Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-22 / 8. szám
Huszonhetedik évfolyam. 8-ik szám. Szatmár, 1910 február 22. TÁRSADALMI, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap Pénzintézeteink. II. Előző cikkünkben kimutattuk, hogy mennyi az az összeg, a mivel a | pénzintézet a város és vidék hiteligényeit szolgálja. Nem kevesebb, mint 40 millió korona, de, hozzá tehetjük, hogyha az igények növekednének, akkor is eleget tudnának tenni, a miből az következik, hogy újabb pénzintézetekre ebből a szempontból szükség nincs. Különben ezt bizonyítani felesleges, miután az újabb pénzintézetek nem is ebből nz okból keletkeznek. Közismert dolog, hogy a négy legutóbb alakult pénzintézetnél és a most alakulóban levő kettőnél az intézeti ügyvédség kérdése volt az, mely az eszmét felszínre vetette. Sőt valószínű, hogy a régieknél is ugyanez lehetett a rugó, a minthogy ebből kiindulva, még mindig készen lehetünk az ügyvédek nagy' szaporodása mellett, hogy a bankalapítások befejezve nincsenek. Már pedig a sok bank kényelmes ugyan" aj közönségre nézve, de hasznosnak egyáltalán nem mondható Hasznos csak akkor volna, ha a bankok számának növekedtével a kamat lejebb szállana, ámde ilyen következményt aligha fogunk tapasztalni. Miből szerezné be a bank a nagy kiadást, a mibe egy intézet vezetése kerül és miből adhatná az osztalékot, ha olcsó kamatra dolgozna?! Kényelmes a közönségre, mert bő választéka van a kölcsön beszerzését illetőleg, de veszedelmes is, mert hitelét több helyen is igénybe veheti, a mi különösen-áll a hitelt amúgy is nagy mértékben felhasználó vállalkozóra nézve, a ki ebben a biztos tudatban merészebb lépésekre szánja magát, hazárdirozni kezd és egy szép reggel arra ébred valamennyi pénzintézet, hogy az illető tönkre mént. A másik baj a bankok szaporodásában, hogy miután a hiteligények nem növekednek hasonló módot), kölcsön adni pedig muszáj, mert másként jövedelem nincs, egy bizonyos verseny indul meg abban az irányban, hogy az adós magasabb összegű hitelt kap, mint a milyent élvezett. A telekkönyvekben lehet ezt látni különösen, mikor mondjuk, az első bank adott 1000 koronát s már a negyedik bank a 4000 koronánál van, mert az adós addig megy, a mig csak talál egy bankot, a melyik az előbbinél magasabb kölcsönt nyújt. Hogy aztán az ilyen adós okvetlenül tönkre megy, mihelyt a határt elérte, az több mint bizonyos, mert. eltekintve a minden egyes bekebelezésnél felmerülő tetemes költségektől, a dolog természeténél fogva még magasabb kamatot is fog fizetni. Csupa konvertálás, de nem olcsóbb, hanem drágább kamatú kölcsönre. Kamatot pedig ugyancsak szépen fizetett a közönség eddig is, mert azután a 40 millió K után, ha 7 százalékkal számítjuk, pedig ennyi biztosan van, 2 millió 800000 K kamat jár, sőt ha 8 százalékot veszünk, a mi a mellékjárulékokat tekintve norn is olyan képtelenség, 3 millió 200000 K-t tesz ki. Óriási összeg ez, a mely, ha elgondoljuk, hogy annak a 40 milliónak. legalább fele olyan kölcsön, a mely nem hasznos befektetésre lett fordítva, nagy szegénységnek a jele. Maga a banküzlet, tagadhatatlanul eddig a legjövedelmezőbbnek bi-^ zonyulti de mint mindennek, ennek is határa van, a mit ha túllép, kárát vallja. A könnyű kölcsönszerzésnek következménye az ingatlanok értékének rohamos emelkedése is, a mely ma már oly magas, hogy ki van zárva még a lehetősége is annak, hogy az értékének megfelelő kamatát meghozhassa. Csak az ingatlanok értéke szálljon le egy kevéssé, már ez nagy bajt okozhatna, pedig hogy már nem igen emelkedhetik, az szinte bizonyos. Az eddigi 9 pénzintézet is több volt, mint a mennyi szükséges, a mostani 3 uj tehát egészen felesleges. Bizonyos törvények vannak minden téren, s ha e törvények megszegetnek, a következmény azonnal