Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-18 / 29. szám

TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELEN MINDEN KEDDEN. Az előfizetés ára: Egész évre . . . 6 kor. I Negyedévre 1 kor. 50 fill. Fél » . . . 3 » I Egyes szám ára 16 > SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hova a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések küldendők : Morvái János könyvnyomdája, Eötvös-utoa 6. u. # ♦ Telefon-szám : 73.-V- HIRDETÉSEK -v­— e lap kiadóhivatalában — jutányos árak ellenében vétetnek föl. A hirdetések díjjal előre fizetendők. Nyilttér garmond sora 20 fillér. Az 1910. évi zárszámadás. I. Érdekes tünet, a mire már több­ször is rámutattunk, hogy bár a vá­ros életében a két legfontosabb ese- mény, a költségelőirányzat és a zár­számadás, mégis a kettő az, amelyik­nél a legkevesebb érdeklődés tapasz­talható, holott az egyik tételről tételre megállapítja mindazokat a szükségle­teket, a melyek az év fol)amán fel­merülhetnek és gondoskodik azoknak fedezetéről, a zárszámadás pedig be­számol arról, hogy a költségelőirány­zat mennyiben felelt meg a valóság­ban. Befolyt-é tényleg a mi bevételre lett előirányozva és nem kellett-é több a kiadásokra, mit a mennyit fel­vettek ? Nagyon természetes, hogy sem a bevételeket, sem a kiadásokat előre pontosan megállapítani nem le­het., s a tényleges valóság soha sem fogja tökéletesen fedni az előirányza­tot, azonban annak reális volta még is csak akkor nyilvánvaló, ha minél inkább megközelíti a valóságot. Az 1910 évi költségelőirányzat. 225,720 K hiányt vett fel, a melynek fedezetéről 342 ezer korona egyenes adó után 66 °/0 pótadó kivetésével gondolkodott. Ügyeié 1910-ben az ál­talános házbéradó behozatala folytán az egyenes adóalap több mint 100 ezer koronával mégnövekedett, a mi­TAEC A. A magyar zene eredete és fejlődése Szí. István király haláláig. Ina: Hermann László városi zeneiskolai igazgató. O O I. Ha egy nemzet zenéjének eredetét akarjuk felkutatni, úgy mindenek előtt az iránt kell érdeklődnünk, hogy mely nemze­tek és népekkel érintkezett, vagyis mely nemzetek zenéje lehetett befolyással az illető nemzet zenei fejlődésére. Ha a magyarok nemzeti' zenéjének fejlődését nézzük, úgy azt látjuk, hogy ennek csiráit csakis ezen a nyomon kereshetjük, mert midőn mostani hazájukba jöttek, itten semminemű fejlettebb zenei kultur népet nem találtak, s így nem­zeti zenéjüket teljesen maguknak kellett raegalapitaniok. Ha tehát fentebb jelzett kutatási for­ráshoz folyamodva keressük azon nemzeteket és népeket, a melyektől zenei hatást nyer­tek a magyarok, úgy több ilyen nemzetet találunk, a kiknek abban az időben már volt fejlettebb zenei rendszerük, | a melyek­kel a magyarok még Ázsiában találkoztak. Ezen kutatásokat előségiti | nyelvössze- hasonlitó tudomány, | melynek segítségével nek természetes folyománya lett, Hogy uz előirányzott 225,720 koronán felül pótadóban 83,685 K 29 f-rel több folyt be, ennek daczára a zárszáma­dás szerint az 1910 évi pénztári ma­radvány csak 45,031 K 63 f, vagyis ha az általános házbéradó véletlenül be nem hozatik és az egyenes adó­alap 100 (zer koronával meg nem növekedik, hanem a költségelőirányzat csak a megszabott keretekben mozgott volna, az esetre nemhogy pénztári maradvány mutatkoznék, de 38,653 ív 66 f hiányunk volna, s hogy ez nem következett be, tisztán a jelzett véletlen szerencsének köszönhető. Igaz, hogy ez csak a közpénztárra volt sze­rencse, ellenben annál nagyobb sze­rencsétlenség volt a saját házukban lakó tulajdonosokra nézve, a kik 1910- ben 83,685 K 29 f-rel voltak kényte­lenek ily módon a közpénztár segít­ségére jönni. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy a zárszámadás csak e véletlen folytán nem zárult deficittel, egész nyugodtan mondhatjuk, hogy az 1910 évi költségelőirányzat nem volt reális. Hogy a hiba hol volt, nehéz dolog pon­tosan kimutatni, mert a mi költség­előirányzatunk és zárszámadásunk ve­zetése anyira komplikált, hogy abban I pontosan csak a szakértők, vagy talán még azok sem képesek eligazodni, épen azért elodázhatatlan követelmény, hogy azoknak összeállítása egyszerüsit- tessék, mi által lehetővé válhasson, hogy bárki is kezébe veszi, azokon eligazodni tudjon. Kinyomatva meg­kapja minden bizottsági tag, de alig akad egy pár, a ki abba mélyebb pillantást vetne, | talán az az oka, hogy nem érdeklődnek iránta, merő képtelenség lévén annak útvesztőiben eligazodni. Arra pedig kevés ember kapható, hogy tájékozatlanságát mások előtt beismerje. • Bevételi előírás és bevételi elő­irányzat; kiadási előírás és kiadási előirányzat ; tényleges bevétel és tényleges kiadás; folyó előírás, brutto maradvány, pénztári maradvány, uj elöirás és lerovás stb. mind oly elne­vezések, a melyek a megértést csak nehezítik. Ezénkivül zavarólag hat a kellő megértés és tájékozódás tekin­tetében az időközben felvett kölcsö­nöknek a zárszámadásba való beillesz­tése is. Az 1910 évi költségelőirány­zatban pl. az egy milliós kölcsön nincs felvéve, ellenben a zárszámadás­ban már ott van és ez komplikálja azj4lőirányzattal való összehasonlítást. Helyes volna tehát az időközben fel­vett kölcsönöket az alapokhoz hason­lóan külön kimutatni és azokra vonat­kozólag a végleges eredményt ily módon feltüntetni. Mindezek csekély­ségeknek látszanak, de miután a cél mégis az, hogy a zárszámadás és költségelőirányzat mindenki által könnyen áttekinthető és megérthető legyen, kívánatosnak tartjuk az elne­vezések egyszerűsítését és módosítását. A föszámvevöi jelentés a zárszá­madás egyes tételeinél mutatkozó na- gyobb különbözetek indokolásául csa­kis az erdöüzemre hivatkozik, a hol a kitermelő céggel felmerült per következtében kevesebb lévén a szállí­tás és a termelés, ez okon a kiadás is kevesebb volt 110736 K 48 fillér­rel, a bevétel pedig ugyanezen okból 87106 K 40 fillérrel. Ugyde ilyen­formán 23630 K 08 fillér különbözet a pénztár javára esik és úgy néz ki a dolog, bogy a jelzett per az 1910 évben a városnak még hasznára szol­gált, mert ha az nincs, ki kellett volna adnunk a 110736 K 48 fillért és ennek ellenében kaptunk volna 87106 K 40 fillért, a mi 23630 K 08 fillér hiányt okozott volna. Nem emliti azonban a jelentés a pótadónál felmerült és fentebb már hivatkozott 83685 K 29 f bevételi többletet, ho­lott ez a különbözet szintén nagy figyelmet érdemelt volna. Minden­esetre ez a két tétel együttvéve 107315 K 37 fillért tesz ki, a mi a bevételt ennyivel növelte, s hogy ennek dacára a pénztári maradvány csak 45031 K 63 f, annak magyará­zata bizonyára a kiadási tételeknél található meg. 2>. kimutathatók uzou nemzetek, a melyek nyelvileg állanak a magyarokkal rokonság­ban, kétségtelen bizonyítékát szolgáltatva annak a körülménynek, bogy a magyarok ezen nemzetekkel érintkeztek, Áz-iában húrom ilyen nemzettel talál­koztak. A klímáinkkal elsősorban, továbbá u hindukkal Ö9 arabokkal. A legfontosabb befolyást a kínaiaktól nyerték a magyarok. Erre vall a rövid szavakban talált nyelvrokonságon kivül az is, hogy a khinuiaknál találták meg a mai cimbalom és tárogató ősulakjait. — Ezen hangszerek pedig a legmugyarabb hangsze­rek még a mai nap is. A második fontosabb befolyás, a mely- lyel a magyarok megismerkedtek, a hinduk ■zenei rendszere volt. Ennek hatása fenma- radt még a mai napig is az u. n. lassú- magyarokban, melyek a magyar