Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1911-07-04 / 27. szám

ott, a hol kell súllyal, befolyással rendel- . késni. S jóllehet az egész társadalom, , a felsőbb, az intelligens körök szem* I mel látják, érzik, hogy az iparos pálya j ma csakhogy túl nem haladja a bol- j dogulás lehetőségének mértékét a la- j teiner pályával szemben: még is tar­tózkodók, még is idegenkedök e pá­lyától; attól, hogy lehetőleg jobb kép­zettségű, intelligensebb nemzedékkel töltsék meg az iparos világot, a mun­kások osztályát, Azt mondják erre nekem; hja ezer oka-foka van ennek. De, bocsás­sanak meg nekem, az az egy bizonyos el nem tagadható, társadalmi jelenség, hogy az iparosok hanyatlásának, emel­kedésük meggátlásának, boldogulhatá- sok korlátáinak a legfőbb forrása, a legelsöbb oka, hogy önmaguk köréből ki- pusetitották a testületi széliem gyökereit. Hogy a mai iparos osztály nem tudta megérteni, hogy nekie már a kezdetek kezdetén két kézzel kellett volna utána nyúlnia, megragadnia a^t a módot, azokat az eszközöket, a miket nekie az ipartörvény az uj Magyarországban megadott és meghagyott. Hogy ők főleg e mulasztásnak köszönhetik szervezetlensé­güket, az uj munkás áramlatokkal szem­ben váló készületlenségüket. Tekintélyük, befolyásuk sülyedését. A szomorú zül­léseket. Az iparos családok gondolko­dásának, nevelési módszerüknek, egész erély világfeltorgásuknak összekavaro- dását. És különösen: az ifjúságnak, az uj nemzedékeknek tőlük való, csa­ládi tűzhelyeiktől, sokszor gondolko­dásuktól való teljes elszakadását Az iparos osztályban ma éppen az hiányzik, ami a régibb mesterem­bereknek, iparos osztálynak legna­gyobb eraje volt: a testületi széliem. Az összetartó, egységes felfogás az egy mindenkiért és mindenki egyért való hatalmas fejlesztő és fenntartó eszmének reálizálása. Hát pedig a testületi szellem nélkül nincs összetartás. Nincs, nem lehet kellő fokú befolyása az iparos világnak a mi társadalmunkban sem. A mely lehet modern, de azért még mindig emberek társasága. Az ember pedig magában, elszigetelve a sze­rencse karjain ideig-óráig, úgy —- a hogy vívhat ki anyagi és erkölcsi hatalmat, befolyást. Csoportok is. Érdekszövetkezetek is. De a fejlődés törvénye azt mondja, hogy egyes emberek boldogulása, túlsúlya, egyes csoportok érdekszövetkezete (maguk­ban az egyvivásu osztályokban) csak az általánosnak, az összesnek, az egész­nek — boldogulása, joga, tekintélyé­nek és befolyásának leigázására, gyen­gítésére szolgál. — Nem ö nem gyermek 1 Szeretni tud, úgy, mit egy férfi I S ezt neki érezni kell! Ö milyen szép, milyen csábitó I Hu csak egyetlen csókot nyomhatna égő ajkára! — A szerelemnek élni kell A sze­relem az élet, az övé csak álom volt! — suttogja tovább a nő. S most elhallgat, s belebámul a lámpa vörös fényébe. A fiú úgy érzi, hogy torkát vasmarok szorongatja. O csak rátekintene, csak reá vetné ragyogó tekintetét... de el­fordul tőle... milyen kegyetlen... Ha most elszökne... ki, a frie le­vegőre .. .'Vagy ha... de nem, mem, még... Valamit mégis mondaui kell. Ez a csend rettenetes, tűrhetetlen. S ő egy szót sem szól... egyetlen Bzót sem. Mpst mégis... feléje fordul... és mősolyog, bűvösen, észvesztőén... — Igen, a