Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-25 / 30. szám
TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá, előfizetések ős hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utca 6. sz. * ♦ Telefon-szám : 73. ■-v— HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdető a ele díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Az 1910. évi zárszámadás, n. Végig tekintve ai egyes bevételi és kiadási rovatokon, konstatálni lehet, hogy egy pár tételt leszámítva, úgy a kiadásnál, mint a bevételnél a tényleges kiadás és a bevétel jóval felülmúlja az előirányzott összegeket, a mi pedig helyes, ha bevételről van szó, ellenben nem mondható annak a kiadásnál, miután az előirányzat elkészítésével csak az a helyes elv lehet irányadó, hogy a kiadások inkább magasabban, inig a bevételek lehetőleg alacsonyabban veendők fel, igy lehetvén elkerülni a különben könnyen elöállható zavarokat. Egy városnak háztartása különösen a kiadásokat illetőleg nagy hullámzásnak van kitéve, épen azért tekintetbe kell venni e körülményt a kiadási tételek megállapításánál . Hogy a bevétel mily nagy arányban haladja felül az előirányzatot, annak illusztrálására ide iktatjuk azokat a tételeket, a melyeknél sokkal több folyt be, mint az előirányzat és a mely többlet igazi készpénz bevétel és nem olyan természetű, mint pl. az időközben felvett kölcsönök és ehhez hasonló egyéb bevételek, a melyekkel együtt a bevételi többlet 2,753.931 K 22 f. I ni. ív. V. VI. vin. IX. xm. XIV. xv. XVII. Szántó, kaszálóiul Béreknél Kövezetvámnál 10318 Kamutoknál 3986 Átírási díjnál 15628 Engedélyi díjnál 6802 Utcaszabályozásnál 2042 Mügyalogjáróuál 11268 Iskolai megtérítés 8265 Közvetettadóknál 16200 Pőfadónál 83685 Pénztári maradv. 43669 3542 I 25 I 5048 I — „ 64 73 20 50 46 56 73 » » n n 99 99 V V Összesen 210477 K 06 f Megjegyezzük, hogy a XIV. bevételi rovatnál a 32450 K 18 f bevételi kevesbletet már levonásba hoztuk és csak az azon felüli 16200 K-t. tüntetjük fel bevételi többletként. Ha már most ezzel összehasonlítjuk a költségvetésben hiányként felmutatott 225720 K-t, a melynek fedezetére 342000 K egyenes adóalap után a 66 °/0 pótadó kivettetett, az jön ki, hogy a többlet bevétel csak 15242 K 94 f-rel kevesebb vagyis ha a bevételt akkor a most tényleges bevételként kimutatott eredménynek nrreg- felelőleg vettük volna • fel, pótadót kivetni szükséges sem lett volna. A kiadási tételeket tekintve általában azt mondhatjuk, hogy azoknál sokkal kevesebb az eltérés az előirányzattól, mint a bevételi tételeknél tapasztalható. Ha az erdöiizemnél felmerült 109632 K 05 f kiadási kevesbletet levonjuk, mindössze 65637 K 83 f többlet kiadás jelentkezik, a mi azt mutatja, hogy a kiadásoknál is a megfelelő körültekintéssel jártak el. Es ha az előre nem látható és az előre nem látható és az előirányzaton kívüli kiadások nem lettek volna, akkor a pénztári maradvány olyan összeg volna, hogy 1912-ben talán pótadót sem kellene fizetni, de ez a két tétel elvitte a többlet bevételt, és igy még örülni lehet, hogy általában pénztári maradványunk van. S minthogy az előre nem látható és a rendkívüli kiadások rovata ezután is meglesz, a költségelőirányzatunk reális volta e miatt fog szenvedni a jövőben is. Minden esetre bölcsen fog eljárni a városi közgyűlés, ha egy kicsit felhagy az utóbbi időben már is nagy méretet öltött bőkezűséggel és szigorúan veszi mérlegelés alá minden egyes alkalommal, van-e helye az adakozásnak és ha igen, nrelyik az a határ, a meddig elmehet, mert a példák mutatják, hogy a folytonos a Jakozással oda jutottunk, hogy már olyan igények is a városnál keresnek kielégítést, a