Szatmár és Vidéke, 1911 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-13 / 24. szám
és dr. Fejes István pártoló felszólalása után a felajánlott 60 ezer koronáért megvette. Élénk vita volt az Ékeskerti utcamegnyitás kérdésében, melynek hasznos eredménye lett a dr. Tanódy Márton indítványa, hogy a város reudezési térképe elkészíttessék, a mit a közgyűlés egyhangúlag el is fogadott. Megjegyezzük különben, hogy dr. Ta-> nódy Márton ezen indítványa 20 év alatt már legalább háromszor lett megtéve és hasonló lelkesedéssel el- fogadva a nélkül, hogy a térkép elkészült volna. Csak aztán most is úgy ne legyen. Volt egy csomó telekmegosztt^i ügy, közgyűlés a megosztáshoz valamennyinél hozzájárult. Ugyancsak a több rendbeli hatósági átiratoknál is hason8zellemü felirat küldését határozta el. A közgyűlés, melyen a vége felé már nagyon gyéren voltak a városatyák, ő óra után ért véget. Művészi viszonyok a görögöknél. Irta: Hermann László városi zeneiskolai igazgató. (Folytatás.) III. A görögöknél ugyan inkább a művészi technikák szerint kfltönböztek egymástól nz iskolák, mint stilus tekintetében. Bár az Akropolis szobormüvein a stilus, egyéniség is felismerhető. Mert egész mások a metopák mint a timpanon vagy oldal öv szoborművei. Peloponnesos iskoláiban különösen a bronzöntés technikáját tanulták a művésznöven- dékek. Az argosi Ageladast az ércöntésben egy Pheidias, Myron s Polykleitos vallotta mesterének. De már a Sikyoni Kanakhos a bronz technika mellett a fa- és arany ele- fántosont-szobrok készítését is tanította. A templom oromfalainak diszitésmódjára az aeginai iskola márványtechnikája nyújtott példát. Az athéni Kalamis művész volt akár- mely anyagban; s márvány-, ezüst-, urany- és elefántcsont-szobrokat csak oly művészettel faragott, mint a mily kitűnő volt az éroöntésben. Hasoulókép vagyunk a festőiskolákkal is. Plinius feljegyzi, hogy Zeuxis a művészetnek Apollodoros Athéni festő által felnyitott kapuján belépett. Ami azt jelenti, hogy először a fény és árnyék hatását, a valóság és látszat nyújtotta érzéki csalódást és élő alakok modelül való felhasználását Apollodoros találta ki s Zeuxis ez újítást tán athéni tartózkodása alatt, mint közvetlen tanítványa vagy megfigyelője a legmagasabb tökélyre fejlesztette. Ezért mondta még Apollodoros boBzankodva, bogy Zeuxis a művészetet tőle elrabolta. ApelleB művészetet zenitjén ment el tanulni a theoretikusan képzett Pamphilos nevű művészhez. Ez a részarányosság tanát Polykleitos szobrásztól átvéve, a festőművészetekre alkalmazta, mi által a rajz finomságát és tökélyét, meg az optikai csalódást tudta előidézni. Természetesen mindennemű művészet tanítója szépen megfizettette tanítványait, csak úgy mint az ékesszólás tanítói, a sophisták. Plinius feljegyezte, hogy az előbb említett Pamphilos mester — a mi pénzünk szerint — 5000 korona tanítási dijat követelt hallgatóitól. Egyedüli kár csak az, hogy épen a legnagyobb festők: Z uxis és Parrhasios, Apelles és Protogenes nem tűrtek maguk körül tanítványokat, kik az ő ecsetjük titkát elleshették s tán ránk is átszármaztathatták volna. így aztán festményeik meseszerü tökéletességeiről csak irás ban vehetünk tudomást. „De bármennyire voltak is e kis államok művészi iskolái alkalmasok arra, hogy kedvező körülmények között egy ideig s egy bizonyos irányban, nyomatékkai mozdítsák elő a művészetek fejlődését; azért a hellén történet középpontja, a hatalom székhelye és a dicsőség színhelye volt; mert a művészetek követik a győzelmet s mindenkor az volt a legszebb feladatuk, hogy a nagy eredményeket, melyek az emberi bölcseségnek és vitézségnek sikerültek, maradandó művekben örökítsék meg.