Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-09-27 / 39. szám

Huszonhetedik évfolyam. 39-ik szám. Szatmár, 1910 szeptember 27, TÁRSADALMI, ISMERETTERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJEIRN MINDEN KEDDEN. —=AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: ==* iaz éw ... 8 kor. I Negyedévre I kor. 58 fül. évre Egyes szám ára 1$ » Közaégek, községi jegyzik és néptanítók részére egész évre 4 korona. 3ZERKE8ZTÖ ÉS KIADÓHIVATAL, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények, továbbá előfizetések és hirdetések is küldendők : = Morvái János kioyvoyomdája Eötvös-utcza 6-ik sz. alatt. = TELHFOU-SZAm : 78. A Szerkesztő lakása: Eötvös-utcza 19-ik szám. — HIRDETÉSEK™ o lap MaMMraMéfcM a lofoloaékb ivek ■oltott HMtotosk. NyiáMli fumoad im 20 Áttér. —- Hlrdotéaok díjjal olSio fizetendők. —üli Az anyai kötelesség — Irta: Bodnár Gáspár. — Pontosan «meg lehet 'határozni az időt, mikor a magyar lapok a tör­vényszéki tárgyalásokról rövid értesí­téseket kezdettek közölni. Nem is oly régi idő az. Alig fél százada. Hova fejlődött ma már ez a rovat? Szinte mt'gszédiil a .közönség attól a merész távlattól, a hova és a merre elviszi, beavatja a tudósító egy- egy törvényszéki tárgyalás anyagába. A vád és védelem kovácsmühelyébe. A lelkek eddig lugélrejtettebb zugaiba. Odáig jutottunk, hogy szinte vé­delemért sóhajt a társadalom az ily tárgyalásoknak, sokszor bizony kegyet­lenül kegyetlen^ és visszataszító mez- telnesége ellen. A családok, az ártat­lan gyermekek, rokonság és más sok­sok számbavehető és jogos érdekek tnegkimélésére appellal az emberba­ráti érzelem. A káros visszahatás, a láthatóvá vált bűnös ut pedig nagyon sokszor romboló hatással van a hall­gatóság vagy olvasó közönség egy részére Ámde, a fegyelmezett értelem tudja, hogy a jelenségeket nem sza­bad egyoldalúan lei fogni. Nem szabad elszigetelten ezt vagy azt. a hatását, oldalát kiemelni. A maga .egészében kell azt megragadni, megbírálni... És akkor kétségtelenné lesz, hogy ezek a tárgyalások mély tanulságokat rejte­nek magukban. Nagy problémákat hordoznak. És nehéz leckéket adnak fel. . a gondolkodó embernek. A közelebbi időben különösen, egymásután következő eskücLzéki tár­gyalások markolnak bele a társada­lom agyába, szivébe, jogérzékébe, igaz­ságot sóvárgó ilélö képességébei A' szécsényi dráma például a lé­lektan egész- világát hozta mozgásba. A jogász, a szociológus, a filozófus, a ethikus —- világát. Jutott bőven mindegyik számára anyag. Ki-ki foglalkozhatott a maga gondolata, lelki világa, tauulmányai szerint. A tucet ember kíváncsiságán nak, a modern sexuelistáuak is volt elég arató része. Éngemet megvallom őszintén, egy talán sokaktól észre sem veit és kellő kép fel nem fogott és nem is mélta­tott mozzanat érintett legbensöbben. Egy mozzanat, mely szociális életünk legfájóbb sebét tárja fel. Nemzeti éle­tünknek heti elő. A lapok tudósításaiban olvastam, hogy a szerencséllen aszonynak szakács- néja nyílt tárgyalás alkalmával val­lotta, hogy a nagysága, — a szerencsét­pedig bus sorvadását idéz* len asszony — panaszkodott neki, hogy unja magát. Hogy elkivánkozik férje oldalától, mert holtra unja magát. És a szakácsnénak kellett figyelmeztetni asszonyát, hogy a jó Isten szerelmé­ért! ’Iszen g3?ermekei vannak. Elfog­lalhatná magát. Részesülhetne az élet legszebb, legideálisabb örömében. Ám a modern asszony nem ismeri ezt az örömöt. Az édes anyai kötelességek legszébbikét. Azt az örömöt, melynél bensőbb, tisztább, szentebb — nincs, nem te­remhet a női keljeiben. Azt a