Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-29 / 48. szám
Huszonhetedfk évfolyam. 48-lk szám. Szatmár, 1910 november 29. SZATMÄR r VIDÉKÉ TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Erzsébet királyasszony emlékezete. — Beszéd, melyet irt és m mdott Bodnár Gáspár, a szatmári kir. kath. tanítóképző ifjúságának, 1910 november 19-én. — (Folytatás és vége.) Megírta már Macaulay, hogy a királynék apró 'finomságai,. figyelmei nagy hálával - tudják telíteni a népek lelkét. És mikor ezt irta Macaulay nem királynőkről, de király feleségéről ir. Erzsébet, Ferenc Józsefnek felesége az a feleség volt, a kit Macaulay 'jellemez. A feleségek ideális típusa. Aprónak látszó, de észbe, szívbe és elhatározásba ható finomságaival, mindig következetes és meg nem szűnő éberségével Csakugyan nemtője lesz az ö leigázott magyar népének. ... A nemzeti színházban van a fiatal császári .— pár. És észre veszi a közönség a császárné tündér alakját, a mint mosolyogva az udvari páholyban helyet foglal.' Az előadott darabban^ egyik -^ürvés*, szerepéhez híven poharát emeli és érces hangon kiáltja: — Éljen a haza! Éljen a király ! Mintha villamfolyam járná át a közönség idegzetét e szavakra. Egyszerre, pattan-ugrik fel. Szive tele van fájdalommal. Lobogó lelkesedéstől égő szeme oda tapad a fejedelmi páholy felé. És egy szívvel, egy lélekkel zúgja vissza a művész szavait. A, daliás császár fejhajtással köszöni meg a tüntetést. A császárnénak szemeiben boldogságos könnyek csillognak. Férje látja e könnyeket. Ezeket az engesztelő, békítő könnyeket. Áldást hozó könnyeket is, mely ismét 124 szenvedő, fogolynak tépi szét vasbilincseit. Drága könyeket, melyek már a reménységnek könyei, metyek most már a nemzet megszabadulásának hajnalán enyhítő harmatként hullanak ., . * * * Wertheimer Ede, az ismert történetíró egy, a napokban megjelent hatalmas kötetében ezt a kérdést veti fel: — Mikép történhetett, hogy ez a Magyarországtól távol született fejedelmi asszony oly gyorsan és oly mélységesen tudott lelkesedni a magyar népért. Rajongásig tudta szeretni , nemzetünket. Hozzája gyermekkorában a magyar nyelvnék egyetlen hangja soha el nem jut. Mikor császárnévá lesz . . . egész lénye ellenkezik az állami dolgokba való beavatkozással. Irtózik a politikától Ennek ö maga nyílt, kifejezést ad. Politika helyet bele merül a nagy szellemek müveibe. A legszebb könyvet, a természetet csudás lélekkel öleli át. • Mikép történhetett mégis, hogy j mikor Magyarország, a magyar nemzet sorsáról van szó — hűtlen lesz elveihez. Mindig ébren van. Figyel. > A politika szövevényeinek legfinomabb ‘ szálait is megleli. Fehér, puha kezeivel nyúl hozzá. Eszményévé válik, hogy az Ö kedves magyar nemzetét felemeli és fenséges férjével összekapcsolja. Ezt a csudás jelenséget csakis lélektani utón lehet megfejteni. Ám kíséreljük meg. Erzsébet, mint messze földről érkezett tündér- • asszony jelenik meg a bécsi udvarbau. Ellenségei nem lehetnek, de támadnak irigyei, a kik a hízelgő arc alatt rejtett célokat hordoznak ádáz lelkűkben. És a fiatal császárné, . a ki a magyar nemzet igaz -történetét már Mailáth Jánostól is tanulmányozta ... a bécsi udvarban, az ö környezetében egyre hallja, egyre tapasztalja mint szU dalmázzák, becsmérlik a magy írókat,. Akik gonoszok, betyárok, hűtlenek, lázadók. A kiket le kell igázni. Meg kell törni. És beolvasztani az öszbi- rodalomba. Erzsébet .szomorú szívvel hallja mindezeket. Fáj a lelke a nagy igaz- talanságért Mély részvét, rókonszenv, majd rajongás fejlődik szivében az árva, a mindenkitől elhagyatott nemzet irányában. Lélektani igazság ugyanis, hogy a gondolataival, érzéseivel elszigetelt, egyedül álló szív, fölég a gyöngéd női szív oly örömest áll az üldözötteknek pártjára. Főleg mikor valaki ismeri az üldözöttnek igazát. Főleg, mikor az a nyílt, tiszta látású, gondolkodású fejedelemasszony a történet világánál már meggyőződik arról, hogy a vén, önző tanácsadók mily kegyetlenül visszaéltek és élnek császári férjének ifjúságával Csoda-e, ha ellenálhatlan erővel ragadja meg egész csudás lényét a gondolat, az elhatározás, a cselekvés vágya, hogy ki nyújtja hófehér kezét a magyar nemzet felé és a másikkal, nemes meg lovagias férje szívéhez nyúl. Megkeresi a megértésnek, szálait és imádságos lelke varázsával összeköti azt a szivet a nemzet sebektől vérző szivével. # # * És munkához lát a nemzet őrző angyala. Eszményi missziójának, gond- viselésszerü küldetésének hatalmas téréi nyílnak meg. A fiatal császáripár körútra indul — Magyarországba. És csudák- csudája. Ez a leigázott, ez a mártírok nemességével szenvedő nép bámulatos lovagiassággal fogadja