“ Athén pedig u perzsa háborúkban középpontja volt u görögségnek, ufána pedig mindenkitől elismert feje. A műemlékek felállítása itt közügy volt. Pindaros Athént Hellas oszlopának nevezi. Pénzforrása, mi szintén elengedhetetlen kellék a rendkívül nagyszámú művészi remek létrehozásánál, Perikies politikája folytán kiapadhatutlan. Ez a gazdaság és pénzbőség Hellas egyébb államait is kitüntette. Hisz csak a Parthe- nos Athéné aranyból s elefántcsontból készült szobrának levehető arany köpenye 300 ezer korona értéket képviselt; az Akropolis SZATMÁR és vidéke. Propylaiái, feljáró előcsarnoka 10 millióra, u Parthenon templom összes költségei 400 ezer koronára rúgtak mai pénzünk szerint. Mekkora értéket képviselnének e műkincsek, ha épen ránk marudtak volna, sejthetjük ubból, hogy Lord Elgin a múlt század elején csuk u parthenoni romok szobrait 840 ezer koronáért vette meg a törököktől. Visszatérve most már a képzőművészek díjazására, tudjuk, hogy Polykleitosnak egyetlen Diadumenos szobra 500 ezer koronát jövedelmezett. Apelles 100 ezer koronáért adta el villámot szóró Nagy Sándor c. festményét. Az elateui zsarnok Mnason Plinius feljegyzése szerint, 800 koronát fizetett Ariateides festőnek ,A perzsák csatája“ c. festményének minden egyes alakjáért; | festmény pedig 100 alakból állott. Asklepiodo- rosnak egy, a 12 görög istent ábrázoló festménye 30 ezer koronáért kelt el. Egy bronz szobrocskáért meg Nagy Sáudor idejében 2500 koronát fizettek. Pausias enkaustikus (viaszbeégetéssel előállított) festményét, mely Glicerát ábrázolta, Lucullus 10,000 koronáért vette meg. Chares Findius, Lysippos tanítvány«, a rhodosi napisten Kolosszális szobráért Pli- nius szerint 300 talentumot kapott. A kiváló művészeket tehát a görögöknél aránylag még jobban díjazták, mint egy Michel Angelo-t vagy más jeles kortársát. Igaz ugyau, hogy II. Gyula és X. Leó pápák századában a művészet Vallása volt a művészeknek, megnemesült ízlése a nagy uraknak és dicsősége Olaszországnak; s a pápa nem tartotta méltóságán alól inak meglátogatni a nagy Buonarottit. A német császár meg Tiziant kereste fel műtermében s mikor ez meglepetésében és örömében ecsetét elejtette, a császár felvette e ez emlékezetes szavakkal nyújtotta át: Tizián megérdemli, hogy Caesar szolgálja ki. De a gö- rögművészek legalább nem apróbb zsarnokok kegyétől függöttek s nem kellett.— mint a renaissance művészeinek — sokszor a száműzetés keserű kenyerét is enniük. Korunk nagy művészeivel persze nem versenyezhetnek külső becsültetés és jóllét dolgában. (Folyt, köv) Találkozó. A hírlapokban nap-nap mellett olvashatjuk a régi iskolatársak emlékezetéit. Megszólalnak s figyelmeztetik a régi pajtásokat, hogy a találkozásra megállapított idő letelt. A figyelmeztetettek pedig elmennek a találkozóra s ott vagy vidáman, vagy raeg- hatottan emlékeznek iskolás korukra. Az első találkozó vidámabb, a többi már meg- hatóbb. Az első találkozón rendesen az életnek nekiindulók gyülekeznek, a többin vagy a már megérkezettek, vagy az utón felejtettek, vagy