Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-20 / 38. szám
Huszonhetedik évfolyam. 38-ik szám. Az uj házbéradóról. — Válasz a „Szatmári Közlönyének. — A „SzatmáriKözlöny“ 1910 szept. 15-én megjelent 7-ik számában: „Veszélyesen súlyos helyzet“ címmel egy vezércikk jelent meg, mely alkalmas lehet arra, hogy a közönség a házadó összeírást, ellenőrzést s annak felülvizsgálatát oda magyarázza, hogy városunk egy téves összeírás következményének áldozata. Megnyugtathatjuk a közönséget, hogy ez-a téves összeírás nem lehetséges s nincs is meg, mert a hivatalos város mindent elkövetett, hogy városunkat az általános házbéradó alól kivonja azonban minden felebbezés, minden érdeklődés s irányítás meddő maradt, mert az 1909. VI. t.-c. II. fejezetének 9. §. c) pontjának világos rendelkezését, hogy: 15.000 lelken felül álló község (város) belső területe ha e területen az adókivetéshez bekivánt vallomások benyújtásának idején a lakrészeknek legalább a fele bérbe van adva, általános házbéradó alá tartozik, megváltoztatni nem lehetett. Az 1909. VI. t.-c. 12, § ának 4. pontja szerint a kibérelt lakrészek közé sorolandók a tényleg kibérelt lakrészeken kívül még a bérfizetés nélkül teljesen ingyen átengedett lakások, ideértve u ház gondozásával vagy felügyeletével megbízottak szabad lakásait s a korcsmákban, vendéglőkben, szállodákban a háztulajdonos által birt s az üzlet céljaira szolgáló vendégszobákat is. Ezen lakrészek voltak azok melyek városunkat az általános házbéradó alá vonták s téves az itt-ott hiresztelt ama feltevés s magyarázat mintha e város talán egyes állami tisztviselők irányítása folytán került volna általános házbéradó alá. Bárki megszerezd ti az 1 909. VI. t.-cikket s azt áttanulmányozva meggyőződhetik arról, hogy e városban sem történt semmi más mint hasonló nagy városban (Brassó, N.-Becskerek stb.) az 1909. VI. _t.-cikk világos rendelkezésének pontos s állami tisztviselőhöz illő s az államtól mint kenyéradótól megkövetelt s esküjéhez hiven tett végrehajtása. Hol van az a tisztviselő ki megmerészeli tenni azt, hogy saját maga kenyerének koczkáztatása mellett törvénytelen dolgot cselekedjék csak azért, hogy a közönség rokonszenvét megnyerve, saját magát egy esetleges fegyelmi vizsgálatnak vesse alá, mely bizalmatlanság, áthelyezés vagy elbocsátással végződjék. Meg volt a városnak minden módja s alkalma a felebbezése folytán, hogy ellenérveit, kifejtse, de hiába volt minden kif jtett tevékenység a törvény világos r ndelkezésével szemben. A Szatmárhegyet bel-ő területhez vétette csak azért, hogy — ottan több a magánlakások száma — mentse az egész város általános házbéradó alá vételét s mi történt a felebbezés folytán, az, hogy a Pénzügyminisztérium által kiküldött titkár, a pénz- ügyigazgatósági s a városi adóhivatal tisztviselője által nyaralótelepnek minősített szebb | ízlésesebb hegyi lakások a város összes lakásaival együtt általános alá házbéradó jutottak. Ha a város meghagyja a Szatmárhegyen a törvény szerint külterületnek — mivel a város határvonalától számitva egy kilométeren kiviil esik — maradt volna ottan az eddigi házosztályadó a tulajdonosok által lakott lakrészeknél. A város tehát jóhiszemüleg járt el akkor, mikor a Szatmárhegyet belső