jelentkezik. Itt is az fog bekövetkezni. A sok pénzintézet eladósitja a közönséget, s ha az uz eladósodás eléri a határt, nem lesz a ki a kamatot fizesse. A nagyközönség érdeke ellen dolgoznak tehát, a kik uj bankokat alapítanak. Igaz, hogy a bankokat nem a nagy- közönség érdeke szokta létrehozni, s ebből a szempontból azt leh.et mondani, hogy a régiek is hasonló módon keletkeztek, de különbség mégis annyi, hogy egy bizonyos számig a bankok a saját'érdeküket és a közönségéi is szolgálják, de e számon túl már nem, ellenben magát a banküzletet is veszélyeztetik. És e veszedelmet elháritani szövetkeztek a régi pénzintézetek, elég baj, hogy nem a megfelelő sikerrel! X>. Válasz a Közös konyhának. Nem közönséges ok volt az, mi arra indított, hogy a kö/ös konyha ügyével foglalkozzam, de visszhangja volt annnak az eléggé indokolt - felháborodásnak, mely a kö zös konyha január 31-iki közgyűlésén a mérleg bemutatása után a tagok köréből felhangzott. A közös konyha igazgatósága a cikkre adott válaszban ugyan részletesen foglalkozik a szövetkezet dolgaival, de sajnos tégy pontjában sem fogadhatom el védekezését s miben sem győzött meg állításaim valótlanságáról. A közös konyha a hibát elkövette már alakulása idején, mert a tagok száma nem volt elégséges ahhoz, hogy kellő garántia mellett működését megkezdhesse. Hogy ez intézmény kellőleg prosperálhasson, tannak felállításához legalább 80 étadug ezükiégeltotett, mint más városokban (hol mégis bírtuk imnyi bátorsággal, hogy u vitorlákat rövidesen bevonták, mielőtt a szövetkezét hajója nagyobb veszedelem elé jutott volna s igy aránylag csekély veszteséggel visszavonultak). A mi közös konyhánk azon- banjmerész játékot űzött. Az igazgatóságot cstt® az a jó reménység vezette, hogy idővel (alán 'a tagok száma növekedni fog. Ez részben be is következett, akkor azonban utálj deficittel küzdöttek. Azt igenis elismerem, hogy uz igazgató sok jó indulatot tanúsított a szövetkezettel szemben és tőle telhetőleg mindent megtett a szövetkezet felvirágoztatására, de egymuga erre elegendőnek nem bizonyult, - a/.opban az ügyet a többi igazgatósági s felügyelő-bizottsági tagoknak is lelkiismeretesebben k<-1lett Viőíőa venni s olykor-olykor úgy . Vucsoru után ellenőrizni az alautosabb alkalmazottak sáfárkodását, mit Thurner Albert igen találóan jellemez a Polgárok lap- I jábntí,-Áztál pedig ne igen dicsekedjék az Igazgatóság, hogy a tagok mennyire megvoltuk elégedve a kiszolgáltatott ételekkel, mert bizony az ellen folytonos panaszok merültek föl s. ennek oka szintén a hiányos ellenőrzésben található. Sok szó fér azután a deficit aránytalan felosztásához is. Itt ismét a példakép emlitett tag esetét hozom föl, ki 1909. év január 1 tői 1909. julius 1 ig volt tagja a szövetkezetnek s 179 K 30 f. veszteséget sóztak a nyakába. Ha valaki tagja akar lenni egy ily szövetkezetnek, annyi figyelmet elvárhat u vezetőségtől, jeleu esetben a szövetkezet igazgatójától, hogy figyelmeztesse arra az esetleg beállható következményekre, mely azzal érheti, hogy nem az újabb szövetkezés határnapjától lép be tagnak, de előbb egy hónappal, mely által az a hallatlan eset állott elő, hogy az előbbi szövetkezésből feuálló teljes deficit részesévé telték. Ennyi előzékenységet az a tag is elvárhatott volna. Akkor”* bezzeg elhallgattak a mind untalan hangoztatott ominózus 233. s 236. §-okkal, a melyről a szövetkezeti tagoknak kiosztott szabályzatban egy árvu szó' sincs, I mely | legutóbbi közgyűlésen oly sokszor szóba került. Ugyan melyik tag forgatja végig belépés előtt a kereskedelmi törvény szakaszait, ne felejtsük, hogy a szövetkezet élén oly előkelő állású emberek állanak, kiknek neve garántia volt arra, hogy a belépő tug nyugodtan tegye le ügyét kezükbe s védekezzék részbeu a