a letévedtek gyűlnek össze. Az első találkozón még arról beszélnek, bogy mi lesz. u többin jobbára arról, hogy mi lett, vugy mi nem lehetett meg. Bármily szép is h megérkezettek öntudata, önérzete még ők is megilletődnek rajta, hogy az emlék u remény fölé kerekedett. Még a nagyságban meglettek és megöregedők is, akik szépségben haladnak a vég felé, meghatva emlékeznek arra az útra, amelyen nem a szépség vitte őket előre, hanem az önmagát fogyasztó fiatalság. S ha összetalálkoznak azokkal, akikkel együtt indultak el, a böl- cseségük, a szépségük, a diadaluk, a megelégedésük, az öntudatuk egy-egy percig egy-egy könycseppben fuladozik. Tudvalevő, hogy az öreg Moltke, a németek híres marsallja, arra a kérdésre, hogy mi legszebbet kívánna magának, azt felelte, hogy szeretne fiatal hadnagy lenni. Még egyszer, talán még sokszor! Az első iskolai találkozón még nem áhitjuk a régi haduagyságot, hanem a generálisságról álmodozunk, de már a többin kadétok szeretnénk lenni, Megint kadétok, iskolás gyerekek, iskolában szurkoló, tanároktól szükölő iskolás fiuk. Van néhány kegyelmes, méltóságos egyéb nagy úrrá lett iskola társam, vájjon valamennyi nem adná e oda minden kegyel- mességét, méltóságát, nagyuriságát, ha még egyszer — fiatal hadnagy lehetne? Bizo- nyoe, bogy ez a kérdés, ez a föltevés, ez az egész okoskodás érzelgős de hiszen az utunkon kijelölt azok a stációk, amelyeket letelt évek kerék száma jelöl meg. egyenesen arra valók, hogy rajtuk csak azért i», a magunk jobbik esze ellenére kiérzelegjük magunkat. Az első találkozókon még nem érzelgünk, a többin már rosszul esik az örömünk. Az első találkozó még mulatság, de a többi már olyan, mint minden jubileum, emberek jubileuma : az elmúlásunkat, a szépségben vagy gondban, bölcseségben vagy keserűségben lefelé haladásunkat ünnepli. A találkozásra fogadalmat tett tanulók közt a lányok az okosabbak. Rendesen csak öt esztendei terminust tűznek ki maguknak. Öt esztendő a bimbófukudás, virágnyilás ideje. Még nem is a gyümölcsérésé. Iskolát végeztük után még fiatalok a lányok. A boldogságnak vagy az előcsarnokában, vagy a csarnokában vannak. A lányságuk még nem bántó, az asszonyvoltuk pedig még nem bántja a lányoknak maradiakat. Életük még nem igen cáfolt rá az iskolájukru, iskolájuk még nem rontotta el életüket. A lányok öt- éves iskolai találkozásuk a legvidámabb. Az a néhány év, az az öt esztendő az iskolából kikerült lányt az iskolával egyenrangusitja. A lány abban az öt esztendőben nővé lett s megszerezte a női tekintélyt. Mindegy, hogy hány esztendős s hogy mi lett belőle: nővé lett s az a fiatal nő az iskolája szemében iskolát végzett ember, mig az iskolát végzett fiú az ő volt iskolái előtt csak nagysokára megy emberszámba. A fiuk tiz-tizenöt év múltán találkoznak először. Legalább ennyi időre van szükségük, hogy akár valamik, akár valakik legyenek s mini ilyenek köszöntsék az elhagyott iskolát. Az érettségi vizsgálat után tiz-tizenöt év még nem igen lehet elveszett idő, az egymással találkozóknak tehát nem igen van rá okuk. hogy búsuljanak, amiért a fiatalságukat elpocsékolták. Még benne vannak a fiatalságban, még helyrehozhatják uzt, amit eltévesztettek. S ebben a tiz-tizenöt évben még nem távolodtak úgy el egymástól, hogy az egymás közelébe jutás meg hatná őket. Ebben u tiz-tizenöt esztendőben csakis más-más