szerelem az élet! — sut­togja. Mintha a suttogás messze ... messze távolból jönne... Félig itt van, csak a karját kel kinyújtani s megérintheti selymes, illatos haját... A nő karjára könyököl s hosszan rátekint : — Gyermeki Ezer gyöngéd, becéző simogatás, ezer csók remeg ez egyetlen szóban: — Gyermek I Nagy gyermek! S mintegy megnyugtatólag fehér, karcsú kezével végigsimogatja a fiú haját. De az megragadja a simogató kezet, esztelen sza­vakat mormog és forró, lázas csókokkal borítja a fehér ujjakat... egy ifjú első sze­relmes csókjaival. H. Bang. SZATMÁR Papier á Cigarettes r Művészi viszonyok a görögöknél. Irta: Hermann László városi zeneiskolai igazgató. (Folyt, és vége.) VI. Lássuk most, milyen a görög művész­ember viselkedése ? Bizony a mai kor hosszuhuju, különc művésze örömmel hallhatja, hogy hiúság, szeszély tekintetében a görög művészek közt számos elődje nkad. Csak egy-két példát. Leghiubb művész volt Purrhasios festő. Ez biboröltönyt és aranykoszorut viselt; urany- nyal kivert botja volt s aranyzsinórral fűzte szandáléját. A másik hírneves festő, Zeuxis meg az olympiai játékokon olyan köpenyt 'vett magára, melyre aranybetükkel volt ré­széve u neve s a/t hirdette, hogy az ő fest­ményeit nem lehet pénzzel megfizetni, azért inkább úgy ajándékozza el azokat. A sértett önérzet példáját nyújtja nekünk Apelles, aki mikor Nagy Sándor nem dicsérte meg lovus festményét, előhozuttu Nagy Sán­dor lovát, mely rányeritett u festményre. Erre Apelles uzt mondotta: „No lásd I a te lovad jobb műér.’ő, mint te magad la Slrutonikus citerús ugyancsak büszke volt művészetére. Mikor a rhodosiak nem tapsoltuk mindjárt első darabja után, tüstént elhagyta a színházat. A görög művészet megtette hóditó körútját. Nagy Sándor hadjáratai nemcsak a nyers erő, de a szellem hadi utjai is voltuk. Athénből a kisázsiai Ephesosba, Damaskoeba, majd az egyptomi Alexandriába költözött az irodalom és művészet. Róma legyőzte Gö­rögországot katonai hatalmával; de a győ­zőből a szellemi téren csakhamar legyőzött lett. A legmakacsabb római szellemek lassán- kint meghódoltak Hellas szellemi nagysága előtt s belátták, hogy az ipari műveltséghez a görög kalokagathia, a szép és jó egyesü­lése is szükséges. Seregestől tódult a görög művész és tudósvilág a földkerekség főváro­sába. S ámbár eleinte itt is csak kézműve­seknek tartották művészeinket, de csakha­mar megváltozott u nézet s nemcsak tenger pénzt fizettek az egyes kiváló művészeknek, de különösen a császárok korában már nagy tiszteletben is részesültek. Julius Caesar Timomakhos festőnek „Ajax és Media0 c. festményéért 400 ezer korona összeget fize­tett ; Hortensius szónok pedig 30 ezer ko­ronáért vette meg Kydias egy festményét. Terpnos és Diodoros lantosok a restaurált Marcellus-szinház megnyitásánál 50 ezer ko­rona tiszteletdijat kaptak Vespasanius csá­szártól. Ha eltekintünk a Görögországból el­rabolt roppant számú műremektől s csuk a Pompeji s más itáliai városban talált fest­ményeket és szobrokat nézzük, melyeket ott helyben görög művészek alkottak, el kell is­mernünk, hogy a görög művészet itáliai föl­dön második otthonra talált. Hozhatnánk még fel számos példát annak