Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-31 / 5. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . . 3 » 1 Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők: Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. az. # * Telefon-szám : 73. —**- HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Gróf IVIontecuccoli Rudolf tengernagy a flottafejlesztésről.*) (Folytatás.) II. kérdésünk. A két. állam fővárosa — Budapest és Bécs — amelyeknek elfoglalása ellenség kezébe adhatná a monarchia sorsát, távol esnek a tengerparttól és valamely ellenséges flotta sikeres operációi egyáltalában nem érintenék őket.—A tulhatalmas ellenséges hajóraj megkárosíthatja a monarchiát, a monarchia sorsú azonban a szárazföldön fog eldőlni. Nem volna logikusabb ilyen körülmények között, ha a haditengerészet számára kivánt pénzáldozatokat inkább szárazföldi hadszolgálatunk erősítésére fordítanék ? Montecuccoli gróf válasza. Nagy háborúkban a főváros birtokáért folytatott küzdelem nem visz mindig döntő szerepet; a hadviselő felek célja mindig az lesz, hogy leverjék az ellenfél mozgó haderejét (hadsereg és flotta). Miután az összes államokban a hadi eszközök mobilizálása a készség igen magas fokon áll, a döntő harcok az Országos határ közelében fognak lefolyni. Az ellenfél elöl hátráló haderő aligha fog manap a saját fővárosa felé visszavonulni — a régi időkben is csak azért tették ezt, mivel rendes *) A haditengerészetről sok sző esik mostanában. A kérdés minden honpolgárt egyformán érdekel s ezen közérdeklődésnek akarunk szolgálatot tenni, mikor jelen cikket a Magyar Figyelőből át vesszük. Szerk. közlekedési utak csak a fővárosok felé vezettek — hanem az ország olyan tájékára fog hátrálni, amely a legnagyobb stratégiai és taktikai előnyöket nyújtja. Még erkölcsi szempontból sem jelent sokat a főváros elesése, amíg a hadsereg (flotta) nincs megsemmisítve. Athéna a perzsák kezében volt, midőn lakói megnyerték a szalamiszi fényes diadalt. Moszkva elesése nem teljesítette Napóleonnak az orosz hadsereg és az orosz nép derutjára vonatkozó reményeit. Néhány évvel előbb Bécs birtoka sem szerzett neki valami különös katonai előnyt. Ugyanezt láttuk Berlin és Madrid példáján. Másrészről az utolsó nagy háborúkat és a spanyol-amerikai hadjáratot a fővárosoktól távol vivták végig és fejezték be. Hogy a monarchia sorsa egy jövendő háborúban kizárólag a száraz- földön fog eldőlni, egyike azoknak a jelszavaknak, amelyeket könnyen fogadnak el az emberek. Tekintettel a hivatalos állásomra, nem volna opportunus, hä háborús eshetőségeket szellőztetnék, de nem lehet szemet hunyni ama lehetőség felett, hogy a monarchia háborúba keveredhetik olyan állammal is, amelynek tekintélyes tengerpartja van. Nem világos-é, hogy ilyen esetben az erős hadi flotta nagy szolgálatokat tehet saját hadseregének, midőn feleslegessé teszi nagyobb hadosztályoknak a tengerparton való Összpontosítását, másTÁRCA.- «»rnnMii Q-• Jóságos hó. Oly jóságos ez a Holdas téli este. Hó nyom megmutatja Párját hol keresse. S mikor megtalálta — Könnyű fehér pelyhok Eltüntetik nyomát Az áruló jelnek. S«. S. A hírlapirodalom keletkezésének története. Az újságolvasó ember sokszor önkéntelenül felteszi a kérdési hogy vájjon mikor jelent meg az első lap, ki szerkesztette és mi volt a célja ? Következőkben röviden hazánk ujságirodahnáiiuk múltját akarom vázolni, érintve azonban a külföldét is. Az első hirlap az olaszoknál jelent meg. Ugyanis 1536-ban a velencei köztársaság II. Szolimán ellen hadat., viselt. A tanács, hogy a nép kíváncsiságának eleget tegyen, Írott ujságíeveleket osztott, amelyek a napi híreket hozták. Egy ily lapért egy guzettát fizettek, innen van, hogy később az olaszok a politikai lapokat „Gazetta“-nak, a franciák „Gazette*-nek nevezték. Nyomtatott újság legelőször Németországban jelent meg 1612-ben „Aviso Relation, oder Zeitung, was sich begeben“ cimen. Három évvel később alapította Einmel a „Frankfurter Journalt“. Ezek voltuk az úttörők, u következő években már alig találunk országot, amelynek legalább egy lapja nem volna. Magyarország nem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy nyomon követhette volna a külföldet, igy jóval későbben, 1721 augusztus havában jelent meg az első lap, a „Nova Posonieusia“, amelyet latin nyelven Bél Mátyás evangélikus lelkész iuditott meg; a lap hetenként egyszer jelent meg, havonkint egyszer melléklettel. Két példánya megtalálható a pozsonyi evangélikus líceumban. Nyomtatása elég olvasható, tiszta és csinos. Meddig szerkesztette Bél, nem bizonyos, tény az, hogy később Marth János Mátyás rektor tulajdonába ment át, de rövid idő múlva egyik számban, amely uj vignettel és császári sassal jelent meg, közli az olvaeókkeri, hogy lapját a jezsuitáknak adta át, akik csakhamar be is szüntették. A század vége felé még egy másik lap látott napvilágot, az „Epheremides polj- tico-liltcrariae“, Tért ina Mihály szerkesztésében. A 18. század elején jelenik meg Budán az első német lap, amelynek egy egész évrészről pedig, midőn az ellenségeske- dést gyorsan, sőt váratlanul át tudja vinni idegen területre ? A flotta nagy mozgékonysága bizonyos háborús eshetőségek között szinte döntő momentum lehet. A megfelelő erejű hadiflotta tehát értékes feltétele az állam és igy szárazföldi hadsereg harcképességének is. Anélkül, hogy bővebb politikai fejtegetésekbe bocsátkoznám, nyugodtan állíthatom, hogy mi a közeli jövőben csak az Adrián és a Középtenger keleti részén fogunk befolyást keresni. Erre támaszkodva, könnyen szám szerint kimutathatjuk, hogy milyen erejűnek kell lenni a flottának — szóval flottaprogrammot adhatunk — ragaszkodván természetesen ahhoz a vezér- gondolathoz, hogy a flottánk, mint haderőnk kiegészítő része, stratégiai- operatív szempontból könnyíteni fog a hadsereg terhén és vele egyesülten fog az ellenség ellen föllépni. Ilyen, az emlitett feltételekkel számoló flottaprogrammot fel is állított már a tengerészeti vezetőség, a prog- 'Tamm közzététele ~ azonban egyelő re még nem időszerű. Annyit azonban el lehet mondani, hogy a programm célja oly flotta teremtése, amely helyt tud állni az összes számításba jöhető eshetőségekkel szemben. Nem szabad ahhoz a nagyon is támadható tételhez ragaszkodni, hogy a háborúban egyedül csak a'számbeli túlsúly a döntő. A történelem számos oly esetről tud és Berndt figyelemre folyamát 1731-ből őrzik a pesti egyetemi könyvtárban. Később Pozsonyban Windisch Károly Gottlieb adta ki a „Pressburger Zeiluug“-ot. amely Länderer János nyomdájában-jelent meg 1764-ben, még napjainkban is fennáll. Rendkívül nagy betűkkel nyomtatták ki. Apróhirdetést uz első évfolyamban nem találunk, umi bizonyítja, hogy ennek az értékét még nem ismerték. Windisch a lap szerkesztésétől megvált és átadta azt Korabinszky Jánosnak, akitől rövid idő múlva Tállyay Dániel örökölte. Kezdetben a lap nem tudott 450 előfizetőnél többet kimutatni, azonban az 1789—90-iki török háború ideje alatt Tállyay Zimonyba küldött egy megbízható tudósitót, aki naponkint uj hírekkel szolgált a lapnak, ugyancsak igy járt el a francia forradalom idején; ez oly jó hírnevet szerzett a lapnak, hogy forrásait a külföldiek is felhasználták és az előfizetők száma 6000-re emelkedett. Említésre méltó német lapok voltuk ebben az időben:' „Merkur von Ungarn“, »Der Freund der Tugend“, „Ungarisches Magazin* és a „Pesther Zeitung“. Az első magyar nyelvű lap, a „Magyar Hirmondó“, Pozsonyban jelent meg 1780. január 1-én, amelyet Ráth Mátyás szerkesztett és Patzkó Ferenc nyomdájában nyomtatott ki. Ráth hetenkint kétszer adta ki „Levelek* cím alatt, a végére saját vezetéknevét irta, amely szokást aztán a.többi szerkesztők is elsajátították. Előfizetési ára helyben 3 forint, vidéken pedig 4 forint méltó munkája „Die Zahle im Kriege“ fel is sorolja ezeket az eseteket, midőn a szám szeriut gyengébb magához ragadta a győzelmet. Gondoljuk meg, hogy a háborúban a technikai harceszközök fejlettségén és az emberanyag szakképzettségén és derekasságán kívül a véletlen és a szerencse — amelyek után a legnagyobb hadvezérek és flottaparancsnokok is epedeztek — nagy szerepet játszottak és mindenkor nagy szerepet fognak játszani. Ha a kiszámitatlan tényezők már a szárazföldi háborúban is döntő szer repet vihetnek, mennyivel nagyobb szerepet vihetnek a tengeren, ahol semmiféle terep-akadály nem nehezíti meg a hadi műveleteket és ahol a nagy mozgási szabadságnál fogva a gyors elhatározás rögtön tetté válhatik 1 Természetes, hogy minél nagyobb a flotta, annál kedvezőbbek a kilátásai. Ebből azonban nem szabad arra következtetni, bogy a kis flotta — feltéve, hogy csupa elsőosztályu hajókból van összeállítva — nem számíthatna sikerre. ITT, kérdésünk. Nekünk"ina'kicsi,'* de jelesnek elismert hadiflottánk van. A flottánk béke idején és kisébb konfliktusok alkalmával idegen tengeren is meg tudja védeni a monarchia tekintélyét és külső kereskedelmünk érdekeit. Háború esetén, feltéve hogy ellenfelünk elsőosztályu tengeri hatalom volna, a flotta előreláthatólag lemondana arról, hogy idegen partokon operáljon. Tegyük fel most már, hogy volt. Minthogy időközben Ráthot evangélikus lelkésznek választották meg, lapját átadta Baráti Szabó Dávidnak, aki évi 600 forint tiszteletdijjal maga mellé vette Révay Miklóst társszerkesztőnek. Nem igen foglalkoztak a hazai ügyekkel, inkább a külföld nevezetesebb bireit hozták. A „Magyar Hírmondó“ sikerén felbuzdulva, Szacsvay Sándor 1787-ben megindította a „Magyar Kurírt“ Bécsben, amely 1848-ig szolgálta a magyar nyelvet. Közbe- közbe szerkesztőket váltott, ugyanis Szacsvay után Déosi Samu, majd Páuczél Dániel vette át a lapot. Ugyancsak Bécsben jelentek meg a következő magyar nyelvű lapok : a „Hadi és más nevezetes Történetek* ős az tUj bécsi Magyar Múzsa“. Ez időtájt hazánk egyik vidéki városában is megindítottak egy folyóiratot. Irodalmunk három jelese: Péczely József, Mindszenthy Sámuel és Perlaky Dávid protestáns lelkészek Komáromban megalapították a „Mindenes Gyűjtemény *-t, amely 1789-ben Wóber Simon nyomdájában jelent meg. Említésre méltó, hogy eddig a lapot a szerkesztő egyedül állította össze, de Pó- czelyék lapjában már találkozunk mások műveivel is, igy Kiss Jánosnak „Belgrád megvételekor“ oimü költeménye is itt jelent meg. Péczely szerint a lap főcélja az volt, hogy az asszonyokat és nemeseket az olvasásra szoktassa. A 18. század rendszeres magyar nyelvű hírlapjai közé sorozhatjuk : a „Magyar HírRÓTH SIMON nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. = n KEGÉttfiEZTEK I!! Ippl cijtatfe ■ Közvetlen a hum szálloda iWHI az őszi és téli idényre megrendelt összes úri-, női és gyermek íalódi ebem és box bőrből készült cipők a legjobb és legdivatosabb kivitelben.
