i szán a mi városunkban — kezdte elbeszélé- sét a barát. Gyűlést hirdetett u székházi nagytermébe. — Mi is ott voltunk — szólalt meg; a gvárdián, pipáját tenyeréhez ütögetve. — Mindnyájan ott voltunk — jegyezte, meg ötven év körüli szerzetes. Kazinczy Lajos segítséget kért acea-‘ patok felszerelésére. — És mi azonnal odaadtuk öt mázsás harangunkat, hogy ágyút öntsenek belőle,! mondd most a gvárdián, büszkén fölemelve Ősz fejét. — Ami. pénzecskénk volt, azt is oda adtuk, — folytatta Linus barát — de azon-' kívül a mi életünket is felajánlottuk a hazának. Én-szónoklatot tartottam a nép­hez s néhány, nap alatt nyolcezer főre szapo­rodott Kazinczy hadteste. — Ob, szép napok, oh magasztos idők — sóhajtott föl busán az ősz gvárdián s mellére horgasztá le a fejét. — Lángban állt az ország, de a mi szivünk is! Csodás erő van a hazaszeretet­ben 1 Minél többen merítenek belőle, annál hatalmasabb I Az órák, a napok úgy repül-, tek, mintha bűvös álomban éltünk volna. 60 fillér, 40 fillér s 20 fillér. Legkevesebb 10.000 látogatóra lehet számitani s igy ha nem 3000 koronába, hanem többe jön a repülés, akkor is megtérül a befektetés. Ott voltam midőn Blériot repült. 'Ott voltam csaknem mindennnp a budapesti repülőversenyen, tehát tudom minő magasz­tos, minő felemelő s örömkönnyeket fakasztó érzés az. midőn a magasba tekintünk s lát­juk a repülő embert, midőn elmélyedünk abban a gondolatban, hogy íme az ki ott repül nem madár, hanem eiúber. Ember, kinek sikerült u levegőbe emelkednie. Ember, ki elérte azt, miután évezredekig vágyott az emberiség. Oh, leírhatatlan az, mit ilyenkor érzünk. S ép azért óhajtanám, hogy ezen leírhatatlan s végtelenül kelle­mes érzésen átmenjen minél több ember. Minél többnek adassák meg a lehetőség és alkalom ezt az érzést átélni. A budapesti repülőversenyen órákig néztem az óriási madarat s nem untam meg. Néha hét nyolc egyszerre volt a levegőben. Volt nap, melyen 5 órától 8 óráig folyton volt egy kettő a magasban s az utolsó le­szállásig ott muradtam s másnap újból kimentem. Oly különös, oly uj az az érzés, mit a repülés szemlélete az emberben fel­kelt. Ha elmélkedő, gondolkodó lélekkel nézzük: az emberiség múltjára, jelenére gondolunk i a szép jövőjére, mely ép ennek a nagyszerű sikernek fogja köszönhetni, hogy oly szép. ­A repülés szemlélése felér egy gyö­nyörű színdarab vágigélvezésével, sőt annál is többéi, mert amellett, hogy hasonló nemes érzelmeket kelt, még különös uj érzés­hangulatot ébreszt a nézőben. Szatmárt erősen látogatjn a közönség a színházat s ez is biztosíték arra, hogy nem fogja sajnálni egy sziuházl est költsé­gét ilyen uj élvezetre fordítani. Tehát csak rendezők kellenek. Mint olvashattuk Székelynek úgyis terve körülu- tuzni Magyarországot e bemutatni a repü­lést, tehát könnyű lesz megnyerni. A gaz­dasági kiállítás a legalkalmasabb idő­pont erre. Doctor. Egyszer csak honvédeapkával tértem vissza a kolostorba. A házfőnök hozzám tipegett, arca sugárzott a boldogságtól és reszkető kézzel áldott meg. Én pedig szomorú vol­tam, nagyon szomorú. — Miért? — kérdezték meglepetve a barátok. — Mert közlegény akartam lenni, de Kazinczy tábori papnak nevezett ki s beosz­tott a százkettedik zászlóaljba. — Százszor magasztosabb hivatás Isten igéjével hurcolni a lelkiüdvösségért, mint fegyverrel kezünkben az igazságért — felelte a gvárdián. — Úgy van — mondták helyeklően a barátok. — Ezt nemsokára magam is beláttam, de akkor engem is magával ragadott az általános lelkesedés. A merre vonultunk, a nép oly áhítattal vette le kalapját zászlónk előtt, mintha a szentséget vitték volna előtte. Ungváron a Vadas kertben az egész had­testet megvendégelte Popovioa Bazil, a hazafias gör. kuth. püspök, zászlóinkat ünne­pélyesen megáldotta, aztán a tisztikart rezi­denciájában fényesen megvendégelte. — Szegény püspök! E miatt később az oroszok megkancsukáztatták — törte meg a pillanatnyi csendet az ősz gvárdián. _____— Sajnos, a mi harcvágyó vitézeink­Az n agy v á la sztéku cip őrakt ár á t ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók 1

Next

/
Thumbnails
Contents