igazolására, mennyire műpártolók, nem mondom, műértők voltak a rómaiak s hogy a renaissance férfiúi a görög alkotásokon tanultak művészetet s a világ nagy költői s tudósai belőtök merítették ihletet s tőlök tanultak formaérzéket; de ez már ismerte­tésünk keretén kívül esnék. A művészetekért tudott lelkesülni a görög ember, meg is becsülte művészeit, de nem annyira munkái, mint inkább jelle- mes egyénisége miatt. Hisz a nevelés egyik eszköze is volt a művészeti oktatás; a gram­matika és gymnastika mellett a muzsika is szerepel. Ekkép a hellén, mikorra férfiúvá érett, elsajátíthatta magának az egész görög műveltséget s a nemzeti művészet minden, alakját. Gazdag családok versenyezve fogad­ták magukhoz az idegen művészeket, kikre- fiaik zenei kiművelését bizták. Perikies pl. Pythoklestől és Dantontól tanulta a zenét, melyben különben minden művelt névre számot tartó görögnek, akár csak az ékes- szólásban,, többé kevésbbé jártadnak kel­lett lennie. Nálunk is újabban nagyon hangsúlyoz­zuk a művészi érzék nevelését. Igen helye­sen. A műtárgyak eszthetikai minőségét s a szemlélő alanynak egyéni és öröklött ízlését neveléssel befolyásolhatjuk. Meg kell taní­tanunk az ifjút arra, hogy ha valamelyi mű­remeket szépnek talál, meg is tudja benne benne találni a szép tulajdonságokat. „Ha az ifjú keblében sokáig és szabadun mivolt Ízlés lelkének mélységes és lényeges karak­terévé, a szép pedig életének folytonos, föl- tétlen szükségletévé válik, akkor valóságos kultusz az. melynek magát szenteli - ..“ akkor fogja becsülni a művészeket és művé­szetet; ekkor fogja örömét találni a művé­szet alkotásában és pártolásában. Tanulmá­nyunk kis keretében láttuk; hogyan pár­tolta a görög művészeit. Vegyünk tőlük példát s akkor majd nálunk is lesz virágzó művészi élet. ■— Kezdődő vakbélgyuladás- nál igyék reggel éhgyomorra fél po­hár természetes Ferencz József-ke serüvizet, mely a legbiztosabb és a legenyhébb hashajtó. Kiváló előnye, hogy a gyomorra és a belekre nincs semiféle káros hatással és még napon- kinti használat mellett is kitünően hat. Dr. Landenberger, orvosügyi fő­tanácsos a stuttgarti Katalin közkór­házban, a legkülönnemübb betegsé­geknél alkalmazva, annak époly biz­tos, mint, enyhe hatását bizonyítja. Ez utóbbi körülménynél fogva a Fe­rencz József-viz használata szerinte a beteg oly lobos bántalmainál is meg­engedhető, melyeknél gy'akran más hashajtók ellenjavaltak. A ki tehát egészségére vigyáz, igyék valódi ferencz József-keserű- vizet, a melyet 35 év óta nagybecs­ben tartanak a világon. A túlsó ki­állításon egyedül tisztelték meg a nagy milleniumi érremmel és egye­dül egy legmagasabb kitüntetéssel. A Ferencz JÓ^Sé/’-keserüvizet mindenütt árusítják az összes jobb füszerüzle- tekben és a gyógy tárakban. Apróságok. Szombaton este tartotta Erdélyi Pista 25 éves jubileumát főmérnökségének, de jó reggel volt már, mikor onnan haza kerül­tünk. — Hát ilyenkor kell hazajönni ?' — kérdi az asszony nyájasan. — Édes fiam, — szól a válasz — 25 évet nem lehet olyan hamar letárgyalni. * No halljátok, — beszéli egy másik érdekelt — ugyancsak harcias volt a fele­ségem, mikor a Pista banketjéről reggel előkerültem. — Mama, mama, — kezdtem csititani — gondold meg, hogy ma a szatmári békét ünnepük, ne csinálj tehát legalább ma háborút, hanem bizony ennek nem volt sok foganatja, bele telik egy pár nap, mig a szatmári békét mi is megkötjük. * Találkozom Bodnár Gáspár barátom­mal és megköszönöm peki az iparosok érde­kében irt sikerült vezércikket. — A mostani számra is írtam egyet, — mondja csendesen — sőt ha nem harag­szol, a következőre is írni fogok. — De hogy haragszom; ilyen ember kellene még vagy három, akkor könnyű munka volna szerkeszteni. <s Lázáriban állítólag jégeső volt vasár­nap délután, a mit sokan annak tulajdoní­tanak, hogy az odavaló lelkész a püspök­választásra az egyház szavazata helyett a saját tiltakozását küldte be. Ez a hír azon­ban még megerősítésre szorul. O O * Bögre ur mosolyogva hallgatja egy elkeseredett pasas kifakadását a szivar árá­nak felemelése miatt. — öcsém 1 — szólal meg az öreg — tegyél úgy, mint én. Szivjál szűz dohányt, akkor semmi dolgod nincs a trafikkal. Én felőlem a finánc felfordulhat. ___________________________Demeter. , — Pompás váltósáé. Gyakran meg­esik, hogy találkozunk hölgyekkel, akiknek arca csodálatosan előnyös változáson ment át. A szeplők, májfoltok, ráncok és mites- serek, melyek régebben szép számmal díszlet- tok az illető hölgy arcán, mine eltűntek mint a kántor. Ha őszinte az illető hölgy, akkor elmondja, hogy arcának ezt a pompás válto­zását a világhírű Földes-féle Margit Créra- nek köszönheti amelynek nemcsak az a fő­előnye, hogy ideális széppé varázsolja az arcot, hanem az is, hogy teljesen ártalmat­lan. Ára: kis tégely 1 korona, Nagy tégely 2 korona. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában. Készíti és szétküldi Földes Kelemen gyógyszerész Aradon. HÍREINK. — A szatmári békekötés emlék­táblája. A szatmári békekötés emlékére emelt relieftáblát vasárnap d. e. leplezték le a Deák-téri Vécsey házon. A meghívot­tak közül sokan jelentek meg, kiknek sorai­ban ott láttuk Dr. Boromissza megyéspüs­pököt, Dr. Vajay Károly kir. tan. polgár mestert, Benkő József kanonokot, Szabó István pápai praelátust s azonkivül többeket városunk előkelőségeiből. Az ünnepséget a Kölcsey kör rendezte. Az ünnepélyt Dr. Fechtel János alelnök nyitotta meg, mig az ünnepi beszédet Bagossy Bertalan tanár tartotta. Az ő beszéde után hullott le u lepel az emlékműről, mely egy öreg kurucot ábrázol, ki zászlóját lecsüggeszti. Felírás a már ismertetett szöveget tartalmazza. Az emlékmű Pap Aurél tanár s Szklenárik szobrász sikerült alkotása. A záró beszédet szintén Dr. Fecihtel János tartotta. Délben bankett volt a Pannóniában. Ugyanitt em­lítjük meg, hogy a Vécsey ház, mint azt már különben is megírtuk s cáfolat dacára is fentartjuk legközelebb egy consortium tulajdonába megy át, mely az épületet le­bontatja s helyébe egy díszes, árucsarnokot fog építeni. — Jubiláló főmérnök. Egész csönd­ben zajtalanul érte el Erdélyi István városi főmérnök szolgálutbu lépésének huszonötödik évfordulóját. A minő egyszerű, feltűnést kerülő volt Erdélyi eddigi életében úgy kö­szöntött reá a jubileuma is, tulán ha egy baráti vacsora keretében ki nem pattan, egy huszonöt esztendőn keresztül a város javán becsületesen munkálkodó