területhez csatoltatta, mivel közigazgatásilag úgyis ide tartozik, gondolva, hogy ezzel emeli a magánlakások számát, de az eredmény a szat- márhegyi lakóház tulajdonosokra kedvezőtlenül végződött, mert a Szatmárhegyen a tulajdonosok által birt lakrészek számával a városban lévő bérbeadott lakrészek számát bár apasztotta, de meggátolni az általános béradó behozatalát igy sem tudta, sőt a Szatmárhegy egy részét is felebbezése folytán az alá vétette. A „Szatmári Közlöny“ ily súlyos helyzetben revidiáltatni akarja az összeírást s vissza óhajtja állíttatni a régi állapotot, hogy azok kik maguk lakják házukat ne Bujtassanak olyan adóval, mintha azokat bér utján hasznosítanák s abból jövedelmük lenne. Ez mind szép s igen üdvös dolog volna, azonban ennek keresztülvitele sem az összeíró, sen» az ellenőrző s felülvizsgáló tisztviselőtől nem függ, ezen csak a törvényhozás képes segíteni az 1909. VI. t.-cikk módosításával esetleg uj törvény hozásával. Az-adókulcs mikénti alkalmazása évenként történik s igy megeshetik, hogy városunkban a magánlakások száma emelkedik s igy egyik vagy másik közigazgatási kerület már a jövő évben kikerül az általános bér alól, mely eset különösen a H-ik vagy IV-ik közigazgatási kerületre vonat- kozhatik, mivel itten a lakrészek nagyobbára háztulajdonosok használatában vannak. Az I-sö s TTT-ik kerület azonban bármiként alakuljanak a viszonyok, addig mig az 1909. VI. t.-cikk fennáll, az általános házbéradót elkerülni nem fogja s nem is kerülheti, mert a törvény az egyes közigazgatási kerületekre is vonatkoztatja §-ait az esetre, ha az egész város nem is, de azon közigazgatási kerületek, hol az összes lakrészek fele bérbe van adva, általános házbéradó alá tartoznak. A „Szatmári Közlöny“ szerint korlátozni kell az építkezési engedélyek kiadását. Ez igen szép, azonban gyökeres a keresztül vihető tervezet s ajánlat nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert ha valaki a szabályrendeletben előirt feltételek s módozatok szerint épit vagy építtet, nem befolyásolható a nem építkezésre s szabályszerű tervezet szerint az építési engedély kiadása senkitől meg nem tagadható. A város fejlődése első sorban az illető város érdeke s mégis mit látunk, azt, hogy mig az állam 15 évi adóTÁRCA. isten madárkái... Ha a fecske útra kél... Irta: Bodnár Gáspár. Ki ne ismerne a dalt, melynek bevezető sorát oda fel ittam. Ha a fecske útra kél, hervad a falevél... A tapasztalat, az évenkint való megfigyelés szerint Isten madárkái vugy némely vidéken Szűz Mária madarai... a fecskék Kisasszony-napja tájékán buosuznak. Útra kelnek. Bucsuzás! Oh, be nehéz a bucsuzás! Mert igazán minden bucsuzás fájdalmas. De még milyen nehéz, milyen fájdalmas;Csak a napokban láttam, hogy milyen megható, milyen fájó könyei vannak a búcsúzáénak, jts átéltem újra és újra. ’fszen negyvenogy évvel ennek előtte én is igy búcsúztam. Az az aggódó, az a reménykedő apa elhozza ide városunkba fiát, leányát... Otthon már bizonyosan megerednek a bucsuzás könyei. Úgy szakadnak, azt bin- néd... a-/, utolsó cseppig kiszakadtak. Pedig, dehogy! Itt erednek még meg csak igazán. Azt az utolsó szótlan szót, mikor az apa, anya itt hagyja a fiút, leányt . . . Azt az utolsó szívből fakadt csókot... azt