felé mentek s csakis másmás módon mentek más más felé. Az egyik lökdösődött, a másik hajlongott, az egyik lelkesedett, a másik gúnyolódott, az egyik dolgozott, a másik érvényesült, nz egyik tanult, a másiknak^ semmit sem kellett tanulnia. Az első tiz-tizenöt év múltán találkoznak s az öröm formaságának eleget tesznek. Még igazán is örülnek az iskola emlékeinek, a félszegségek fölelevenedésének. Ez a föl elevenedás a találkozás legigazibb gyönyörűsége. Az egy-más, az iskola, a tanárok féls.zegsége megújul előttünk s most már baj nélkül élvezhetik őket. S a találkozók úgy tesznek, ahogy az életben az ünnepségeken tenni szoktak : szónokolnak, meghatottságot játszanak, hazudnak önmaguknak és egymásnak. Mért is legyenek fiatalemberek, akik elváltak egymástól, akiknek semmi közük sincs egymáshoz, meghatottak, amiért néhány év múltán a formaság együvé tereli őket ? ' >• _ De a kiindulástól az eltávolodás évek múltán nagyobb Ksz, a szerte ágazó utak iránya pedig megint egy központ feló kezd hajlani. A vég felé. A sugarak meggörbülnek s egymás felé törnek. Az eltávolodtak kezdenek egymáshoz közel férni. Azokon a későbbi találkozókon. A nagy jubileumokon, amikor évtizedek vugy évszázudrés2ek érnek véget. Amikor már nem az ifjúság emlékezik a fiatalságra, hanem már minden emlék uz elmúlásra figyelmeztet. Mert nem mindig arra figyelmeztet uz emlék. Az emlékező ifjúság emlékei lépcsőfokok, amelyeken az ifjak fölfelé mentek. Csakis a még előttünk levő lépcsőket látják. Az emlékező öregség emlékei lakatok, amelyeket az idő a mögöttünk maradt ajtókra vert. Soha többé föl nem nyithatják őket. Es mégis azokat a csukott ajtókat bámulják s nem azokat, amelyek még előttünk vannak. Ezek a késői találkozók az igazi iskolai találkozók. Rajtuk számolhatunk be az éltünk és az iskolánk egymáshoz való közéről. Ezek a késői találkozók a szépek. Olyan nagyon szépek, hogy minden szépségük legalább is egy-egy fájdalom. P, N. — A vakbél, mint tudjuk, tel, jesen felesleges testrésze az embernek- mégis számtalan esetben komoly, sokszor halálos megbetegedésnek az okozója. Az oly gyakori vakbélgyula- dást, melyet többnyire csak élet- veszélyes operációval lehet meggyógyítani, a belekben való torlódás idézi elő. Mi sem természetesebb, mint hogy e veszedelmes megbetegedés elkerü- sésére minden embernek gondoskodni kellene arról, hogy ily torlódások a belekben elő ne forduljanak. Ez a legbiztosabban a természetes Ferencz JÓZSOf-keserüviz rendszeres használata által érhető el. Ez az évtizedek óta kipróbált biztos és enyhe hatású páratlan hashajtó megakadályozza a torlódást a belekben és a legmakacsabb szérekedést is biztosan megszünteti. Ezért kevés gyógyvíz küldetik oly távol vidékre és örvend oly közkedveltségnek, mint a már harmincöt év óta használatban lévő „Ferencz József* keserüviz, miről a négy világrészben nyert 10 aranyérem tanúskodik. A valódi Ferencz József-keserü- vizböl mint rendszeres adag egy boros pohárral, reggel éhgyomorra véve elégséges. Kapható a jobb füszerüzle- tekben és az Összes gyógytárakban. Apróságok. A szent újság „Tollhegygyei“ rovatában „A fejes kathólikus“ cimen rólam is megemlékezett, de hogy tulajdonkénen mit akart mondani, bajos volna belőle kihámozni. Ez a rovat a szellemességet és a humort volna hivatva szolgálni, hogy azonban ezt a célt mennyire éri el, találóan jellemzi