tiszta boldogságot, mely egész élet útjára azokat a rózsákat hinti, melyeket a gyermek nevelés munkájának tövisei közül kiszedegetett. A mely édesen, boldogan, megnyugtatólag mosolyog vissza az életnek estendéjén is. Az unalom réme a gazdagnak és szegénynek egyaránt. Réme az-öntu­datos férfinak. De iszonyatos réme — különösen a nőnek. Ez a jelenség lélektani igazság. Igen, az unalom főleg a nőt veszi ki az ő lényéből. Lényének természe­tes voltából. És dobja a kétségbeesésbe. Viszi a tnegbasonlás, a hamis ábrán­dok világába. Taszítja lehetetlen hely­zetekbe. Es végre kegyetlen kézzel so­dorja — megrázd tragédiákba. Az a nő, Írja Jean Pál, a kinek gyermeke van és unatkozik, nem érde­mes az életre. Oh, a gyermek iránt való anyai kötelesség nem az ajkokon él. A vér­ben. A szívben. A hitben. A legszebb, •legtermészetesebb erénnyé, ső hősies­séggé írott érény-gyakorlatban. Csele­kedet az. A cselekedet, a gyötörve, .de boldogan végzett cselekedetek soro­zata. Áldozat, melyet nappal és éjjel a családi szentély oltárára tesz az anya. Köny és mosoly. Sirás és neve­tés. Remény és aggodalom Szemrehá­nyás és gyöngédség,. Lemondás dús kamat. Büszkeség és szerénység. Oh, mily sok, mily változatos elemek egésze, tökélye, földi mennyországa és martirsága — az anyai kötelesség. Azt mondja a tudomány, hogy az anyatej a világ legtökéletesebb tápláléka. Mert' abban feltálalható mindaz, a mi csak a földön táplálhat, erősíthet, nevelhet Az anyai kötelesség is a legtöké­letesebb, a legideálisabb, de reális kötelesség. Mert benne van minden csepp része annak, a mit valaha e földön a kötelesség fogalmához fűztek és fűznek. És miért hogy ezt a kötelességet nem ismeri, nem gyakorolja, nem él­vezi — sok — sok modern nil? Előttem mit sem ér az a jajga­tás, a mi a szerencsétlenség, a tragi­kus időkben a nő ajkáról elhagyanak : — Jaj, a gyermekeim 1 Legfeljebb a lelkismeret fnrdalá- sának kitöréseit hallom benne. Vagy pózolást látok benne, mellyel éppen mulatásait jelöli meg meg a gondol­«I JD Ö o kodó ember előtt. Nekem mit* sem érnek azok a beszédek, melyeket egy asszony, az ö sok-sok dolgairól beszél unos-untalan. Valóban —' írja egy jeles psichologus, einem tudom képzelni, mikor fog­lalkoznak azok az asszonyok gyerme­keikkel, mikor végzik házi asszonyi kötelességüket, a kiket mindig az ut- | cákon, a korzókon látunk. Es mégis untalan rém sok dolgokról panaszkod­nak. A kötelességét végző anya csen­des. Tiszteletet parancsoló a nyugod- sága. Egész boldogságát ott építi fel, ahol gyermekei nevekedtek. Van ott neki, a kivel csevegjen. Gyermekének csacsogása, édes kedves beszéde — I több neki, mint a világ legszebb, leg­kellemesebb férfijának társalgása, sze­relmi vallomása, ömlengése. Az ö leg­szebb képtára a család. Itt nézhet azokba a kedves gyermek — szemekbe, melyből a lélek ébredését látja, lesi napról-napra: Van ott • neki zenéje, muzsikája. Gyermekeinek édes kacagása a legszebb szinfónia. És sírásukban sem érez diszharmóniát? Mondjam e, hogy csalódásaiban és szenvedéseiben egyedüli vigasszá és támasza? Miért, hogy ezt a boldogságot, azt az otthont nem szereti, nem érzi sok-sok modern nő ? Megmondom . . . Mert sok-sok családban egyenesen az unalom Vagy a folytonos izgalom számára nevelik a leányt. Az unalom, a dologtalanság elkíséri a leányt a családba is A munkátlanság, a köny- nyü élet, a foglalkozásokról való irtó­zás .. . modern betegség. Az izgalom­mal táplált lélek 'meg kimerül. Nincs az életnek annyi változatossága, mint a mennyivel az ő, a leány lelkét be­tölteni lehetne. Még