koronázatlan fejedelmét. Erzsébet lelke repdes az örömtől. Szemében mindig ott látja a nemzet az aggodalom, a reménység és meg elégedésnek csillogó' könyeit. Az a szem a nemzeten. A nemzet szeme Erzsébeten. És hihető, lélektanilag elfogadható, hogy az a gyöngéd feleség oda hajlott császári férjének dobogó szivéhez és igy suttogott: — Hát ime a rebellis magyar nemzet. Lehetséges-e, hogy ez a lovagias nemzet ok nélkül viharzott. volna fel. Oh uram, ez lehetetlen. Nem látod-e, hogy e népben hatalmasan lüktető dinasztikus érzés van. Oh, bec-űljük, békitsiik ki e népet. Hajnalodul kezd tehát. Be még nem érkezik meg a virradás ideje. * * * De kelőben, ébredőben a nap Königrécnál. Rásiit a rögekre. Rásütött a börtönök nyirkos ablakára. Bevilágít az alkotmány és törvénykönyvek lapjaira, öreg, fakó írások a nenrzet -kincseivé vállnak. A melvek — úgy látszott már — nem érnek már semmit sem .. . A rettenetes csapások, megalázások nehéz idejében Erzsébet császárné érzi legjobban elhagyatottságát a bécsi udvarban. De még a gyorsan bekö-. vetkező események is javailják, hogy Bécset hagyja el. Ée fenséges férje, a császár a tündér fejedelemaszonyt a rebellis magyarokhoz küldi, Budának ős várába. Az ö lelke már egészen a mienk volt. Most lett igázán azzá. ’Iszen ott a Burgban nem szerették, mert érezték, hogy szive értünk dobog. Nem is bíztak benne. Itt nálunk megértették. Ajkán már szépen, kedvesen, mézédesen csengett a magyar szó. És a nemzet nem csak sejtette, de már látta lényében, a magyar királynét. Itthon — otthon volt. Úgy járt köztünk mint igy szelíd galamb, a ki nagy vihar után olaj ágat tartogat szájában a nemzet számára. Mennyi kedves apróság száll még ma is ajkról-ajkra ... öregekről fiatalokra a budai napok ez emlékeiből. * * * A Gondviselő Isten ujját nem szükséges erőszakkal belehúzni a magyar nemzet történetébe. Úgyszólván lépten-nyoraon találkozunk vele. Csak tudnunk kell — elmélyedni a történelemben. Énnek a jelenségnek egyik leghatalmasabb bizonyítéka, hogy a Gondviselés a magyar nép számára mindig akkor küldött nagy és bölcs férfiakat, történelmi nagyságokat, mikor arra a nemzetnek legnagyobb szüksége volt. Most is, mikor a magyar nemzet beborult egén egy szelíd, de fényes és biztató csillag megjelenik.., Erzsébet fejedelemasszony személyében... két hatalmas államférfiu közt állhat meg szilárdan a maga fönséges missziójával. E két államférfiul Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróf. Deák Ferenc az ész. Az igazság, a meggyőződés. Erzsébet, magyar Erzsébet a szív. A nemzet szive. Az érzés, a szeretet asszonya. Ahol a bölcs eszével nem-boldogul, ahol a vas logika fegyverei visszapattannak: ott a szív hangja egyengeti az utakat. És a torlaszoktól megtisztított útra küldik Andrássy Gyula grófot. A diplomatát A sima embert, a sastekintetü politikust, a kinek diplomáciai tehetségét egész Európa megbámulta. így bontakozik a nemzet napja a fellegekböl. így tör utat a nemzet igaza. Tisztul, vidul a határ. A nagy szikla — igy nevezte a haza bölcse az absolut izmust — amely szikla sokáig az alkotmány helyén merev mozdulatlanságban hevert — már már félre tolódott. A szomorú császárné arcán a reménység sugarai váltják fel a méla borút. Hiába valók a fondorlatok száz és száz változatai. Nem használnak az alávaló névtelen levelek. Mit sem érnek el a szemrehányással, melyszerint a szép fejedelemasszony a császár érzelmein uralkodik... A császárné? jogára hivatkozik. A népek jogaira és szabadságszeretetére. Szinte tüntet magyarságával. Boldogságos örömmel dicsekszik Andrássynak, hogy az öreg ur egészségére (igy hívták az udvarnál is a haza bölcsét), császári férjével koccintottak. Majd később elszáll ajkairól magyar Erzsébetet egészen jellemző nyilatkozat. — Ha hatalmunkban állana, férjem és én volnánk az elsők, kik az aradi vértanukat ismét életre keltenök. Jól irta meg Macaulay, hogy a királynék apró finomságai, figyelmei nagy hálával tudják telíteni a népek lelkét. A kiengesztelödés, a békesség után való kölcsönös sóvárgás, egy anyai szív önfeláldozása, a nemzet bölcsének okos mérséklete, a magyar diplolomatai geniusnak hatalmas megnyilatkozása: ezek lélektani forrásai a bekövetkezett koronázási eseménynek. Erzsébet királyasszony valóban szivét adta a nemzetnek — szent István koronájáért. És ennék a szívnek gyöngyei méltók valának a korona gyöngyeinek ragyogásához. * * * nagy választéki! cipőraktárát ajánljak a t vevő közönségnek, mint a legolesébb bevásárlási forrást. == H£GÉRHEZTEK II I az őszi és téli idényre megrendelt összes mi-, női és gyermek valódi dievro és box bőrből készült cipók a legjobb és legdivatosabb kivitelben-