egy nem fejes kathólikusnak a következő mondása: — A kinek a keze a doronghoz van szokva, minek próbálkozik az a tollhegygyei. * Mikor olvasom azokat az ízetlen durvaságokat, a miket országgyűlési képviselőnkkel szemben, a ki minden esetre valaki, magának megenged, vissza gondolok arra a majd nem fél évig tartó őrült vezér- cikkezésre, hogy „Kathólikus palotát Szat- márnak és Ungvárnak I“ Uogvárról nem szólok, az ottani világot nem ismerem, de hogy Szatmáron,'a hol ez az istállóba való hang napirenden van, arra a palotára szükség nincs, az bizonyos. * Rósz politika, a mit az egyházi főhatóság a barátokkal csinál. Egyik oldalon a barátokra bízza az elemi iskoláját, a másik oldalon egy volt barátra a sajtóját, csak azért, mert ilyen módon sokkal olcsóbba kerül. Ennek a nagy barátságnak az lesz a következménye, hogy az ellenségek mulatnak rajta s ellenségekké lesznek .azok, u kik eddig barátok voltak. * Minden iránynak megvan a maga jogosultsága arra, hogy sajtója legyen és ha ez a sajtó a megengedett határok közt mozog, tiszteletben is részesül. Helyes dolog tehát a katb. sajtó is. Ámde ha egy lapnak csak abban merül ki minden igyekezete, hogy állandóan a felekezeti gyülölséget hirdesse, az ne nevezze magát kathólikusnak, mert ez annak a szép névnek megcsúfolása, a mi ellen minden kathólikusnak joga van tiltakozni. Nincs kath. befolyás, ez is egy állandó panasz, de a minek alapja nincsen. Erről vitázott a napokban egy kathólikus és egy református úriember. ,— Már kérlek, — fejezte be a vitát a református — hogy van kathólikus befolyás és pedig soha nem volt nagyobb, mint mostanában, elég rámutatni báró Burkóezyra, a kit e miatt a befolyás miatt nem lehet kilóditaui a helyéből. Demeter. Racier h Cigarettes AB ADI E Tűzvész Remetemezőn. Remetemező szatmárvármegyei virágzó községnek szomorú pünkösdje volt. 21 telek mintegy 60—70 épülettel esett a tűz martalékául. A rettenetes tűzvész idején a lakosok legnagyobb része a mezőn dolgozott. A mezőről hazáíutott lakosok jajves/.ékelve futkostak égő fészkök körül, tehetetlenségükben kezeiket tördelve. Azonnal a helyszínre ment Báthy Lajos, szolgabiró több hatósági emberrel, kik már ott találták erős munkában Bay Miklós főszolgabírót, ki hivatalos ut-, járói hazatérőben értesült a borzasztó tüz- veszedelemről. ük és a csendörök, ezet között különösen az erdőszádui őrmester szakszerű ^utasításának s óriási erőmegfeszitésé- nek nagy része van abban, hogy az egész község el nem hamvadt. De legfőbb érdeme van a község földes urának, Ujfalussy Miklós, cs. kir. kamarás, honvédhuszár százados, nagybirtokosnak, ki, mint a' nép védőj**, barátja, testvére működött a mentés körül. Rettenthetlen bátorsággal párosult hasonlít- hatlan nmberszeretete bámulatos munkára ragadta Ujfalussyt. ö maga dézsákat cipelt, öntözött, buzdított és mindenütt, a legveszedelmesebb helyeken is első volt az elsők között. A mentés közben megs jbesülteket Bajnóczy Géza, szinérváraljai járásorvos részesitette orvosi segélyben. Ujfalussy Miklós volt az első, aki kastélyából olajat, vattát hozatott a színhelyre és maga kezelte a sérülteket, mig az orvos megérkezett. A legsajnálatosabb az anyagi veszteségnél az, hogy a 60 épület közül csupán 4 volt biztosítva. Mentés közben súlyosan megsérült Stef György. A lábszárai térden alul súlyos i Folytatás a mellékleten.