a visszafojtott zokogást... azt kell igazán látni. Nem látni. Megérteni. Átélni. Akkor tudod csak, mi a bucsuzás. Aztán lesd meg azt u kis leánykát, fiúcskát két-három héten át... És ott fogsz a szegleteken, magányos helyeken találni egy-egy kis sebzett, sirdogáló madarat. A mint a bucsuzás okozta sebeiből szivárognak, cseppennek a legkeserflbb könyek. De még milyen könyek. Voltam kivándorló-hajón. Láttam és átéreztem a kivándorló buosuzását is. Ott a tengerparton. A határon. A haza szent határinál. Oh, igaza van a költőnek, hogy szivet cseréljen az, a ki hazát cserél. De a szivet cserélni nem lehet. Inkább meghasad az, de kicserélni nem lehet, Remegve állottam haldoklók ágyánál. És sok hivő halódásánál. Szegény jó apám, nagyjÖvőjii öosém ágyánál.. . Oh be nehéz a bucsuzás. Mert igazán minden bucsuzás fájdalmas. Hát még... azoktól való bucsuzáeunk... a kikhez a szeretet erős láncai kötöznek. De nehéz, de iszonyúan fájdalmas a bucsuzás. * * * * A fecskék buc9uzása megható. Kedvesen érzékeny. Mert a bucsuzás emlékeinek, érzéseinek húrjait rezgeti meg bennünk. Minden búcsúzáénak, minden reménynek ... a viszonlótás reményének érzését. Boldogító érzését. .. ... Kora reggel van. A természetet már megérintette nz ősznek lehellete. A télnek bu9 sejtelme. Azok a fák, melyek korán ébredtek ... talán a tavasz legelső pajkos sugaraival... sárgult leveleiket hullatva készülnek korai alvásra. Korán keltek. Korán nyugszanak. A nap.lanyhább lett. Álmosan, későn ébred. Mintha ő is elfáradt volna. Tűzgolyója bágyadtabb. A kis fecskék izgatottuk. Mint a messze útra készülő emberek. Nem találják helyüket. Kezdenek tanácskozni. Összesereg- lenelt. Hosszú, sűrű sorokban helyezkednek el és úgy tanácskoznak. Talán a fiataloknak, az első költésből felnevelődött fiáknak adnak utasításokat. Vagy a második költés gyenge szárnyú nemzedékét erősitik, táplálják, erősitik. Tüneményes, kedves jelenség igazán a fecskék bucsuzáea. Már csoportokba verődtek. Talán minden egyes vidék, körzet lakói egy-egy csoportba. Napról-napi-a élénkebbek, hangosabbak.' De, minthu csevegésük is más lenne. Olyan bucsnzós hang. Mintha C9ak köszöntenék a ligeteket, a mezőket, az udvarokat. Az udvarokkal a gazdákat. .Mintha hallanám: — Isten veletek 1 — Cseregek, megyek. Csevegek. Enge- delmet esengek. Legalább az én lakóim, a Füstös és Csóré igy csevegtek. Ott ültem az utolsó délután verandámon. Vettem észre, bogy sokszor, de hányszor körűlröpkedik fészküket. A Füstös. A Csóré. Aztán az ereszre szálltak. Azt hiszem utazásukról beszéltek. — Ne' sebesen I — Engedelmesen! — Csendesen ... rendesen. * * * Az éj ráborult a nagy természetre. S mikor újra virradt... szomorúan vettem észre, hogy az én lakóim hiányzanak. A Füstös. Meg a Csóré. A nagy légürben hiába’ keresem őket. A fecskék suhanását, levélszerü rengését. Nincsenek! Elbúcsúztak I Egyszer-egyszer átszeli a levegőt egy- egy lomha, busán károgó varjú. És hallom már a bus ősz madarának rekedt hangját: — Kár-kár-kár! ^ — Kár, kár, kár. MTH nagyválasztéku cipőraktárát ajánljak a t- vevő közönségnek, mint a legolcsóbb bevásárlási forrást- == í'Mlír EEiMEZTJŰTÉS! lpilÉ apai® h Wien a Paula siállnla leMIH WF Az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
