Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-25 / 30. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre ... 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá, előfizetések ős hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utca 6. sz. * ♦ Telefon-szám : 73. ■-v— HIRDETÉSEK — e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdető a ele díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Az 1910. évi zárszámadás, n. Végig tekintve ai egyes bevételi és kiadási rovatokon, konstatálni lehet, hogy egy pár tételt leszámítva, úgy a kiadásnál, mint a bevételnél a tény­leges kiadás és a bevétel jóval felül­múlja az előirányzott összegeket, a mi pedig helyes, ha bevételről van szó, ellenben nem mondható annak a kia­dásnál, miután az előirányzat elkészí­tésével csak az a helyes elv lehet irányadó, hogy a kiadások inkább magasabban, inig a bevételek lehető­leg alacsonyabban veendők fel, igy lehetvén elkerülni a különben könnyen elöállható zavarokat. Egy városnak háztartása különösen a kiadásokat illetőleg nagy hullámzásnak van ki­téve, épen azért tekintetbe kell venni e körülményt a kiadási tételek meg­állapításánál . Hogy a bevétel mily nagy arány­ban haladja felül az előirányzatot, annak illusztrálására ide iktatjuk azo­kat a tételeket, a melyeknél sokkal több folyt be, mint az előirányzat és a mely többlet igazi készpénz bevétel és nem olyan természetű, mint pl. az időközben felvett kölcsönök és ehhez hasonló egyéb bevételek, a melyekkel együtt a bevételi többlet 2,753.931 K 22 f. I ni. ív. V. VI. vin. IX. xm. XIV. xv. XVII. Szántó, kaszálóiul Béreknél Kövezetvámnál 10318 Kamutoknál 3986 Átírási díjnál 15628 Engedélyi díjnál 6802 Utcaszabályozásnál 2042 Mügyalogjáróuál 11268 Iskolai megtérítés 8265 Közvetettadóknál 16200 Pőfadónál 83685 Pénztári maradv. 43669 3542 I 25 I 5048 I — „ 64 73 20 50 46 56 73 » » n n 99 99 V V Összesen 210477 K 06 f Megjegyezzük, hogy a XIV. bevé­teli rovatnál a 32450 K 18 f bevételi kevesbletet már levonásba hoztuk és csak az azon felüli 16200 K-t. tüntet­jük fel bevételi többletként. Ha már most ezzel összehasonlítjuk a költ­ségvetésben hiányként felmutatott 225720 K-t, a melynek fedezetére 342000 K egyenes adóalap után a 66 °/0 pótadó kivettetett, az jön ki, hogy a többlet bevétel csak 15242 K 94 f-rel kevesebb vagyis ha a bevé­telt akkor a most tényleges bevétel­ként kimutatott eredménynek nrreg- felelőleg vettük volna • fel, pótadót kivetni szükséges sem lett volna. A kiadási tételeket tekintve álta­lában azt mondhatjuk, hogy azoknál sokkal kevesebb az eltérés az előirány­zattól, mint a bevételi tételeknél ta­pasztalható. Ha az erdöiizemnél fel­merült 109632 K 05 f kiadási kevesb­letet levonjuk, mindössze 65637 K 83 f többlet kiadás jelentkezik, a mi azt mutatja, hogy a kiadásoknál is a megfelelő körültekintéssel jártak el. Es ha az előre nem látható és az előre nem látható és az előirányzaton kívüli kiadások nem lettek volna, akkor a pénztári maradvány olyan összeg volna, hogy 1912-ben talán pótadót sem kellene fizetni, de ez a két tétel elvitte a többlet bevételt, és igy még örülni lehet, hogy általá­ban pénztári maradványunk van. S minthogy az előre nem látható és a rendkívüli kiadások rovata ezután is meglesz, a költségelőirányzatunk reá­lis volta e miatt fog szenvedni a jövőben is. Minden esetre bölcsen fog eljárni a városi közgyűlés, ha egy kicsit felhagy az utóbbi időben már is nagy méretet öltött bőkezűséggel és szigorúan veszi mérlegelés alá minden egyes alkalommal, van-e helye az adakozásnak és ha igen, nrelyik az a határ, a meddig elmehet, mert a példák mutatják, hogy a folytonos a Jakozással oda jutottunk, hogy már olyan igények is a városnál keresnek kielégítést, a melyek a várost egyál­talán nem érdekelhetik. Most már végre a tisztviselők © javadalmazásával is rendbe jövünk és ily módon megszabadulunk egy ten­geri kígyótól; mely évek óta éreztette hatását háztartásunkban. A város gavallórosan járt el velük szemben, s bizonyára nagy időnek kell elmúlni, hogy ezzel a kérdéssel még egyszer találkozzunk. Még csak a rendőrök, szolgák és egyéb alkalmazottak illet­ményeit kell véglegesen rendezni, s akkor lezárhatjuk a tiszti fizetések és szolgai illetmények rovatát, mint a melyen egy hamar semmi* változtatás nem fog történhetni. D. jr Észrevétel Reiter Jakab cikkére. R. J. cikkére reflectálvu, indittatra érzem magamat kijelentem, hogy a cikk Írójával csuk részben értek egyet. Elvitáz- hatatlanul igaza van, hogy Szatmáron, ahol rövid 2 éven belül annyi pénzintézetet alapítottak, azok helyett (idvösebb lett volna ipart teremteni, de ha már megvan­nak, melyek mind, a mint látszik, nem csak hogy prosperálnak, hanem nagy részben virágzanak is, úgy méltán elvárjak, de föl­tétlenül morális kötelességük is, hogy azon sok virágzó régi és uj intézetek együttesen segítsék elő valamely nagyarányú iparválla­lat létesítését. Ily esetben nem csuk morális kötelezettségüknek tesznek eleget, hanem ezzel föltétlenül saját érdekeiket is elősegí­tik, mert az igy megteremtett iparvállalat a jövőben a pénzintézeteknek nagy előnyére szolgálhat, e szerint az iparvállalatok támo­gatásának megalakulása a pénzintézetek részéről csak recziproczitáson fog alapulni. A csont- éh szaruáru gyár r. t. úgy TARCA.-ÍWK-­Salve Regina. Mutató Kiss Menyhért „Hargita alatt“ cimü könyvé­ből. A mű Singer és Wolfner könyvkereskedésé­ben — Budapesten — kapható. I. A Nagy Boldogasszony ünnepe közele­dett és főtÍ9ztelendő páter- Sándor Márk, a galambősz, szelíd tekintetű szent atya meg­ígérte a frissen sült páternek, a jámbor, vecsernyére járó vónasszonyoktól „arany- szájúnak“ keresztelt Gergely tisztelendőnek, hogy a primiciára uj oltárképet festet a klastrom számára; — Olyan jó fiam voltál, — mondotta — annyi édes örömet szereztél nekem, hogyha a jó Isten is úgy óhajtja, örökre felejthetetlen lesz első lépésed az Ur oltárához. Az engedelmes, alázatos szivü ifjú ilyenkor lehajolt, s a kedves arca ősz pap­nak őszinte lángolással csókolta meg a kezét. — Mindent a főpapnak, urbátyámnak köszönök, — mentegetőzött, pironkodott, mint egy kis meghúzódó diák. — Apátián, anyátlan árvaként fogadtuk magukhoz a szent testvérek. Nem kérdezték ki nevelt fel, kinek köszönöm ezt a silány szomorú életet. Fölvettek engem, az ágrólszakadtat, s ma Isten után egész kész embernek érzem magamat. • A derék g.várdián pedig azon közben, begy beváltsu | szavát, bement a városba és festő után nézett. A városi esperes egy fiatal művészt ajánlott, aki több évet töltött Rómábun s onnan egy előkelő magyar fő­paptól hozott rendkívül előnyös ajánlólevelet. A fiatal piktor, aki a városi nagytemplom részére ingyen lemásolta Rubens egy híres festményét, Krisztus levételét u keresztről, hamar megalkudott a zárdafőnökkel. Márk páter nem sajnálta a pénzt s mint kipróbált honvédtiszt 1848-ból. csupán azt kötötte ki, hogy a Szent Szüzet, Magyarország védasszonyát fesse meg, aki a Máriás-lobo­gókon is helyet foglal: amely alatt három' sebhelyet kapott, Isaazegnél, Piskin és a fehéregyházi mezőköh .. . Kiment a festő a Hargita alá, kivitte csöppnyi feleségét, akit Matyikájának neve­zett és hozzáfogott az eredeti kompozíció­hoz, a mely a Boldogságost ábrázolta, amint a mennyország tulvilági dicsfényétől átszel­lemülve ül isteni fia jobbján é6 szent István király biborszinü zsámolyán térdepelve nyújtja feléje a szent