gyermekei sem. Ha a csillagot lehozod neki: a napért fog boldogtalanul sóvárogni. Mert sok-sok családban azt hiszik és azt hitetik el a leánnyal is, hogy a gazdag hozomány minden. Boldogság, kényelem, megelégedés. Védelem, ma­radandó fiatalság. Kedély, hangulat, műveltség, békesség. Minden, de minden. Iszonyú csalódás 1 A leánynak nincs nagyobb hozo­mánya, még a mai társadalomban sincs, mint a tevékeny nőiesség. Mint a háziásság. Mint a gazdasszonykodásban való jártasság. Mint az otthonnak folytonos építése, fejlesztése. Mint a tisztaság érzéke. Mint kötelességének élénk érzete. És napról-napra való teljesítése. És a hit. Ha ő hisz, reméli, szeret: egész háza népe hisz, remél és szeret. Ha ezek meg vannak, akkor egy- befüzi, egésszé teszi azt majd az anya­ság boldogsága, szent hivatása. Az unalom nem meri házát felkeresni. Félve húzódik vissza onnan. Ajka nem nyílik panaszra, hogy színtelen az élet. Nem viszi piacra fájdalmait és nem kell majd a szakácsnójának kioktatni arra, hogy mi a'nőnek kötelessége: a ki hitves és anya is. Még egy szó a „zenetanárok“-ról. — SEREGHY ELEMÉR. — Mint értesülök, múlt heti levelem konsternációt idézett elő Szatmárit, sőt levelem egy részét egy fővárosi lap is hozta, nekem adva igazat. Az ellenpárt most azt kérdi tőlem, ha egyenlő a Nem­zeti Zenede oklevele az Orsz. m. kir. Zeneakadémiájával, miért állít fel előbbi 2 éves tanárképző kurzust? Nagyon egy­szerű a válasz. Ez alatt a 2 év alatt az akadémián tanítanak a jelöltek a tanári kar ellenőrzése alatt s a két éves kurzus címe: Tanárképző. Ugyanezt cselekazi. a Nemzeti Zenede is, csakhogy az utolsó években és anélkül, hogy Tanárképző kur­zus címet adna a tanítási gyakorlatnak, minthogy az akadémiai Tanárképző anyaga sem egyéb. S ha a Nemzeti Zenede a jövőben felállítja ezt a kurzust, csak abiluriensei jövendő zaklatásainak akar véget vetni. Azt vetették a szememre, hogy leve­lem nyilt támadás az Orsz. m. kir. Zene- akadémia ellen 1 Erre is van válaszom. A zene '.- művészet, amelynek művelője non fit, séd nascitur. Sajnos, gyakran elő­fordul (egyéb tanári pályán is észlelhető, de különösen a zenetanárín), .hogy olya­nok nyernek államérvényes tanári oklevelet, akik sem tehetséggel, sem intelligenciá­val, sem sok egyéb minősítéssel nem méltók arra, hogy az ifjúság lelki és szellemi nevelését rájuk bízza a közönség. Sok esetben csak hosszú éveken tartó küzdelmet •— és hányszor meddő küzdel­met — honorál a méltányos, humánus tanár-bizottság, amely utó végre is érző szivü emberekből áll! Es ezt ne csodáljuk. Minden más tanári pályán százankint kapják évente ä tanári oklevelet, s a zenetanári képesítés­hez ebben a dalra született országban leg­feljebb tizen jutnak egy évben az állam jóvoltából. Nem az akadémián látom a hibát, amely io százalékát veheti fel a jelentkező növendékeknek, hanem a köny- nyen kiforgatható miniszteri rendeletek­nek és annak, hogy miért nem állít fel, vagy miért nem ruház fel az állam több zeneintézetet államérvényes oklevelek kiadására. A szatmári tévedés is ebben rejlik. Mert az akadémiai kizárólagosság csak az államérvényességre vonatkozik. És hogy ez az államérvényesség meny­nyit ér az állomnak, azt saját maga érde­kesen illusztrálja. Az akadémiai tanároHmak (a fiatal erő­ket kivéve) maguknak sincs oklevelük, bár nagyválasztéku cipőraktárát w ajánljuk a t vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást. Szalmái és leli lepaeil (irattára. m Köziéi a Faunom szállá mtfflU Fiery eemeztetÉS! |0T Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents