Szatmár és Vidéke, 1910 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-16 / 33. szám

Huszonhetedik évfolyam.

Szatmár, 1910 augusztus 16.

TÁRSADALMI, ISMERETI’ERJESZTŐ ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Hódolat a királynak.

Csütörtökön ünnepli az ország királyának 80-ik születésnapját. Hála ének zengi át az egész országot e napon s öröm tölti el az emberek szivét, — lelkét egyaránt. Örülni fog az ország minden polgára, mert koronás királyának megadatott a végtelen kegy, bogy születésének 80-ik évfordulóját ép egészségben, ifjú munka- kedvben s férfias erőben lássa elmúlni.

Az egész országot betöltő kegye- letes örömnek kifejezésére sietnek e napon az egyházak s az ország törvényhatóságai s nagyobb testületéi is. Városunk e napot mindig hagyományos lelkesedéssel ülte meg, az idén még nagyobb fénnyel ünnepel s az ünnepség előkészületeiről a következőkben emlékezünk meg.

A püspök körlevele.

Dr. Boromisza Tibor püspök Karlsbad- ból e hó 8-án ’keltezve királyunk születése 80-ik évfordulójának megünneplése tárgyában az alábbi körlevelet adta. ki:

„A Mindenható Isten kegyelméből f. hó 18.-án tölti be Felséges Urunk és Királyunk életének nyolcvunadik esztendejét.

Az ugg királyért, akinek uz árulkodói kötelmek példás teljesítésében, népei holdo- gitására irányuló szakadatlan munkában telt el eddigi hosszú élete, hő ima száll e napon hűséges alattvalói millióinak ajkáról az Égbe azznl az esdő könvörgéssel, hogy szeretett királyunk drága életének kedvezzen sokáig' s uz ő boldogító uralkodása örömében és

jótéteményeiben még hosszú időn át részesítsen bennünket a kegyeltnek Osztogutóju.

Minden évben áldozat bemutatásával ünnepeljük királyunk születésének évfordulóját, most is ugyanazon áldozat végtelen érdemét ajánljuk fel Istennek hálaadásul szeretett Uralkodónkkal éreztetett kiváló kegyelméért s az ő életének búzánk jólétére s mindnyájunk igaz örömére szolgáló megtartásáért.

Indokolt azonban, hogy a mostani jelentősebb évfordulati nup megünneplése a szokottnál fényesebb módon történjék s a tisztelet és szeretet fokozottabb érzelmei megfelelő, ünnepiesebb formában jussanak kifejezésre.

Ez az ok vezetett alábbi intézkedéseim megtételére.

Folyó hó 17-én este az Urangyalára való harangozás után a templomok összes harangjai egynegyed óráig huzassanuk.

A t. lelkész urak a szószékről hirdessék ki a születésnapi istenitiszteletet, buzdítva hiveiket, hogy azon minél számosabban jelenjenek meg s királyunk jólétéért buzgón imádkozzanak. Az istenitiszteletre a hatóságok, vallásos társulatok és egyesülő tek külön meghívandók.

Folyó hó 18-án a székesegyházban s az összes plébániai és szerzetesi templomokban a kifejthető legnagyobb pompával ünnepélyes szentmise végzendő (cum collecta pro Rege), amelyet „Te Deum“ fejezzen be.“

Díszközgyűlés.

Dr. Vajay Károly polgármester az ünnepélyes díszközgyűlésre a következő meghívót adta ki:

.Az 1910. évi uugusztus hó 18-án d. e. fél 12 órakor Szatmár-Németiben a városháza nagytermében Őfelsége születésnapjának 80 ik évfordulója alkalmából tartandó ünnepélyes díszközgyűlésre bizottsági tag urat tisztelettel meghívom.

Szatruár-Németi, 1910. augusztus 12. Dr. Vajay Károly, polgármester.

Tárgy: Hitelesítő küldöttség kirendelése a hitelesítés helyének és idejének meg- hutározása.

9323—1910. szára. Őfelségéhez hódoló f-lirat intézése.

193 —1910. kgy. szám. Őfelsége születésének 80-ik évfordulója emlékének me»„ . ^ . , ( ; r*

örökítése vegeit a varos közönsége részéről alapítvány tétele.

A hódoló felirat.

A varos még a múlt havi közgyüié- lésében elhatározta, hogy hódoló feliratot intéz a királyhoz 80-ik életévének betöltése alkalmából. A felirat, melyet a polgármester szövegezett s elfogadás végett be fog terjeszteni a közgyűléshez, igy hangzik:

Császári és Apostoli Királyi Felség,

Legkegyelmesebb Urunk!

Felséged hűséges népei hálával és örömmel telt szívvel ünnepük a mai történelmi nevezetességű napot, amelyen az Isteni Gondviselés Felségednek — születése 80-ik évfordulóját jó egészségben elérnie engedte —népeinek boldogságára és Szent István trónjának dicsőségére.

Ebben az. örömben mi is részt kívánunk venni. ;

Ks amidőn északkeleti Magyarország virágzó empóriumának, S/ntmár-Németi szabad királyi városának közönsége felemeli szózatát, hogy alattvalói hűségének és hódolatának kifejezését a legmagasabb trónhoz juttassa, mi a törvényhatóság ez időszerinti képviselői mai ünnepi közgyűlésünkben mindenek előtt a hála tartozását rójuk le Felséged félként személye iránt azért a igazságért, bölcs ségért és szivbeli jóságért, amellyel népeit kormányozta, a béke áldásaiban részesítette és a szellemi fejlődés és anyagi gyarapodás nem remélt fokára emelte.

A mai nap kitűnő alkalmat szolgáltat nekünk továbbá arra, hogy a leghatalmasabb érzelemnek, a szeretetnek, amely sziveiuket betölti s amelyben ina Felséged valumennyi alattvalója egybeforr, kifejezést adjunk.

Tiszta szívből kívánjuk, hogy népeinek tisztelete és szeretete, amely Felségedet körülveszi, szerezzen állandó örömet és megelégedést további uralkodása alatt és- a kegyelmes Isteni Gondviselés, amely Felségedet sokszor nehéz megpróbáltatások közt is célhoz segítene és trónjának minden időkben — befele szilárdságot, kifelé tiszteletet, fényt és dicsőséget szerzett: ajándékozza meg ‘Felségedet hosszú élettel, erővel és jó egészséggel, hogy még igen sokáig lelhesse örömét népei boldogságában.

Fogadja Felséged kegyesen törhetlen ragaszkodásunk és alattvalói hódolatunk ismételt nyilvánitását.

Kelt Szatinár-Németi szabad királyi város törvényhatósági bizottságának 1910. évi kisasszony havának. 18-ik napján tartott rendkívüli ünnepi közgyűléséből.

Szál már-Németi sz. kir. város közönsége.

A hódoló feliratot a főispán fogja átadni a miniszterelnöknek, ki azt eljuttatja illetékes helyére, a királyhoz.

Isteni tiszteletek sorrendje.

Az évforduló alkalmából d. b. 9 órakor ünnepélyes istentisztelet lesz, melyet Hehe- lein Károly praelátus kanonok fog mondani.

A szatmári ref.* templomban 8 órakor, németi ref. templomban 7 órakor, németi gör. kath. templomban 10 órakor, szatmári gör. kath. templomban 7 órakor, status Quo ánte izr. hitközség templomban f. hó 17-éu este 7 órakor, ortli. izr. templomban f. hó 18-án reggel 8 órakor tartanak hálaudó isteni tiszteletet a nevezett egyházak lelkészei.

TÁRCA.-* * ■——

Mikor az öreg király nagy beteg volt...

— Irta: Bodnár Gáspár. —

Ott ülnek a kandalló mellett. A falusi, bogdrhátu, kis házban.

Eskolis Peti újságot olvas. Éppeg’ ma estendére érkezett. A kis bíró hozta.

Petit körülveszi a nagyanyó, meg az édes. A gyerekek mind. Mikorra pedig a gazda is megunja a üra-lomotolást, ő is héjon. Azonosképpen hallgatja fia — olvasását.

— Az öreg király beteg.

— Nem hallottam én még anyó.

— No Peti, olvasd el csak még egyszer. Apád urad is hallja.

És olvassa ..,

Hogy a jó, öreg király beteg. Hogy reumája van. Nagy fájdalmat csinál neki... a keresztcsontja. Kegyetlenül nyugtalanítja. Még nyugvó éjszakáját is.

— Szegény, jó király. Mondogatják először egyenkint. Aztán csaknem kórusban.

— Miért, mert azért. Nem is tud magára vigyázni. ’Iszen nem gyermek már Ö telségessésre.

így leckézteti a királyt az öreg anyo nyelve.

— Ké(szer huszonöt nem ötven az esztendők számában. Hát még, mikor valaki nagyon is hetvenkedik. Úgy üli Ö felségessége most is a lovat, akár a magyar huszár. Mikor még töjfölös a szája.

— Olyan is a magyar király, mint a magyar huszár — vágta el a szót tüzes szemeket meresztve — Eskolás Peti.

— Ühm! Nem lesz a királynak semmi baja. Bizonyította komoly bizonyosan a gazda. Olyan világhírű doktorok forgolódnak körötte, hogy csak megtapogatják — és már meggyógyult.

— Mit? Világhíres orvosok? Pattog az öreg anyóka. Majd mindjárt mondok, mit adok azokra a doktorokra. Szemző Esván uram is akkurátosan ilyen uyavulyától jajgatott- Módja volt hozzá, hát bejária a félvilág doktoruit,' Bécsnek nagy városában is vó’r. Aztán küldözgették firidni. Firiditt is száz firidőben. A kegyetlen réma meg csak nevette őket. Már u túlpart következett. Már úszni kezdett uz örökké valóság vizein. Akko’ gyütt hozzám.

Nagyot sóhajtott az öreg naná, a kit hét fuluban Sári néninek hittak. Aztán locs- csangatta tovább a beszédet.

— Miért, azért hogy mégis csak a- kopakjába szökött. ’Iszen Sári gyógyította meg az öreg bírót is. Meg a nagyapátokat is. (Isten nyugasztalja haló porában is.) Nekik is a keresztcsontjuk fájt. Gonosz témájuk vó’t. De az én áldott jó kenőcsöm. Még a szép anyánktól örököltük. Annak bizony nem tudott ellenére szuludgálni a réma. Megfogtuk. Kipnsztitottuk. So’ se’ kötekedett biz’ a, lelkem többet.

Öreg Sári csak nézett szét a „púja“ közt.. Mer’ hát várta, hogy valamelyik csak kitalálja gondját, gondolatát.

— Hogy hát 1 ’Iszen a királyt is ezzel az áldott, csudás kenőcscsel kellene ám megkenni.

De nem találta el senki sem. Hogy is is lehetne ilyet gondolni! A királyt fatusi kenőcscsel, Sári kenőcsével gyógyítani. A kit világhíres orvosok vesznek körül. Paraseti kenőcs és király! Bizony, hogy merész gondolat.

Hej, pedig Sári néni akár az esküt is leteszi. Pap előtt. Oltár előtt. Hogy az a gonosz réma az ő csudás kenőcsétől ugv megreterái, akár az ellenség. Nem lenne kedve'többet királyi tagokba kezdeni...

De ő most mégis hallgatott. ’Iszen, ezek a pulyák. mit tudnak a témáról. Az Öreg király már tudja: mi az a réma

Oh, ha beszélhetne, legalább Írhatna 0 legfclségének.

*

.Másik estenden Sári néni, meg Eskolás Péter marudnak otthon. A család többi tagjai talufosztani mentek.

Sokáig szótlanul ülnek. Végre egy-két köhintés után Sári veszi fel a teksztust.

— Te Petii

— Hallom, nagyanyó.

— Hát osztég szoktak faluból a királynak levelet Írni.

— Már’ raiér’ ne. Mán’ miér’ éppeg a falu. ’Iszen a király népek atyja. Olyan jó király meg nincs a világon.

Hoss/.u hallgatás, mély csend következett. Aztán megost egy-két köhögés. Végre az uj kérdés következett.

— Osztég, küldeni is küldőnek egyet- m'ást a király Ö lcgfelségének ?

— Már’ iniér’ ne. Olvastam, hogy magyar gubát, magyar csizmát is küldtek már a királynak.

Sári anyó arca egyszerre kividult. Olyan volt, mint a lemenő nap, mikor búcsúzáékor még egyszer visszamosolyog.

— Peti fiam I

— Hallom, nagyanyó. *

— Mondanék neked valamit. De el ne árulj.

— Sir leszek én, nagyanyó.

— Úgy ismerlek. Küldjünk ahbó’ az áldott kenőcsből király 0 legfelségének. ’Iszen az én - kenőcsöm is mugyar, ha paraszti is. Akár a guba. Akár a csizma. Ha mondok, paraszti is. Hát elfogadhatja. Megládd-e, hogy tüstént meggyógyul.

Eskolás Péternek leesett az álla.

— Az ég szerelméért, nugyanyó. Mit gondol. ’Iszen az újságok tele kürtölnék az egész világot, hogy mi paraseti kenőcsöt küldtünk a királynak. Érti anyó,a királynak!

Öreg anyó bizony meghőkölt erre a szóbeszédre. Olyun rémesen tűnt fel előtte nz újságba való kiszerkesztés, hogy tüstént kérőre fogta az ügyet.

— Peti fiam. Nem szóltam semmit. El ne árulj. Ki ne szaladjon a szádon. .,

*

A púja meg éppen haza érkezett. Nanó nem beszélhetett tovább. Csendes borulni száll a kis bogárhátu házra. Mindenki alszik. Csak Sári anyónak nem jön álom szemeire. Virra9zt.

— Szegény jó öreg király!

— Talán éppeg most is gyötri a réma.