tisztviselő érdemei még a nap krónikása által sem lett volna megörökítve, már pedig, hogy e határkőnél az elismerésre derekasan reá szolgált, talán bizonyitanunk is fölösleges. Ha voltak moz­zanatok hivatali életében, melyek talán ki­fogás alá estek egyesek részéről, elismerést uyert a szakértőktől, működését megbírálni képes egyénektől, kik alapos kiváló szak- .5 tudással s páratlan becsületességgel vezetett munkájának becsét értékelni tudták'. Ezért nem szabad egyszerűen napirendre térni egy olyan tisztviselő munkássága felett, a ki 25 éven keresztül szakadatlanul dolgozott, ha­nem fel kell emelnünk az emlékezés szavát s kifejezést kell udnunk elismerésünknek, mert 25 évig eredményesen dolgozni a közönség számára és nem istápoltatni senkitől, az nem kicsi dolog, uz nem adatik meg mindenkinek. Mindnyájan tudjuk, hogy ő nem jutalomért, nem elismerésért szolgált, hanem kötelesség­ből, mert minden beceületes embernek, ki hazáját szereti, a közt szolgálni kell és ne higyjük, hogy csak az a hős, a ki a hazáért a csatatéren vérét ontja, hanem uz is meg­érdemli az utódok emlékezetét, a ki 25 éven ’■ keresztül becsületes, nehéz munkával dolgo­zott a közért. Adja a. Gondviselés, hogy sokáig munkálkodhassék még erővel, egész- séggel és mint eddig, olyan eredménnyel a város szolgálatában. Erdélyi Ltván városi főmérnök 1852-ben született s 1886-ban lett Szatmár-Néujeti város főmérnöke. Működése alatt a város - közlekedési viszonyai teljesen átalakultak. Mint a város műszaki ügyeinek vezetője tevékeny részt vett ezekben és mint kezde­ményező, részint pedig mint műszaki tanács­adó irányadó szerepet töltött he. A város műszaki ügyeiben történt felszólalásai és egyes kiváló fouto9ságu kérdésekben tett előterjesztései mindenkor megérdemelt figye­lemben részesültek. Lapunkat műszaki kér- ‘ désekben gyakran felkereste. A város lejt- mérése és csatornázása ügyében ez irányban tett előterjesztései s munkálkodása alapján készültek el a város csatornázási s vízveze­téki tervei is. — Uj presbiterek. A szatmári ref. I egyház presbiter választása e hó 2-án ren- í des presbiterek lettek : Kótui Pál, Lénárd | István dr., Helmecy József, Károlyi Sándor, ő Tankóczy Károly, Asztalos József, Harcsár Géza dr., Bölönyi László Kercsztszeghy r Lajos dr. Böszörményi Emil dr., Kölcsey Já­nos, Asztalos Sándor'; póttagok: Dómján Lajos, Homonnay Pál, Szűcs .Sándor dr. Berky Lajos, Tereh Mihály, Mester Károly, Hadady Lajos dr., Veréczy Ernő dr., Kere­kes István, Vajuay Lajos. — A rendes pres­biterek f. hó 6-án teszik le hivatalos eskü­jüket az egyház tanácstermében.-1- RÓth Ferenc törvényszékünk . elnöke, csütörtökön teljesen gyógyultan — ■ visszatért Nagykárolyba. A tszék vezetését azonban csak ősszel foglalja el. — Nyugdíjazás. A kultuszminiszter Lehoczky József, kir. kath. főgimn. tanárt 35 évi szolgálat után nyugdíjba helyezte. A nyugalomba vonult tanár tiszteletére kar­társai jun. 29-én sikerült összejövetelt ren­deztek a Társaskörben. — Áthelyezés az osztrák-magyar banknál. Tabajdy Lajos osztrák-magyar banki .hivatalnok Kolozsvárról Szatmárra, Vender Gyula Szatmárról Kolozsvárra azo­nos minőségben áthelyeztettek.

Next

/
Thumbnails
Contents