melyek a várost egyáltalán nem érdekelhetik. Most már végre a tisztviselők © javadalmazásával is rendbe jövünk és ily módon megszabadulunk egy tengeri kígyótól; mely évek óta éreztette hatását háztartásunkban. A város gavallórosan járt el velük szemben, s bizonyára nagy időnek kell elmúlni, hogy ezzel a kérdéssel még egyszer találkozzunk. Még csak a rendőrök, szolgák és egyéb alkalmazottak illetményeit kell véglegesen rendezni, s akkor lezárhatjuk a tiszti fizetések és szolgai illetmények rovatát, mint a melyen egy hamar semmi* változtatás nem fog történhetni. D. jr Észrevétel Reiter Jakab cikkére. R. J. cikkére reflectálvu, indittatra érzem magamat kijelentem, hogy a cikk Írójával csuk részben értek egyet. Elvitáz- hatatlanul igaza van, hogy Szatmáron, ahol rövid 2 éven belül annyi pénzintézetet alapítottak, azok helyett (idvösebb lett volna ipart teremteni, de ha már megvannak, melyek mind, a mint látszik, nem csak hogy prosperálnak, hanem nagy részben virágzanak is, úgy méltán elvárjak, de föltétlenül morális kötelességük is, hogy azon sok virágzó régi és uj intézetek együttesen segítsék elő valamely nagyarányú iparvállalat létesítését. Ily esetben nem csuk morális kötelezettségüknek tesznek eleget, hanem ezzel föltétlenül saját érdekeiket is elősegítik, mert az igy megteremtett iparvállalat a jövőben a pénzintézeteknek nagy előnyére szolgálhat, e szerint az iparvállalatok támogatásának megalakulása a pénzintézetek részéről csak recziproczitáson fog alapulni. A csont- éh szaruáru gyár r. t. úgy TARCA.-ÍWK-Salve Regina. Mutató Kiss Menyhért „Hargita alatt“ cimü könyvéből. A mű Singer és Wolfner könyvkereskedésében — Budapesten — kapható. I. A Nagy Boldogasszony ünnepe közeledett és főtÍ9ztelendő páter- Sándor Márk, a galambősz, szelíd tekintetű szent atya megígérte a frissen sült páternek, a jámbor, vecsernyére járó vónasszonyoktól „arany- szájúnak“ keresztelt Gergely tisztelendőnek, hogy a primiciára uj oltárképet festet a klastrom számára; — Olyan jó fiam voltál, — mondotta — annyi édes örömet szereztél nekem, hogyha a jó Isten is úgy óhajtja, örökre felejthetetlen lesz első lépésed az Ur oltárához. Az engedelmes, alázatos szivü ifjú ilyenkor lehajolt, s a kedves arca ősz papnak őszinte lángolással csókolta meg a kezét. — Mindent a főpapnak, urbátyámnak köszönök, — mentegetőzött, pironkodott, mint egy kis meghúzódó diák. — Apátián, anyátlan árvaként fogadtuk magukhoz a szent testvérek. Nem kérdezték ki nevelt fel, kinek köszönöm ezt a silány szomorú életet. Fölvettek engem, az ágrólszakadtat, s ma Isten után egész kész embernek érzem magamat. • A derék g.várdián pedig azon közben, begy beváltsu | szavát, bement a városba és festő után nézett. A városi esperes egy fiatal művészt ajánlott, aki több évet töltött Rómábun s onnan egy előkelő magyar főpaptól hozott rendkívül előnyös ajánlólevelet. A fiatal piktor, aki a városi nagytemplom részére ingyen lemásolta Rubens egy híres festményét, Krisztus levételét u keresztről, hamar megalkudott a zárdafőnökkel. Márk páter nem sajnálta a pénzt s mint kipróbált honvédtiszt 1848-ból. csupán azt kötötte ki, hogy a Szent Szüzet, Magyarország védasszonyát fesse meg, aki a Máriás-lobogókon is helyet foglal: amely alatt három' sebhelyet kapott, Isaazegnél, Piskin és a fehéregyházi mezőköh .. . Kiment a festő a Hargita alá, kivitte csöppnyi feleségét, akit Matyikájának nevezett és hozzáfogott az eredeti kompozícióhoz, a mely a Boldogságost ábrázolta, amint a mennyország tulvilági dicsfényétől átszellemülve ül isteni fia jobbján é6 szent István király biborszinü zsámolyán térdepelve nyújtja feléje a szent koronát. A ragyogó fényességnek kissé tompított, lilás fényhatásokra bágyasztott hátterében áll szent Imre herceg, az ő hótiszta liliomával, szent Erzsébet, tele színes illatos rózsával csipkés köténye, a mely a legenda szerint, a koldusoknak szánt alamizsnukenyerekből varázslódon át bájos virágokká. Szemük, tekintetük, nemes lényükből kiáradó lángoló lelkűk dicshimnusszal övezi körül az égi királyné csillagkoszornzta fejét s ha márványszerü halig, itásra vannak is lecsukva a sokatmondó ajkak, diadalmas énekként száll a kéklő magasságnak fölé kórusban a szívből föl- zSongó, forró köszöntés: Salve Regina... — Tetszik a kompozícióm, ifjú szent atyám? — kérdezte a nagy buzgósággal dolgozó művész az elmélázó, csöndes szomorúsága levitát. — Oh, nagy on, — volt a kurta válasz. És hirtelen, gyorsan illant el, mint akit valami rosszban csiptek rajta, s érzi, hogy menekülnie kell a tett színhelyéről. S a tekintetét levette a csinos asszonyka arcáról, 'uki oly bensőséges ragaszkodással csüngött a művész-urán, mint Heloise Abelárdon. Elszaladt, mint a megijedt madár, s amikor már a cellájában egyedül érezte magát, vérpiros arccal ismerte be, hogy tekintete nem az oltárképen kalandozott... II. Az első szent miséig még két hét volt hátra, de a kép még csak széles, nagy körvonalukban készült el. A művész ur | falusi kolostorban kitünően érezte magát. Nagyokat ivott a barátok hires jó borából, e miután az ő bolondos jókedvű pintyőkéje, aranyosan szőke feleségecskéje is oldalánál volt, úgy találta magát, mint hal a vízben. Reggel felöltötte elegáns, finom raglánját, fényes cilinderével a fején, karonfogva sétálgatott a kicsi nővel. ' A klastromnak nagy, négyszögü virágos kertje volt, amelynek a közepén suhogott, elbeszélgetett egy vén százados diófa. Zöld, nyírfából kezdetlegesen összerótt pa- dooskára ültek, édes kettecskén, s hallgatták a madarak csicsergését, amely mint valami eEndalitó muzsika halkan, finoman zengett- bongott. A fa hegyéről apró, fehér és kékes tolifoszlányok röpködtek u levegőben, a hízelkedő simogutással érintette arcukat. A virágagyak szögletéből kipajzánkodtak az orgona illatos fürtjei, s az amaryllisek, cine- rárdák, > spireák, nefelejtsek, amint köztük imbolygott a szerelmes ifjú pár, mint valami színes, álombéli lepkeszárnyak belekötöttek, belefogÓztak a kicsi nő selyemszoknyájának fodrába. A férfi szó nélkül, az igaz szerelem hangtalanságávul átfonta két erős karjával felesége derekát és megcsókolta. . . . Ezt a kábitó, bűbájos jelenetet az elsőemeleti folyosó ablakából nézte a frissen fölkent levita, Gergely. Halvány ujjai görcsösen szorították a breviáriumot, érzés- telen, szoborszerü arcán nem rándult meg egy izom. Csak nézte, az ő tengerzöld ref- lekszü szemével, amelyben eddig a bitnek szent lángja lobogott, s amely sohase látott ilyen iszonyú profán dolgot. Szemben, a falon Assziszi Szent Ferenc képe függött, amint hősiesen ellentáll a gonosz szellem csábításainak, önkéntelenül oda terelődött zavart, fölgyujtott tekintete. Ki ssé hűs nyári szél csapkodott, a templom ablaka kipattant, s kicsendült a litánia refrénje: Ora pro nobis . . . Páter Gergely a keménykötésÚ breviá- riámot szivére szorította. A folyosó sötét, hátulsó zugába húzódott, s hirtelen, szenvedélyes mozdulattal a fatérdeplőre borult. Mar nem hallotta a litánia andnlgó dallamát, nem látta az ifjú párt egymást forrón átölelve. Imádkozni próbált. De alig motyogott egy-két szót az ajka, valami különös vágy kerité hatalmába. A zárda komor falai mintha elszaladtak volna, a térdeplő Szatmár és nie figtelhisztetés i Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatóki fc, K