drágaság, részben a tűrhetetlen cselédmisériák ellen. Felhozza többek között, hogy a deficitnek körülbelül háromnegyed része akkor keletkezett, á midőn a legszükségesebb felszerelések p. o. vízvezeték, telephon bevezetés, villunyvilágítás, padimentumok, korlátok, nagy sparhett, vízszűrők, ciszterna, konyha s cseléd szobabútorok, egyneműek, hordók, kádak stb. beszereztettek, .már bocsánatot kérünk, ezek mind olyan dolgok, melyeknek értéke nem 2—3, hanem legkevesebb 8—10 évre terjed nagyon csekély levonással. Ezeket tehát mind ily rövid idő alaft veszteség címen az elmúlt szövetkezet terhére loirni, hogy uz újabb szövetkezet annál könnyebben kezdje működését, legalább is nagy könyelmüség, ily módon természetesen ennek az elmúlt szövetkezetnek kellett a legnagyobb deficitet felmutatnia, tehát a midőn nz említi tt tag is 1909. év januárja előtt jelentkezett a belépésre, ezt mindenesetre elhallgatták előtte. Hiezeu ha akkor felvilágosítják, hogy várj egy hónapot s lépj be a febr. 1 én kezdődő uj szövetkezetbe, ugyan melyik tag nem várt volna még ennyi ideig ? De ennek súlyos következményeire nem figyelmeztették, akkor bezzeg a 233. s 236- §-okkal mélységesen hallguttak. S ha az emlitett tag elég balek volt uz uj szövetkezés előtt belépni egy hónappal, annyi óvatosságai még is volt, hogy a szövetkezet egyik tagjához fordult, ki akkor a leltározási munkálatokat is végezte, azt a megnyugtató kijelentést tette, hogy minden egyes tag kilépése után azzal számolhat, hogy mennyi a reá eső veszteség, mint a hogy kilépése után egy hónupra uz igazgatóságtól meg is kapta az 53 K 80 f megállapított veszteségi összegről szóló végzést i hogy annak lerovásával várakozott, oka. az volt, hogy u közgyűléstől remélte e soknak talált összeg leszállítását. Azonban a közgyűlés még jobban megterhelte az illető számláját. Kérdem én hol van itt u drágaság elleni védekezés, hogy ha egy három tagból álló családnak reggelin, kenyéren s több efféle apróságon kívül egyedül az ebéd és vacsora kosztját egy félévben 685 koronában állapítja meg, mely egy évben 1370 koronát teuue ki, mert havonként jan. 1-től julius 1-ig 80 koronávul 480 korona, a belépéskor kifizetett 25 korona felszerelési összeg, továbbá most utólag követelt 179 korona 30 fillér ez összesen 684 korona 30 fillért tesz ki. Hány 3 tagból álló szerényebb állású hivatalnoki család engedheti meg magának ezt a fényűzést.-* I így a közöskonyha a szövetkezeti tagokat a drágasággal szemben, mely iuditó oka volt a szövetkezet alakításának, nem hogy megvédte volna, de újabb megterheltetéssel sújtotta. Ami tévedés volt előző cikkemben, az csak egyszerű sajtóhiba, mivel emlitett tag tényleg 1909. jan. 1-től 1909 jut. 1-ig s nem pedig 1908. évben volt tagja a szövetkezetnek. B. SZÍNHÁZ. Trenk báró. Jókai Mór regényét élelmes és számitó idegenek operetté gyúrták s a városligeti színház sietett észrevenni, hogy a nemzet nagynevű Íróját külföldön is olvassák s igyekezett hamarosan visszamagyarositani a Trenk bárót. Sejthetően: hálából a szerzők iránt, kik a magyar kultúrát idegen ég alutt terjesztik. Természetes azonban, hogy ez a bála iélszemmel a magyar közönségre sandít s ennek sovén lelkesedésére spekulál. Alapjában véve meglehetősen gyarló alkotás ez az operett. Mindannak ellenére, hogy itt-ott keresztülcsillog a Jókai megkapó és finom romantikája. Szedett-vedett sablonná játszott operettalakok, rossz viccek és mázsás Ízléstelenségek tarkítják azt a csekélyke szövevényt, a mi ebben uz operettben már kész anyag volt, még mielőtt u szerzők hozzányúltak. Nem tudjuk, rontott-e a fordítás is a darabon, annyit kon» statálunk, hogy tt városliget rajtafelejtette a bélyegét. PldTELMEZTETÉS! Az előrehaladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók. T