nemzeti zenében különös sajátsággal birnak. A hin­duk zenei rendszerének befolyását találjuk cigányainknál is, a kik ugyanis hegedű- húrjaikat — a kelleténél (egy fólhanggal) feljebb hangolják, a miáltal a hegedü-hang- szine különösebb fényt kap. A harmadik fejlettebb zenei rendszer, tnelylyel a magyarok találkoztak, az arabok zenerendázere volt. Ezzel nemcsak Ázsiában találkoztak, hanem később, Endre király alatt, a keresztes háborúk idején is, amidőn hadaink a szent földre mentek. Az arabok átvették a khinaiaktól a cimbalom ős­alakját, s mindegyre jobban igyekeztek azt átalakítani. Az említett' zenerendszerek közűi & legnagyobb hatással a hinduk zenei rend­szere volt a mi faji zenénkre. Nagy része van ebben a cigányoknak is, akik Indiából jöttek, s őshazájukból magukkal hozták s belevitték a hinduk zeuuelemeit a mi zenénkbe. II. A magyarok nemzeti zenéjére tehát különösebb hutást gyakoroltak azon nemze­tek már fennálló zenerendszereik, melyek­kel még Ázsiában találkoztak. Mikor őseink a mai Magyarországba jöttek, itt Szvatopluk fejedelem alatt szláv ország volt, kitől a mai hazánk földjét el­foglalták. A szláv hatás már csak ezen körülménynél fogva is feltehető az akkori magyarok zenéjében. őseinknek, midőn uj hazájukat elfog­lalták, volt nemzeti zenéjük, mely ugyan az idegen, különösen olasz hatás alatt egészen átváltozott s csak később szabadult fel ezen külső hatás aló), a mikor is egy u. n. nem­zeti zenei irány vette kezdetét. E helyen mindenesetre közelebbről érdekelnek bennünket azon források, melyek a honfoglalás utáni időről nyújtanak adato­tokat s egyben az akkori zenei állapotokról is fölvilágosítanak bennünket. Ilyenneraü közvet­len értesüléseink vannak Bölcs Leo feljegy­zéseiből (IX—X. század), Anonymus napló- jegyzeteiből (melyekben már hangszerekről is tesz említést) és Gáleotti Bonfini feljegy­zéseiből, Mátyás király idejéből. Mindezek­ből tudjuk meg, hogy a magyarok a hon­foglalás nagy tettéről maguk készítettek énekeket. — A hét vezér maga költötte verseiket énekeltették hadi tetteikről. A honfoglalás idejében pogány őseink éneke, vallási szertartásaiknak kiegészítő része volt a tánccal együtt. Ezen pogány szokás rudimentumának tekinthetjük a mai napig fennmaradt népszokást, mint a májusfa, pünkösdi királyság stb. ceremóniáit. Hogy a magyarok őseinek is voltak már táncaik, arra bizonyítékul szolgál az a kürölméuy, hogy mondáikba az ősmagyarok belevitték a táncot, mely tehát előttük nem lehetett ismeretlen. A pogány világ Szent István idejéig tart, ki ugyanis olasz hittérítőket hozat Magyarországba, kik magukkal hozzák a már akkor fejlett greogrián (egyházi) éne­keket 8 itt iskolákat alapítanak azoknak terjesztésére. A bárom legrégibb ilyen iskola volt: a székesfehérvári, Csanádi és a győri iskola. Feltűnő az, hogy különös súlyt fek­tettek az akkori tanulmányok között épen a a grammatical-» és a muaicára. Oka a musica fejlesztésének főleg abban keresendő, hogy a zenét a vallástérités egyik eszközé­nek tekintették. Megjegyzendő, hogy művészi szem­pontból őseink pogány énekei nagy veszély- lyel fenyegették nemzeti zenénk kifejlődését, mert ezen pogány énekek osak egyszerűen szertartásokhoz kötött éuekek voltak, melyek útját állották egy művészi zenei fejlődésnek. Oly időben voltak ezek még virágzásban, a midőn más nemzetek zenei műveltsége már igen mugasan állott és a mely kultúrát nálunk természetesen csak úgy lehetett meg­RÖTH SÍ nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a i vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. == a F1 (Í1KL3IEZTEXEK ! Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók 1

Next

/
Thumbnails
Contents