koronát. A ragyogó fényességnek kissé tompított, lilás fény­hatásokra bágyasztott hátterében áll szent Imre herceg, az ő hótiszta liliomával, szent Erzsébet, tele színes illatos rózsával csipkés köténye, a mely a legenda szerint, a koldu­soknak szánt alamizsnukenyerekből varázsló­don át bájos virágokká. Szemük, tekinte­tük, nemes lényükből kiáradó lángoló lelkűk dicshimnusszal övezi körül az égi királyné csillagkoszornzta fejét s ha márványszerü halig, itásra vannak is lecsukva a sokatmondó ajkak, diadalmas énekként száll a kéklő magasságnak fölé kórusban a szívből föl- zSongó, forró köszöntés: Salve Regina... — Tetszik a kompozícióm, ifjú szent atyám? — kérdezte a nagy buzgósággal dolgozó művész az elmélázó, csöndes szomo­rúsága levitát. — Oh, nagy on, — volt a kurta válasz. És hirtelen, gyorsan illant el, mint akit valami rosszban csiptek rajta, s érzi, hogy menekülnie kell a tett színhelyéről. S a tekintetét levette a csinos asszonyka arcáról, 'uki oly bensőséges ragaszkodással csüngött a művész-urán, mint Heloise Abelárdon. El­szaladt, mint a megijedt madár, s amikor már a cellájában egyedül érezte magát, vér­piros arccal ismerte be, hogy tekintete nem az oltárképen kalandozott... II. Az első szent miséig még két hét volt hátra, de a kép még csak széles, nagy kör­vonalukban készült el. A művész ur | falusi kolostorban kitünően érezte magát. Nagyo­kat ivott a barátok hires jó borából, e miu­tán az ő bolondos jókedvű pintyőkéje, ara­nyosan szőke feleségecskéje is oldalánál volt, úgy találta magát, mint hal a vízben. Reg­gel felöltötte elegáns, finom raglánját, fényes cilinderével a fején, karonfogva sétál­gatott a kicsi nővel. ' A klastromnak nagy, négyszögü virá­gos kertje volt, amelynek a közepén suho­gott, elbeszélgetett egy vén százados diófa. Zöld, nyírfából kezdetlegesen összerótt pa- dooskára ültek, édes kettecskén, s hallgatták a madarak csicsergését, amely mint valami eEndalitó muzsika halkan, finoman zengett- bongott. A fa hegyéről apró, fehér és kékes tolifoszlányok röpködtek u levegőben, a hízelkedő simogutással érintette arcukat. A virágagyak szögletéből kipajzánkodtak az orgona illatos fürtjei, s az amaryllisek, cine- rárdák, > spireák, nefelejtsek, amint köztük imbolygott a szerelmes ifjú pár, mint valami színes, álombéli lepkeszárnyak belekötöttek, belefogÓztak a kicsi nő selyemszoknyájának fodrába. A férfi szó nélkül, az igaz szerelem hangtalanságávul átfonta két erős karjával felesége derekát és megcsókolta. . . . Ezt a kábitó, bűbájos jelenetet az elsőemeleti folyosó ablakából nézte a fris­sen fölkent levita, Gergely. Halvány ujjai görcsösen szorították a breviáriumot, érzés- telen, szoborszerü arcán nem rándult meg egy izom. Csak nézte, az ő tengerzöld ref- lekszü szemével, amelyben eddig a bitnek szent lángja lobogott, s amely sohase látott ilyen iszonyú profán dolgot. Szemben, a falon Assziszi Szent Ferenc képe függött, amint hősiesen ellentáll a gonosz szellem csábításainak, önkéntelenül oda terelődött zavart, fölgyujtott tekintete. Ki ssé hűs nyári szél csapkodott, a templom ablaka kipattant, s kicsendült a litánia refrénje: Ora pro nobis . . . Páter Gergely a keménykötésÚ breviá- riámot szivére szorította. A folyosó sötét, hátulsó zugába húzódott, s hirtelen, szenve­délyes mozdulattal a fatérdeplőre borult. Mar nem hallotta a litánia andnlgó dalla­mát, nem látta az ifjú párt egymást forrón átölelve. Imádkozni próbált. De alig motyo­gott egy-két szót az ajka, valami különös vágy kerité hatalmába. A zárda komor falai mintha elszaladtak volna, a térdeplő Szatmár és nie figtelhisztetés i Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatóki fc, K

Next

/
Thumbnails
Contents